Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Gróf Apponyi Franciska és a fóti jótékonysági intézmények

„a háborúval járó nehézségeken igyekeztem én a magam kis körében Tanácsadó Irodámmal segíteni és talán nem minden siker nélkül, hisz közel voltam a fótiakhoz és mindegyikük számára nyitva volt az ajtóm." - írja naplójában gróf Károlyi Lászlóné született gróf Apponyi Franciska, aki 1914 őszén megalakította a „Fóth községi segítő és népjóléti bizottságot" és a fóti Tanácsadó Irodát, majd a háború után férjével telepet hozott létre hadirokkantak és hadiözvegyek részére. A grófnő az állami gondoskodást megelőzve karolta fel a rászorultakat, s adott mintát szociális intézmények szervezésére.

A háborút követő zavaros időszak (összeomlás - forradalom - proletárdiktatúra - ellenforradalom) lezárultával, 1921 tavaszán, Apponyi Franciska nagyszabású jótékonysági akciót indított hadirokkantak és hadiözvegyek házépítésének támogatására, amiben férje is kivette a részét, főként anyagi segítséget nyújtva. „Suum Cuique" („Mindenkinek a Magáét") elnevezéssel alapot hoztak létre a hasonló nevű telep felépítésére. Felhívásukat hatvan országba juttatták 

(Lásd az 1. sz. forrást!) Az adományozók között volt többek közt XI. Pius pápa, Mussolini és Lord Rothermere. Sok országból érkezett adomány Belgiumtól Japánig, Svédországtól Argentínáig. A grófnő a férje segítségével vásárolt 12 hold földet lakások céljára, s az első tíz szoba-konyhás lakóház már 1921-ben elkészült hazai és külföldi támogatásokból. (Lásd a 2. sz. forrást!) A házakhoz kis kertek tartoztak, s az új településrészhez szolgáltató létesítményeket is terveztek. A telep ünnepélyes átadására 1922. május 22-én került sor Horthy Miklós kormányzó és gróf Bethlen István miniszterelnök, valamint több hazai és külföldi adományozó jelenlétében. (Lásd a 3. sz. forrást!). A telepet a helybeliek később Fót-Újfalunak keresztelték (3. kép)

1. sz. forrás Felhívás a Suum Cuique telep építkezésére (külföldre)
Az irat jelzete: MNL OL P–380–I–5–d–10–No. 1. (nyomtatvány)

2. sz. forrás: A felépült házak száma évenként a Suum Cuique telepen (kézzel írt összeállítás).
Az irat jelzete: MNL OL P–380–I–5–d–11–No. 2.

3. sz. forrás: Suum Cuique Alap közleményei, 1. évf. 1. sz., Fót, 1928. március 15.
Az irat jelzete: MNL OL P–380–I–5–d–13–No. 7.

A „Suum Cuique" alap 1922-ben adománygyűjtő brosúrát adott ki a telep továbbépítéséhez szükséges anyagi források előteremtéséhez. A kiadvány tíz fekete-fehér képes levelezőlapot tartalmaz a fóti szociális létesítményekről, beleértve a Tanácsadó Irodát, a csecsemőotthont, valamint Fót-Újfalu (a „Suum Cuique" telep) tervét és építését. A jól megtervezett, kisméretű füzetben, ami korabeli „PR-kiadványnak" is beillik, a képeslapok előtt rövid ismertető olvasható magyar, francia és angol nyelven Fót község népességének jellemzőiről, valamint a fóti népjóléti intézmények 1914-1920 közötti működéséről, tényadatokkal. (Lásd a 4. sz. forrást!)

4. sz. forrás: Adománygyűjtő brosúra „Suum Cuique” javára. Tájékoztató a fóti népjóléti intézmények működéséről 1914-1920.
Az irat jelzete: MNL OL P–380–I–5–b–No. 5. 35–50. folio (nyomtatvány)

A leendő támogató megismerhette a brosúrából Fót legfontosabb demográfiai adatait. Megtudhatta, hogy Fót 4719 főnyi népessége túlnyomó részben földművelésből élt, de a gyári munkások és családtagjaik száma is viszonylag magas volt (700 fő, a lakosság közel 15%-a), ami a fővárosból történő jelentős arányú kiköltözéssel függött 

. Az 1920-as évek elején a település protestáns többségű volt, a reformátusok számaránya (2100 fő, 45%) jócskán meghaladta a katolikusokét (1600 fő, 34%), s viszonylag sok evangélikus is élt a (600 fő). A fóti családok egyötödének nem volt saját háza (a 871 fóti családból 175-nek), s a számokból azt is kiderül, hogy a földművelésből élők jelentős része nem rendelkezett saját földdel (ugyanis a lakosság 80%-a végzett földműves munkát, de csak a családok 60%-a volt földtulajdonos). A háború alatt 736 fóti vonult be, 217 fő esett fogsága, közülük 1922-ig 84-en visszatértek. Az 1920-as évek elején a hadirokkantak száma 86, a hadiözvegyeké 20, a hadiárváké 36 volt. A brosúra címszavakban sorolja fel a fóti szociális intézmények szerteágazó tevékenységét, az anya-és csecsemővédelemtől az egészségügyön és a szegényügyön át a Tanácsadó Iroda hatáskörébe tartozó ügyeikig, s emellett több statisztikai adatot is közöl.

A fóti intézmények központi szerve, a Tanácsadó Iroda előbb a fóti kastélyban, majd 1915 januárjától annak parkjában, különálló épületben működött (4. kép) Kezdetben főképp a frontkatonák és itthon maradt családtagjaik ügyes-bajos dolgait és segélyezését intézte. Segítséget nyújtott eltűnt katonák és hadifoglyok felkutatásában, valamint kérvények, levelek megírásában. Közvetítette a katona és hozzátartozói között a levelezést, a pénz- és a csomagküldést. Ruhaneművel, meleg holmival látta el a hadba vonulókat, tanácsokat adott katonai felmentések és szabadságolások intézésénél, s közreműködött a katonák után járó államsegélyek elbírálásában. Foglalkozott azzal is, hogy a távoli kórházakban ápolt beteg és sebesült katonákat családjukhoz közel, az újpesti Károlyi Kórházba szállítsák. Ez kezdetben nehézkesen működött, mivel a Károlyi-kórház nem kapott közvetlen betegátvételre engedélyt. (Az az engedélyt 300 betegágyhoz kötötték, ám a 260 ágyas újpesti kórház kapacitása ezt nem érte el.) Ezért a beteg vagy sebesült katonát más közeli kórházba kellett előbb „átkérni," majd onnan továbbutaltatni. Ez így ment számtalan kérvény és kilincselés ellenére egészen addig, míg Apponyi Franciska - miután végigjárta az összes magyar hatóságot - 1916 decemberében felkereste Bécsben a hadügyminisztert, akitől megkapta az óhajtott engedélyt. Az Iroda egy 15 pontos kérdőív kitöltését feltételül szabva, magára vállalta az eltűntek és a hadifogságba esett katonák utáni nyomozás megindítását. (Lásd az 5. sz. forrást!) Nemcsak Fót, hanem a váci és a gödöllői járás településeinek eltűntjei után is kutattak, sőt jóval távolabbról is kaptak megkeresést. A brosúra adatai szerint 99 községből fordultak az Irodához, hogy a családhoz közelebbi kórházba kerülhessen a katona.

4. kép: A Tanácsadó Iroda épülete a kastélykertben

5. sz. forrás: A Tanácsadó Iroda háborúban eltűntekre vonatkozó kérdőíve
Az irat jelzete: MNL OL P–380–I–5–b–8–No. 1.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 25.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők