Tájékoztató a Politikai Bizottság részére a Nemzetközi Valuta Alappal folyó tárgyalásokról - 1989. február 7.

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Gazdaság- és Szociálpolitikai Osztály

SZIGORÚAN TITKOS! Készült: 1 példányban GSzO/00162/1989. Látta:

TÁJÉKOZTATÓ
a Politikai Bizottságnak
a Nemzetközi Valuta Alappal folyó tárgyalások állásáról

A Nemzetközi Valuta Alappal (IMF) 1988. májusában ún. készenléti hitel-megállapodást kötöttünk fizetési mérleg-hiány gondjaink enyhítésére 360 millió dollár összegben. A programban - a reformfolyamat továbbvitele mellett - számszerű feltételek teljesítését is vállaltuk, összhangban az éves tervvel. A feltételeket 1988. szeptemberéig folyamatosan teljesítettük és 210 millió dollárt igénybe vettünk. Az utolsó negyedévben azonban felerősödtek az eltérések a számszaki előirányzatoktól: az állami költségvetés hiánya kb. 10 milliárd forinttal, a fizetési mérleg hiánya kb. 100 millió dollárral meghaladja a programban foglaltakat. Mivel a költségvetési hiány pontos teljesítése a további hitellehívás jogi feltétele, ezért - külön procedúra keretében - felmentést kell kérnünk, amihez korrekciós intézkedéseket kell előterjesztenünk az elmaradás pótlására. Ugyanakkor a magasabb fizetési mérleg-hiány következményeként az IMF ügyvezetősége - egy váratlan, informális döntéssel - 1984. után ismét az ún. problematikus országok csoportjába sorolt bennünket, 1989. január közepén.

Az így kialakított helyzet jogilag egyértelmű, nem kifogásolható, egyúttal alkalmas arra, hogy „nyomást gyakoroljanak" ránk lépéseinket illetően. A január 23-29. között Washingtonban folytatott szakértői tárgyalások során az IMF-szakértők az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetési hiányhoz képest 8 milliárd forint megtakarítását, valamint 10%-os forintleértékelést tartottak szükségesnek. A felhatalmazásnak megfelelően a magyar delegáció összesen 6 milliárd forint költségvetési intézkedést mutatott be. A költségvetési intézkedések és az árfolyam-politika kérdésében nem alakult ki egyetértés, de megállapodtak abban, hogy a pótlólagos intézkedések az Országgyűlés által jóváhagyott hiány mértékét nem érintik.

A február közepén, Budapesten folytatandó tárgyalásokon elsődleges feladat a jelenlegi készenléti hitel-megállapodás folyamatos teljesítésének fenntartása. Megállapodás hiányában nem kerülhet sor a február 15-ét követően esedékes hitelrészlet, illetve a Világbankkal fennálló ipari szerkezetátalakítási kölcsön keretében rendelkezésre álló hitelrészlet igénybevételére. A készenléti hitel lehívásának elmaradása vagy jelentősebb késése az ország nemzetközi hitelképességét azonnal és kedvezőtlenül befolyásolja. Az együttműködés megszakadása esetén meghiúsulnának tervezett jelentősebb külföldi hitelfelvételeink. Nem lehet kizárni devizatartalékaink 2-3 hónapon belül végbemenő 500-600 millió dolláros csökkenését, amely fizetőképességünk alapvető veszélyeztetésével járna. Kétoldalú alapon ugyan rendelkezésre állnak bizonyos, a jelenleg ki nem használt hitellehetőségek, ezek mozgósítása azonban időt vesz igénybe.

Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. negyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt. Nem zárható ki, hogy a konvertibilis devizák iránti belföldi kereslet számottevő része a forintleértékeléssel kapcsolatos fokozódó várakozás miatt jelentkezik.

Alapvető érdekünk a folyamatos kapcsolattartás mellett egy középtávra - három évre - szóló készenléti hitel-megállapodás, amely szándékaink szerint a jelenlegi program 1989. májusi kifutását követően lépne érvénybe. Ennek alapvető elemei a következők: a konvertibilis folyó fizetési mérleg kiegyensúlyozása 1991-re, a költségvetési reform kiteljesítése (beleértve a támogatások leépítését és a társadalombiztosítási rendszer reformját), az ár-, bér- és importrendszer liberalizálása, a vállalati szervezeti rendszer reformja, a tőkepiac kifejlesztése, valamint a monetáris politika gyakorlatának és a bankrendszer intézményeinek továbbfejlesztése. A többéves megállapodás esélyei most jobbak, mint egy évvel korábban. A magyar reformkoncepció egyes elemei alapvetően elfogadhatóak az IMF számára (kivéve a társadalombiztosítási reform koncepcióját, amelyet kidolgozatlannak és elhibázottnak tartanak). A reformintézkedésekre alapozott hitel-megállapodás létrehozását döntően az hátráltatja, hogy az általánosságban meglévő koncepció ellenére nem rendelkezünk a megkívánt részletességű végrehajtási programmal. A felkészülési és döntési folyamat a szükségleteknél jóval lassúbb. Ennek a Valuta Alap szakértői tudatában vannak, s a hosszabb távú megállapodás megkötését e körülményre hivatkozva késleltetik, szükséges tehát az előkészítő munka felgyorsítása. A többéves hitel-megállapodással kapcsolatos tárgyalásokat a világbanki szerkezetkiigazítási kölcsön előkészítésével összhangban kell lebonyolítani. Amennyiben a jelenlegi megállapodás lejárta után a folyamatos átállás a többéves programra nem lehetséges, a jelenlegi megállapodást 1989. december 31-éig kell meghosszabbítani.

Budapest, 1989. február 1.

(Kovács Imre)

MELLÉKLET

A Nemzetközi Valuta Alappal való együttműködésünk rövid áttekintése

Magyarország 1982. májusában csatlakozott a Nemzetközi Valuta Alaphoz (IMF). Felvételi kérelmünk 1981. novemberi benyújtását követően az akkori tagországok egyhangúan csatlakozásunk mellett szavaztak. A csatlakozási kérelemről való szavazás előkészítése közben mindvégig élveztük a vezető tőkés országok - elsősorban az USA - támogatását. Az alaptőkéhez való hozzájárulásunk (kvótánk) összege - amely a szervezeten belül szavazati arányunkat meghatározza - 690 millió dollár, a teljes alaptőke 0,6%-a. Viszonylag szerény tőkerészesedésünk miatt Magyarország Belgiummal, Ausztriával, Törökországgal és Luxemburggal közösen választ egy ügyvezető igazgatót, aki az Igazgatótanácsban az általa képviselt országok érdekeinek szószólója.

Az IMF-hez való csatlakozásunk időben egybeesett a jelenleg is tartó, világméretű nemzetközi adósságválság kialakulásával. 1981-82-ben több latin-amerikai, afrikai és európai ország vált fizetésképtelenné és kérte adósságai átütemezését. Az egyes európai szocialista országok (Jugoszlávia, Lengyelország, Románia) fizetésképtelenségének bekövetkeztét követően megdőlt az a korábbi feltételezés, hogy ilyen esetben a Szovjetunió garantálni fogja szövetségesei fizetőképességét. Ezzel szoros összefüggésben Magyarországgal szemben a hitelezők részéről bizalmi válság alakult ki, amelynek következtében 1981. során és 1982. I. negyedévében a nálunk elhelyezett külföldi betétek tömeges kiáramlására került sor. Ez a folyamat az IMF-hez való csatlakozásunkat követően lefékeződött. Új kereskedelmi banki hiteleket ebben az időszakban nem tudtunk felvenni, ezért az IMF által nyújtott hitel megnyitását megelőzően rövid lejáratú áthidaló hitelt vettünk a Nemzetközi Fizetések Bankjától (BIS) igénybe.

A kereskedelmi banki finanszírozások normális menetének fokozatos visszaállítására azonban csak azt követően kerülhetett sor, hogy az IMF számunkra készenléti hitelt nyújtott egy egyensúlyjavító gazdaságpolitikai program alapján. Helytálló az az értékelés, hogy az akkor kialakult helyzetben az ország fizetőképességének elvesztését egyedül a csatlakozás révén tudtuk elkerülni.

Az IMF által nyújtott hitelek igénybevétele 1982. decemberében vált lehetővé. Ekkor megállapodás jött létre egy egyéves készenléti hitelkeret megnyitásáról 520 millió dollár összegben. Ezzel egyidejűleg lehetővé vált 80 millió dollár hitel igénybevétele az Ún. kompenzációs finanszírozás keretében, amelynek célja a különböző exporttermékeinket sújtó árveszteségek enyhítése volt. 1984. januárjában újabb egyéves készenléti hitelkeret megnyitásáról jött létre megállapodás

A készenléti hitel alapjául szolgáló gazdaságpolitikai program megvalósítása mindkét évben sikerrel zárult. A külső egyensúly számottevően javult, a konvertibilis folyó fizetési mérleg mindkét évben enyhe többlettel zárt. A külgazdasági teljesítmény javulásának nyomán fokozatosan kedvezőbbé vált az országnak a külföldi hitelezők általi megbecsülése.

1984. végén az IMF-el új hitel-megállapodásról kezdtünk tárgyalásokat, amelyben a reformintézkedéseknek a

 Az 1985. évi tervben azonban a vezetés olyan makrogazdasági politika mellett döntött, amelynek az adott teljesítményekhez képest túlzó elosztási céljai lehetetlenné tették az előző években elért külső egyensúlyi állapot fenntartását. Az IMF késznek mutatkozott a gazdaságirányítás reformjának támogatására, a célul kitűzött elosztási koncepciót (a fogyasztás megalapozatlan növelését) azonban a gazdasági egyensúlyra gyakorolt hatása miatt nem fogadta el. Emiatt az 1985. évre szándékolt készenléti hitel-megállapodás nem jött létre.

Az 1985-86-os időszak gazdaságpolitikáját a belföldi felhasználás korlátozásának fellazulása, a reformfolyamat lefékeződése, a piaci típusú szabályozás helyett a szelektív gazdasági ösztönzők előtérbe kerülése jellemezte. A konvertibilis fizetési mérleg folyó egyenlege az előző két évben bekövetkezett kismértékű többletet követően 1985-ben 0,8 milliárd dollár, 1986-ban 1,5 milliárd dollár hiánnyal zárt. Ehhez hasonló arányban növekedett a költségvetési támogatás összege, illetve az állami költségvetés hiánya.

A romló külső egyensúlyi helyzet ellenére megítélésünk a külföldi pénz- és hitelpiacokon hosszabb ideig kedvező maradt. A nemzetközi hitelezők késleltetett reakciójában jelentős szerepe volt az IMF-el változatlanul fenntartott együttműködésnek. Az 1985. évi készenléti hitel-megállapodás meghiúsulása nem járt látványos szakítással. Bár a kétoldalú tárgyalásokon az IMF szakértői folyamatosan bírálták a magyar gazdaságpolitikát, az Igazgatótanács 1986. januári ülésén még viszonylag visszafogott kritika érvényesült.

Az ország hitelképessége 1986. utolsó hónapjaiban és az azt követő időszakban gyors ütemben romlott. A külföldi hitelforrások fokozódó mértékben beszűkültek, devizatartalékaink szintje 1987. során több mint 1 milliárd dollárral mérséklődött. Nemzetközi fizetési kötelezettségeink teljesítése ismét veszélybe került. Fizetőképességünk megőrzése csak alapvető gazdaságpolitikai váltás, átfogó reformprogram és egyensúlyjavító makrogazdasági program meghirdetésével volt lehetséges. Erről az MSZMP Központi Bizottsága 1987. júliusában hozott határozatot, az Országgyűlés pedig szeptemberben elfogadta a kormány hároméves stabilizációs és kibontakozási programját. A program meghirdetése és a végrehajtás megkezdése azonban nem bizonyult elegendőnek a szükségleteknek megfelelő külső finanszírozás megalapozásához. Az ország hitelképessége iránti megrendült bizalmat rövidtávon egyedül az IMF-el való új hitel-megállapodás létrehozása révén tudtuk helyreállítani, mivel banki hitelezőink ezt mintegy feltételül szabták saját hiteleik odaítéléséhez. 1987. októberében tárgyalásokat kezdeményeztünk egy olyan többéves hitel-megállapodásról, amelynek célja a stabilizációs program támogatása volt. A kormány programját elfogadták ugyan egy új hitel-megállapodás alapjául, de szakértői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy többéves elkötelezettséget csak a teljes időszakra kiterjedő, részletesen kidolgozott, a konkrét döntések időrendjét is meghatározó gazdaságpolitikai program alapján tudnak vállalni. Tekintve, hogy ilyen programmal az adott helyzetben nem rendelkeztünk, javasolták egy 1 évre szóló megállapodás megkötését úgy, hogy a program kifutásakor az egy újabb megállapodással helyettesíthető legyen.
1988 januárjában megállapodás jött létre egy egyéves készenléti hitelprogramról. A hitelkeret összege 360 millió dollár, amelyet a gazdasági teljesítmény megfelelő alakulása esetén öt részletben vehetünk igénybe. A program fő célja a konvertibilis viszonylatú folyó fizetési mérleg hiányának 500 millió dollárra való csökkentése, elsősorban az állami költségvetés egyensúlyának javítása és a pénzmennyiség korlátozása révén. Egyidejűleg a program részét képezte az adóreform, az ár- és bérmechanizmus liberalizálása, a társasági törvény bevezetése és a bankrendszer továbbfejlesztése. A megállapodás érvénybe lépését néhány hónapig késleltette az a körülmény, hogy a tárgyalások során elkötelezettséget vállaltunk a forint kismértékű leértékelésére, ez azonban a vállalt időpontban nem következett be. Ezért áprilisban újabb tárgyalásokat kellett folytatni az árfolyamlépés elmaradását kompenzáló intézkedésekről. Végül a megállapodást májusban hagyta jóvá az IMF Igazgatótanácsa.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 1051. ő. e. Géppel írt másolat. -A PB 1987. február 7-ei ülésén tudomásul vette a tájékoztatót.