Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – II. rész

„Különösebb észrevételem nincs, de azért felvetnék néhány problémát. Itt van egy ilyen: „az-zal a kéréssel fordulok […] Önhöz, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi pénzügyi helyzetéről, a magyar–szovjet gazdasági kapcsolatokról megbeszélést folytathassak Önnel”. […] ismerik Brezsnyev elvtárs egészségi állapotát. […] Van olyan józan értékítéletem, ma-gam sem vagyok teljesen tárgyalóképes ezekben a kérdésekben, nem vagyok annyira benne, mint miniszterelnökünk, vagy gazdasági titkárunk; Brezsnyev elvtárs még kevésbé van benne ezekben a dolgokban, ilyen értelemben. Már engedelmet kérek!”

Vita az MSZMP Politikai Bizottság levéltervezetéről a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága részére
1978. július 11.

BIZALMAS !
Készült: 27 pl-ban

FELJEGYZÉS
a Politikai Bizottságnak

A Politikai Bizottság 1978. június 13-i ülésétől kapott megbízás alapján elkészült a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához, L. I. Brezsnyev elvtárshoz küldendő levél tervezete, amelyet a Politikai Bizottság állásfoglalásának megfelelően jóváhagyásra mellékelten bemutatunk.

Budapest, 1978. július 4-én

(Havasi Ferenc)

* * *

Tervezet

SZIGORÚAN BIZALMAS!
Készült: 3 példányban

L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának

M o s z k v a

Tisztelt Brezsnyev Elvtárs !

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága megbízásából azzal a kéréssel fordulok a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához, és személy szerint Önhöz, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi pénzügyi helyzetéről, a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokról megbeszélést folytathassak Önnel.

Az utóbbi években két alkalommal is tájékoztattuk Önöket arról, hogy gazdasági fejlődésünk külső feltételeiben 1973 óta kedvezőtlen változások következtek be, s ezek igen nagy terheket rónak a magyar népgazdaságra. A tőkés világpiaci és a szocialista szerződéses árak rövid idő alatt végbement nagymértékű módosulása megbontotta gazdaságunk pénzügyi egyensúlyát. Ezért az 1976-80-ra szóló V. ötéves tervünkben, mint fontos gazdaságpolitikai célt tűztük ki a gazdasági egyensúly visszaállítását. A cél elérésére a gazdasági hatékonyság lényeges növelését, a termelési szerkezet korszerűsítését, a belföldi fogyasztás növekedésének jelentős mérséklését irányoztuk elő. A XI. kongresszus a reáljövedelem 23-25 százalékos növelését hagyta jóvá. Az V. ötéves tervben ezt 18-20 százalékra mérsékeltük, a teljesítés várhatóan 16 százalék körül alakul. Ma azonban úgy látjuk, hogy még a szolidabb ütemű fejlődést is csak jelentős, a tervezettet meghaladó mértékű tőkés hitelek felvételével lehetett és lehet biztosítani.

A folyó tervidőszak első felében a gazdasági egyensúlyra ható tényezők annál is kedvezőtlenebbül alakultak, mint ahogy ezeket a terv jóváhagyásakor számításba vettük. Ennek a következménye, hogy a nettó adósságállomány a tervezettet jóval meghaladó mértékben nő, 1978 végére várhatóan eléri az évi nemzeti jövedelem 36 százalékát és összetételében is kedvezőtlenül alakul. Rubel tartozásaink mértéke minimális, az adósság csaknem teljes egészében a tőkés országok viszonylatában jelentkezik.

A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok egészségesen fejlődnek, s döntően ezek határozzák meg gazdasági fejlődésünk ütemét. Amikor 1974 végén az új szocialista szerződéses árak bevezetésének várható hatásairól folytak közöttünk tárgyalások, az alakult ki, hogy a magyar áruszállításoknak - a szovjet szakértők becslése szerint - 1,6-1,7 milliárd rubellel kellene meghaladni az importot ahhoz, hogy a külkereskedelmi forgalom kiegyenlítetté váljon. Mivel úgy ítéltük meg, hogy ez meghaladja lehetőségeinket, 1 milliárd rubel hosszú lejáratú hitelt kértünk. Nagyra értékeltük L. I. Brezsnyev elvtárs 1975. február 3-án kelt válaszát, amelyben tájékoztatott bennünket, hogy a Szovjetunió az 1976-1980-as években keletkező adósságunk fedezésére 10 éves hitelt nyújt Magyarországnak.

Az ezt követő tárgyalásokon országaink között olyan megállapodás született, hogy ennek összege a folyó tervidőszakban 800 millió rubel lehet. Ebből eddig 260 millió rubelt tudtunk igénybe venni.

A tervezettől eltérő árváltozások hatására azonban olyan helyzet alakult ki, hogy a kiegyenlített áruforgalomhoz 1976-80 között legalább 2,5 milliárd rubel, - importot meghaladó - többletszállításra lenne szükség. Ilyen módon az eredeti terveinktől eltérően nem 600-700 millió, hanem közel 2 milliárd rubelt kellene kiegyenlítenünk terven felüli többletszállításokkal. Ez tovább csökkentené a belföldön felhasználható nemzeti jövedelmet és fokozná tőkés fizetési gondjainkat is.

Súlyos gondot okoz számunkra, hogy a tőkés viszonylatokban a cserearány-veszteségek - a korszerűbb, gazdaságosabb termelési szerkezet megteremtésére tett erőfeszítéseink ellenére - a vártnál jóval nagyobbak. Tőkés adósságunk nettó állománya jelenleg 4,6 milliárd dollár. 1980 végére előreláthatólag 6 milliárd, teljes összege pedig 10 milliárd dollár körül lesz, ami jóval meghaladja a tervben számításba vett mértéket. Ez a tartozás mintegy másfél évi tőkés viszonylatú exportnak felelne meg. Összetétele is kedvezőtlen, mivel kb. 60%-a rövidlejáratú. A kamatterhek 1980-tól megközelítik az évi 400 millió dollárt. Súlyosbítja gondjainkat, hogy a korábban felvett hitelek nagy hányadát, több mint 3 milliárd dollárt az 1979-82-es években kell visszafizetnünk. Emiatt az új hitelek nagy részét a korábbiak megújítására kell felhasználni. Fizetési kötelezettségeinket egyre nehezebben tudjuk pontosan teljesíteni és szerény összegű devizatartalékaink egy részét is időnként fel kell használnunk.

Hitelezőink fizetőképességünket ma még jónak ítélik. Ugyanakkor a kialakult helyzetet ügy értékeljük, hogy tőkés adósságaink mértéke az eddigi körben és összetételben alig fokozható és a közeli jövőben elérheti a gazdasági elviselhetőség felső határát, veszélyeztetheti nemzetközi fizetőképességünket, s belpolitikai feszültségek forrásává válhat.

Pártunk Politikai Bizottsága helyzetünket elemezve, megállapította, hogy a tőkés devizahelyzetűnkben létrejött feszültségek feloldása többirányú intézkedést tesz szükségessé.

Legfontosabb feladatunknak a belföldi felhasználásnak továbbra is csak mérsékelt növelése mellett, a takarékosság maradéktalan érvényesítését, a hatékonyság, a termelékenység fokozását, a gazdaságos és korszerű termelési szerkezet kialakítását tartjuk. Mindezek központi bizottságunk legutóbbi határozatainak következetes végrehajtásával érhetők el. Ezen dolgozunk. Munkánk azonban csak hosszabb távon és fokozatosan hozhat jelentősebb eredményt. Erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy a KGST minden országával erősítsük, fejlesszük a gazdasági együttműködést. Ezen belül feladataink megoldásának legfontosabb feltétele a magyar-szovjet gazdasági együttműködés további dinamikus bővítése, beleértve energiából ás energiahordozókból, fontos alap- ás nyersanyagokból a szovjet szállítások növelését is. Ez változatlanul döntő tényezője gazdaságpolitikai célkitűzéseink anyagi megalapozásának, egész gazdasági fejlődésünknek.

Belső erőfeszítéseink további fokozása, a szocialista gazdasági integráció fejlődése, a bővülő magyar-szovjet áruforgalom mellett is a következő 5-6 év folyamán jelentős pótlólagos pénzügyi forrásokra lesz szűkség mind szocialista, mind tőkés viszonylatból. E nélkül - mivel a tervidőszak első felében a reálisan tervezhető nemzeti jövedelem növekmény csaknem teljes egészét tőkés adósságaink törlesztésére kell fordítani - 1981-85 között az életszínvonal tartósan stagnálna, esetleg csökkenne. Ez mind gazdaságilag, mind politikailag, súlyos gondokat vetne fel.

Nehézségeink megoldásához kérjük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága megértését és segítségét. Minden bizonnyal szükségünk lesz a jelenleg biztosított hosszú lejáratú hitel 1981-85 között esedékes törlesztésének későbbi időszakra történő átütemezésére, valamint újabb, hosszú lejáratú hitelek biztosítására a VI. ötéves terv időszakában.

Mindezeken túl is szükségünk lesz tőkés fizetési helyzetünkben jelentkező gondjaink enyhítésére, fizetőképességünk biztosítására és a VI. ötéves terv gazdaságfejlesztési céljaira hosszú lejáratú, konvertibilis devizahitelekre, amelyek nagyságrendje a VI. ötévest tervben elérheti az évi 1 milliárd dollárt. Ennek biztosítása a hagyományos tőkés pénzpiaci forrásokból szinte reménytelen. Ezért megfontolás tárgyává tettük belépésünket a Nemzetközi Valuta Alapba és a Világbankba. Ezzel nemcsak hitelforrásaink, de export és adósság visszafizetési lehetőségeink is kedvezőbbé válhatnak. Tudjuk, hogy ennek eldöntése nagyfontosságú politikai kérdés, és ezért gondos mérlegelést kíván. Esetleges csatlakozásunkat csakis szuverenitásunk megőrzése mellett, elvi-politikai engedmények, a szocialista közösség országainak politikai és gazdasági érdekei sérelme nélkül tartjuk megvalósíthatónak.

Kedves Brezsnyev Elvtárs!

Arra kérem Önt, hogy ezekről, a számunkra létfontosságú kérdésekről is váltsunk szót a tervbe vett személyes találkozónkon. Egyetértésünk esetén megbízást adhatnánk illetékes állami szerveinknek, miniszterelnökeinknek, tervhivatalaink elnökeinek a gazdasági együttműködésünket elmélyítő és távlatilag is megalapozott - a nemzetközi pénzügyi helyzetünket is figyelembe vevő - konkrét javaslatoknak a kidolgozására.

Budapest, 1978. július

Elvtársi üdvözlettel
(Kádár János)
a Magyar Szocialista Munkáspárt
Központi Bizottságának első titkára

A Politikai Bizottsági ülés vitájának jegyzőkönyve

3. Levéltervezet az SZKP Központi Bizottságához gazdasági kérdésekben

HAVASI FERENC elvtárs: 
A levél-tervezetet azokkal az elvtársakkal, akiket a Politikai Bizottság egy hónappal ezelőtt kijelölt, készítettük el. A levéltervezettel - tematikailag is és szerkezetileg is - a felelősként megnevezett elvtársak egyetértenek. Igyekeztünk azoknak a tanácsoknak, javaslatoknak megfelelően eljárni, amit itt kaptunk a Politikai Bizottság ülésén.

Köszönöm szépen. Több megjegyzésem nincs.

KÁDÁR JÁNOS elvtárs: 
Hallottam valamit, hogy még valamit bele kellene venni? Ha megengedik, még a vita előtt mondanék valamit.

Németh elvtárs elment szabadságra; szombaton nem teljesen hivatalosan találkoztunk, beszélgettünk kérdésekről, erről is. Németh elvtárs felvetette, foglalkoztak ezzel a kérdéssel, s olyan véleményre jutottak, hogy ez a levél alapjában véve maradjon meg és menjen el, de, esetleg tekintsünk el attól, figyelembe véve bizonyos dolgokat - többek között a

 történő fellépést -, ne azzal fejezzük be, hogy Nemzetközi Valuta Alap és Világbank. A levelet redukáljuk egyelőre arra, hogy felvetjük a konkrét helyzetet és azzal fejezzük be, hogy miféle segítséget vagy megértést kérünk most ebben a helyzetben a Szovjetuniótól. Ezen az alapon kérjünk konzultációt. Nem akarom részletezni, hogy miért vetődött fel, hiszen erről két vagy négy héttel ezelőtt részletesen szó volt. Nyilván vannak ilyen mocorgások más szocialista országban is. Nem véletlenül beszélt Koszigin elvtárs a Nemzetközi Valuta Alapról. Idegesíti a szovjet elvtársakat ez a dolog, zavarja őket. Ennek van is oka. Ezt be kell látni. Lehetséges, hogy az lesz, amiről egy hónappal ezelőtt beszéltünk. Itt még semmi nincs a Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatban, de a szovjet partnernél már jelentkezhet a negatív hatás.

Németh elvtárs ezt úgy magyarázta, úgy gondolja, így ne vessük fel a Nemzetközi Valutalap és a Világbank kérdését, hanem amikor majd a konzultációra kerül sor, ott szóban vessük fel úgy, hogy ez az elgondolás is felmerült.

Németh elvtárs még egy érvet vetett fel, miért így gondolja: jó lenne megtakarítani, mindenféle negatív hatást. Tudniillik ez a levél egy bizonyos apparátuson megy keresztül, s ha ez az apparátus látja, hogy a magyarok mire gondolnak, mindjárt azt hiszik, hogy el akarunk pártolni a Világbankhoz stb. ennek negatív hatása lesz még mielőtt a vezetőkkel beszélhetnénk.

Itt van aztán ez az előbbi dolog is, ami majdnem ugyanolyan aktuális,

Ezt hagyjuk így, ahogy van, elküldjük, s egy vagy két hét múlva küldünk másik levelet és kérünk újabb konzultációt?

A levelet elolvastam. Különösebb észrevételem nincs, de azért felvetnék néhány problémát. Itt van egy ilyen: „...azzal a kéréssel fordulok a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához és személy szerint Önhöz, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi pénzügyi helyzetéről, a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokról megbeszélést folytathassak Önnel". Elfogadhatatlan ezt így leszűkíteni, mert nem Brezsnyev elvtárs és az én beszélgetésemről van szó. Ne haragudjanak, hogy most felvetek egy köznapi dolgot: de ismerik Brezsnyev elvtárs egészségi állapotát, mégis, hogyan képzelik ezt? Van olyan józan értékítéletem, magam sem vagyok teljesen tárgyalóképes ezekben a kérdésekben, nem vagyok annyira benne, mint miniszterelnökünk, vagy gazdasági titkárunk; Brezsnyev elvtárs még kevésbé van benne ezekben a dolgokban, ilyen értelemben. Már engedelmet kérek!

Éppen ezért ezt a hangszerelést nem tartom jónak. Meg kell mondani: Központi Bizottságunk vagy kormányunk képviselői között kérjük a konzultációt. Más dolog, ha lesz találkozó, erről is beszélni kell. Még egyszer mondom, nehogy félreértsék: ezen a krími találkozón ezeket az ügyeket nem tudjuk dűlőre vinni. Érdemileg nem tudunk ott ezekről tárgyalni. A találkozó hasznos dolog, fel lehet ott problémákat vetni, de csak abban lehet megegyezni, hogy leülnek majd tárgyalni.

A másik fogalmazási észrevételem: amit ki kell mondani, azt ki kellene mondani. Ha arról van szó, hogy árveszteségeink vannak, akkor azt kell mondani. Itt erre vonatkozóan csak burkolt kifejezés van: „...Ilyen módon az eredeti terveinktől eltérően nem 600-700 millió, hanem közel 2 milliárd rubelt kellene kiegyenlítenünk terven felüli többlet-szállításokkal..." Tudom, hogy erről van szó, de meg kell mondani, hogy nem 1,6 milliárd áremelkedés következett be, hanem 2,5 milliárd rubel. Ez az egyik kérdés.

A másik: amikor a szállításról van szó, a hitelhez kapcsolnám; kérjük, ennek az árveszteségnek a felét hitelezzék meg a folyó ötéves terv időszaka alatt, a másik felét a folyó szállításokkal fedezzük. Nagyobb mértékű áremelkedés következett be, aminek 92 százalékát folyó szállításokkal kell kiegyenlíteni. Ez a probléma. Itt világosabb fogalmazásra van szükség.

Itt van ez a nyugati dolog. Nem tudja az ember, hogy melyiket vegye előre. Mi azzal kezdtük: elsődleges volt a nyugati árveszteség, ez nehéz helyzetet teremtett és folyamatosan belépett a szocialista relációban jelentkező árveszteség. Persze, ez csak fogalmazás dolga; attól függ, hogy hova akarunk kilyukadni. Ha a Világbankhoz akarunk kilyukadni, akkor ez a sorrend a logikus, de ha a Szovjetunióval való bővített együttműködéshez akarunk eljutni, talán ésszerű volna a nyugati dolgot megemlíteni, mint olyant és belebonyolódni a magyar-szovjet kereskedelmi problémáinkba. Azonkívül a levélből az sem világos, hogy mit kérünk a Szovjetuniótól most? Itt van ez a bizonyos probléma: konvertibilis devizahitel stb., évi egymilliárd dollár stb. Az nem világos, hogy ezt honnan reméljük? Világos, hogy a Világbanktól reméljük a szöveg szerint, de ha ezt elhagyjuk, akkor mit kérünk most a Szovjetuniótól?

Ilyen problémáim vannak a levéllel.

FOCK JENŐ elvtárs: 
Amikor mi nagyon ritkán levéllel fordulunk az SZKP-hoz, az volt a javaslatunk - ha volt krimi találkozó, vagy más - , a levél végén azt kértük, hogy miniszterelnökünket - beleértve a tervhivatali elnököt, a KB illetékes titkárát, valamint egy-két elvtársat - fogadják konzultációra. Szerintem most is ezt kellene csinálni.

Véleményem szerint mellékelni kellene ehhez a levélhez az előbb tárgyalt anyag III. fejezetét, amely a konkrét kérdéseket tartalmazza. Természetesen akkor, ha az megfelelően ki van érlelve, ha érdemes azokkal a kérdésekkel foglalkozni. Természetesen, ha Kádár elvtárs találkozik majd Brezsnyev elvtárssal, vagy visszatér rá, vagy nem. De az is elképzelhető, hogy annyit mond: megkaptuk levelüket és foglalkozunk vele. Ebben az esetben Kádár elvtárs néhány fontos kérdést megemlíthet, de nem lenne jó, ha a miniszterelnöki konzultáció előtt mondanának véglegeset. Az az érdekünk, hogy még Kádár és Brezsnyev elvtársék találkozója előtt menjen ki a levél, hogy foglalkozhassanak vele, de álláspont még ne alakuljon ki az általunk kért konzultáció előtt.

A Világbank: a levélbe világosan bele kellene írni, hogy a Szovjetuniótól várunk évi 800 millió-egy milliárdos hitelt - dollárban, vagy más valutában, vagy anyagban, amit nem kapitalista keménységű cikkel ellentételezünk. Sok remény nincs arra, hogy megkapjuk. Nekem is az a véleményem, hogy ne legyen benne a levélben a Világbank, hiszen Kádár elvtárs írja alá a levelet és ő nem csinálhat úgy, mintha nem tudna a KGST ülésszakán elhangzott dolgokról. Nem lenne helyes most a levélbe ezt beleírni. Ha Kádár elvtárs találkozik Brezsnyev elvtárssal, megemlítheti: nálunk ez felmerült és érlelődik a szükségszerűsége. Megemlítheti azt is: mivel vita nem folyt róla, nem tekintjük lezártnak a dolgot. Ha nem tudunk segíteni táboron belül magunkon, erre az útra kell lépni.

Korábban volt egy rugalmas megfogalmazásunk: ha hagyományos módon nem tudunk előbbre jutni, akkor nem hagyományos módokhoz kell nyúlni. Ezek közül az egyik a Világbank. De volt más is. Itt volt a líbiai elnök, s a tárgyalásokon felvetődött egy arabközi bankba történő belépés lehetősége. Lehetségesnek tartják, hogy évenként 300-400 millió dollárt kaphassunk. Ez különösen akkor volna értelmes lépés, ha nem 8, hanem 10-12 éves hitelt jelentene. Tehát egy rugalmas fogalmazás kellene ide, amely nem nevezi meg a Világbankot, de nem is zárja ki.

 számunkra elég kellemetlen. Ha vita nélkül hagyjuk jóvá ezt a hét pontot, az nekünk nehéz problémát jelent.

Szeretném álláspontomat megerősíteni: ne írjuk le a Világbankkal kapcsolatos szándékunkat, mert nekünk oda be kell lépni. Németh elvtárssal is beszélgettem ilyen értelemben.

LÁZÁR GYÖRGY elvtárs: 
Azzal kezdem: valószínűleg nem egészen pontosan értettem a múltkori vitát. Én úgy értettem: ennek a levélnek és a konzultációnak központi kérdése a mi nemzetközi pénzügyi helyzetünk és az ebből fakadó saját következtetéseink, amelyekben egyrészt eljutunk oda, hogy a Szovjetunió segítségét kérjük, másrészt jelzünk egy lehetségesnek mutatkozó utat is, amit fontolgatunk, és amiről a szovjet elvtársakkal konzultálni kívánunk. Ez volt az egyik kiindulási pont.

A másik: abban éltem, hogy ez a konzultáció nem egyenlő a krími találkozóval. Annyi ismerettel én is rendelkezem, hogy ez természetesen nem a megfelelő fórum arra, hogy ott ilyen kérdésekről mélyreható eszmecserét lehessen folytatni, de azt feltételeztem, hogy ettől függetlenül sor kerül olyan konzultációs lehetőségre vagy találkozóra, ahol kifejezetten a felvetett kérdésről - természetesen nem részleteiben - folyik egy konzultáció. Ez adhat alapot ahhoz, hogy miniszterelnöki és megfelelő fórumokon az ügyet folytassuk.

Ha jól értettem, most nem pontosan erről van szó. Ebben az esetben én is úgy látom célszerűnek, ha emellett döntünk: hagyjuk ki a konkrét utalást. Szükségesnek tartom, hogy a nemzetközi pénzügyi kérdéseken menjünk túl és a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok és az együttműködés távlati kérdéseinek legalapvetőbb témaköreit vonjuk be; ebben az esetben lehet kérni egy olyan folytatást, ami miniszterelnöki szinten - ahogy ezt Fock elvtárs említette - és az illetékes elvtársak bevonásával majd folytatható. De ez egyben azt is jelenti, hogy miniszterelnöki szinten sem érdemi ma már az ilyenekkel kapcsolatos ügy.

Egyébként, ami a dolog lényegét illeti, én is úgy látom - a múltkori vitában elhangzottak után is megismétlem, hogy végül is nekünk ezt a lépést egy alkalmas időpontban meg kell tenni.

HAVASI FERENC elvtárs: 
Ami a kiegészítést illeti: Németh elvtárs Óvári elvtársat kérte meg ennek a kérdésnek a felvetésére.

Kapcsolat az előző napirendi ponttal: mi arra gondoltunk, hogy az háttér anyag, a Politikai Bizottság által megerősített tárgyalási alap legyen mindazok számára, akik az ősztől kezdve a magyar-szovjet gazdasági együttműködés bővítéséről, pontosabban az 1980-85. közötti időszakról tárgyalnak. Több csatornán találkoznak elvtársaink ezekkel a kérdésekkel.

Arra nem gondoltunk, hogy az

 bárhova is elküldjük. Az (a dokumentum az) itthoni elvtársak felkészítését szolgálja, Huszár, Marjai elvtársékét, s mindazokét, akik tárgyalni fognak, hiszen ezek a tárgyalások ez év őszén elkezdődnek.

A levélnek az volt a célja - ahogy a múltkori politikai bizottsági ülésen ez felvetődött -, hogy feltárja nemzetközi pénzügyi helyzetünk valós problémáit és az eredeti megbízásnak megfelelően jelezze: ez is felmerült. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a levélből ez a rész maradjon ki. A levelet véleményem szerint úgy, ahogy az meg van szerkesztve, el kellene küldeni azzal, hogy kihagyjuk belőle a Világbankot.

Ami a tárgyalásokat illeti: kidolgozzuk körülbelül 8-10 témában a folyamatban levő együttműködés bővítésének és meghosszabbításának konkrét magyar javaslatait és olyan programokhoz való csatlakozásunkat, amelyek napirenden vannak a Szovjetunióban. Például: energetikai, gépgyártási program; ezekhez tud a magyar ipar csatlakozni. Ezt szeretnénk később bizonyos szovjet elvtársakhoz eljuttatni, hogy a bővítésekről ennek alapján lehessen majd megfelelőképpen tárgyalni.

Azt szeretném javasolni: tekintsük a levelet egy önálló akciónak, s készüljenek el itthon részleteiben is ezek a tárgyalási anyagok.

Egyetértek azzal, hogy ezekről a konkrét gazdasági, együttműködési kérdésekről miniszterelnöki szinten kérjünk vagy kezdeményezzünk tárgyalásokat, amikor majd ezeknek az elképzeléseknek a kidolgozásában olyan állapotba kerülünk.

A Kádár elvtárs által - a levél tartalmával, stílusával kapcsolatban - tett észrevételekkel egyetértek, ennek megfelelően át fogjuk dolgozni. Egy dologban voltunk zavarban: a cserearány-romlás dolgában. Nyugati viszonylatban ez a terminológia teljesen elfogadott, ebben a relációban azonban ezt a dolgot sem cserearány-romlás, sem árveszteség formájában nehéz felvetni. Ezért használjuk inkább a túlszállítás kifejezést. A lényeg persze ugyanaz.

KÁDÁR JÁNOS elvtárs: 
Közben én ezen a levélen gondolkoztam.
Itt van valami helyzetismertetés; a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokról is szó van. Ilyen-olyan nyelven mondjuk, hogy árveszteségeink vannak, viszont a hitelből keveset tudunk igénybe venni; áttérünk a nyugati relációra, és befejezzük azzal, hogy nagyságrend stb. hosszú lejáratú devizahitelekre van szükség, ami elérheti az évi egymilliárdot, s utána jön ez a Világbank. S ahogy én nézem, ha ezt az utóbbit elhagyom, akkor mi marad? Mit kérünk a Szovjetuniótól? Azt, hogy hallgassák meg a sirámainkat?

Persze, nem erőszakoskodom, hogy vegyük be ezt a másikat. Persze, nagyon szoros az összefüggés. Mit kérünk ebben a levélben? Hallgassák meg a helyzetismertetést? Nekem legalábbis így tűnik! Ha ez a szöveg megmarad, akkor mi ennek a vége? Kérek konzultációt? Miben? Hogy cáfolják meg, vagy erősítsék meg veszteségeinket? Erről feltétlenül szükséges komolyan beszélni. Ha akarjuk, gyorsan el kell küldeni ezt a levelet, hiszen két hét múlva lesz Krímben a találkozó. Én így nézem ezt a levelet.

Most mit csináljunk?

ÓVÁRI MIKLÓS elvtárs:
Velem is beszélt Németh elvtárs erről, nyilván azért, mert elment szabadságra és foglalkozott vele. Most a magam véleményét szeretném elmondani.

A Politikai Bizottság nemrég foglalkozott nemzetközi pénzügyi helyzetűnk alakulásával. Az alapvető kérdés az, hogy az ott elhatározottak érvényben maradnak-e vagy sem. Ami a levelet illeti, én Fock elvtárssal értek egyet, tehát azzal, hogy a levelet ne azzal a szándékkal küldjük ki, hogy a krími találkozón megegyezés szülessék az összes kérdésben. Ebben a levélben nemzetközi pénzügyi helyzetünkből kellene kiindulni, abból, hogy a vezetést foglalkoztatja ez a kérdés, mi ennek az oka, mindkét cserearány-romlást bevéve és keressük a megoldásokat. A megoldások egyik eleme néhány olyan kérdés, ami a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokat érinti. Központi Bizottságunk szükségesnek tartja, hogy ezekkel a kérdésekkel az illetékes szovjet és magyar elvtársak foglalkozzanak. Nyilvánvaló, hogy a levélre nem jön olyan válasz: egyetértünk. Hosszú tárgyalások lesznek, de érdemes megpendíteni a témát. És egészen biztos lesznek különböző tárgyalások. Ennek nyilván egyik üteme lesz a krími találkozó, ahol egy csomó nemzetközi kérdésről, s a belpolitikáról is lesz szó. Meg lehetne említeni az ősszel esedékes szovjet párt- és kormányküldöttséget is, de a megoldás csak későbbi időpontra várható.

Javasolom, hogy a levelet küldjük el, s a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok kérdéseit vessük fel.

BISZKU BÉLA elvtárs: 
A kérdés, hogy mi legyen a levélben? Nehéz erre válaszolni, mert nem tudom megmondani, ami a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok perspektíváját illeti, abban az esetben, ha olyan jellegű fejlesztést kérünk, amit az anyagban leírtak, az tárgyalási alapot képez-e? Ezt valamilyen formában el kellene végezni. Ha azt mondjuk, hogy az mind teljesül és évi egymilliárd dollár hitelt kérünk a Szovjetuniótól, az egészen más. De ezt az elvtársaknak kell eldönteni, így van-e vagy sem? Ha így van, akkor ilyen értelmű levelet kellene nekünk írni.

Véleményem szerint nemcsak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében kell kiutat keresni, hanem a többoldalúban is. Azt hiszem, itt kell keresni a kiutat. Ezt én így értem azok után, amiket Kádár elvtárs mondott. Akkor lehet azt mondani, ha ezek kielégítést nyernek, ilyen és ilyen nagyságrendű hitelre van szükség különböző forrásokból.

HUSZÁR ISTVÁN elvtárs:
A levél-tervezet korrekt, megfelel a Politikai Bizottság korábbi állásfoglalásának.

Németh elvtárs velem is konzultált, beszélgettem vele. A beszélgetés során bennem is felmerült, hogy szabad-e a levélben ezt a témát szerepeltetni? Bevallom, a KGST ülésszakán is többször felmerült bennem ez a gondolat. Lázár elvtárssal is beszéltünk róla.

Ha a Politikai Bizottság most úgy dönt, hogy ezt nem veti fel - és én erre hajlok - akkor tulajdonképpen csak azt lenne szabad kezdeményezni, hogy a hosszú távú együttműködés szempontjából napirenden levő fontos együttműködési kérdésekhez nagy jelentőségű politikai segítséget kérjünk magas szintről. Ez lehet miniszterelnöki, központi bizottsági titkári vagy első titkári szint. Tervhivatali szintre nem gondoltam, mert folyamatosan folyik a tervkonzultáció azokban a kérdésekben, amelyekről a Politikai Bizottságot tájékoztattuk az előző napirendi pont kapcsán.

Megegyezés ezek közül nem sokban van, illetve csak nagyon kevésben van. Megegyezés van az atomerőművekkel kapcsolatban, a feltételekben még nem, de a belépést illetően aláírás előtt van az egyezmény.

Lényegében ezeket a konkrét együttműködési kérdéseket lehetne magas szinten megvitatni: energetikai, nyersanyag, [19]80. utáni villamosítást, a kölcsönös áruforgalmat stb., jelezni kiegyensúlyozatlan pénzügyi helyzetünket szovjet-magyar viszonylatban és a tőkés együttműködés problémáinak tekintetében, aminek megoldásában is a fő út csak az lehet, hogy az együttműködést a Szovjetunióval bővítsük. Azt hiszem, a szovjet elvtársak nem fognak válaszolni az 1980. utáni hitelkérdésekre. El fogják napolni a tervkoordináció utolsó szakaszára. Ilyen értelemben tehát ha a Nemzetközi Valuta Alapot nem tesszük szóvá, más karakterű levélre van szükség. Fock elvtárssal egyetértve, az megfelel az előző napirendi pont III. fejezetének. Úgy gondolom, ezt miniszterelnöki vagy első titkári, illetve KB titkári konzultáción lehetne napirendre tűzni. Nem kérem, hogy a tervhivatali elnökök tanácskozásán vagy kormányközi vegyes bizottságok elnökeinek tanácskozásán konzultáljuk, hiszen ott folyamatban vannak az ügyek, negyedévenként találkozunk és tanácskozunk. A nagy segítség az lenne, ha magas szinten kérhetnénk tanácskozási, konzultálási lehetőséget.

KÁDÁR JÁNOS elvtárs: 
Több probléma van a levélben.

Ha levelet akarunk írni, ezen a héten el kell vele készülni, és a jövő hét első felében kint kell annak lennie. Úgy értem, ha azt akarjuk, hogy a krími találkozón szó eshessék róla.

Kicsit módosított levelet kell írni. A következőket ajánlom:

Valahol a bevezetőben meg kell nevezni a témát; de meg is van nevezve. Ez helyes. Tehát ez a két téma: pénzügyi, nemzetközi pénzügyi helyzetünk és a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok. Ez helyes. Nem azzal kell befejezni, hogy ...folytathassak Önnel - hanem: kérünk egy felső szintű konzultációs tárgyalást, amelyben részt vesznek - és meg kell nevezni, hogy körülbelül kik. Talán a KB illetékes titkára, a miniszterelnök és talán a vegyes bizottságok elnökei. A Tervhivatalt ide még nem kell bevenni. És lehet talán még másokat is, akiket célszerűnek látszik. Ez úgy is megegyezés dolga.

Utána megtartanám a helyzetismertetést. Talán úgy kellene, ha nem is az azonnali megegyezés reményében, de két dolgot kellene jelezni. Már most szorított helyzetben vagyunk. Eddig úgy haladtunk előre, hagy hiteleket vettünk fel Önöktől és a nyugati pénzpiacon is, ennek ellenére lassan fizetési problémáink mutatkoznak. Ez azt jelenti, hogy nekünk a folyó ötéves terv időszaka alatt további hiteleket kell felvenni, ennek feltételei azonban már megnehezültek minden relációban, és nagyon nehéz szakasz következik következő ötéves tervünk kezdetén. Ezt feltétlenül kell jeleznünk. Persze, nem azt fogják mondani, hogy majd ők adnak hitelt most stb. De valamit kérnünk kell. Ebben a levélben nincs benne, hogy mit akarunk kérni. Vagy azt kérjük, hogy az ő saját hitelüket nyújtsák, azt a 800 milliósat, teljes összegben most, ezen kívül kérjük támogatásukat ahhoz is, hogy a nemzetközi hitelpiacon további hitelekhez juthassunk.

A távlatokat illetően pedig jelezzük, hogy számításaink szerint olyan periódusba lépünk 1980-81-ben, amely szükségessé teszi, hogy a Szovjetuniótól kérjük.... - ide a III. fejezetből ki kell emelni két mondatot. Az egyik nevezze meg az áruszállítási dolgot, a másik pedig a hitel prolongációt. Végül említsük meg a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok dinamikus továbbfejlesztését. Legalább ennyit írjunk meg ebben a levélben.

Tehát ne a komplett anyagot csatoljuk, hanem annak leglényegesebb részét építsük be a levélbe. Kérjük, szabadítsák fel számunkra azt a 800 milliót, illetve adják oda ebből a 800 millióból azt, ami még visszavan, a folyó ötéves tervben és kérünk támogatást ahhoz, hogy a nemzetközi pénzügyi piacon hitelt kaphassunk.

Ilyen meggondolások merültek fel nálunk - de a levélben ezt ne írjuk le.

A távlattal kapcsolatban vegyék figyelembe, hogy 1980-81-re hitelprolongációt kérünk, aztán kérjük: tekintsék kiindulási alapnak az elért szintet az áruszállításban, segítsék elő a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok dinamikus fejlesztését.

Mást ez a levél nem bír el. Ezt a komplett anyagot nem tudjuk elküldeni, mert erre még mi sem vagyunk felkészülve, nemcsak ők.

Szövegezzék meg ezt a levelet, mert nagyon sürgős. Az egyéb dolgokat tegyék félre.

Én a szovjet nagykövettel még nem találkoztam, de közvetett úton hallottam, hogy a krími találkozóra e hó végén kerül sor. Beszélni ott mindenről lehet, de megállapodásra jutni nagyon nehéz. Ezt inkább úgy hívják, hogy tájékozódás a helyzetről. De ha a helyzetről beszélek, nem csinálhatok úgy, mintha ez nem volna. A komoly beszélgetést elősegítheti, ha ott van már ez a levél náluk. Ezért mondom, hogy a jövő hét közepéig Moszkvában kellene lennie ennek a levélnek.

Még azt is oda kellene írni, hogy az ügyet a rendes úton bonyolítjuk: Tervhivatal, Kormány, vegyes bizottság. De szükséges, hogy soron kívüli konzultációt kérjünk. Tehát két dolgot kell felvetni: a patt helyzetet és némi segítséget kérni, és a távlatot jelezni. Ebben kérünk felső szintű konzultációt, meg kell nevezni bizonyos funkcionáriusokat, illetve, akiket még kell. Nem akarom magamat kivonni, de nyugodt lélekkel nem tudom mégsem ajánlani. Az ő oldaluk miatt. Ezt így kell nézni, ahogy van.

Maradjunk abban, ha úgy adódik a Krímben a beszélgetés során, meg lehet említeni szóban ezt a tervezett lépést, de ez más, mintha egy héttel Bukarest után leírjuk, hogy ilyen és ilyen irányban fogunk lépni stb.

Kik szövegezik a levelet?

HAVASI FERENC elvtárs: 
Borbély, Huszár, Lázár elvtársak és én; illetve a Gazdaságpolitikai Osztállyal megcsináljuk a szöveget és végső soron Borbély, Huszár és Lázár elvtársak nézzék meg, s Kádár elvtárs írja alá.

KÁDÁR JÁNOS elvtárs: 
Én is megnézem majd.
Ennél terjedelmesebb levél nem kell.

A Politikai Bizottság határozata

  1. Levél-tervezet az SZKP Központi Bizottságához gazdasági kérdésekben
    Előadó: Havasi Ferenc elvtárs Hozzászóltak: Fock Jenő, Lázár György, Óvári Miklós, Biszku Béla, Huszár István és Kádár János elvtársak

A Politikai Bizottság megvitatva az SZKP Központi Bizottságához küldendő levél tervezetét úgy határoz, hogy a levél kizárólag a nemzetközi pénzügyi helyzetünkkel, a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokkal foglalkozzon és konkrétan fogalmazza meg kéréseinket.

Különösen figyelembe ajánlja annak megfogalmazását, hogy a szovjet elvtársak

  • tegyék lehetővé, hogy az 1976-80-as években keletkező adósságunk fedezésére biztosított 800 millió rubelből meglevő 540 millió rubelt a folyó ötéves tervben megkaphassuk;
  • az 1981-85. között esedékes hiteltörlesztési kötelezettségeinket 1985. utánra prolongálják;
  • az 1981-85. évi gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztésének alapját az 1980- ra egyeztetett áruszállítási szintek képezzék;
  • fogadják kedvezően a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok dinamikus fejlesztésére irányuló törekvéseinket;
  • támogassák hitelkérésünket a nemzetközi pénzügyi piacon.

A levél a konzultációs lehetőséget a központi bizottságok illetékes titkárai, a miniszterelnökök, a magyar-szovjet vegyes bizottság elnökei, valamint az érdekelt szakemberek számára kérje.

A Nemzetközi Valuta Alappal, illetve a Világbankkal kapcsolatos kérdések csak a szóbeli megbeszéléseken és a tárgyalások menetétől függően kerüljenek említésre.

Szükségesnek tartja, hogy a levél július 15-ig elkészüljön és a 17-vel kezdődő héten eljusson az SZKP Központi Bizottságához.

A levél szövegét Lázár György, Huszár István, Borbély Sándor és Havasi Ferenc elvtársak készítsék el.
A levelet Kádár János elvtárs írja alá.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 750. ő. e. Eredeti géppel írt jegyzőkönyv.

Ezen a napon történt december 11.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők