Hadirokkant jelvények a második világháború után
A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.
A Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezete beadványa a hadirokkant jelvények átvételére
a.
| NEMESFÉMIPARI JELVÉNY- ÉS FÉMÁRUKÉSZÍTŐ MUNKÁSOK TERMELŐ SZÖVETKEZETE | Budapest, 1948. október hó 26. |
- T[isztelt]
- Népjóléti Minisztérium Úr! [!]
| Budapest |
A Népjóléti Minisztérium Hadigondozási főosztálya 1948. IX. 11-én megbízott bennünket 33 300 drb új mintájú hadirokkant jelvény elkészítésével drb.-ként 45 filléres árért.
Folyó hó 22-én megrendelt mennyiség felét egy 7 tagból álló, úgynevezett hivatalos szakértő bizottság vizsgálta át, a jelvények átvételét elutasította és arról jegyzőkönyvet vettek fel. A jegyzőkönyv lényege:
- a jelvény rész anyaga az előírtnál vékonyabb
- a zománcozott felszín nem eléggé sima
- a dombornyomás kontúrjai nem eléggé élesek
- a jelvény színe, oxidációja egyenetlen.
Azt az ellenvéleményünket, hogy a felsorolt hibák, ha fenn is állnak, a jelvény formáját, mintáját, lényegét és használhatóságát semmikép[p] nem befolyásolja, figyelmen kívül hagyták.
A jelen beadványhoz mellékelt mintáknál is szeretnénk megcáfolni a felhozott kifogások tarthatatlanságát. Nem is akarunk vitába szállni a hivatalos szakvéleménnyel a fenti részletekről, nem akarjuk kétségbe vonni jóhiszeműségüket az ide vonatkozó rendelkezések betűinek szabályszerű betartásáról. De állítjuk, és bizonyítani tudjuk, hogy a jelvények átvétele sem a hadirokkantakat, sem a Népjóléti Minisztériumot meg nem károsítja, mert azok a kívánt célnak mindenkép[p]en megfelelnek. Az, hogy a Magyar Dolgozók Pártja 300 000 drb jelvényét, a Szakszervezeti Tanács 100 000 drb jelvényét, a Szabadságharcos stb. nagy szervezetek jelvényét mi készítettük és készítjük, szintén a fentieket bizonyítja.
Nem lehet érdeke ma az országnak, nem lehet tehát a Népjóléti Minisztériumnak sem ennyi értéket, amit az elkészített vagy befejezés előtt álló jelvények képviselnek, anyagban és munkában kidobni, veszni hagyni. 15 000,- forint veszteség a mi szövetkezetünket is érzékenyen érinti, ezért kérjük a t[isztelt] népjóléti miniszter úr intézkedését, engedélyezze az elkészült jelvények átvételét.
| Teljes tisztelettel Újhelyi Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Kisipari Termelő Szövetkezete Budapest, VII., Rózsa Ferenc u. 25. Telefon: 425-339 |
[kézírással]
Selejt ellen küzd az egész mozgalom!
Mi meg támogassuk a selejtet szállító elvtársakat!
[hátlapon kézírással]
Ikt.
Veégh [László]
Bemutatni alelnök úrnak.
a/a Olt [Károly] elvtárssal és panaszossal megbeszéltem.
- XI. 4.
Koós Zoltán
b.
Az Országos Hadigondozó Hivatal jelenti 2596/1948. számú miniszteri jelzőlapra:
A Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezete beadványára vonatkozólag jelentem, hogy a Szövetkezet által bemutatott 15 800 drb jelvény átvételét - a szabályszerűen megalakított átvevő bizottság - a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet szakértőjének meghallgatása után tagadta meg.
A nemleges döntés meghozatalánál a beadványban hivatkozott szempontokat a bizottság mind mérlegelte. Különösen figyelemmel volt a vállalkozó cég munkásszövetkezet jellegére és arra is, hogy az elkészített jelvények át nem vételéből a Szövetkezetre anyagi hátrány hárul. Mindezek a szempontok nem indokolják azonban azt, hogy a közszállítási szabályzat rendelkezései szerint meghirdetett versenytárgyalás után vállalatba [!] adott új mintájú hadirokkant jelvényeket az átvevő bizottság annak ellenére is átvegye, hogy a leszállított áru a vállalkozó cég által elfogadott feltételeknek nem felel meg, és akkor, amidőn az áru a kivitelezés szempontjából az átvehetőség határán alul van.
Budapest, 1948. évi november hó 3-án.
| [olvashatatlan aláírás] miniszteri tanácsos |
Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő