A Szent Korona átadás-átvétele 1978-ban

„Leltár
amely felvétetett Budapesten, az országház épületében 1978. január 5-én a magyar korona és a koronázási ékszerek szakértői szemléje és azonosítása alkalmából:
1./ Egy darab aranyból készült korona, 19 zománcképpel, drágakövekkel, igaz-gyöngyökkel díszítve, zárt, csúcs- és csüngő díszekkel. Átmérője: 21,3, ill. 20,3 cm.”

Bevezetés 

1978. január 6-án délután az Országház kupolacsarnokában Cyrus Vance amerikai külügyminiszter - Jimmy Carter elnök személyes megbízottjaként - visszaadta Szent István koronáját Magyarország népének. A ceremónián az Országgyűlés elnöke, Apró Antal beszédében a Magyar Népköztársaság nevében köszönte meg a „kormány külpolitikájának visszaigazolását".

Az Archivnet 2008/1. számában Szabó Csaba ismertetett több, a Szent Korona visszaadásának előkészítésére vonatkozó diplomáciai dokumentumot, melyet a Magyar Országos Levéltárban Apró Antal, az Országgyűlés elnökének iratai között található forrásokkal kívánunk kiegészíteni. A dokumentumok a Korona és a koronázási ékszerek átadás-átvételi ünnepségeinek történéseit rekonstruálják.

Az MSZMP KB Politikai Bizottsága

 foglalkozott a Korona és a koronázási ékszerek visszaadásának előkészítésével, amelyen áttekintették a tennivalókat és megtárgyalták a hét pontban összesített amerikai igényeket is, például azt, hogy az átadás ünnepélyes keretek között és a nyilvánosság előtt történjen. Az előterjesztés utolsó pontja kategóriánként sorolta fel az ünnepségre meghívandó személyeket: az Országgyűlés és a kormány képviselőit, a magyarországi egyházak vezetőit, a különféle társadalmi és tömegszervezetek vezető embereit, a felsorolásból azonban kimaradtak az MSZMP, azaz a párt képviselői.

A Korona átadásának zökkenőmentes lebonyolítására számos forgatókönyv és sajtóterv készült, melyekből kiderül, kikből és miként állt össze a meghívottak névsora. Figyeltek például arra, hogy valamennyi egyház első embere és a kulturális és tudományos élet 35 kiemelkedő személyisége - köztük Illyés Gyula, Varga Imre szobrász- és Kocsis Zoltán zongoraművész - mindenképpen jelen legyen az átadáson. A KB ideológiaititkára Győri Imre határozta meg annak a negyven újságírónak, fotóriporternek és tévésnek a feladatait, akik a helyszínről követhették nyomon a ceremóniát.

Az Amerikai Egyesült Államok képviselői kikötötték, hogy mivel a koronát az amerikai nép adja át a magyar népnek, nem kívánják, hogy az azt átvevő delegációt túlzottan politikai szempontok alapján állítsák össze. Ismeretes, hogy míg Kádár János jelenlétét nem kívánták az amerikaiak, addig Apró Antal, mint az Országgyűlés elnöke és a magyar nép nevében a Koronát átvevő személy, valamint Lázár György miniszterelnök és Aczél Györgyminiszterelnök-helyettes (mindketten PB tagok), részt vehettek az eseményen.

1977. december 22-én Nagy János külügyminiszter-helyettes tervezetet készített Apró Antal részére, melyben arra tett javaslatot, hogy az Országgyűlés tagjai közül kik kapjanak meghívást a Korona átadásával kapcsolatos eseményekre. (1. forrás)

Puja Frigyes külügyminiszter 1978. január 3-án terjesztette elő jóváhagyásra Apró Antalnak, Lázár Györgynek és Győri Imre KB titkárnak a magyar-amerikai levélváltás (amerikaiakkal előzetesen egyeztetett) tervezetét, amelyre 1978. január 6-án 15.30-kor került sor Apró Antal és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter között. Levelében Apró Antal írásban igazolta, hogy a magyar népet képviselő küldöttség élén, az Egyesült Államok elnökének képviselőjétől, a mellékelt leltárban feltüntetettek szerint, sértetlenül átvette Szent István koronáját és a magyar koronázási ékszereket. Az ünnepélyes átadással Magyar Népköztársaság Kormányának véleménye szerint az Amerikai Egyesült Államok Kormánya eleget tett a koronával és a koronázási ékszerekkel kapcsolatos valamennyi nemzetközi jogi kötelezettségének. (2. forrás)

A magyar és az amerikai levélváltás tervezete mellett a Külügyminisztérium 1978. január 3-án több dokumentumot megküldött Apró Antalnak. Puja Frigyes levélben tájékoztatta Apró Antalt a hozzá eljuttatott iratokról. A Külügyminisztérium megküldte jóváhagyásra Apró Antal válaszbeszédének és a vacsorán mondandó pohárköszöntőjének tervezetét, továbbá témajavaslatot az amerikai féllel történő beszélgetéshez. Emellett Puja Frigyes eljuttatta Apró Antalnak Cyrus Vance beszédének és pohárköszöntőjének magyar fordítását, továbbáJimmy Carter elnök Losonczi Pálnak írt levelének a fordítását is, amelyet Cyrus Vance 1978. január 6-án adott át Losonczi Pálnak. (3. forrás)

A Korona és a koronázási ékszerek átadására összeállították az amerikai delegáció, és - hosszas egyeztetés után - 1978. január 2-ai végleges dátummal a visszaadási ünnepség magyar meghívottainak névsorát. (4. forrás)

1978. január 2-ai keltezéssel a Külügyminisztérium Protokoll Rendezvényi Osztálya részletes és mindenre kiterjedő programtervezetet készített a korona és a koronázási ékszerek ünnepélyes keretek közötti visszaadásáról. (5. forrás)

Tanulságos lehet végignézni, elemezni, ki mindenki szerepelt az ünnepség magyar meghívottainak terjedelmes listáján. A szervezők láthatóan törekedtek arra, hogy minél sokrétűbb legyen az a vendégkör, amelyben az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a SZOT, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Fegyveres Erők Tábornoki Kara és a KISZ vezetői mellett, helyet kapott 13 egyházi vezető, a Nemzeti Szövetségek és a Magyarok Világszövetsége valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjai. Cyrus Vance Szent István koronáját Magyarország népének adta vissza, azért a „nép reprezentálására" helyet kaptak az ünnepségeken a kiemelt fizikai, a mezőgazdasági és a vidéki üzemek dolgozóinak képviselői. Mellettük jelen volt még a már említett 35 fő a kulturális és tudományos élet kiemelkedő személyiségei közül, ill. a koronával foglalkozó munkacsoport tagjai valamint a Külügyminisztérium illetékes munkatársai.

Az Apró Antal iratai között őrzött (a Szent Korona visszaadásának iratai címet viselő) dosszié talán egyik legfurcsább forrása az az 1978. január 5-én készített leltár, amelyet a Korona és koronázási ékszerek szakértői szemléje és azonosítása alkalmából készítettek.(6. forrás), A leltár készítője tömör egyszerűséggel, pontos adatokkal úgy kezelte a koronát és a koronázási ékszereket, mint puszta leltári tárgyakat.

A forrásközlésben bemutatott iratok különlegességét azok a megjegyzések adják, amelyeket Apró Antal a számára kérdéses, problémás részeknél saját megjegyzéseivel látott el.

Az iratok jelzete: MOL XVIII-6-k-9. csomó Magyar Országos Levéltár - Országgyűlés - Apró Antal elnöki iratai - Társadalmi szervezetekben betöltött tisztségek iratai - A Szent Korona visszaadásának iratai.

Ezen a napon történt október 18.

1904

A budapesti Központi Városháza Károly körúti szárnyának I. emeletén megnyílik a Fővárosi Könyvtár.

1915

Első világháború: A harmadik isonzói csata kezdete, az olasz hadsereg nagy erejű támadásaival szemben az Osztrák–Magyar Monarchia...Tovább

1944

Szovjet csapatok megszállják Csehszlovákiát. Szálasi Ferenc „nemzetvezető” elrendeli a teljes mozgósítást.

1956

A DISZ „az ifjúság jogos követeléseit támogató javaslatokat tett közzé” a Szabad Ifjúságban és a Szabad Népben is. A nyilatkozat javasolta...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

A pártállami diktatúrák közös jellemzője, hogy az egész társadalmat uralni próbálják, és a politika, illetve a gazdaság mellett a szellemi-kulturális életet is a saját szolgálatukba állítják. A diktatúrák esztétikai értékítéletek meghozatalára is feljogosítva érzik magukat: önkényesen, pillanatnyi politikai érdekeikkel összhangban meghatározzák, hogy mi az „értékes” és mi az „értéktelen” tudományos-művészeti alkotás, majd ennek függvényében döntenek a támogatásáról vagy a tiltásáról.

Magyarország sem volt kivétel ez alól. A Kádár-korszak több mint három évtizede alatt a művelődéspolitikát szinte mindvégig az ún. „három T” (támogatás‒tűrés‒tiltás) elve határozta meg. A kultúra egészéhez hasonlóan, a „könnyűzenei” élet is pártállami ellenőrzés alatt állt, amelynek szigora ugyanakkor jelentősen változott az egymást követő időszakok során. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni években a párt hadállásainak erősítése volt a legfőbb feladat, ami a kultúra terén elsősorban a szocialista realizmus minden áron való érvényesítését jelentette. Később, a konszolidáció idején, a szorítás némileg enyhült, az új gazdasági mechanizmus éveiben (1968‒1972) pedig az MSZMP tovább liberalizálta a szellemi életet is. A könnyűzenei műfaj képviselőinek azonban még így is számos politikai, ideológiai és adminisztratív akadállyal kellett szembesülniük, habár a Csatári Bence megfogalmazása szerint „slendrián diktatúra” körülményei között a rendszer sok esetben kijátszhatónak bizonyult. Ezt követően ismét szigorodtak a feltételek, hogy aztán a ’80-as évek a viszonylagos enyhülés jegyében teljenek. A könnyűzene azonban a hatalom számára még akkor is a giccset jelentette, és ennek megfelelően „alantas ízlésű tömegterméknek” minősítette azt.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája: „Kultúrpolitika, könnyűzene, ifjúsági szubkultúrák a Kádár-korszakban”. Négy dokumentumközlés egymástól eltérő szempontok alapján vizsgálja a kérdést. Szó lesz ezenkívül az MKP és az SZDP 1948-as Komárom-Esztergom vármegyei egyesítéséről, valamint a Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozásáról és digitalizálásáról is. Az utóbbi írás aktualitását a per 60. évfordulója adja, valamint az, hogy a Fortepan nemrég tette közkinccsé a per során rögzített filmfelvételből kifotózott 111, addig soha nem látott új felvételt.

 

Budapest, 2018. augusztus 24.

A szerkesztők