Cseres Tibor levelezése II.

Levelek Cseres Tibornak (1960-1969)

Hideg napok, forró sikerek, sanda szándékok

„Könyved megjárta utánam Párizst, Zürichet, míg itt utolért, pihentetőn, nagyon elgondolkoztatón, némi utakat bejárva az emlékek ösvényén, a zöld levél árnyékában töltöttem véle két napot. Köszönöm, hogy küldted, s köszönöm a gondolatot, hogy küldeni érdemes. Sokszor megrázott. Mindjárt a gyergyói nyitány, - ettől kezdve úgy olvastam már, mint éveid állomásait. Különös, régen még úgy éreztem, hogy alkotóként Szabó Lőrinc mögé zárkózol föl, s íme, a kötet a késői Móricz Zsigmond útja: amikor az élet riportot dob fel, s ez válik magasrendű írásművészetté."

 


1961

 

 

 

a.

 

Dér Endre Cseres Tibornak

Szeged, 1961. március (?) 12.

Kedves Tibikém!

A Prűdek-Nemprűdek aránya a

ülésen mégiscsak rosszul sült ki, mi Andrássy Lajossal ketten maradtunk a hét szeánszozó közül, akik bátran vállalták volna a következményeit. Ne neheztelj meg ránk ezért, hanem támogass ezután is bennünket 10 flekkig terjedő novellákkal, karcolatokkal.

Sok szeretettel ölellek: Dér Endre

 

Családod szeretettel Üdv.

 

Kedves Tibor,

A karcolat nagyon jó. Milyen kitűnő, hogy átváltoznak tündérré a gyerekek. A szerkesztőbizottság azonban más szempontból azt kifogásolja, hogy olyan képet fest a fiatalokról (betörés) amely nem hízelgő, nem jó azt így publikálni. Ezért a kéziratodat köszönettel visszaküldik.

Ölel Dér Endre

 

Szeged, 1961. március [?] 12.

 

Az első írás gép-, a második kézirat. Az első, hivatalos változat a MISZ Délmagyarországi Csoportja céges levélpapírján olvasható, míg a második egy rosszminőségű géppapír - felén.

 

 

 

b.

 

Cseres Tibor a Fővárosi Operettszínház Igazgatóságának

 

 

Szóbeli megállapodásunk értelmében értesítem az igazgatóságot, hogy a színház és köztem a

c. zenés daljáték szövegének létrehozására kötött megállapodás a következőkben változik meg: A színház új kapcsol be, hogy az  eddig elkészült anyag alapján a darabot végleges formában előadáshoz segítse. Hogy a színház igazgatósága pótmegállapodást köthessen, ezennel lemondok az eddigi részesedésem (3%) feléről (1,5 %).

 

Cseres Tibor

 

Géppel írt tisztázat, keltezés nélkül.

 

 

c.

 

Vargyas Lajos Cseres Tibornak

Budapest, 1961. július 5.

 

Kedves Tibor!

Nem azért válaszolok ilyen későn, mert találkozásunk emléke „elhalványult" bennem, hanem mert a Szovjetunióban voltam zenei-folklorisztikai tanulmányúton, mialatt leveled befutott hozzánk. Üzleti ajánlatodat igen hálásan veszem, mert a kapitalista jelleget teljesen nélkülözi, sőt valósággal tudománypártoló ajándék jellege van. Sztoin trákiai gyűjteményét, Mladinoviékét s Arnaudov Ocserki-jét magam szeretném megkapni. (Sztoin ... szeverna Bulgária nekem is megvan, a Múzeumnak is, ahol a fenti többi is mind megtalálható) Velicsko ... Humoriszticsni peszni és a Szinonímaszótár valószínűleg kell majd könyvtárunknak, csak jelenleg szabadságon van a könyvtárvezető, s nem tudom elintézni. A Zarev-Bojadzsiev viszont már túl van az érdeklődésünk és gyűjtésünk körén, azt valószínűleg nem tudjuk elcserélni. A „Szredna" kötetre viszont volna esetleg egy ajánlatom: a freiburgi Deutsches Volksliedarchivnak nem volt meg, az én példányomat másoltatták mikrofilmre. Ha nincs ellenedre, felajánlom nekik, hogy valami német könyv ellenében megküldöm nekik. S ha neked nem kell német könyv, hármas cserével én foglak kielégíteni. Most már csak az van hátra, hogy megjelöld: milyen és mennyi kötetet kérsz a

és a -ből. Legjobb volna, ha egyszer bejönnél a Múzeumba, és kiválogatnád, ami kell. Ha érdekel, ballada-tanulmányaim különlenyomatait is számításba vehetjük.

Még egyszer hálásan köszönöm ajánlatodat, és várlak a személyes lebonyolításra. A viszontlátásig szeretettel üdvözöl                        Vargyas Lajos

 

Budapest, 1961. július 5.

 

Géppel írt tisztázat.

 

 

 

d.

 

Dr. Simó Jenő Cseres Tibornak

Budapest, 1961. november 17.

 

Megbízzuk Önt azzal, hogy „Hétvége Csókaréten" címmel egész estét betöltő játékfilm alapjául szolgáló filmnovellát írjon részünkre. Ön ezt a megbízást elvállalta azzal, hogy a filmnovellát 1962. január 15-ig fogja nekünk 3 példányban átadni. Tiszteletdíj fejében 6000.- (hatezer) forintot tartozunk Önnek megfizetni, amely összegből 2000.- (Kettőezer) forint jelen szerződés aláírásakor kerül kifizetésre.

A jelen szerződés alapján Önt és bennünket megillető jogok és kötelezettségek tekintetében egyébként a Filmfőigazgatóság 67.902/61. sz. utasításában foglaltak irányadók.

 

(Dr. Simó Jenő)

igazgató h[elyettes]

 

Budapest, 1961. november 17.

 

Egyhavi halasztást

kérni.

 

Géppel írt tisztázat, a Hunnia Filmstúdió céges levélpapírján.

 

 

 

e.

 

Kovács András Cseres Tibornak

 

 

Kedves Tibor!

Szinte lehetetlen, hogy végre megértük

első nyilvános vetítését, véletlenül éppen itt Moszkvában. Érdekes, izgalmas, itt is aktuális, ez volt a nézők véleménye. Nem szakemberek előtt vetítettük, hanem az itteni szovjet-magyar Társaság rendezésében, tehát „valódi" nézők előtt, akik szinte minden rétegét képviselik Moszkvának, a fiatal diákoktól a tábornokokig. Ennyi év után jó volt végre a vásznon látni, amit elképzeltünk.

 

Szeretettel üdvözöl                András

 

Kézzel írt képes levelezőlap, keltezés nélkül. A postai bélyegzőn csak az 1961-es év olvasható tisztán.


 

 

 

Ezen a napon történt április 03.

1922

Joszif Visszarionovics Sztálin lesz a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára.Tovább

1930

Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus, szövetségi kancellár, Németország újraegyesítésének megvalósítójaTovább

1935

Czeizel Endre magyar orvos-genetikusTovább

1941

Teleki Pál miniszterelnök a budavári Sándor-palotában fõbe lõtte magát.Tovább

1945

A brit és amerikai légierő bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellenTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők