„Éljen a király, éljen a haza!”

Források az utolsó magyar királykoronázás történetéhez

„Amidőn az ég kegyelmét és áldását kérném magamra, házamra és szeretett népeimre, a Mindenható színe előtt fogadom, hogy az őseim által reám hagyott örökségnek hű sáfárja leszek. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai; újból meg kívánom népemnek szerezni a béke áldásait, amint ezt fegyvereink becsülete, államaimnak és hű szövetségeseimnek létérdeke és ellenségeink dacza megengedi."

4.

Degenfeld Lajos, Nógrád vármegye főispánja és Tisza István miniszterelnök levélváltása Ivánka László bárói címéről

1917. január

Kedves barátom!

103/1917. M.E. I.sz.a. aláírásod mellett egy hivatalos levél érkezett. Ivánka László Nográd megye sziráki járás főszolgabirájához, melyben értesíttetik, hogy Ő Felsége által bárói ranggal ruháztatott fel. Ezen levél tényleg hozzá Szirákra lett intézve, de összevetve a körülményeket, ugy ő, mint én azon nézetben vagyunk hogy a levél tévesen lett hozzá intézve, amennyiben ő nem nagybirtokos és megyei szolgálatán kívül a közügyekben jelentősebb szerepet sohasem játszott. Hanem valószínűleg rokonát a másik Ivánka Lászlót illeti, ki Hontmegye Felső-Szemerédi nagybirtokos, országos képviselő és kinek neje báró Frautenberg születés. Jelen soraimat azért intézem hozzád, mert nem szeretném hogy egy esetleges tévedés neked kellemetlenséget okozzon.

Arra kérlek tehát légy Kegyes értesíteni, hogy sejtelmünk való-e, vagy pedig a rangemelés mégis az idevaló Ivánka Lászlót illeti-e. Ha csakugyan tévedés volna e dologban, kérem utasításodat aziránt, hogy Ivánka minő eljárást kövessen, miáltal az esetleges tévedés reparálható lenne. Magán levelet kérek tőled, mit én Ivánka barátommal közölnék, a mi teljesen megfelelne, amennyiben ő már eleve kijelentette, hogy utasításod szerint fog eljárni.

Válaszod kérve, rokoni szeretettel vagyok.

Szirák 1917 Január 20

igaz híved                         

Degenfeld Lajos                         

Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K26 1917-I-2 (103.) (1094.cs.)


gr. Degenfeld Lajos Ő Exc.nak                                                                                

Budapest, 1917.január 23.

 

Kedves barátom!

E perczben veszem leveledet; persze, hogy ostoba tévedés történt, a honti nagybirtokos Ivánka Laczi kapta a bárói rangot. Légy szives kérlek Ivánka főszolgabiró előtt e sületlen tévedést kimenteni s őt megkérni, hogy az iratokat azonnal küldje a miniszterelnökséghez vissza.

Szivből üdvözöl

igaz híved                          

Tisza s.k.                          

 

Az irat jelzete: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K26 1917-I-2 (103.) (1094.cs.)

Ezen a napon történt október 17.

1913

Lezuhan a Ferdinand von Zeppelin által tervezett léghajó.

1918

Gróf Tisza István volt miniszterelnök a Parlamentben bejelenti: a háborút elvesztettük. Ugyanaznap Csehszlovákia bejelenti elszakadását az...Tovább

1956

Vita a Petőfi Körben a mezőgazdaság kérdéseiről Papp Gábornak az Új Hang szeptemberi számában megjelent, „Kertmagyarország” című cikke...Tovább

1965

Londonban és Washingtonban az első nagyszabású tüntetések zajlanak a vietnami háború (1964–1975) ellen.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Az 1867-es kiegyezés a magyar történelem sokat vitatott eseménye. Mélyen megosztotta a korabeli közvéleményt, és történeti értékelése is hosszú ideig ellentmondásos volt. A kiegyezés nyomán létrejött új politikai rendszert jelentős társadalmi erők utasították el. Az emigrációban élő, de nagy népszerűségnek örvendő Kossuth Lajos súlyos jogfeladásnak minősítette a kiegyezést, és általa a nemzet halálát vizionálta. Deák Ferenc viszont úgy vélte, hogy a Habsburgokkal való kiegyezés nem egyéb, mint az elérhető, megvalósítható 1848, azaz esélyt kínál a polgári Magyarország felépítésére. A társadalom túlnyomó többsége soha nem lelkesedett az új rendszer iránt, de idővel lojálissá vált, és – gyakran csak személyes érdekből – elfogadta azt. Valódi rokonszenv alakult ki viszont a forradalom és a szabadságharc eltiprása miatt kezdetben rendkívül népszerűtlen Ferenc József személye iránt. Parasztházak szobafalán sok esetben egymás mellett függött Kossuth és a már idős uralkodó képe.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását és különösen az 1920-as trianoni békeszerződést követően Magyarországon ismét fellángolt a vita a kiegyezés, illetve most már a dualizmus időszakának értékelése körül is. Szekfű Gyula bölcs döntésként értékelte a kiegyezést, az azt követő évtizedekről viszont lesújtó véleményt alkotott. Németh László Kossuthoz hasonlóan mélyen elítélte 1867-et, és Bibó István is „öncsaláson” alapuló kompromisszumnak minősítette azt. A kommunista hatalomátvételt követő első években a szabadságharcos-függetlenségi hagyomány folytatásaként a kiegyezést elvtelen és káros alkunak, sőt nemzetárulásnak minősítették. Az 1950-es évek végétől fokozatosan újraértékelték az eseményeket, és az ún. Kossuth-párti narratíva mellett megjelent a Deák-párti is.

Napjainkban a legtöbb magyar történész olyan reális kompromisszumnak tartja a kiegyezést és a dualizmus időszakát, amelynek jó és kevésbé jó oldalai is voltak. Helyreállította a történelmi Magyarország területi egységét és megteremtette az alkotmányos kormányzás feltételeit. További eredményei elsősorban gazdasági és kulturális téren mutatkoztak meg, társadalmi és nemzetiségpolitikai szempontból már jóval kedvezőtlenebb a mérleg. Máig ható legfőbb hozadéka a polgárosodás, a civilizatórikus megújulás volt. 1867 példája ugyanakkor meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar politikai elit és a társadalom nagy része képes felülemelkedni múltbeli sérelmein azért, hogy saját jól felfogott érdekében kiegyezzen egykori ellenségével.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a 150. évfordulón látványos kamarakiállítással és az ArchívNet idei 4. számával emlékezik a kiegyezésre és a dualizmus időszakára. Így kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az 1867-es, alapjában véve sikeres és előremutató kompromisszum végleg a nemzeti emlékezet szerves részévé váljék.

 

Budapest, 2017. szeptember 12.

A szerkesztők