Európa japánjai?

1979. október 27.

A magyar-francia kapcsolatok Kádár János 1978-as párizsi útjával újabb lendületet vettek. Mindkét részről a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését tűzték ki célul, és ebben igen komoly szerepet szántak a Magyar Kereskedelmi Kamara párizsi kereskedelmi központjának, amely a francia világváros elegáns XVI. kerületében, a diplomáciai negyedben nyílt meg. A diplomácia malmainak lassú „őrlését” mutatja, hogy ennek alapjait megteremtő kétoldalú műszaki és tudományos egyezményt még 1966-ban, a francia külügyminiszter (Maurice Couve de Mur
Párizs, Avenue Kléber 88. szám. A kapu alatt csillogó réztábla hirdeti, itt talált otthonra a magyar műszaki ismeretek tájékoztatási központja.

A magyar és a francia kormány képviselői még 1966-ban írták alá azt a műszaki és tudományos együttműködésről szóló egyezményt, amely, többek között, egy párizsi magyar tájékoztatási központ létesítését határozta el. A szándék idén tavasszal öltött testet. A diplomáciai életből is jól ismert, előkelő Kléber sugárúton magyar tájékoztatási központ nyílt meg. Példaként a Budapesten már több mint tíz éve működő hasonló francia központ szolgált.

A kormány a Magyar Kereskedelmi Kamarát bízta meg a központ létrehozásával és működtetésével. Éppen Franciaországban a megszokottnál is nagyobb a kamarai kapcsolatok jelentősége, aminek az a magyarázata, hogy a francia vállalatok számára kötelező a kamarai tagság. Húsznál több a területi kamarák száma, s minden városban helyi kamara is működik. Befolyásuk, szerepük jelentős, a kormányzati szervek elismert gazdasági tanácsadói, egyben a szakmai képzés, valamint a vezetőképzés fórumai is.

Az új párizsi központ vezetője francia, akárcsak munkatársai, ám valamennyien kiválóan beszélnek magyarul. Az irodák, a tárgyalótermek és a könyvtár közel 300 négyzetméter területtel egy egész emeletet foglal el. Berendezésük magyar belsőépítész munkája.

A központ feladata, hogy tájékoztatási munkájával reális képet adjon a magyar gazdaságpolitikáról, a műszaki fejlesztés, az ipar és a mezőgazdaság helyzetéről, perspektíváiról, segítse a magyar-francia gazdasági együttműködés kiszélesítését, ipari, mezőgazdasági és szellemi exportunk növelését. Fontos feladata az is, hogy a tájékoztatás korszerű eszközeit felhasználva alapozza meg a közép- és hosszú távú kutatási műszaki fejlesztési és termelési együttműködés kialakítását.

A központ megnyitása után egy lyoni napilap Magyarországgal foglalkozó cikkének a következő címet adta: „A magyarok ambíciója: a vén Európa japánjai akarnak lenni”. A megfogalmazás ugyan túlzó, de meglehetősen hízelgő, bár tény az is, hogy az elmúlt huszonöt év alatt a magyar-francia kereskedelmi forgalom értéke közel hússzorosára nőtt. Az is a valós képhez tartozik, hogy exportunk értéke még mindig jelentősen elmarad az importunké mögött. A tavalyi kereskedelmi adatok szerint exportunk mintegy 40 százaléka élelmiszeripari termék volt és csupán hat százalékát adta a gépipar. Az importban 67 százalékkal szerepeltek az anyagok és alkatrészek, a gépek és berendezések aránya pedig közel 24 százalék volt.

A Magyar Kereskedelmi Kamara úgy tervezi, hogy a párizsi központban évente mintegy 20 alkalommal tartanak szakelőadást, szakmai napot, kerekasztal-megbeszélést, bemutatót és kiállítást magyar szakemberek. Már eddig is számos hazai tagvállalat és tudományos intézmény jelentette be közreműködési szándékát ilyen rendezvények szervezésében.

A tájékoztatási központ a Kamara által szervezett „Gazdasági napokon” fogadta első ízben látogatóit. A „Gazdasági napok” eseményeit követően még két szakelőadás hangzott el, mindkettő jelentős szabadalmazott magyar eljárásról: a jól forgácsolható acélok gyártási technológiájáról és a karbonátos mangánércek komplex hasznosításáról számoltak be szakembereink.

Az őszi idény rendezvénysorozatát a szerszámgépipari információs nap nyitotta meg. A bevezető előadás vázolta a magyar szerszámgépipar jelenét és jövőjét, valamint ismertette a számítógépes vezérlésű, úgynevezett CNC szerszámgépek magyarországi gyártását. Szakértők ismertették azokat a kutatásokat és gyakorlati eredményeket, amelyeket a szerszámgépvezérlés fejlesztésében értek el a magyar vállalatok.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a francia szakemberek az információs napot nagy érdeklődéssel fogadták. Nem kisebb vállalatok képviselői jelentek meg, mint a hétezer főt foglalkoztató Telemecanique Electrique-é vagy a jól ismert Renault és Citroen cégé. A központ vendége volt ez alkalommal a Francia Szerszámgépgyártók Koordinációs Bizottságának vezérigazgatója is. Az előadásokat követő konzultáción a hallgatóság számos kérdést tett fel. Érdeklődésüket elsősorban a kézi adatbevitel újdonságai, a műhelyekben is elvégezhető programozás előnyei, az olcsóbb vezérlési lehetőségek keltették fel.

Ami a jövő terveit illeti, még az idén hallhatnak a francia szakemberek, többek között, a Tungsram fémhalogén lámpák és nagynyomású nátriumgőz-lámpák fejlesztésében elért eredményeiről, az ásványvagyon-becslésről és a bányatervezésről, a hústermelésre szakosított magyar szarvasmarha-tenyésztés eredményeiről.

Gáti Júlia

Ezen a napon történt november 22.

1906

Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább

1934

A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.

1941

Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.

1942

Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.

1943

Libanon függetlenné válik Franciaországtól.

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők