A Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségi szervezete és a temesvári hivatal tevékenysége

(1913-1914)

„Igyekeztem a budapesti szövetkezeti központokkal és a helyi érdekeltségekkel karöltve a szövetkezeti eszmét népszerűsíteni. A vezetésem alatt álló kirendeltség működési területén a szövetkezeteket illetőleg a helyzet az, hogy Temes megyében leginkább a hitelszövetkezeti intézmény van elterjedve, amennyiben az összes községek csaknem 40%-ában van hitelszövetkezet, ami tekintettel arra, hogy egy község hitelszövetkezete több község hiteligényeit is kielégítheti, kedvező eredménynek mondható. Ellenben a fogyasztási és állatbiztosító szövetkezetek létesítése csak lassan halad.”

Források

1. A m. kir. földmívelésügyi ministerium kirendeltségeinek szervezeti szabályzata

(Kiadatott a m. kir. földmívelésügyi miniszter 1913. évi április 28-án 4670/eln. számú rendeletével.)

1. §

•1.      A m. kir. földmívelésügyi minisztérium hegyvidéki kirendeltségének (székhelye: Munkács) működése Bereg, Máramaros, Sáros, Szatmár, Szepes, Ung, Ugocsa és Zemplén vármegyékre,

•2.      a m. kir. földmívelésügyi miniszterium marosvásárhelyi kirendeltségének (székhelye: Marosvásárhely) működése Brassó, Csik, Háromszék, Kisküküllő, Maros-Torda és Udvarhely vármegyékre,

•3.      a m. kir. földmívelésügyi minisztérium kolozsvári kirendeltségének (székhelye: Kolozsvár) működése Alsófehér, Hunyad, Kolozs, Szolnok-Doboka és Torda-Aranyos vármegyékre,

•4.      a m. kir. földmívelésügyi minisztérium felvidéki kirendeltségének (székhelye: Zsolna) működése Árva, Bars, Gömör-Kishont, Liptó, Trencsén, Turóc és Zólyom vármegyékre,

•5.      a m. kir. földmívelésügyi minisztérium nagyváradi kirendeltségének (székhelye: Nagyvárad) működése Arad, Bihar és Szilágy vármegyékre s végül

•6.      a m. kir. földmívelésügyi minisztérium temesvári kirendeltségének (székhelye: Temesvár) működése Krassó-Szörény és Temes vármegyékre terjed ki.

2. §

A kirendeltségek feladatát képezi, hogy:

•a)                 a területek gazdasági viszonyait, azoknak minden ágazatát állandóan figyelemmel kísérjék, azok fejlesztését s a gazdaközönség anyagi és erkölcsi megerősödését megszabott hatáskörükben és a rendelkezésükre bocsájtott hitel keretei között minden lehető módon előmozdítsák, s a célból a mutatkozó szükséglethez képest indítványokat, javaslatokat terjesszenek a földmívelésügyi miniszter elé;

•b)                 a gazdaság érdekében hozott s azzal kapcsolatos törvények és rendeletek végrehajtását hathatósan ellenőrizzék, illetve az ezen törvények végrehajtásával megbízott hatóságok ez irányú munkáját állandóan figyelemmel kísérjék s azokat ezen munkájukban támogassák,

•c)                 a földmívelésügyi miniszter rendeleteit végrehajtsák, illetőleg végrehajtassák, s az egyes ügyágak körében a nyert felhatalmazás erejéig önállóan intézkedjenek;

•d)                a területükön működő s a kirendeltség alá rendelt szakhivatalok, intézetek és önálló működésre jogosított szakközegek tevékenységét ellenőrizzék, azokat tevékenységre ösztönözzék és feladatuk teljesítésében támogassák;

•e)                 a területükön működő és gazdasági célt szolgáló egyesületek, gazdakörök, gazdasági munkásegyesületek, szövetkezetek alapszabályszerű működését figyelemmel kísérjék, azokat feladatuk teljesítésében támogassák, a gazdatársadalomnak testületi és szövetkezeti szervezkedését elősegítsék, s mindazon kérdésekben, amelyek intézésébe a gazdatársadalmi szervezetek bevonhatók, azokkal lehetőleg karöltve járjanak el.

Hogy a m. kir. földmívelésügyi minisztérium egyes ügykörében a kirendeltségek milyen önálló hatáskörrel ruháztatnak fel, illetve hogy egyes ügyekben milyen mérvig járnak el a kirendeltségek önállóan, azt külön rendeletek állapítják meg.

3. §

A földmívelésügyi minisztérium alá tartozó s az 1. §-ban felsorolt vármegyék területén működő összes hivatalok és közegek - az 5. §-ban felsoroltak kivételével - az illető vármegye területére illetékes miniszteri kirendeltség hatósága alatt állanak, s a működésükre vonatkozó rendeleteket és utasításokat - amennyiben valamely fennálló törvény másként nem intézkedik - a kirendeltség útján veszik, s viszont a minisztériumhoz intézett mindennemű jelentéseiket a kirendeltség útján terjesztik elő.

A külső közegek oly esetekben, midőn az ügy sürgőssége ezt feltétlenül megkívánja, közvetlenül a minisztériumból is kaphatnak utasítást, a külső közegekhez bármely ügyben közvetlenül kiadott rendelkezés azonban egyidejűleg mindenkor az illetékes kirendeltséggel is közöltetik.

4. §

Nem tartoznak a miniszteri kirendeltségek alá a különböző szakoktatási és tudományos intézetek (iskolák, kísérleti állomások), továbbá a különböző uradalmak és birtokok, lótenyészintézetek, fürdők, nyaralótelepek s az ingatlan állami vagyon kezelésére rendelt hivatalok és közegek, erdészeti és vízügyi hivatalok és közegek. Mindezen hivatalok és közegek is azonban a kirendeltségek közvetlenül vett megkeresésére azokat működésükben támogatják s a kirendeltség működését érintő ügyekben azokkal egyetértőleg járnak el. Viszont a kirendeltségek is ezen hivatalokat és közegeket megkeresésük alapján működésükben támogatják.

5. §

A miniszteri kirendeltség a kirendeltség működési területén eljáró alárendelt hivatalok, intézetek, önálló működésre jogosított közegek felett felügyeleti és ellenőrzési jogot gyakorol s ebből folyólag:

•a)                 személyi ügyekben a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez intézett felterjesztéseiket, jelentéseiket, javaslatukat, kérelmüket közvetíti, véleményezi,

•b)                 az engedélyezett szabadságidő igénybevételének idejét megállapítja, illetve nyolc napnál továbbra nem terjedő szabadságidőt engedélyez.

6. §

A miniszteri kirendeltségek úgy a vett rendeletek, mint a saját hatáskörükben tett intézkedések végrehajtásánál a hatóságuk alá tartozó összes tisztviselőket és közegeket azoknak tulajdonképpeni hivatali ügykörén túl is igénybe vehetik, s azok az illetékes kirendeltségtől vett utasításokat végrehajtani tartoznak.

Ha valamelyik hivatalfőnök vagy önálló működési körrel felruházott közeg a kirendeltség részéről vett utasítást jogosulatlannak találná vagy annak végrehajtása ellen aggályai lennének, kívánhatja, hogy ez iránti indokolt előterjesztését a kirendeltség a minisztériumhoz felterjessze - a vett utasítás azonban, ha annak végrehajtásához a kirendeltség ennek dacára ragaszkodik, ez esetben is végrehajtandó.

7. §

A kirendeltségek az egyes intézkedések helyi végrehajtását rendszerint csak az esetben végzik saját személyzetükkel, ha azok a közigazgatási hatóságok vagy a társadalmi szervezetek által nem végezhetők.

8. §

Amennyiben a rendeletek végrehajtása közben előre nem látható dolgok, akadályok merülnének fel, melyek azonnali intézkedést igényelnek, s ezek elmulasztása kárral járna, köteles a kirendeltség a hatáskörre való tekintet nélkül, utólagos jóváhagyás kikérése mellett az érvényben levő törvények és rendeletek keretein belül saját belátása szerint azonnal intézkedni. Ilyen esetben az intézkedéssel egyidejűleg a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez indokolt, szükség esetén távirati jelentést tesz.

9. §

A kirendeltségek személyzetét a miniszter rendeli ki, illetőleg osztja be. A kirendeltségek személyzete úgy állítandó egybe, hogy abban a gazdasági szakképzettség kellően képviselve legyen.

Minden egyes kirendeltség élén a miniszter által kirendelt tisztviselő áll, aki a kirendeltség egész személyzetének, úgyszintén a hatáskörébe utalt hivatalok, intézetek vezetőinek és önálló működésre jogosított hivatali közegeknek főnöke.

10. §

A kirendeltség vezetőjének állandó helyettesét a miniszter jelöli ki. Az állandó helyettes a hivatalfőnök távollétében vagy akadályoztatása esetén a hivatalfőnökre nézve megállapított hatáskörben és ugyanolyan felelősség mellett önállóan intézkedik; a kirendeltség vezetője azonban bizonyos ügyekre nézve az intézkedést távolléte vagy akadályoztatása esetére is fenntarthatja magának.

Ha állandó helyettes kijelölve nincs, a kirendeltség vezetőjének helyettesét esetről esetre ugyancsak a miniszter jelöli ki.

11. §

A kirendeltség összes teendőinek pontos és helyes ellátásáért a hivatalfőnök személyesen felelős.

12. §

A kirendeltség hivatalos kiadványait a főnök írja alá. Jogában áll azonban állandó helyettesét vagy szükség esetén a tiszti személyzet más tagját is bizonyos ügyekre nézve állandóan vagy meghatározott időtartamra a kiadmányozási joggal felruházni. A felruházás mindenkor írásbeli meghatalmazás alakjában eszközlendő, és abban az illető ügyek pontosan meghatározandók. A meghatalmazás a miniszternek azonnal bejelentendő. A meghatalmazott tisztviselő által kiadott ügyekért a kirendeltség vezetője teljes felelősséggel tartozik.

13. §

A kirendeltség vezetője:

•a)                 felfogadja és elbocsátja a megállapított létszám és javadalmazás keretén belül a napidíjas és segédszemélyzetet, a szegődményes vagy kisegítő szolgákat, az őröket és a többi alsóbb rendű személyzetet, megállapítja továbbá azoknak szolgálati kötelességeit;

•b)                 végrehajtja a díjnokokra vonatkozó szabályzatot;

•c)                 az alája rendelt tisztviselőt az államszolgálatba való belépés alkalmával szabályszerűen felesketteti;

•d)                beosztja a kirendeltség központi személyzetét és megállapítja annak teendőit;

•e)                 a rendelkezésére bocsátott költségvetési hitel keretében egy és ugyanazon egyénnek egy éven belül összesen 200 K-t meg nem haladó jutalmat vagy segélyt engedélyezhet;

•f)                  a szolgálati és minősítési táblázatokat vezeti és őrzi;

•g)                 50 koronáig terjedhető rendbírságot alkalmazhat; a rendbüntetés előtt azonban a mulasztót igazolás végett meg kell hallgatnia;

•h)                 központi személyzete részére 4 heti szabadságidőt engedélyezhet;

•i)                   a központi személyzet útinaplóit érvényesíti és utalványozza; a kirendeltség vezetőjének és a rangidős számvevőségi tisztviselő útinaplóinak kivételével, amelyek közvetlenül a minisztériumhoz terjesztendők fel;

•j)                   az alája tartozó segédszemélyzet részére rendkívüli szolgálat ellenében az engedélyezett hitel keretén belül esetről esetre 50 koronát meg nem haladható, rendkívüli munkadíjat utalványozhat;

•k)                 a kirendeltség és az alája tartozó hivatalok és önálló működésre jogosított közegek részére a szolgálat szempontjából feltétlenül szükséges leltári tárgyakat az engedélyezett hitel keretén belül beszerezheti.

14. §

A miniszteri kirendeltségeknél s az alárendelt hivataloknál szolgálatot teljesítő tisztviselők minősítése a következőképpen történik.

•a)                 a kirendeltség vezetőjét minősíti azon ügyosztály vezetője az osztályfőnökkel, amelynek ügykörébe a kirendeltségek személyi ügyei tartoznak;

•b)                 a kirendeltség központi személyzetét a kirendeltség vezetője a kirendeltségek személyi ügyeivel foglalkozó ügyosztály vezetőjével;

•c)                 az alárendelt hivatalok, intézetek vezetőit és az önálló működésre jogosított hivatali közegeket a kirendeltség vezetője az illető tisztviselőre illetékes ügyosztály vezetőjével;

•d)                az alárendelt hivatalokhoz beosztott személyeket az illető hivatal vezetője a kirendeltség vezetőjével.

15. §

A kirendeltségeknél a hivatalos órákat a hivatalfőnök állapítja meg.

16. §

A miniszteri kirendeltségek az ügykörükbe utalt bevételek és kiadások foganatosítása és ezzel kapcsolatban azok elszámolása céljából házipénztárral láttatnak el.

A házipénztárt az oda, a pénztárnoki és az ellenőri teendők ellátására beosztott két tisztviselő képviseli, és a pénztár kezeléséért is minden tekintetben, elsősorban ez a két tisztviselő egyetemleg felelős.

A pénztár kezelését és a pénztár körüli teendők mikénti ellátását a részletes pénztári és számviteli utasítás szabályozza.

17. §.

Az időszakonként felmerülő kiadások fedezésére, valamint megjelölt célokra esetről esetre a minisztérium által folyóvá tett költségadományok és előlegek terhére, a minisztérium által évenként jóváhagyott költségvetés és működési tervezetben, valamint az esetről esetre kiadott rendeletekben megállapított célokra és az ott megszabott összegek keretén belül a kirendeltségek vezetői teljes anyagi felelősség mellett a házipénztárra utalványozási joggal ruháztatnak fel.

Az utalványozás formáját és feltételeit a részletes pénztári és számviteli utasítás állapítja meg.

18. §.

A szolgálati viszonyoknak ezen szabályzat által nem érintett kérdéseiben az állami alkalmazottakra vonatkozó szolgálati szabályok (Szolgálati szabályok gyűjteménye. Második bővített kiadás, kiadta a m. kir. Pénzügyministerium, Budapest, 1896.) az irányadók.

Jelzet: Magyar Országos Levéltár K 184 1913. 128. tétel 87548/112347. A magyar. kir. Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségeinek szervezeti szabályzata.

Ezen a napon történt október 20.

1944

A szegedi MKP székházban a KISZ megtartja nyilvános alakuló ülését.

1956

Az ELTE jogi karán Hajnóczy kör, a Közgazdaságtudományi Egyetemen Széchenyi kör alakult. – Az egyetemek közös vitafórumaként létrejött a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Az 1867-es kiegyezés a magyar történelem sokat vitatott eseménye. Mélyen megosztotta a korabeli közvéleményt, és történeti értékelése is hosszú ideig ellentmondásos volt. A kiegyezés nyomán létrejött új politikai rendszert jelentős társadalmi erők utasították el. Az emigrációban élő, de nagy népszerűségnek örvendő Kossuth Lajos súlyos jogfeladásnak minősítette a kiegyezést, és általa a nemzet halálát vizionálta. Deák Ferenc viszont úgy vélte, hogy a Habsburgokkal való kiegyezés nem egyéb, mint az elérhető, megvalósítható 1848, azaz esélyt kínál a polgári Magyarország felépítésére. A társadalom túlnyomó többsége soha nem lelkesedett az új rendszer iránt, de idővel lojálissá vált, és – gyakran csak személyes érdekből – elfogadta azt. Valódi rokonszenv alakult ki viszont a forradalom és a szabadságharc eltiprása miatt kezdetben rendkívül népszerűtlen Ferenc József személye iránt. Parasztházak szobafalán sok esetben egymás mellett függött Kossuth és a már idős uralkodó képe.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását és különösen az 1920-as trianoni békeszerződést követően Magyarországon ismét fellángolt a vita a kiegyezés, illetve most már a dualizmus időszakának értékelése körül is. Szekfű Gyula bölcs döntésként értékelte a kiegyezést, az azt követő évtizedekről viszont lesújtó véleményt alkotott. Németh László Kossuthoz hasonlóan mélyen elítélte 1867-et, és Bibó István is „öncsaláson” alapuló kompromisszumnak minősítette azt. A kommunista hatalomátvételt követő első években a szabadságharcos-függetlenségi hagyomány folytatásaként a kiegyezést elvtelen és káros alkunak, sőt nemzetárulásnak minősítették. Az 1950-es évek végétől fokozatosan újraértékelték az eseményeket, és az ún. Kossuth-párti narratíva mellett megjelent a Deák-párti is.

Napjainkban a legtöbb magyar történész olyan reális kompromisszumnak tartja a kiegyezést és a dualizmus időszakát, amelynek jó és kevésbé jó oldalai is voltak. Helyreállította a történelmi Magyarország területi egységét és megteremtette az alkotmányos kormányzás feltételeit. További eredményei elsősorban gazdasági és kulturális téren mutatkoztak meg, társadalmi és nemzetiségpolitikai szempontból már jóval kedvezőtlenebb a mérleg. Máig ható legfőbb hozadéka a polgárosodás, a civilizatórikus megújulás volt. 1867 példája ugyanakkor meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar politikai elit és a társadalom nagy része képes felülemelkedni múltbeli sérelmein azért, hogy saját jól felfogott érdekében kiegyezzen egykori ellenségével.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a 150. évfordulón látványos kamarakiállítással és az ArchívNet idei 4. számával emlékezik a kiegyezésre és a dualizmus időszakára. Így kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az 1867-es, alapjában véve sikeres és előremutató kompromisszum végleg a nemzeti emlékezet szerves részévé váljék.

 

Budapest, 2017. szeptember 12.

A szerkesztők