N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
"Férje ott akarta hagyni... ezért keresett valami vigaszt a jósoltatásban"
„Krisztus nevében bibliai idézetekkel agitált, vallási szektás nézeteket terjesztett. Jósnőhöz járt, ahová a dolgozó társait is magával vitte. A vele való többszöri foglalkozás dacára nem változott. Ezen magatartása nem egyeztethető össze a párttagsággal.”
Források
A Budapesti Harisnyagyár alapszervezeti taggyűlésének jegyzőkönyve
"... Ezenkívül ismerteti az alapszervezeti vezetőség javaslatát, amely szerint K. elvtársnő igen becsületes, demokratikus érzelmű elvtársnő, az ellenforradalom alatt bebizonyította, hogy mennyire kiáll a párt mellett, elsőként jelentkezett felvételre, a kommunistákat megvédte, azonban politikai képzettsége hiányos, és agitációjában igen komoly és káros hibákat követ el. Krisztus nevében és bibliai idézetekkel agitál, amely nem összeegyeztethető párttagságával. K.-néval foglalkoztak, sajnos eredmény nélkül. Ezek után járt még jósoltatni, sőt másokat is belevont ebbe. Ezért az alapszervi vezetőség javaslata K.-né elvtársnő pártból való kizárása.
Elnök ezután felteszi a kérdést, hogy szóljanak hozzá a fenti ügyhöz:
K.-né: - Belátja, hogy hibázott, azonban férje ott akarta hagyni és nagyon el volt keseredve, ezért keresett valami vigaszt a jósoltatásban. Spiritiszta szeanszon (sic!) nem volt, csak tudott róla, hogy az a férfi, akivel a jósnőnél ismerkedett meg, ezzel foglalkozik. Bent a munkahelyen elmesélte az esetet a jósnővel, és többen jelentkeztek, kérték őt, vigye el őket. Miután a jósnő másnak nem volt hajlandó jósoltatni, ő ajánlotta a János atya nevű spiritisztát, akinél azonban ő nem volt. Az ügy egyébként rendőrségre is került, kétszer volt kihallgatáson, de ellene megszüntették az eljárást. Belátja, hogy nagyon súlyos hibát követett el, de még ma is minden gondolata a párt, és kéri, hogy tekintsenek el helytelen cselekedetétől.
H. Gy.-né: - Pártból való kizárását ugyan javasolja, de felteszi a kérdést, nem taszítjuk-e bele jobban az ilyen irányú dolgokba, ha kizárjuk a pártból. Mentségére hozza fel az elvtársnőnek idős korát és megállapítja, hogy ebben a korban már nehéz az átnevelődés, de helyes volna, ha a Pártvezetőség továbbra is foglalkozna az elvtársnő nevelésével.
É. elvtárs: - A kerületi Pártbizottság is foglalkozott K. elvtársnő ügyével. K. elvtársnő érdeme, hogy az ellenforradalom után az elsők között volt, aki kiállt a Párt mellé és be is lépett a pártba. Hibája az, hogy a személyes figyelmeztetés ellenére nem változtatott a cselekedetein, de megállapítja, hogy hibás az alapszervezet is, miután taggyűlésen előbb nem foglalkoztak a kérdéssel. Javasolja a taggyűlés felé, hogy ne zárják ki K.-né elvtársnőt a pártból, hanem utolsó figyelmeztetést kapjon, ami után kizárás következik, illetve adjon a taggyűlés félév próbaidőt neki ahhoz, hogy a magatartásán változtasson.
B.-né elvtársnő: - Csatlakozik É. elvtárs javaslatához, hogy foglalkozzanak az elvtársnővel, megjegyezve azt, hogy eddig ki foglalkozott egyáltalán K.-né elvtársnővel, hogy politikailag fejlessze magát.
D. elvtársnő: - Megállapítja, hogy K. elvtársnő, aki paraszt származású, azért juthatott idáig, mert általában a falusi emberek, különösen téli estéken a bibliát olvassák. Bár a marxizmus tanításával ez nem egyezik, nem tartja helyesnek a kizárását, mert ez családjára rossz fényt vet. Ugyanakkor megjegyzi még azt is, hogy a bibliai idézetek a párt hátrányára voltak, de ő így akarta az embereket megnevelni.
Sz. elvtárs: - K. elvtársnő felszólalásával ért egyet, gazdasági munkájában nem éri hátrány, ha kizárják a pártból. D.-né felszólalásának azzal a részével ért egyet, hogy K. elvtársnő idős, és ebben a korban hajlamosak a vallásosságra, de nem ért egyet azzal, hogy bibliai magyarázatokkal próbálta az embereket megnevelni, mivel leszögeztük, hogy a párt elmélete nem egyezik az isteni tanításokkal. Hibájául rója fel K. elvtársnőnek, hogy taggyűléseken nem vett részt, pártmunkát nem végzett, sőt párttagsági díjjal sok esetben elmaradt. Javasolja a kizárását.
P.-né elvtársnő: - Nem ért egyet D. elvtársnővel, hogy azért nem szabad kizárni nevezettet a pártból, mert mit fog szólni a családja, mivel azok magas pártfunkcióban vannak, ők is hibásak, hogy K. elvtársnő idáig jutott. Azt azonban nem érti, miért lépett be a pártba, ha annak elméletével nincsen tisztában, illetve, ha nem tudta azt, hogy a bibliai idézetek terjesztése az emberek között nem egyezik a marxista elmélettel. Végezetül megjegyzi, K. Aranka elvtársnőről nem feltételezi, hogy személyi bosszúból azon lenne, hogy egy elvtársat kizárjanak a pártból. Javasolja a pártból való kizárását.
- Felveti a taggyűlés felé, hogy miért nincs itt a formázóból senki, akik végeredményben abban az időben vele együtt dolgoztak. Hibának tartja azt is, hogy M. elvtárs nincs jelen a taggyűlésen, holott abban az időben, amikor ez az egész rendőrségi ügy megindult, ő volt a pártbizalmija K. elvtársnőnek. Megállapítja, hogy a formázóban dolgozók között különösebb szervezést nem kellett ahhoz kifejteni, hogy elmenjenek a jósnőhöz, mert ott általában az ilyen dolgokat kedveli a dolgozók egy része. Továbbá felveti, hogy K. elvtársnő már akkor a pártnak tagja volt, amikor az üzemben azért még kinevették őket. Felteszi a kérdést, mit tett a pártszervezet azért, hogy K. elvtársnőt helyes irányban (sic!) vezesse. Hibájául rója fel, hogy annak ellenére, hogy megbeszélték, mindenen részt vesz, mégse jött el semmiféle rendezvényre. Ha értelmileg nézzük, nem helyes, hogy a pártnak tagja legyen, de korlátoltságán múlik, hogy ilyenekkel foglalkozik, és nem javasolja a pártból való kizárását.H.-né elvtársnő: - Vallás kérdésében egyetért Sz. és a többi felszólaló elvtársakkal, ugyanakkor D. elvtársnő felszólalásának ahhoz a részéhez csatlakozik, hogy korlátoltsága miatt foglalkozott ilyen ügyekkel. H. elvtársnő személyesen felkérte, hogy lépjen ki a pártból, de ő azt válaszolta, hogy a kerületi pártbizottság az ő oldalán áll, és így nem lép ki a pártból. Gazdasági munkáját rendesen elvégzi. Arra azonban felkéri K. elvtársnőt, hogy a fegyelmi ügyét ne beszélje meg Sz. szaktársnővel, mert az olyan konzekvenciákat von le ebből, hogy a 10 tojás eladása miatt akarják a pártból kizárni. A pártból való kizárását nem javasolja.
K. Aranka elvtársnő: - "Párttagságunk színvonalának emelése érdekében sok olyan becsületes dolgozót nem veszünk fel a pártba, aki vallásos, mivel ez nem egyezik a marxista-leninista elmélettel." Nem tartja helyesnek, hogy K.-né, akinek sokkal súlyosabb vétkei vannak, a pártnak tagja legyen.
G. elvtársnő: - A fegyelmi bizottság megingott javaslatában, megállapítja ezek után, hogy ne legyenek párttagok a bizonytalanok, akik az egész ügyről most értesülnek. Ugyanakkor felveti, hogy félévvel ezelőtt, amikor a rendőrség is foglalkozott ezzel az üggyel, miért nem akkor tárgyalta az illetékes alapszerv az ügyet, miért hagyták eddig elhúzódni. Megjegyzi azt, ha a párthoz nem lenne hű, nem lépett volna be a pártba. Javasolja, hogy a kizárás helyett írásbeli fenyítésben részesítsük.
Elnök ezután szavazásra teszi fel a kérdést: ki szavaz K. elvtársnő pártból való kizárására és ki ellene? 10 fő kizárást javasol, 10 fő nem javasolja a kizárást.
É. elvtárs javasolja, hogy a végső döntést a kerületi pártbizottságra bízza a taggyűlés.
Elnök megállapítja, hogy a taggyűlés kezdetén jelen volt 26 fő, akikből 6 fő a taggyűlés befejezése előtt távozott, 10 fő igazoltan hiányzik (szabadság, betegség stb.), 2 fő igazolatlanul hiányzó.
Több tárgy nem lévén Elnök a taggyűlést bezárja.
K.m.f."
BFL (Budapest Főváros Levéltára) BB 8. fond. XXXV (8) C Budapesti Harisnyagyár iratai. MSZMP csúcsvezetőségi iratai. 1958. (részlet)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő