Törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról [1]
A nemzetközi magánjog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek külföldi elemeket tartalmazó vagyoni, munka, illetve családjogi elemeket tartalmaznak. A nemzetközi jogtól jól elhatárolható abban a tekintetben, hogy nem államok, hanem személyek közötti kapcsolatokról van szó. A nemzetközi magánjog magyarországi szabályozásának szükségessége szorosan kapcsolódott az ország nemzetközi nyitási politikájához, annak jogi szabályrendszerét jelentette. A cikk ennek jelentőségét, a nemzetközi kapcsolatokban elfoglalt helyét ismerteti.
Az élet fejlődése mind gyakrabban szül olyan jogviszonyokat, amelyek meghaladják egy adott állam jogi szabályozásának kereteit, és egy másik állam jogának alkalmazását is igénylik. Példákkal élve: ha két magyar állampolgár házasságot kíván kötni, a magyar jogszabályok szerint kell eljárniuk. Ha viszont egy magyar és egy külföldi állampolgár köt házasságot, két jog ütközéséről beszélhetünk. Hasonló a helyzet akkor, ha a magyar állampolgár külföldön örököl, vagy a külföldi, illetőleg a külföldön élő magyar örököl hazánkban.
Nemzetközi gazdasági kapcsolataink során mind gyakrabban keletkeznek gazdasági jogviszonyok (adásvételkor, vállalkozáskor, szállítmányozáskor), s ekkor problémát jelenthet: melyik jogot kell alkalmazni és milyen feltételek mellett? Az eligazodásban, illetőleg az ütközések feloldásában a nemzetközi magánjog szabályai segíthetnek.
Magyarország nemzetközi kapcsolatainak intenzív fejlődése késztette arra a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, hogy megalkossa a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendeletét. Világosan megfogalmazza a nemzetközi magánjog célját és hatályát a július 1-én hatályba lépő új jogszabály első paragrafusa:
Nemzetközi magánjogi jogszabályunk eddig nem volt. Átfogó nemzetközi magánjogi szabályozás hiányában mostanáig a hazai jogban elszórtan található néhány szabályra, illetőleg két- vagy többoldalú nemzetközi szerződéseink rendelkezéseire kellett támaszkodnunk. Bármilyen jelentősek is az említett szerződések, az átfogó rendezés igényét nem elégítették ki, gyakran kellett szokásjogra hivatkozni, mindezek ellenére sok volt a hézag is. A 11 fejezetből álló jogszabály most egységbe foglalja a magyar nemzetközi magánjog szabályait.
Érdemes a szabályozás elveivel részletesebben is megismerkedni. A nemzetközi magánjog – szemben az államok belső jogával – nem azt mondja meg, hogy adott esetben milyen magatartást kell, vagy lehet tanúsítani, s a jogviszonyban részt vevő felek jogait és kötelezettségeit sem állapítja meg. Szabályai arra adnak választ, hogy adott esetben melyik állam jogát kell alkalmazni, ezért a nemzetközi magánjog rendelkezései, utaló jogszabályok. Nézzünk egy példát. A szellemi alkotások jogával foglalkozó 19. paragrafus szerint: „A szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik.”
Az új jogszabály a polgári jog, a családi jog a munkajog kérdéseiben a nemzetközi jogszabályalkotási, ítélkezési és szerződéskötési gyakorlatban és szokásokban kialakult úgynevezett kapcsoló elvekre épít. Ez azt jelenti, hogy adott esetben annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek a jogához a konkrét vita tárgya a legkézenfekvőbben kötődik, kapcsolódik. Tulajdonjogi és más dologi jogi kérdésekben például a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni, legalábbis ez az általános szabály.
Gazdasági életünket talán a kötelmi jogi rendelkezések (a szerződések, a felelősség szerződésen kívül okozott kárért, a jogalap nélküli gazdagodás) érintik a leginkább. Fontos elv, hogy az új jogszabály a felek jogválasztásából indul ki, eszerint a szerződésekre a felek által választott jogot kell alkalmazni. A rendelkezési jogot a jogszabály tehát nem korlátozza, a szerződő felek egyező akarattal bármely jog hatálya alá helyezhetik megállapodásukat.
Lényeges kiemelni, hogy a jogszabály a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének igényével összhangban, a külföldi jog alkalmazását általában nem köti viszonossághoz. Ez azt jelenti, hogy – eltérő jogszabályi rendelkezések hiányában – a külföldi jog alkalmazása nem függ attól, hogy az illető ország hatóságai adott esetben alkalmazzák-e a magyar jogot.
A külföldi jog alkalmazására – a nemzetközi gyakorlattal összhangban – csak akkor nem kerülhet sor, ha alkalmazása a magyar közrendbe ütközne, illetőleg úgynevezett csalárd kapcsolás esetén. Nem szükséges a külföldi jogot alkalmazni akkor sem, ha a felek annak mellőzését kérik, azonban „a külföldi jog alkalmazása nem mellőzhető egymagában azért, mert a külföldi állam társadalmi-gazdasági rendszere a magyartól eltér.”
Jogrendszerünk jelentősen gazdagodott a nemzetközi magánjogi törvényerejű rendelettel. Mivel az új jogszabály korszerű és átfogó nemzetközi magánjogi rendezésre irányul, fontos eszközt kapott a nemzetközi együttműködés feltételeinek javításában mindenki, aki Magyarország nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésén fáradozik.
Dr. Lukács Tibor