Keresztes Csaba - Kiss András

Bevezetés

A második világháború befejeződésével kétségtelenül új korszak köszöntött be a világban és Magyarországon egyaránt. Az 1945-ös történelmi fordulat, a megszálló német csapatok kiűzése Magyarországról, ezzel egyidejűleg a szovjet hadsereg folyamatos térnyerése és megszállása fokozatosan arra ébresztette rá a belpolitikai erők képviselőit, hogy Európának ezen a részén a Szovjetunió akarata fog érvényesülni. A Horthy-rendszer, a „régi Magyarország" államberendezkedése végérvényesen eltűnt.

1945 folyamán az újraszerveződő és az újonnan alakult politikai pártok megindították a lázas szervezőmunkát tömegbázisuk és szervezetük kiszélesítésére, mindezt úgy, hogy az ország egyes pontjain még harcok dúltak.

Az 1945. év minden bizonnyal a leginkább eseménydús esztendők egyike a magyar történelemben. 1945. január 20-án Magyarország fegyverszüneti megállapodást kötött a szövetséges hatalmakkal, ami jelezte az ország második világháborús részvételének súlyos következményeit. A belpolitikában kialakult új politikai helyzetben a politikai erők többsége nem láthatta előre, hogy a szovjetek támogatásával a Magyar Kommunista Párt (MKP) totalitárius diktatúrát fog kiépíteni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a magyar állam sorsa a koalíciós időszak sikeres vagy sikertelen bel- és külpolitikájának eredményétől függött. Ebben a helyzetben a már ellenzéki múlttal rendelkező pártok, mint például a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt minden lehetőséget megragadtak a politikai kezdeményezésre. A Magyar Kommunista Párt dominanciája - köszönhetően a szovjetek, illetve a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hathatós beavatkozásának - azonban egyre jobban érvényesült. Az ország helyzetét reálisan látó politikusok mindent megtettek e folyamat visszaszorítására. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült (MNFF), többnyire baloldali irányultságú pártok mellett keresztény, pontosabban katolikus világnézetű politikai formációk is léteztek, és a háború befejeződése után helyet igényeltek maguknak a politikai életben.

A deklaráltan vallásos keresztény közéleti szereplők 1944 tavaszán már elhatározták egy keresztény (katolikus) párt megalakítását, ám a szervezetük kiépítésére akkor nem kerülhetett sor. 1944. október közepén 

 vezetésével megalakították a Keresztény Demokrata Néppárt (KDNP) elnevezésű pártot, amely azonban a nyilas hatalomátvétel miatt nem tudott érdemi működést kifejteni. Pálffy azonban részt vett az ellenállást szervező Magyar Frontban, és ezen érdemét később el is . 

Az 1944 decemberétől Debrecenben működő Ideiglenes Nemzeti Kormány néhány tagja támogatásáról biztosította a pártot, így például a miniszterelnök, dálnoki Miklós Béla is. (Lásd az 5. számú dokumentumot!) Ezt követően Szegeden 

 és  irányításával a KDNP megtartotta a zászlóbontó gyűlését. Hamarosan megindult a szervezőmunka, amelybe számos ismertebb katolikus közéleti személyiség is bekapcsolódott, mint például  és .

Hamarosan a párt programját is közzétették. Ebben a keresztény értékek képviseletének szándékát nyilvánították ki, a vallást közügynek tekintették, és hangsúlyozták az egyház neveléshez való jogát. Követelték ezen kívül a szólás, a gyülekezési és egyesülési szabadság biztosítását. Kiálltak a földreform mellett, melyet főleg telepítéssel kívántak megoldani, hogy minél több önálló birtokos gazdálkodó dolgozhasson a saját földjén.

A pártvezetés azonban a meghirdetett elveket nem tudta pártszervezéssel terjeszteni és népszerűsíteni: ehhez hiányzott a párt hivatalos elismerése. Pálffy József 1945 első hónapjaiban mindent megtett, hogy elfogadtassa magát és pártját az ország új vezetésével. Számos fórumon és különféle formában bejelentette hivatalos elismerésének igényét, többször fordult a legilletékesebbhez, a belügyminiszterhez. (Lásd a 2. és 3. számú dokumentumokat!). A legtöbb helyről kitérő válaszokat kapott és a - a baloldali pártok nyomására - a kormány igyekezett kitérni a pártalakítás jóváhagyása elől. (Rákosi Mátyás már az egyik, 1945. február végi beszédében egyenesen reakciósnak és a régi, bukottnak nevezett politika folytatójának nevezte a tömörülést.) Elutasító módon reagált az Ideiglenes Nemzetgyűlés (INGY) Politikai Bizottsága is, ahol végeredményben azt állapították meg, hogy nem lehet biztos információkat tudni a szerveződő pártról, de legalábbis a bizottság résztvevői nincsenek meggyőződve arról, hogy a párt tagjainak múltja „tiszta" és mentes minden fasiszta ideológiától. (Lásd az 1. és a 6. számú dokumentumot!)

 

Jellemző a Budapesti Nemzeti Bizottság (BNB) véleménye a pártról. A Bizottság 1945. április 18-án tárgyalta meg az engedélyezés ügyét. A pártok képviselőinek mindegyike aggályát fejezte ki az új párt tervezett működése kapcsán. Szavaikból a „demokrácia" féltése, a meglévő egység felbomlásának veszélye, sőt a nemzet demokratikus „átnevelése" feladatának meghiúsulása 

.

Végül úgy döntöttek, hogy a bizottságnak nincs joga új pártalakuláshoz engedélyt adni, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba a pártalakulatot nem vették be. (Lásd a 4. számú dokumentumot!)

Ugyanezen a napon a Minisztertanács is tárgyalta a párt legális működésének kérdését. Itt Miklós Béla miniszterelnök bejelentette, hogy a párt működését tudomásul veszi, mivel a párt aktívan részt vett az ellenállási mozgalomban. A miniszterek többsége azonban kétségeit hangoztatta: a külügyminiszter külpolitikai okokból tartotta nemkívánatosnak egy konzervatív párt megindulását („veszélyezteti azt a jó viszonyt, amely köztünk és a szövetségesek között létrejött"). Más miniszterek sem látták alkalmasnak egy újabb párt megindulását, egyedül a kultuszminiszter jelentette ki, hogy egy demokráciában annyi párt alakul meg, amennyi akar. A katolikus pap, Balog István miniszterelnökségi államtitkár is aggályait 

, hogy a keresztény pártnév alatt „a papságot és az egyházakat nem fogják-e antidemokratikus működésükkel kompromittálni."

Nem segített a párt ügyén a Katolikus Püspöki Kar közreműködése sem. Az egyház kezdetben, vagyis 1945 első hónapjaiban még aktívan támogatta Pálffyt és a KDNP-t, amin az sem változtatott, hogy a párt április végén megvált a „Keresztény" jelzőtől, és Demokrata Néppárt (DNP) néven tevékenykedett tovább.

A párt megindítása körül 

 veszprémi püspök bábáskodott a leginkább. Több fórumon felszólalt a párt érdekében, és 1945 áprilisában levelet is küldött Erdei Ferenc belügyminiszternek, amelyben éles kritikával illette a párt működésének akadályozását. , hogy „rá fogsz jönni arra, hogy olyan erőkben nem bíztatok meg, melyek őszintén ajánlották fel szolgálataikat, és amely erők nélkül tartósan szilárd kormányzat nem képzelhető el."

A párt az elutasítások és a halogató taktika ellenére élénk politikai tevékenységbe kezdett.

A pártvezetőség tagjai a nyár folyamán egyre határozottabban fogalmazták meg a párt politikai irányvonaláról vallott gondolataikat. Pálffy József egyértelműen elhatárolta pártját az 1945 előtti korszak politikájától és annak keresztény pártjaitól. Ez az elhatárolás egyébként kettős volt: az MNFF pártjaival és irányával szemben is kifejezte bizalmatlanságát és pártja távolságtartását. Pálffy József eszménye a polgári jellegű demokrácia volt, ezért is kárhoztatta például a gazdaságtalan kisbirtokokat eredményező földreformot.

A politikai artikuláció magával hozta a párton belüli véleménykülönbségek megjelenését is. Ekkoriban a párt világnézete egyértelműen konzervatív színezetű volt, ezért a baloldali eszmékkel erősebben szimpatizáló politikusok egy idő után kritikával szemlélték a párt tevékenységét. 

, a párt másik jelentős személyisége számos fontos kérdésben nem értett egyet Pálffyval, sőt ezen kívül a pártban politizáló régi vágású, konzervatív gondolkodású politikusok szerepeltetésével. Fő gondolatként szorgalmazta a baloldali pártokhoz való közeledést.

Még 1945 nyarán háromtagú intézőbizottság került a párt élére, Pálffy, Barankovics és 

 személyében, ez az áthidaló megoldás azonban nem hozta meg a várt eredményt: Pálffy József és Barankovics István között a kapcsolatot személyi ellentétek mérgezték meg. A párton belül két csoport alakult ki, amelyek Pálffy és Barankovics irányításával megkezdték a harcot a vezetés megszerzéséért. Augusztusban a Pálffy-féle csoport átvette a kezdeményezést, és az augusztus 28-ai a pártértekezleten új vezetőséget választottak, amelyből kihagyták Barankovicsot és támogatóit. Barankovics egyrészt Mindszenty József esztergomi érsekhez fordult, másrészt kérelemmel folyamodott az Országos Nemzeti Bizottsághoz (ONB) is, hogy az ő, szintén Demokrata Néppárt nevű pártalakulatának az indulását engedélyezzék a választásokon.

Időközben megjelent az a választójogi rendelet, amely - más egyéb kritériumok mellett - az ONB hatáskörébe utalta a választásokon indulni kívánó pártok engedélyezését. Ebből már látni lehetett, hogy nem minden létező és magát elfogadtatni kívánó párt indulása lesz lehetséges a választásokon, ami ellen Pálffy ki is fejezte a tiltakozását. (Lásd a 7. számú dokumentumot!)

A DNP-n belüli feszültséget végül valóban az ONB „oldotta meg", és szeptember végén csupán a „baloldalibb" jellegű Barankovics-pártformáció indulását engedélyezte a választásokon. Jóllehet a keresztény jelző már korábban kikerült a párt nevéből, pártjelvényük, melyben a keresztet szerepeltették volna, ürügyet szolgáltatott a párt tevékenységének akadályozására. A Miniszterelnökség a kereszt használatát a Katolikus Püspöki Kar hozzájárulásához kötötte. (Lásd a 8. sz. dokumentumot!)

A katolikus politikai erők szeptembertől legálisan csak Barankovics István mögött tudtak felsorakozni, és a konzervatívabb közéleti személyek kiszorultak a politikai életből.

1945. november 4-én tartották a második világháború utáni Magyarország első demokratikus választását. A választásokon a Független Kisgazdapárt 57%-kal nyert, jócskán megelőzve a három baloldali pártot, azaz a kommunistákat, a szociáldemokratákat és a parasztpártiakat. Mivel az ország szovjet befolyási övezetnek számított, a papírforma ellenére a kisgazdák nem alakíthattak önállóan kormányt, a szovjet hegemóniájú SZEB-ben a „demokratikus" alapokon nyugvó koalíciós kormány megalakítása mellett döntöttek.

Az 1945. év őszének első két hónapja a választásokra történő felkészüléssel telt, ám az 1945. novemberi nemzetgyűlési választásokon a Barankovics-féle DNP sem tudott önállóan indulni. Végül a választásokon a Barankovics István vezette pártformáció a Kisgazdapárttal kötött választási megállapodás révén két képviselőt, 

 és  juttatott a parlamentbe.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az 1945. évi katolikus belpolitikai küzdelmek, elsődlegesen a Pálffy és Barankovics között elmélyülő feszültségek és a pártba tömörülő régi szalonképtelen kereszténypárti személyek miatt 1945-ben nem sikerült egy olyan katolikus párt létrehozása, amely maga mögött tudhatta volna a katolikus egyházi hierarchia bizalmát és támogatását. A választásokat követő két évben a DNP mind nagyobb támogatásra tett szert, főleg a Kisgazdapárt bomlásának következményeképpen. Az 1947. évi választásokon 62 képviselőt küldhetett az országgyűlésbe. A párt politikája és tevékenysége szemben állt a hatalmat egyre gyorsuló ütemben megragadó kommunista párt elképzeléseivel szemben, ezért működését akadályozták, és a párt 1949 elején bejelentette feloszlását. Barankovics István külföldre emigrált.

A most közölt dokumentumok egyrészt a Keresztény Demokrata Néppárt elismertetési törekvéseiről, annak buktatóiról adnak képet, és még közvetlenül a választások előtti helyzetet tükrözik. E források a katolikus politika (és azon keresztül végeredményben a belpolitika) kulisszái mögötti eseményekről szólnak. Az egyik terjedelmes dokumentum azonban mélyebbre nyúlva az 1945. évi politikai katolicizmus küzdelmeibe és kendőzetlen intrikáiba is bepillantást enged. Ebből a szempontból mindenképpen figyelemre méltó, ahogy a katolikus politika 1945. évi szervezkedéséről szóló novemberi dokumentum feltárja a háttérben megbúvó politikai-személyi és emberi kapcsolatok rendkívül kusza hálózatát. (Lásd a 9. számú dokumentumot!) Elmondható, hogy a rendszeresen ismétlődő belpolitikai válságok közepette a koalíciós időszak pártjain belül is általánosan jellemzők voltak a belharcok, amelyben nagy szerepet játszott az MKP taktikája is. Fontos azonban látnunk, hogy nem minden esetben a kommunisták voltak a felelősek, az esetek jelentős részében a feszültségeket nagymértékben az egyes személyek ellentétei okozták. A katolikus politikusok belső harcairól szóló feljegyzés 

 vallás- és közoktatásügyi miniszter miniszteri iratai között maradt fent. A feljegyzést szerzője, aki szintén ismeretlen, nem dátumozta, amely a korban általános gyakorlat volt. Feltételezhetjük, hogy a dokumentum éppen Ortutay Gyula részére készült, aki ekkor még a Magyar Központi Híradó Rt. élén állt (egészen miniszteri kinevezéséig). Szintén csak feltételezésünk, hogy mint deklaráltan baloldali kisgazda politikus, sőt mit több, a kommunista párt beépített embere a Kisgazdapártban, már ekkor rálátással rendelkezett a magyar belpolitikai életre, azon belül is a katolikus politika szervezkedéseire.

A feljegyzés szinte végig sarkosan fogalmazza meg a párton belül lezajlott eseményeket. A Pálffy-Barankovics vitát úgy magyarázza, hogy míg „Pálffy demokratikus érzületű fiatal arisztokrata volt, Barankovics azonban jobbra szorította, s miközben Pálffy kritikával fordult a rendszer felé, Barankovics egyre több megértéssel szólt a demokráciáról." A névtelen szerző 

 tartotta a párt legfőbb szervezőerejének, és jó ismeretekkel rendelkezett a különféle egyházi és arisztokrata személyiségek intrikáiról, amelyekkel a két csoport közötti küzdelmeket folytatták.

Mindazonáltal a forráshoz óvatosan kell közelítenünk, hiszen olyan elemeket tartalmaz, amelyek az aktuális szóbeszéd, pletykák, híresztelések és dezinformációk mentén születtek, továbbá felsejlik benne készítőjének álláspontja, gondolatmenete. A források által közölt információk ez által némi magyarázatot is adnak az 1945. évi eseményekről, elsődlegesen pedig az 1945. évi választásokon való indulás ádáz és küzdelmes időszakról.

A dokumentumok közlése során az egyértelmű elgépeléseket és a hibásan írt személyneveket javítottuk, a neveket és a fogalmakat magyarázó jegyzetekkel láttuk el. A feljegyzésben folytatólagosan Kalotnak írt mozaikszót minden esetben KALOT-ra módosítottuk.

Források

 

Részlet az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága jegyzőkönyvéből

1945. március 12.

  

Jegyzőkönyv

felvétetett az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának 1945. évi március 12-én a miniszterelnökség tanácstermében tartott üléséről

 

[

 

8.) [

Bánáss László: Analóg kérdést vet fel. A Magyar Frontban részt vettek a katolikus és a református szervezetek is. Tagjaik a legveszélyesebb munkában részt vettek. Katolikus szervezet akkor alakult meg, a 

, és kérdi, hogy a Magyar Frontban való részvétel bizonyos előjogokat biztosít-e.

Tildy Zoltán: Erről a kérdésről sokat beszéltek. Tény az, hogy a katolikus és a református szervezetek a Magyar Front munkájában részt vettek és a legveszedelmesebb munkákat vállalták. A Magyar Front egyik ülésén a Kommunista, a Szocialista [!] és [a] Kisgazda Párt felvette egyenlő tagként a Katolikus Néppártot és [a] Nemzeti Parasztpártot. De itt is a jelentkezésen volt a hiba. Sokan csak Pálffy József és közvetlen környezetét ismerték. 

 jelentkezett a Katolikus Néppárt nevében. Őróla köztudomású, hogy tulajdonképpen nyilas beállítottságú volt, és Közi-Horváth-tal minden együttes működést megtagad.

Révai József: Örömmel üdvözölték a pártok jelentkezését, azonban a Katolikus Néppárt 1944 márciusában alakult meg, és most nem tudják, hogy tulajdonképpen kivel állnak szemben.

Tildy Zoltán: A Katolikus Néppártot kérték, hogy folyjon bele a munkákba és a szervezésbe, de ez nem történt meg.

Révai József: A Katolikus Néppárt deklarálja, hogy a párt nem folytatása az előzetes 

, elutasítván mindenféle szövetséget azokkal, akik a  örökségét akarják folytatni. Állásfoglalás kell a régi elemek ellen. Úgy látják, hogy a Katolikus Néppártban nincs biztosítva az, hogy nincsenek fasiszta elemek. Sőt...

[

 

Jelzet: MNL OL XVIII-5-1945. március 12. (1. doboz.) - Az államhatalom felsőbb szervei Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága. - Eredeti, géppel írt, aláírás nélküli tisztázat.

 

 

Pálffy József levele Erdei Ferenc belügyminiszterhez a Néppárt háború alatti tevékenységéről

Debrecen, 1945. március 27.

 

Belügyminiszter Úr!

 

A Magyar Frontban együttműködő pártok kifejezett elismerése alapján újból napirendre kérjük tűzni a Keresztény Demokrata Néppárt (röviden: Demokrata Néppárt) jogfolytonosságát. Kérjük elismerni a párt szervezésének szabadságát, a törvényhozásban való részvételét és az új, demokratikus Magyarországban való együttműködését. Alább újból ismertetjük azokat a történeti tényeket, amelyek bizonyítják jogos helyünket a most együttműködő pártok között. Ez alkalommal leszögezni kívánjuk azt is, hogy miként az illegalitás idején a Magyar Fronton belül öntevékenyen vettük ki a részünket a többi pártokkal együtt az ellenállási harcból, úgy most is ki akarjuk venni részünket a romok eltakarításából és az ország újjáépítéséből. Ha már a fasiszta-hitlerista rémuralom megdöntésére irányuló erőkifejtésből kivettük részünket konkrét segítséget nyújtva a többi pártoknak, nem mondhatunk le arról a jogunkról és kötelességünkről sem, hogy kivegyük részünket a demokratikus Magyarország felépítésének munkájából is.

A demokrácia elvi alapját illetően ugyanazokat az eszméket kívánjuk a tömegek előtt szolgálni és hirdetni, amelyeket a demokratikus magyar pártok közösen írtak zászlajukra, és amelyeket a nagy Szövetségesek kívánnak Európa újjáépítésében alapelvként szem előtt tartani. Éppen ezért, a Keresztény Demokrata Néppárt, mint a Magyar Front tagja és a demokratikus eszmék hirdetője, semmi körülmények között nem mondhat le létjogáról és a többi pártokkal való együttműködés teljes egyenjogúságáról.

A történeti tények a következők:

A Magyar Front keletkezése arra az időre nyúlik vissza, amikor még a német megszállást megelőzően közös magyar célok szolgálatára politikai barátságot kötött a Független Kisgazda [Polgári Párt] és a Szociáldemokrata Párt. A március 19-i fordulat után mindkét párt illegalitásba szorult, de folytatni igyekezett munkáját kiegészülve az együttműködést kereső egyes legitimista frakciókkal, majd rövidesen a katolikus társadalmi, gazdasági és kulturális szervezeteket az illegális munkába beállító és azokat képviselő Pálffy Józseffel és a református társadalmi szervezeteket képviselő 

. Ennél a politikai együttesnél később bejelentette együttműködési szándékát a Béke Párt, amely később Kommunista Párt néven szerepelt a Magyar Frontban. Kora ősszel pedig bejelentette csatlakozását a Nemzeti Parasztpárt is.

A Magyar Frontban résztvevő katolikus szervezetek egységes politikai képviseletet teremtettek. Ennek megalakulását és a Magyar Frontban való további részvételét és képviseletét, az azonosság folytonosságát kihangsúlyozva, Pálffy József jelentette be és látta el. Másolatban csatoljuk a Magyar Frontban részt vett Független Kisgazda és [a] Szociáldemokrata Párt vezetőinek igazoló 

. Nemcsak a Magyar Front, hanem a Bíboros Hercegprímás Úr is jóváhagyólag tudomásul vette ennek az új pártnak [a] megalakulását különösképpen pedig azt a tényt is, hogy ennek az új pártnak semmiféle közössége nincs a múltban szereplő hasonló nevű pártokkal.

A Keresztény Demokrata Néppárt Magyar Frontban való közreműködése nem volt tiszta formalitás vagy a jövő létjogának biztosítására irányuló kísérletezés, hanem a konkrét és veszélyes illegális munkáknak [a] vállalása. Az illegalitás ideje alatt megjelent tiltakozó, felvilágosító és lelkesítő röpiratok előállításából és terjesztéséből oroszlánrészét vette ki ez a párt. Sőt amennyiben arra lehetőség nyílt, az illegális munkáról a külföldet is éppen ez a csoport értesítette a leginkább. A pártnak külön szervezete foglalkozott azzal is, hogy a katonák tömegét ellássa olyan iratokkal, melyek segítségével kivonhatták magukat a német szolgálatból. A politikai üldözöttek, nem utolsósorban a zsidó származásúak életmentéséből is a párt kötelékébe tartozó katolikus szervezetek köztudomásúan és sikeresen vették ki részüket. Továbbá számos, lehetőség szerinti szabotázsakció megszervezését és kivitelezését, úgymint német katonai autók zsákmányolását, fegyverek rejtegetését, robbantásokat a szervezeteinkben működő párttagok hajtották végre. Budapest ostromának küszöbén életük kockáztatásával párttagok mentek át a felszabadító orosz hadsereghez, és ott röpcédulaírással állottak a felszabadító hadsereg szolgálatára, mely tevékenységről orosz katonai köszönő irat is van kezünkben.

Ezek után természetes, hogy a német, nyilas hatóságok a lehető legerőteljesebben üldözték pártunkat és szervezeteinket. Elnökünk sokáig a Gestapo foglya volt, sokakat megkínoztak, sőt kivégeztek (többek között Kálló Ferenc t[ábori] 

) vagy Németországba hurcoltak.

A felsorolt tényeket jóllehet a múlt év folyamán bejelentettük, mindez ideig azonban a többi pártokkal való egyenjogúság elve hivatalos elismerést nem nyert. Ezért ügyünket a demokrácia alapelveire és tömegeinkre való tekintettel újból előterjesztjük, annál is inkább, mert ennek megtagadása ellenkeznék a jogfolytonosságnak és a demokratikus szabadságnak a többi pártok által is vallott eszméivel.

El nem ismertetésünk pedig a fentiek alapján nemcsak jogsérelem lenne, hanem súlyos történelmi felelősség is azokkal a népi demokratikus tömegekkel szemben, amelyek az ország felépítésében együttműködni és részt venni kívántak.

 

Debrecen, 1945. március 27.

 

Hazafias tisztelettel:

 

                                                                                                                      Pálffy József

                                                                                              a Keresztény Demokrata Néppárt

                                                                                              elnöke

 

 

Jelzet: MNL OL XIX-B-1-n-7-sz. n.-1945. (1. doboz) - Az államhatalom felsőbb szervei, Belügyminisztérium, Erdei Ferenc belügyminiszter iratai. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.

 

 

Pálffy József levele a belügyminiszternek a párt elismerésének elhúzódásáról

Debrecen, 1945. április 1.

 

Belügyminiszter Úr!

 

Szükségesnek tartom a Keresztény Demokrata Néppárt, röviden Néppárt ügyében lefolytatott tárgyalásokat az alábbiakban leszögezni:

A múlt hó 28-án Belügyminiszter úr, 

, Bánáss prépost úr és Révai kommunista párti vezető úr előtt előadtam azokat a történeti és jogfolytonossági okokat, amelyek miatt a Néppárt elismertetését és politikai egyenrangúsításának ügyét újból napirendre kell tűzni. Az érveknek hatása alatt egyértelmű volt a vélemény a tekintetben, hogy a párt elismerése ellen kifogás nem emelhető, ha ez személyi összetételében és programjában a demokratikus követelményeknek megfelel. Belügyminiszter úr ezért felhívott arra, hogy a párt programját és vezetőségi jegyzékét , és egyben a jelenlévő urak előtt kötelezőleg kijelentette, hogy ha, és amennyiben a fenti adatok kifogás alá nem esnek, az engedélyt 24 óra alatt írásban kiadja.

Március 29-én Barankovics István és 

 urak jelenlétében fölkerestem Belügyminiszter urat, és a párt programját, úgyszintén a vezetőségnek személyi listáját átnyújtottam. Belügyminiszter úr 30-ára ezen beadványaimat áttanulmányozta, azokat teljes mértékben elfogadhatóknak tartotta, azonban kijelentette, hogy már csak egy formalitásra van szükség, ez pedig egy olyan közgyűlési határozatnak becsatolása, amely a vezetőségi jegyzéket és a programot legalizálja.

Még ugyanaznap, tehát március 30-án a kívánt gyűlést 

, ami technikailag annál is könnyebben volt keresztül vihető, mert az Alföld egyes vármegyéinek és a Dunántúlnak a képviselői is jelen voltak, és az ő segítségükkel, úgyszintén a helybeli debreceni polgárság képviselőivel kiegészítve a kívánt legalizáló ülést összehívhattuk. 31-én Bánáss prépost úrral újból megjelentünk Belügyminiszter úrnál, becsatolva a fenti gyűlési határozatot, és kértük, hivatkozva a Belügyminiszter úrnak tanúk előtt adott kötelező ígéretére, hogy az elismertetést magában foglaló iratot nekünk kiszolgáltatni szíveskedjék.

Legnagyobb meglepetésünkre azonban Belügyminiszter úr tudomásunkra adta, hogy bár a pártnak [a] szabad szervezkedési jogát elismeri, tekintettel azonban az ügynek általa kényesnek jelzett politikai vonatkozásaira, írásban ezt az engedélyt csak akkor áll módjában kiadni, ha ehhez a minisztertanács, sőt a különböző pártok is hozzájárulnak. Bánáss prépost úrral teljes egyetértésben nyomban bejelentettük Belügyminiszter úrnak, hogy ügyünknek kezelése és a tudomásunkra hozottak ellenkeznek mindennemű demokratikus felfogással. Külön is hozzáfűztem, hogy teljesen érthetetlen előttem, hogy Miniszter úr annak, amit felelőssége tudatában kijelent, írásba való foglalásáért a politikai konzekvenciákat vállalni vagy nem mer, vagy nem akarja, mert köztudomású, hogy okiratszerű akarat-kijelentés nélkül a jelenlegi viszonyok között a pártok szervezkedési és működési szabadsága bizonytalanságban van.

Mindezek alapján részemre nem marad más hátra, mint tudomásul venni azt a tényt, hogy a Miniszter úr a katolikum politikai szervét nem kívánja abban a jogvédelemben részesíteni, amelyre ez tömegeire való tekintettel joggal igényt tarthat. Vagy pedig az 1944. december 28-a óta itt Debrecenben húzódó pártelismertetési ügyet továbbra is elodázni igyekszik, nyilván abból a megfontolásból, hogy ezzel a pártunkban képviselt katolikus tömegek a pártszervezés tekintetében később már nem pótolható időbeli hátrányt szenvedjenek.

Ezt az akkor előadott szóbeli tiltakozásomat ezennel újból megerősítem, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy az ország felépítésében, a romok eltakarításában segédkezet kívántunk nyújtani a többi demokratikusan gondolkozó pártnak. Megállapítani vagyok kénytelen még, hogy a magyar nemzet érdekeit célzó munkásságunkban maga a kormányzat felelős tényezője nem nyújt segítséget. Mi tehát joggal átháríthatunk mindennemű politikai felelősséget, amely az ország újjáépítésével kapcsolatban áll. Fenntartjuk azonban magunknak azt a jogot, hogy ezeket a tényeket párthíveinkkel közöljük és az országos választásokon, amelyek demokratikus felfogásunknak megfelelően az ország érdekében feltétlenül megtartandók - részt vegyünk.

Fogadja Belügyminiszter úr őszinte tiszteletem kifejezését.

 

Debrecen, 1945. április 1-én

 

Pálffy József

a Néppárt országos elnöke

 

 

Jelzet: MNL OL XIX-B-1-n-7-sz. n.-1945. (1. doboz) - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.

 

 

Részlet a Budapesti Nemzeti Bizottság dálnoki Miklós Béla miniszterelnökhöz a Demokrata Néppárt engedélyezése ügyében írt leveléből

Budapest, 1945. április 20.

 

 

Miniszterelnök Úr!

 

A Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. évi április hó 18-án tartott ülésén a következő határozatot hozta:

A Budapesti Nemzeti Bizottság értesíti a Miniszterelnök Urat arról az álláspontjáról, hogy a pártok engedélyezéséhez a miniszterelnöknek nincs joga. A Demokrata Néppártot a Budapesti Nemzeti Bizottság nem veszi fel a Magyar Függetlenségi Front pártjai közé.

[

 

Budapest, 1945. IV. 20.

 

Rosta László

Budapesti Nemzeti Bizottság

Titkárság

 

 

Jelzet: MNL OL XIX-A-1-j-XXIII. tétel-1531-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Miniszterelnökség, Általános iratok. - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.

 

 

Dálnoki Miklós Béla levéltervezete a Budapesti Nemzeti Bizottság Titkárságának a Demokrata Néppártnak tett ígéretéről

Budapest, 1945. május

 

A Budapesti Nemzeti Bizottság Titkárságának

Budapest

 

Április hó 20-án kelt beadványára értesítem, hogy

1.) a Budapesti Nemzeti Bizottságnak a pártok engedélyezésére vonatkozó álláspontja teljesen egyezik a saját álláspontommal.

A jelen esetben én a Demokrata Néppárt működését írásban 

, tehát nem vágtam elébe annak, hogy engedélyt kapjon az egyesülése stb. demokratikus szabadságjogok alapján.

Megjegyzem, hogy nevezett pártnak az 1944. októberi működését Szakasits Árpád és Tildy Zoltán írásban elismerték, mások, mint a Parasztpárt és [a polgári] demokraták szóval 

.

2.) érdeklődéssel olvasom, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság a Demokrata Néppártot nem veszi fel a Magyar Függetlenségi Front pártjai közé. Tudomásom szerint a Demokrata Néppárt ezt nem is kérte. Ha pedig működése alapján kérni fogja, úgy bizonyára nem a Budapesti Nemzeti Bizottsághoz fordulna, hanem mint egyedül illetékeshez, a demokratikus pártok országos vezetőinek értekezletéhez.

3.) [

 

Budapest, 1945. évi május hó

 

olvashatatlan szignó

 

Jelzet: MNL OL XIX-A-1-j-XXIII. tétel-1531-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Miniszterelnökség, Általános iratok. - Eredeti, géppel írt, valószínűleg a miniszterelnök által szignált fogalmazvány. Miklós Béla elküldött levelét a Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. május 14-ei ülésén felolvasták, és tudomásul vették.

 

 

Részlet az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága ülésének jegyzőkönyvéből

Budapest, 1945. május 11.

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának ülése 1945. évi május 11-én délután 4 órakor a képviselőház olvasótermében

 

[

[

 Már az elnöki előterjesztések során is említettem, hogy a Keresztény Demokrata Néppárttól és a Polgári Demokrata Párttól a Politikai Bizottság legutóbbi határozatával kapcsolatban egy-egy beadvány . Az első beadvány ismertetését az előadó úr volt szíves vállalni. Méltóztassék ismertetni.

Balogh István előadó: Igen t[isztelt] Bizottság! Könnyen vállalhatom az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottságához intézett előterjesztését a Keresztény Demokrata Néppártnak, miután a beadvány március 27-i kelettel van ellátva, és ezt már március 12-én [!] letárgyaltuk. Akkor a Politikai Bizottság már állást foglalt ennek a beadványnak az ügyében. Feleslegesnek tartom a beadvány felolvasását, mert abban nincsen semmi új, ami azóta történt, s amit akkor nemcsak ismertettem, hanem el is bíráltunk. Ez a párt még mindig kereszténynek mondja magát, s ezzel bizonyos látszatokat kelt, és néppártnak mondja magát, ami ellen szintén észrevételek hangzottak el, úgyhogy én azt kérem, méltóztassék az előterjesztés felett napirendre térni, arra való hivatkozással, hogy azóta ne változhatott meg a Politikai Bizottság álláspontja, mert semmi újat nem tartalmaz az előterjesztés. Lehetséges, hogy az előterjesztés oka a régi dátum, március 27., de ha olyan fontosnak tartották, akkor ismertetni kellett volna a már azóta történt eseményeket és körülményeket is. Méltóztassanak az elmondottakat tudomásul venni.

Elnök: Méltóztatnak hozzászólni?

Németh István: T[isztelt] Politikai Bizottság! Én ismerem ennek a pártnak a keletkezését a vidéken, meglehetős ellenszenvet is keltett a lakosság körében, tudniillik bizonyos reakciós megmozdulást vélnek mögötte. Még nem tudjuk, hogy központilag ez a párt milyen elemekből tevődik össze, és milyen előzményekre tekinthet vissza, ezért nagyon szeretném, ha az előadó úr mégis ismertetné, hogy miről van szó. Őse-e ennek a pártnak a régi keresztény párt...

Elnök: Nem!

[Dálnoki] Miklós Béla miniszterelnök: A néppárt megszűnt a '20-as években. Végeredményben jogos a kívánság, mert az egyesülési szabadság megvan.

Németh István: Én minden érdemet elismerek, és megbecsülök, de nem tudom, megvannak-e ennek a pártnak az érdemei. Meg fogjuk tudni, hogy tényleg komoly demokratikus párt-e.

Elnök: Méltóztatnak az előadó úr javaslatát elfogadni? Az előadó úr azt méltóztatott mondani, hogy miután új adatok nem merültek fel a beadványban a múltkori határozattal szemben, egyelőre térjünk felette napirendre (Gerő Ernő: Nem egyelőre, hanem napirendre térni!) Én csak pontosan akartam idézni az előadó urat. Akkor tehát napirendre térünk az előterjesztés felett. (Helyeslés.)

[

Jelzet: MNL OL XVIII-5-1945. május 11. (1. doboz.) - Az államhatalom felsőbb szervei, Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága. - Eredeti, géppel írt és kézzel javított, aláírás nélküli fogalmazvány.

 

 

Pálffy József levele a miniszterelnökhöz az új választójogi rendeletről

Budapest, 1945. szeptember 14.

Miniszterelnök Úr!

 

7460/1945. M. E. sz[ámú] 

 rendelettel kapcsolatban a Demokrata Néppárt nevében a következőket hozom nagybecsű tudomására:

Pártunk a demokrácia elveihez híven az alkotmányosság és a jogegyenlőség alapján áll és ennélfogva sajnálattal kénytelen megállapítani, hogy a rendelet a magyar közjog alapelveit súlyosan sérti, a magyar választójogi fejlődés már elért eredményeit hatálytalanítja. Ezzel lehetetlenné válik, hogy Kossuth Lajos demokratikus elvei 100 év után a választójogi rendszerben legalább érvényesülhessenek.

Kifogásaink a rendelet sorrendjében részletezve a következők:

1.) 2. §. /2/ rendelkezés szerint a választáson csak oly párt vehet részt, amelynek részvételéhez az Országos Nemzeti Bizottság hozzájárul.

Magyar közjogunk eddig a szabad pártalakulás elvi alapján állott. A legutóbbi, a titkos választójogot megállapító törvényünk - 1938. XIX. tc. [törvénycikk] - állítja a 82. §-ában az országos párt fogalmát, de ezen pártoknak is csupán csak az ajánlások tekintetében biztosít előnyös állást. De ez esetben is, amennyiben a Belügyminiszter nem vette volna tudomásul a párt bejelentését, közigazgatási bírósági panaszjogot adott. A reakciós idők eme rendelkezése csak előnyös volt minden pártnak, - így a Szociáldemokrata Pártnak és a Független Kisgazdapártnak is - de egy pártot sem zárt ki a választáson való részvétel lehetőségéből, mert ezt a reakció sem merte megkísérelni.

Ma teljesen egyoldalúan, a mostani pártpolitikában érdekelt pártok állapítják meg a választásban való részvétel jogát, bírói jogvédelem elutasító határozat esetére pedig nincs.

Nincs megállapítva az sem, amennyi alatt az Országos Nemzeti Bizottságnak a részvétel tekintetében nyilatkoznia kell és így a választási előkészületek alatt hosszabb ideig bizonytalanságban tarthat egy pártot.

 

2.) [

 

Főbb és lényeges vonásaiban ezek a pontok, amelyek a magyar közjogunk elveit és így alkotmányunkat is sértik e rendeletben, és a nemzet egyetemes érdekeinek érvényesülésére irányuló nemzeti akarat kialakulását pártpolitikai érdekből vezettetve korlátozzák, sőt meghiúsíthatják.

A Demokrata Néppárt állásfoglalása mennyire nem egyedül álló, utalok a közigazgatási bíróságnak ugyanezen rendeletére vonatkozó és az Ideiglenes Nemzetgyűléshez intézett észrevételeire, amelyek nagy megfontolást érdemelnek.

Ilyen körülmények között a fentiek alapján a Miniszterelnök Úrnak e tekintetben fennálló súlyos felelősségére, kötelességemnek tartottam a demokrata Néppárt nevében és felhatalmazására nagybecsű figyelmét felhívni azzal, hogy [az] e rendelet alapján tartandó választás a demokrácia elveivel össze nem egyeztethető.

 

Budapest, 1945. szeptember 14.

 

Pálffy József

a Demokrata Néppárt elnöke

(Pálffy József)

 

Jelzet: MNL OL XIX-A-1-j XXIII. tétel-9650-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Miniszterelnökség, Általános iratok.- Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat. A beadványon szereplő megjegyzés: „Iktatva és a/a [ad acta]."

 

A Miniszterelnökség levele a Demokrata Néppártnak pártjelvénytervük használatának feltételeiről

Budapest, 1945. október

 

 

A Demokrata Néppárt Elnökségének

Budapest

IV. Bástya u[tca] 14.

 

A Demokrata Néppárt tervezett pártjelvénye tárgyában a belügyminiszter úrhoz intézett beadványára felhívom a t[isztelt] Elnökség figyelmét arra, hogy a püspöki kar hozzájárulásának kieszközlése szükségesnek látszik a kereszt pártjelvényben leendő használatához.

 

Budapest, 1945. október hó

 

K[iadható] X/1

olvashatatlan aláírás

 

 

Jelzet: MNL OL XIX-A-1-j XXIII. tétel-8699-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Miniszterelnökség, Általános iratok. - Eredeti, géppel írt és kézzel javított, szignált fogalmazvány. Az ügyirat előadói ívén a következő feljegyzés olvasható: „Balogh [István] államtitkár úrnak bemutattam".

 

 

Ismeretlen személy feljegyzése a katolikus politikai helyzetről és a Keresztény Demokrata Néppárt belső viszonyairól

1945. november

  

Katolikus politika 1945. november elején

 

A katolikus politikai szervezkedést Pálffy József Demokrata Néppártja kezdte 1945 tavaszán, Debrecenben. Az előkészületekben részt vett Barankovics István is, aki akkoriban rendszeres fizetést húzott Pálffy Józseftől, bizonyos értesülések szerint 2000 P-t, ami akkor szép pénz volt. Ezen havidíjért Barankovicsnak el kellett látnia a szellemi előkészületeket. Közben azonban Barankovics és Pálffy közt személyi ellentétek merültek fel, s Barankovics elérte, hogy ne Pálffy, de az ő Demokrata Néppártját ismerje el a budapesti, illetve Országos Nemzeti Bizottság stb. Beadványában utalt rá, hogy Pálffy József kisajátította és ellopta az ő szellemi tulajdonát jelentő pártprogramot. De a pártprogramot még Debrecenben készítette el, az előbb említett díjazás fejében. Pálffy demokratikus érzületű fiatal arisztokrata volt, Barankovics azonban jobbra szorította, s miközben Pálffy kritikával fordult a rendszer felé, Barankovics egyre több megértéssel szólt a demokráciáról. Katolikus programja és magánakciója kezdettől fogva számított a demokratikus pártok rokonszenvére. Pálffynál kifogásolta, hogy nem eléggé pozitív magatartása a Szovjetunió iránt. Ugyanekkor Barankovics Pálffy ellen mindenkor a demokrácia igényeit hangoztatta, mondván, hogy a grófoknak vissza kell vonulniok. Ebben a stádiumban a Barankovics-féle berzenkedést és szervezkedést a KALOT támogatta, melyet - ugyebár - a legjobb akarattal sem mondhatunk demokratikus alakulatnak. Emlékezetesek a KALOT és 

 közeli kapcsolatai, a KALOT és Kovrig Béla is intim viszonyban voltak, a KALOT-fiatalokat vezetőik elvitték  altábornagy meglátogatására a , intim összeköttetést tartottak fenn , stb. Most Pálffy ellen a KALOT vezetői, élükön a népvezéri képességeket eláruló Ugrin József titkárral, úgy léptek fel, mint akik a grófokkal szemben a demokráciát képviselik, az igazi magyar népi gondolatot. Kifogásolták, hogy Pálffy egyre szorosabb összeköttetésbe került az  és az emerikánásokkal,  prof[esszor]ral, stb. A Pálffy elleni hangulatot egy  nevű fiatal pap mozgatta, aki úton útfélen, teremben és utcákon véresen és mosdatlanul szidalmazta Pálffyt, a Kossuth Lajos utcában egyszer a Pálffy mellett állást foglaló  udvari lakájnak és tányérnyalónak nevezte szemtől-szembe, stb. Igen lelkes és közeli híve Barankovics Istvánnak, és jelenleg egyik vezetője a KALOT-nak. Volt valami szerepe benne, hogy a KALOT felől elmúlt a betiltás azonnali fenyegetése, rongyos reverendában állandóan talpalt a ministriumokban [!], gyakran látták, mondják,  is, akivel Barankovics is egyre szorosabbra szőtte a szálakat, egyéniségük számos oldala (nagyotmondás, [popup title="grandománia" format="Default click" activate="click" close text="Grandomania [lat.] jelentése: nagyzási mánia."], stb.) különben is rokon, kiváló partnerek: egymást jól tartják nagyzolásaikkal...  nem vesz részt ezekben a kis veszekedésekben, bár rokonszenvei Pálffy mellé állítanák. Mindent megtesz Barankovics ellen. Jelenleg bizonyára mindkettőjüknek kellemetlen, hogy Mindszenty prímás  ügyében vallott állásfoglalásuk közös frontra állította őket... Barankovics közben elérte, hogy a Tildy Zoltán segítségével elismert Demokrata Néppárt Hazánk  lapengedélyt kapjon. A lap szerkesztője Barankovics mellett . Barankovics a lapban a demokratikus hangszerelést vezette be, érthető okokból. Azonban, a különben nem elmésség híján összeállított lapot, mely bírja [popup title="Kerkai [Jenő]" format="Default click" activate="click" close text="A közölt szövegben eredetileg helytelenül minden alkalommal Kerkaynak írva."] és  jezsuita atyák áldását, s lényét különben is igen jellemző lustasággal és lazasággal vezeti, a lap pontatlanul jelenik meg, s az atyák előtt Barankovics a papi- és nyomdai nehézségekkel mentegetőzik. De ugyanúgy ellazsálta azelőtt  ügyét is. A lényét úgy jellemző lustaságot viszont szép és nagy mondásokkal kendőzi, s most már egészen a demokrácia heroldjává szegődik. Ennek magyarázata, hogy Mindszenty hercegprímás magához kérette, nem sokkal azután, hogy Pálffyék kizárták, és ő ellennyilatkozatokban hadakozott a Pálffy-csoport ellen. Mindszentyről azelőtt az a hír járta, hogy P. Kerkai J[enő] igen nagy befolyással van rá; Kerkai hatására vállalta a Demokrata Néppárt ügyeinek gondozását és figyelését. Utóbb Kerkai és Pálffy Barankovics hatására összevesztek, és ekkor Kerkai igyekezett a prímást Barankovics ellen hangolni. Kerkai Barankovics hatására utalt Pálffy rendezetlen családi ügyeire, feleségétől való különélésére, Zichy Luca (Hoffer Cunoné) grófnővel való viszonyára, arra, hogy Pálffy, Pálffy 18 éves fia, Zichy Luca és Zichy Luca öccse, a fiatal Z[ichy] Zsigmond gróf egy lakásban laknak, stb. Tegyük hozzá, hogy az atyák akkoriban nem voltak oly kényesek, mikor a most így megtámadott, gyönyörű szép, de hideg Zichy Luca rejtegette a nyilas és német időkben - éppen az említett atyák kifejezett kérésére - Varga Bélát. Szóval Pálffy szerelmi ügyeit a prímásnál ki akarta játszani Barankovics, ez azonban nem sikerült, mert Pálffy ügyesebb volt: egyfelől megnyerte magának a prímást, másfelől meg bírja a jezsuita provinciális,  rokonszenvét. P. Borbély proviniciálisi minőségben többször megrótta a Barankovics hatása alatt álló Kerkai és Jánosi magatartását, azonban hiába, Kerkai ki is jelentette, hogy a provinciális nem ért [a] politikához és ő bizony nem hallgat rá. Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé... A Hazánk a hercegprímás irányában ezért nem tett rövid fennállása után egyetlen nyelvmozdulatot sem. Különben Barankovics most nagyon érdekesen vélekedik  személye kérdésében. Mindjárt meglátjuk, hogy került Rassay a katolikus politikába! Itt még jegyezzük meg, hogy Barankovics azelőtt Rassaynak feltétlen csodálója volt, ez még a  idejéből datálódik, mikor Barankovics szélső konzervatív irányban vezette a , és kissé különös vallomásokat tett a . Nos, Barankovics azt tartja, hogy a prímásnak, aki pásztorlevelével akkora vihart idézett fel, igazi súgója: Rassay... A prímáshoz legközelebb állanak: , akinek jelenlétében fogadja az embereket (ami igen furcsa), pl.  is, aki a prímás [popup title="gesztiójáról" format="Default click" activate="click" close text="Gesztió [lat.] jelentése: igazgatás, vezetés, esetleg pénzkezelés."] elég szomorú véleményt táplál, továbbá intim hívei  volt miniszterelnök és , azon kívül:  pápai kamarás. Barankovics úgy tudja, hogy Esterházynak és Czettlernek valójában Rassay adja a prímás számára a tanácsokat, hiszen annak idején is Rassay írta Esterházy megnyilatkozásait a Keresztény Pártban és  idejében szó volt róla, hogy Rassay átveszi a Kereszténypárt irányítását... Rassay, folytatja a Barankovics, a közvetítő az Egyház és a világi nagybirtok, továbbá a nagytőke között. A prímás szerinte grófi mániában szenved, imádja az arisztokratákat, akik közül ifj. Pallavicini György áll hozzá a legközelebb, már legitimista okokból is. Itt tudni kell, hogy Pálffy pártjának egyik ülésén Pallavicini György rendkívül heves támadást intézett Barankovics ellen, akinek még legitimista idejéből egész múltját ismeri. Barankovics eleinte  gyermekeinek nevelője volt, pl. ő nevelte az ellenállási mozgalomban szépen szerepelt fiatal . Az Andrássy palotából azonban egy nap kitették, mert szemtelen értesüléseket terjesztett a hercegnő magánéletéről. Utóbb  intellektuális vezetője volt, azóta is kölcsönösen utálják egymást.  szólva: méltó egymáshoz a két parázna, Caesar és a fajtalan ... Pallavicini felszólalásában kifejtette, hogy Barankovics közönséges grófi lakáj, aki állandóan ledöfi hátulról gazdáit, egyszerre sznob és lázadó inas, aki hátsó lépcsőkön hord pletykákat stb. Ezen épületes megnyilatkozásra Barankovics válasza az volt, hogy találkozni szeretett volna Pallavicinivel, akitől érthetően kissé retteg, idegesíti az őrgróf birtokában lévő, sok róla szóló értesülés, mely gondosan kidolgozott emberi nagyságát kínosan érintheti. Barankovics jellemrajzát a prímás nyilván Pallavicinitől kapta, a prímásról sok mindent el lehet mondani, de a jellemerő hiányát nem, és ő maga is irtózik a változatos jellemű emberektől. Pallavicini különben nincsen sokban egy véleményem Pálffyval, akitől kissé eltávolodott, és a Kisgazdapárt felé orientálódik jelenleg, kitart a földreform helyessége mellett, stb. Barankovics egyébként Jánosi páter útján érintkezést tart  is és nagyon büszke Eckhardt Sándor barátságára. Eckhardtról említsük meg a következőt: E.-t a Kisgazdapárt jelölte, de Barankovics állítólag már rendelkezik a pártonkívüli Eckhardt, Bálint Sándor és a nyíregyházi iparos,  (gör[ög] kat[olikus]) levelével, melyben közlik a Kisgazdapárttal, köszönetük nyilvánítása mellett, hogy átlépnek a Demokrata Néppártba. Mi igaz ebből, jó ég tudja. Ily módon a Barankovics-féle Demokrata Néppárt parlamenti képviselethez jut. Ami továbbá a prímást illeti, Barankovics a Hazánkban tartózkodni fog a prímás bírálatától, de írni készül a földreform mellett. Jánosi páter, nemrég még prímásjelölt, teljes mellel kiáll a prímás tekintélye mellett, de nem helyesli a földkérdésben vallott álláspontját. A prímás pásztorlevelének hatása kissé idegesíti a KALOT vezetőket. Ugyanekkor Ugrin József, szintén Pálffy nagy ellensége, rendkívül lelkesedik a prímási pásztorlevélért. Jelenleg tehát a katolikus táborban nagyobb a zavar, mint valaha.

 

Jelzet: MNL OL XIX-I-1-v-3/a tétel-2-1945. - Az államhatalom felsőbb szervei, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Ortutay Gyula miniszter iratai. - Eredeti, géppel írt és kézzel javított, aláírás nélküli fogalmazvány.