A Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségi szervezete és a temesvári hivatal tevékenysége

(1913-1914)

„Igyekeztem a budapesti szövetkezeti központokkal és a helyi érdekeltségekkel karöltve a szövetkezeti eszmét népszerűsíteni. A vezetésem alatt álló kirendeltség működési területén a szövetkezeteket illetőleg a helyzet az, hogy Temes megyében leginkább a hitelszövetkezeti intézmény van elterjedve, amennyiben az összes községek csaknem 40%-ában van hitelszövetkezet, ami tekintettel arra, hogy egy község hitelszövetkezete több község hiteligényeit is kielégítheti, kedvező eredménynek mondható. Ellenben a fogyasztási és állatbiztosító szövetkezetek létesítése csak lassan halad.”

Költségvetés és tevékenység

Az állami kiadások átlagosan 5%-át jelentő agrárköltségvetésen belül az állami akciók feladatainak végrehajtásához biztosított keretösszeg folyamatosan nőtt, majd közel 3%-on stabilizálódott, ami három millió K körüli

jelentett. Fontos hangsúlyozni, hogy a tárca más forrásokon keresztül is támogatta ezen vidékek gazdaságát. A „Miniszteri kirendeltségek" cím alatt csak a hegyvidéki kirendeltség költségvetését részletezték, a többit „átalányképpen" határozták meg, amelynek előnye volt, hogy nem kellett mereven ragaszkodni az egyes feladatokra rendelkezésre álló költségtervhez. Ugyanakkor éppen ebből fakadóan nem is áll rendelkezésünkre elegendő adat arra, hogy pontosan milyen feladatokra mekkora [popup title="összeget" format="Default click" activate="click" close text="Indoklás a Földmívelésügyi magy. kir. Ministerium 1913. évi költségvetéséhez. Bp., [1912] 119."] fordíthattak.

A temesvári kirendeltségi központ 80 000 K költségvetéssel kezdte meg működését, a fennmaradt 1914. évi költségelőirányzatnak köszönhetően azonban a temesvári hivatal részletes költségvetésébe is némi

kaphatunk.

A személyi járandóságok között a tisztségviselők illetményei, illetve az akcióban részt vevő személyek munka- és tiszteletdíjai (tulajdonképpen a társadalmi tevékenységet végzők állami prémiumai, jutalmai)

(1913-ban 25 328 K, 1914-ben 33 500 K).

 

A m. kir. földmívelésügyi minisztérium temesvári kirendeltségének 1914. évi költségelőirányzata

A kirendeltség dologi kiadásai között az iroda- (13 500 K), a házbér- (4000 K) és az útiköltségek (16 425 K), valamint a gyakorlati tevékenységek találhatók. Így a rét- és legelőművelési, a fásítási, majd később a vetőmag-kiosztási költségekre összesen 40 000 K-t kérvényezett a hivatal; a kiosztott tenyészállatok biztosítására, az állatdíjazásokra, a kiosztási kedvezményekre és az elhullott állatok utáni kártalanításokra, a kiosztott tenyészállatok tartására, valamint a gazdasági gépek és eszközök kiosztására, az állatjárványok elfojtására 22 000 K-t; Krassó-Szörény megyei nép gazdasági helyzetének javítására 50 000 K-t; a háziipar és a méhészet támogatására 10 000 K-t. Az első működési évben ezekre a gyakorlati tevékenységekre valószínűleg jóval kevesebb költségvetési keret jutott.

Az állami akciók egységes szemléletű kezelését mutatja, hogy egyes esetekben feladat szerint (mederrendezési, partbiztosítási, talajjavítási [öntözés, alagcsövezés] és vízmosás-megkötési munkálatra; községek vízellátási és csatornázási költségeire; gazdakörök és szövetkezetek ügyeire) elkülönítve állapították meg a költségeket. Annyi bizonyos, hogy 1914-ben a hivatal a szövetkezetek és gazdakörök támogatására 30 000 K-t és a mederrendezési, talajjavítási és vízmentesítési feladatokra pedig 30 000 K-t irányzott elő.

1913 tavaszán a kirendeltség első feladata volt az időjárás pusztításainak enyhítése: segélyezés és támogatás a rendelkezésére álló 30 000 K költségvetési

. A szükséges élelmiszert - főként kukorica és őszi vetőmagokat - kedvezményesen megállapított egységárakon, készpénzfizetés ellenében osztották ki az árvíz vagy a tartós esőzések következtében károsult kisgazdáknak és középbirtokosoknak (bérlők). A kirendeltség az állami (kisbéri, bábolnai, mezőhegyesi és fogarasi) ménesbirtokok, valamint a gödöllői koronauradalom készleteiből vásárlás útján szerezte be a szükséges terményeket; a községek az igényeket a birtokok igazgatóságainál adták le. Egy gazda egyfajta gabonaneműből 100 mázsát, egyéb magvakból pedig tíz mázsát vásárolhatott vetési célra. Kisbirtokosok esetében a szállítási és zsákolási költségeket is az állam vállalta, középbirtokosok (bérlők) esetében csak a zsákolási . Az árkedvezmény mértéke vidékenként, az elemi csapások mértékétől függően változott, ahol feltétlenül szükség volt, legfeljebb egyévi hitelt engedélyezett a kisgazdáknak a törvényhatóság, a középbirtokosok esetében pedig a megyei gazdasági egyesület igazgató választmányának készfizető kezessége is szükséges volt. A vetőmagkiosztás a főispánok felügyelete és azonnali jelentéskötelezettsége mellett zajlott, de a gyors lebonyolítás érdekében a gazdasági felügyelőségek szolgálatát is igénybe vették.

A temesvári hivatal 1913 őszén 2000 métermázsa (q) őszi búzavetőmagot osztott ki, e célra a minisztérium 14 000 K-t engedélyezett. Így a hivatal közbenjárásával Temes és Krassó-Szörény vármegyék árvíz folytán károsult kisgazdái év végéig összesen 5437 q búzavetőmaghoz jutottak, hogy a következő évi termés biztosítani tudják.

A kirendeltség 1914 tavaszáig az árvízkatasztrófa sújtotta déli területeken a megye hivatalos köreivel és gazdatársadalmi szervezeteivel együtt 57 vagon őszi búza, 16 vagon zab, 6,5 vagon árpa, 26 vagon tengeri vetőmagot osztott ki, amelyből 2432 q kedvezményes áron és hitelben történt, míg 460 q búza vetőmag kedvezményes áron készpénzfizetés mellett. Részben kedvezményes áron, készpénzfizetés mellett, részben hitelben osztottak ki 2,5 vagon burgonya-vetőgumót. A hitelben kiosztott termények értéke 59 636 K 68 fillér volt. Az árvíz miatt ínségben szenvedő krassó-szörényi lakosság között nyolc községben 118,5 q burgonya és 11 községben 444,5 q tengerit ingyen osztottak ki 8164 K 21 fillér költséggel.

A hivatal nagy hangsúlyt fektetett a gazdatársadalmi szervezetekkel való együttműködésre, e célból - a kirendeltségek történetében egyedülálló módon - megalakította a véleményező és támogató gazdatanács intézményét, tagjai a megyék fontosabb társadalmi szervezeteinek képviselői (megyei gazdasági egyesületek, Délvidéki Földmívelők Gazdasági Egyesülete) voltak. Egyedül a temesvári hivatal esetében van adat arra, hogy a kirendeltség az alárendelt hatóságokkal - a megyei gazdasági felügyelőségekkel, a kerületi szőlészeti és borászati felügyelőséggel (Fehértemplom), az állami szőlőteleppel (Temesrékás), valamint faiskolákkal (Lugos, Csák) - közös értekezleten tárgyalta meg a fontosabb ügyeket, így például 1913. május 17-én a jövő évi

. Az alárendelt hivatalok gyakran fordultak a kirendeltséghez útbaigazításért, ezért a hivatal több ízben a minisztériumot, hogy „minden rendeletet és intézkedést, melyek a vezetésem alatt álló kirendeltséghez tartozó hivatalok, intézmények és szakközegek működését érintik - 4670/eln. sz. rendelet 3. paragrafusa értelmében jövőben velem közölni méltóztassék".

A temesvári hivatal - a többi kirendeltséghez hasonlóan - nagy hangsúlyt helyezett a falusi társadalom megszervezésére, majd támogatására, mert a tapasztalat szerint nélkülözhetetlenek voltak az értelmes és megbízható helyi vezetők a gazdasági akciók kivitelezésében. A gazdakörökben egyesített falusi társadalom jelentette a kormányprogram megvalósításának alapját, a gazdasági tudás terjesztésének, a vagyoni és szellemi javak megvédésének és céltudatos gyarapításának, valamint az önsegítésre való szervezkedésnek a leghathatósabb eszközeit. A hivatal igen fejlett gazdaköri hálózatot örökölt: működési körzetének felén már tevékenykedett gazdakör. Ugyancsak támogatta a szövetkezeti ügyet, de csak a fejletlen, társadalmi vezetővel nem rendelkező vidékeken alapított újakat; a fejlettebb területeken a helyi kisgazda közönség feladata volt a szövetkezeti eszme terjesztése. Mindkét megyében a hitel- és állatbiztosító szövetkezetek alakítására volt hajlandóság. Míg Temes megye fejlett hitelszövetkezet-hálózattal rendelkezett, a fogyasztási és állatbiztosító szövetkezetek létesítése csak lassan haladt. Krassó-Szörényben állatbiztosító szövetkezet volt több, ezért a kirendeltség - a nagyrészt román ajkú lakosság körében - a hitelszövetkezetek népszerűsítésére fektetette a hangsúlyt. A kirendeltség az Országos Központi Hitelszövetkezet tagjainak berendezési költségeit államsegély kieszközlésével támogatta, és hangsúlyozta szerepüket a nemzetiségi pénzintézetek tevékenységének ellensúlyozásában, az uzsora elleni küzdelemben, a kölcsönnyújtásban, sőt a román pénzintézeteknél korábban felvett kölcsönök konvertálásában, illetve mezőgazdasági termények nagybani beszerzésében és eladásában. A hivatal helyszíni kiszállások alkalmával mérte fel a hitelszövetkezetek működését, és a főispántól szerzett értesülés alapján magyar nemzeti szempontból „megbízhatóság és hazafiság tekintetében" is

azokat.

A kirendeltség erkölcsileg és anyagilag támogatta a városi karitatív és szociális egyesületek működését is. Így a Temesvári Népiroda Egyesületet, amely könyvtárral és a vele kapcsolatban álló

népies ismeretterjesztő előadásokkal, ingyenes jogsegélyszolgálattal szolgálta a városi szegényebb munkásréteg, valamint a Temesvár környéki agrárnépesség érdekeit, politikai tendenciáktól mentesen, de a magyarosítás ügyét szolgálva. A kirendeltség a falusi közönség fokozott támogatását, valamint a szociálpolitikai és gazdasági tárgyú előadások fontosságát hangsúlyozta. Hasonlóan sokoldalú szociális és emberbaráti tevékenységet fejtett ki a Verseci Népvédelmi Iroda, amely ingyenes jogsegélyszolgálatot és kulturális tevékenységet a városi munkások és a környékbeli falusi kisgazdák körében.

A temesvári hivatal a gazdasági ismeretek és szakértelem terjesztése érdekében tanulmányutakat és a Délvidéki Földmívelők Gazdasági Egyesületével együttműködve népies gazdasági előadásokat szervezett kisgazdáknak. Több nyelven osztottak ki népies nyelvezetű gazdasági könyveket és füzeteket, különösen a tagosítás

érdekében.

A kezdetlegesen gazdálkodó Krassó-Szörény megyében vetőmagcserével próbáltak a terméseredményen javítani. A kirendeltség az árvíz sújtotta vidékek helyszíni tanulmányozása alapján felhívta a földművelésügyi kormányzat figyelmét, hogy az árvizek a korlátlan legeltetés okozta erdőpusztítás következményei. Különösen az egykori határőrvidékeken volt nagyarányú a kopárosodás, így az orsovai és teregovai járások közlegelőin. A könnyelmű és nagyarányú erdőirtáson a kirendeltség javaslata szerint feltétlenül szükséges segíteni fásítással, erdősítésekkel, talajvédelemmel, valamint a vízmosások megkötésével és a partvédő munkálatok elvégzésével. Átmenetileg a korlátlan juhlegeltetés felfüggesztését

más legelőterület kijelölésével vagy egyéb (ipari) mellékkereseti lehetőségek biztosításával.

A kirendeltség figyelemmel kísérte a megyék birtokpolitikai akcióit a kis- és törpebirtokosok megmentése érdekében. A hivatal megalakulása után Vásárhelyi Zoltán kirendeltségi vezető bizalmasan felkérte Póka Józsefet, Krassó-Szörény megye gazdasági egyesületének titkárát, hogy kísérje figyelemmel a parcellázási ügyeket, és a visszaélésekről tájékoztassa őt. A titkár bizalmas levélben számolt be a lelkiismeretlen ügyvédi garázdálkodásokról és arról, hogy egyes bankok olyan kölcsönügyletekbe vitték bele a telepeseket, amely a teljes eladósodásba sodorta őket. A titkár fontosnak tartotta, hogy a kirendeltség ingyenes jogi tanácsadást nyújtson a rászorulóknak. A délvidéken ugyanis nagyarányú magántelepítés zajlott a XX. század elején, a jövedelmező parcellázást azonban nem szabályozta törvényes rendelkezés. A magyar, rutén és német telepeket több esetben pénznélküli közvetítők magánvállalkozásai hozták létre, akik a birtokokat (értéktelen földcsíkokat) magas áron értékesítették az eladósodott kisgazdáknak.

A kirendeltség igyekezett megszüntetni a parcellázások okozta visszaéléseket, az ügyeket kivizsgálta, és tárgyalást folytatott a nyomasztó birtokterhek csökkentésére. A hivatal megszervezte az ingyenes jogvédelmet kölcsönszerzési, adó-, telekkönyvi, gyám- és közigazgatási ügyekben.

Sikeresen járt el például a (facsádi járás bozsori körjegyzőségéhez tartozó) kisszécsényi csángó telepesek

. A kirendeltségi központ megszüntetése miatt azonban nem tudott érdemi módon segíteni öt mezősomlyói telepes család .

A kirendeltség Krassó-Szörény megye hegyvidéki területein az éghajlati és talajviszonyoknak megfelelő gyümölcstermesztés meghonosítására törekedett. Támogatta a fehértemplomi borközraktár felállítását, amely a modern borkezelési eljárások terjesztését és a borértékesítés előmozdítását célozta. A szőlőilonca (moly) elleni védekezés a kirendeltség

történt, költségadománya fedezte a fehéregyházi szőlészeti és borászati telep permetezőgép-szükségletét.

A zöldségtermelést a Temes megyei sváb gazdák között népszerűsítették, eredménye kisebb zöldségtermelő telepek megalakulása volt (Újarad). A térség városainak zöldségellátása a zöldségtermelést addig monopolizáló bolgárkertészek kivándorlása miatt nehéz helyzetbe került. A kirendeltséghez 1913 folyamán több magánszemély nyújtott be kertésztelep létesítésének támogatására több ezer koronás kérvényt, de a minisztérium elvből nem támogatta magánszemélyek ilyen nagyarányú segélyezését, és anyagi fedezettel sem rendelkezett ilyen célra. Elsősorban a nagyobb fogyasztóképességű városok mellett támogatta bolgárkertészetek létesítését, így Temesváron már 1912 őszétől felmerült egy zöldségtelep megalakítása állami támogatással. A szükséges szakigazgatási szervek késése miatt a városi tanács a kirendeltséghez fordult segítségért, amely 1913 őszén, helyszíni szemlén kijelölte a zöldségtelep céljaira alkalmas, városi tulajdonban levő területet, majd megkezdték a szükséges

. A város egyre súlyosabb zöldségellátási gondjaival a helyi sajtó is foglalkozott. Ugyanakkor a Lugosi Kertészszövetkezet, amely a vidék kertészkedő birtokosait tömörítette az egységes termelés és nagybani értékesítés céljából, részvétlenség miatt meghiúsult 1913 őszén.

A kirendeltség a minisztérium pályázati hirdetményeit a helyi lapokban díjtalanul tette, így a kolozsvári gyógynövény-tanfolyamot is, ahol lelkészek és tanítók a vadon termő növények szedésével és értékesítésével ismerkedtek meg. A résztvevők személyére a kirendeltség

javaslatot.

A legelőjavítás és a legelőterületek biztosítása szintén a kirendeltség fontos feladatát képezte. A hivatal rövid fennállása alatt - együttműködve a megyei gazdasági felügyelőségekkel - megkezdte néhány település közlegelőjén a legelők javítását (Zsuppa, Karánsebes, Temeshidegkút). Közbenjárásukra a községi legelőkön csordaitatókat (Zsuppa, Radmanóc) és fúrt kutakat (Lugosegres, Bégahosszúpatak) helyeztek el. A kirendeltség az osztatlan közös legelőkről szóló 1913:X. törvénycikket még a törvény kihirdetése előtt részletesen ismertette, és

a helyi érdekeltekkel. A legtöbb megkeresés a közlegelők feltörésére vonatkozott, a szántónak értékesített bérleményből származó jövedelmet a kirendeltség javaslata alapján legelőalapnak kezelték a községek, amelyet az állatállomány feljavítására (apaállatok beszerzésére, bikaistállók építésére), illetve a legelő-visszaállítás és legelőjavítás költségeire vagy hiteltörlesztésre (Újbesenyő, Temesmurány, Nagyszilas, Fönlak, Temesillésd községek). Sok kérvény vonatkozott a közlegelőkön való mellékkereseti lehetőségek engedélyezésére, így téglavetésre való felhasználásra (Várbogsán), gőztéglagyár (Karasjeszenő), munkásházak (Liebling), kőfejtés (Lukácskő), közvágóhíd (Móriczföld) és temető (Újbodrog) céljaira, de nyilvános árverés útján szarvasmarhák bérlegeltetésére (Mercsyfalva) is, illetve a közlegelő egy részének eladására (Szabadfalva). A kirendeltség pártfogásába vette a panyói német telepesek legelővételének ügyét, akik az államkincstár aradi jószágigazgatósága által bérbe adott 96 hold hosszúági legelőterületet kívánták törlesztéses kölcsönből megvenni. „A kormányhű alattvalók" a legelőszerzés révén Amerikába kivándorolt társaik visszatelepülését és legelőszövetkezet alakítását helyezték kilátásba.

Sok problémát okoztak az önkényes magánlefoglalások, ilyenkor a közlegelők termékenyebb részeit gyümölcsfákkal ültettek be (Várbogsán), vagy engedély nélkül feltörték szántónak (Belence), esetleg még bérbe is adták (Temeshidegkút). Komornokon az elbirtokolt területek karhatalmi visszavételét is kilátásba helyezte a kirendeltség.

Az állattenyésztés fejlesztése érdekében a kirendeltség a gazdasági felügyelőségekkel együttműködve tenyészmarha díjazásokat rendezett, de az apaállatok megfelelő kiválasztására, elhelyezésére, gondozására és takarmányozására is figyeltek. Hozzájárulásával épült Vársomlyó közlegelőjén bikaistálló és pásztorlak.

A méhészetnek, mint kiegészítő jövedelemforrásnak kedvező természeti feltételei és nagy tradíciói voltak a Délvidéken. A kirendeltség Temesváron méhészeti gazdasági és szakiskola felállítását kezdeményezte; a méhtermékek (méz) értékesítésével, a méhlegelők javítása céljából mézelő növénymagvak és csemetefák, valamint méhcsaládok és méhészeti eszközök ingyenes, illetve kedvezményes kiosztásával foglalkozott.

A hivatal Krassó-Szörény megyében kereset-kiegészítési céllal szervezett nők számára pl. hímző háziipari tanfolyamokat. A temesvári részleg - hasonlóan a többi külhivatalhoz - a háziipar állami támogatása mellett érvelt.

A térség munkaerőhiányán munkásközvetítő tevékenységgel próbált javítani a hivatal: magyar nemzeti szempontok alapján székely cselédeket és munkásokat helyeztek el sváb közép- és kisbirtokosoknál.

A kirendeltség a többi hivataltól eltérően kiemelt figyelemmel kísérte a nemzetiségi és a társadalmi (szocialista) mozgalmak alakulását, a kérvények kivizsgálásakor a nemzeti hűség fontos szempont volt. A délvidéki hivatal így

nemzetiségi politikáját: a mezőgazdasági kultúra céltudatos terjesztésével „lehet őket a magyar nemzeti haladás közösségébe belevonni, megteremtve számukra a gazdasági haladás előfeltételeit és existenciájuk biztonságát."

A temesvári hivatal tevékenysége rövid fennállása miatt nehezen értékelhető és számszerűsíthető. A segélyezés lebonyolítása és a korszerű mezőgazdasági módszerek mellett azonban a kormányzat figyelmébe ajánlotta a délvidéki megyék legfontosabb gazdasági és társadalmi problémáit is (erdőpusztítás miatt árvízveszély, magánparcellázások, hegyvidéki román falvak gazdasági elmaradottsága).

 

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Történelmi tapasztalat, hogy a háborúk és az idegen katonai megszállás következményeit szinte mindig az ártatlan polgári lakosság sínyli meg leginkább. Nem volt ez másként a korabeli Magyarország területén sem 1944–1945 fordulóján. A bevonuló Vörös Hadsereg egységei ugyanis a katonák által „egyénileg” elkövetett atrocitásokon túl – rablás, fosztogatás, a nők tömeges megerőszakolása – módszeresen fogdosták össze a magyar és német származású civileket, majd vitték őket meghatározatlan idejű, sokszor évekig tartó kényszermunkára a Szovjetunió területére.

Hosszú évtizedekig a szovjet tábor országaiban, így Magyarországon is tilos volt minderről a nyilvánosság előtt beszélni. Fiatal nemzedékek sora nőtt úgy fel, hogy szinte semmit nem tudott az ún. „málenkij robotról”, vagy pedig félrevezető, hamis információkat szerzett róla. A hazai történetírás is csak a rendszerváltozás környékén szabadult meg a rákényszerített ideológiai kötöttségektől, és az 1980-as évek végétől vált lehetővé a téma tudományos feltárása, tárgyilagos elemzése.

A magyar kormány a 2015. évet a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé, Gulág-emlékévnek nyilvánította, majd az emlékévet 2017. február 25-ig meghosszabbította. Ez alatt a több mint két év alatt számos megemlékezést, konferenciát, kiállítást, történelmi jellegű iskolai vetélkedőt rendeztek, emléktáblákat avattak, és új lendületet kapott a GULAG-, illetve a GUPVI-témakör magyarországi tudományos kutatása. Ennek köszönhetően állt össze az ArchívNet idei első, 2017/1. száma is, amelynek témája: „Hadifogság, Gulág, málenkij robot”. Írásaikban a szerzők ismertetik ez irányú kutatásaikat, új összefüggéseket tárnak fel, és mindeddig ismeretlen dokumentumok közlésével gazdagítják a szovjetunióbeli kényszermunkáról alkotott eddigi tudásunkat.

A szám megjelenését a Gulág Emlékbizottság támogatta. Ki kell emelnünk, hogy 2016 decemberében szintén a Gulág Emlékbizottság anyagi támogatásával újult meg a folyóirat külső megjelenése és honlapjának motorja, amelynek eredményeként korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb felület várja olvasóinkat.

Budapest, 2017. február 15.

A szerkesztők