„Éljen a király, éljen a haza!”

Források az utolsó magyar királykoronázás történetéhez

„Amidőn az ég kegyelmét és áldását kérném magamra, házamra és szeretett népeimre, a Mindenható színe előtt fogadom, hogy az őseim által reám hagyott örökségnek hű sáfárja leszek. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai; újból meg kívánom népemnek szerezni a béke áldásait, amint ezt fegyvereink becsülete, államaimnak és hű szövetségeseimnek létérdeke és ellenségeink dacza megengedi."

4.

Degenfeld Lajos, Nógrád vármegye főispánja és Tisza István miniszterelnök levélváltása Ivánka László bárói címéről

1917. január

Kedves barátom!

103/1917. M.E. I.sz.a. aláírásod mellett egy hivatalos levél érkezett. Ivánka László Nográd megye sziráki járás főszolgabirájához, melyben értesíttetik, hogy Ő Felsége által bárói ranggal ruháztatott fel. Ezen levél tényleg hozzá Szirákra lett intézve, de összevetve a körülményeket, ugy ő, mint én azon nézetben vagyunk hogy a levél tévesen lett hozzá intézve, amennyiben ő nem nagybirtokos és megyei szolgálatán kívül a közügyekben jelentősebb szerepet sohasem játszott. Hanem valószínűleg rokonát a másik Ivánka Lászlót illeti, ki Hontmegye Felső-Szemerédi nagybirtokos, országos képviselő és kinek neje báró Frautenberg születés. Jelen soraimat azért intézem hozzád, mert nem szeretném hogy egy esetleges tévedés neked kellemetlenséget okozzon.

Arra kérlek tehát légy Kegyes értesíteni, hogy sejtelmünk való-e, vagy pedig a rangemelés mégis az idevaló Ivánka Lászlót illeti-e. Ha csakugyan tévedés volna e dologban, kérem utasításodat aziránt, hogy Ivánka minő eljárást kövessen, miáltal az esetleges tévedés reparálható lenne. Magán levelet kérek tőled, mit én Ivánka barátommal közölnék, a mi teljesen megfelelne, amennyiben ő már eleve kijelentette, hogy utasításod szerint fog eljárni.

Válaszod kérve, rokoni szeretettel vagyok.

Szirák 1917 Január 20

igaz híved                         

Degenfeld Lajos                         

Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K26 1917-I-2 (103.) (1094.cs.)


gr. Degenfeld Lajos Ő Exc.nak                                                                                

Budapest, 1917.január 23.

 

Kedves barátom!

E perczben veszem leveledet; persze, hogy ostoba tévedés történt, a honti nagybirtokos Ivánka Laczi kapta a bárói rangot. Légy szives kérlek Ivánka főszolgabiró előtt e sületlen tévedést kimenteni s őt megkérni, hogy az iratokat azonnal küldje a miniszterelnökséghez vissza.

Szivből üdvözöl

igaz híved                          

Tisza s.k.                          

 

Az irat jelzete: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K26 1917-I-2 (103.) (1094.cs.)

Ezen a napon történt május 21.

1941

Megtartotta alakuló ülését a Népfőiskolai Tanács (KALOT, KIE, Ke-resztyén Leányegyesületek és a KALÁSZ). Itt fogalmazták meg a nép-...Tovább

1942

A 3050/1942. M.E. sz. r. „igen jelentős állomása és újabb kiinduló-pontja volt az ifjúságra is nehezedő és egyre fokozódó politikai nyo-...Tovább

1979

Az Óbudai temetőben Bibó István temetésén Kenedi János és Illyés Gyula mond beszédet. Ezt az alkalmat lehet tekinteni a demokratikus...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők