Megszületett Törőcsik Mari a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő...Tovább
„Az igazság ahogy én látom”
Francois Mitterand írása magyarországi látogatásáról
„Kádár nagy megbecsülést élvez Kelet-Európa országaiban. Az oroszok kíméletesen bánnak vele. Bölcsnek tartják. Megjelenésében az is. Ez az egyszerű, szomorú arcú, típusöltönyt viselő, csendes hangon beszélő ember nem a hivatalos palotákban lakik, hanem saját otthonában. Visszautasít mindenfajta különleges protokollt, nem engedett teret sem a durva, sem a kifinomult személyi kultusznak. Keveset látják a nyilvánosság előtt. Nevét a sajtó nem írja le minduntalan csak akkor és annyiszor, amennyit az információ közlése indokol. Valószínűleg gyötrik az 1956-os események.”
Forrás
Francois Mitterrand: Az igazság ahogy én látom
(Megjelent: Unité, 1977. október 14-20.)
/részlet/
Kádár nagy megbecsülést élvez Kelet-Európa országaiban. Az oroszok kíméletesen bánnak vele. Bölcsnek tartják. Megjelenésében az is. Ez az egyszerű, szomorú arcú, típusöltönyt viselő, csendes hangon beszélő ember nem a hivatalos palotákban lakik, hanem saját otthonában. Visszautasít mindenfajta különleges protokollt, nem engedett teret sem a durva, sem a kifinomult személyi kultusznak. Keveset látják a nyilvánosság előtt. Nevét a sajtó nem írja le minduntalan csak akkor és annyiszor, amennyit az információ közlése indokol. Valószínűleg gyötrik az 1956-os események. Hozzám intézett szavai ezek voltak: "Szeretném megvilágítani Önnek mi is történt. Igen, a felkelés jogos volt és Rákosi diktátor. De Nagy túl messzire hagyta magát sodorni. A lehetséges legvégső határig támogattam őt. De, ami lehetetlen és elfogadhatatlan volt: megdönteni a kommunista rendszert. Az erők egyensúlya ezt sem az országon belül, sem külpolitikai vonatkozásban nem tette lehetővé. Az amerikaiak, hiú reményeket táplálva, ostobán veszélynek tettek ki barátaikat és sok más embert is. Lemondani a Varsói Szerződésről - ez utolsó hiba volt: ki gondolta volna, hogy a Szovjetunió csak néző marad?
Az eszmecserét követő ebéden a párt egyik legfelső vezetője újra visszatért erre a kérdésre: "A Szovjetunió nem cselekedhetett másként. Szenvedélyes hazafi vagyok, mint ahogy mások is Magyarországon. De meg kell mondanom, hogy hazánk ritka és rövid időszakoktól eltekintve, sohasem volt szabad ország. Körülöttünk három birodalom uralta Európa közepét: a török, az osztrák és az orosz. Mi, kis nép lévén, bármennyire is büszkék vagyunk történelmünkre, elszenvedtük gyámkodásukat. Még szerencse, hogy élhettünk, földünkön - igaz megcsonkított földünkön - maradhattunk. Fejleszthettük kultúránkat. Ezt úgy érhettük csak el, hogy megtanultunk - ahogy Önöknél mondják - oda-odadobni egy részt, hogy megmenthessük a többit. Ma a birodalom orosz. És kommunista. Mi kommunisták vagyunk, ami esélyt ad nekünk. Nem vagyunk sem oroszok, sem szlávok, ami arra kényszerít bennünket, hogy a türelem erényét gyakoroljuk. Nekünk nincsenek meg - egyáltalán lesznek-e valaha - az önálló diplomáciához eszközeink. A szovjet hadosztályok földünkön vannak, többen vannak, s persze jobban felszereltek, mint a mi hadseregünk. Külső elkötelezettségünk ellenszolgáltatásaként belpolitikánkban igyekszünk kárpótolni magunkat. Ez teljes egészében a mi politikánk. És úgy vélem, sikerre visszük. A gazdasági tevékenység, ha nem is elégít ki bennünket, jó ütemben fejlődik. Diverzifikáljuk nemzetközi kapcsolataikat, s ezalatt a nyugatot is értem. A szabadság levegőjét kezdjük nálunk lélegezni."
Kádár mielőtt elváltunk volna, több ízben is megismételte, mintha a jelen igazolná a múltat: "Nagy kivégzése után két évvel, a bejelentett amnesztiát követően Magyarországon csak néhány száz politikai fogoly maradt. Napjainkban már egyetlenegy sincs."
Milyen különösek a történelem útjai!
MOL. M-KS-288-32. 1977. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP iratok - Külügyi Osztály /Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya/ - Franciaország 1977.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 23.
1935
1935
Megszületik Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov szovjet űrhajós († 1971).Tovább
1940
Románia csatlakozik a tengelyhatalmakhoz.Tovább
1945
Első fokon halálra ítélik Imrédy Béla miniszterelnökötTovább
1956
Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) Ideiglenes Szervező Bizottsága Felhívásban szólította fel a parasztifjúságot a...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő