Ezen a napon történt: 1956-10-23

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal igyekezett nyugalomra is inteni. „Jól tudjuk, hogy az ifjúság, s ezen belül az egyetemi ifjúság éveken keresztül el volt zárva attól a lehetőségtől, hogy országos ügyekben és saját ügyeiben is hallassa hangját.”
A forradalom nem Budapesten kezdődött el, hanem Debrecenben. Október 23-án reggel több ezer debreceni diák gyűlt össze az egyetem előtt. A diákok innen jelszavakat skandálva és forradalmi dalokat énekelve, nyolcas sorokban a belvárosi MDP székházhoz vonultak, hogy az egyetemi ifjúság húsz pontos követelését kinyomtassák. A pártvezetés tárgyalt a diákok küldöttségével, majd Görbe János az épület erkélyéről elszavalta Petőfi Sándor Még kér a nép című versét.[
A reggeli órákban visszaérkezik Jugoszláviából a magyar kormányküldöttség. Az MDP Politikai Bizottsága ezt követően – legalábbis személyi összetételét tekintve – döntésképessé vált.
Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem tanácsa felhívást adott ki, amelyben nyugalomra és fegyelemre intette a felvonuló diákságot.
Az egyetemisták és főiskolások Diákparlamentjének Előkészítő Bizottsága felhívást intézett a munkás és parasztfiatalokhoz, amelyben saját ifjúsági szervezeteik megalakítására szólítják fel őket.
Az Irodalmi Újság különszámot jelentetett meg, amelyben közölték a magyar írók hét pontos – az eseményektől ekkorra már elmaradt – kiáltványát. Ebben önálló nemzeti politikát; valós nemzetiségi politikát; a gazdasági helyzet feltárását; szakemberek vezette üzemeket, új bér- és norma-rendszert; új alapú parasztpolitikát, önkéntes szövetkezés lehetőségét, árucserén alapuló rendszert; a párt és az állam vezetésében alapvető szerkezeti és személyi változásokat; szocialista demokráciának megfelelő választási rendszert követeltek.
A DISZ Központi Vezetősége kora délután összeült a XII. kerületi Böszörményi úton lévő székházban. Elfogadták a Lengyel Ifjúsági Szövetséghez szóló üdvözlő táviratot, de a vitát el sem kezdve, azzal a céllal, hogy fékezzék a meghirdetett tüntetés „ellenséges megnyilvánulásait”, a testület Bem térnél csatlakozott az egyetemistákhoz, és „felolvadt” a tüntető tömegben. A DISZ ezzel az aktussal lényegében megszűnt, még ha né-hány munkatárs be is nézett néhány napig a központba.
Az eredetileg programadónak szánt ülésre készített, és vélhetően Gosztonyi János KV titkár által készített referátum már nem hangzott el. A dokumentumban a szerző a DISZ-nek fontos szerepet szánt azzal, hogy álljon élére a kibontakozó népi forradalomnak. Olyan rétegszervezeti formát vázolt, amelyben „a szervezetek egy egységes ifjúsági szervezetbe tömörülnének, megőrizve saját arcukat.” A MEFESZ létezésével azonban az elképzelést ekkorra már túlhaladta az idő.
A pesti diákok közül sokan 1848 szimbólumát, a kokárdát tűzték mellükre, s követeléseiket – mint március 15-én – tizenkét pontban fogalmazták meg, s a ledöntött Sztálin-szobor helyén az 48-49-es hősöknek és mártíroknak akartak emléket állítani.
15 órakor indul el a diáktüntetés a Petőfi-szobortól. A pesti egyetemisták a Margit hídon át jöttek át a Duna jobb partjára, a budaiak a Duna-parton vonultak a Bem-szoborig. Estére a megmozdulások túlléptek a szervezők békés szándékain, s fegyveres akciók sorozata kezdődött.
A Szabad Ifjúság délutáni különszámának vezércikke „Miénk az utca” címmel jelent meg.
17 óra körül érkeztek az első tüntetők a Kossuth Lajos térre. Egy óra múlva már betöltötte a teret a mintegy kétszázezres tömeg. 21 órakor Nagy Imre beszédet mondott a Parlament erkélyéről.
17 óra tájban a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél is tüntetők jelentek meg, hogy beolvastassák a diákok 16 pontját. Az épület védelmét megerősítették, a katonák egy része azonban a tüntetők mellé állt. 22 óra körül megkezdődött a Rádió hajnalig tartó ostroma.
Este a Petőfi Kör az ELTE Múzeum körúti épületében a magyar egészségügy problémáiról rendezett vitát. A résztvevőket egy idő után „zavarta”, hogy mind több hír jött a forradalom kitöréséről, ill. egyre jobban lehetett hallani a közeli Rádió-székház ostromának fegyverropogását. A hallgatóság egy része el is távozott, hogy segítsen a sebesültek ellátásában.
Este Gerő Ernő élesen elítélte az eseményeket rádióbeszédében. Az el-mondottak tartalma csak olaj volt a tűzre, amelyet már a másnapi sajtó is „provokációra alkalmasnak és a munkásosztály megcsúfolásának” minősített.
21.37-kor a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. Budapest több pontján támadások érték a telefonközpontokat, nyomdákat és több fegyvergyártással foglalkozó üzemet
20 óra körül megkezdődött az MDP KV rendkívüli ülése, a testület másnap hajnalig folyamatosan tanácskozott. Gerő Ernő a szovjet csapatok beavatkozását kérte Moszkvától, ahol 23 óra körül parancsot adtak a székesfehérvári szovjet különleges hadtestnek Budapest megszállására.

Esemény időpontja: 
1956, október 23

Ezen a napon történt március 21.

1919

A Tanácsköztársaság kikiáltása Magyarországon.

1919

A két ifjúsági szervezet az IOSZ és a SZIOSZ „kommunista program alapján” egyesült. Az önkéntesség látszata ellenére, a baloldali ifjúság...Tovább

1950

Aláírják a New York-i Egyezményt a prostitúció betiltásáról (Magyarország 1955-ben csatlakozott az Egyezményhez).

1957

Megalakul (korabeli hivatalos kifejezéssel „zászlót bont”) a KISZ

1959

A Kínai Népköztársaság hadserege brutálisan leveri a tibeti népfelkelést.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők