Fordulópont a kelet-nyugati kapcsolatokban?

Útkereszteződésben

1979. július 28.

Hajdú János elemzése jól érzékelteti azt a bizonytalanságot, amely a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján a világgazdaságot jellemezte. A magyar politika „enyhülés érzékenysége” a szocialista blokkon belül kiemelkedő volt, a gazdasági protekcionizmus illetve a hidegháborús feszültség erősödése a magyar érdekek ellen hatott, miközben „Helsinki szellemét” a népi demokráciák csak korlátozott mértékben kívánták megvalósítani, vagyis a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére koncentráltak, és a nyugaton egyre inkább előtérbe kerülő embe
A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok nem azért vesztettek lendületükből a legutóbbi években, mert az érdekeltek közül bárki is előre megfontolt politikai szándékoktól vezettetve a Helsinkiben elfogadott elvek (második kosár) megtámadására, vagy akár elvetésére szánta volna el magát. A nemkívánatos tendencia, amelynek, ha tovább tart, majdnem óhatatlanul negatív hatása lesz a kelet-nyugati kapcsolatok, magyarán az enyhülés egészére, azoknak a gazdasági folyamatoknak az egyik következménye, amelyek – részben az energiaválsággal összefüggésben, részben attól függetlenül - manapság világszerte tapasztalhatók.

Egyike volt ez a következtetés annak a néhány közös elért munkapozíciónak, amelyre Cambridge-ben, a St. Catharine kollégium vita- és klubszobáiban a magyar-angol kerekasztal-beszélgetés résztvevői július derekán jutottak. Nyugodt és tárgyszerű stílusban, mindvégig a politikai elemzés s a gazdasági ténymegállapítás szférájában maradva, illetve tudatosan törekedve arra ama néhány pillanatban is, amikor valamely résztvevőt pillanatnyi indulata agitatív szárnyalásra vagy propagandisztikus közhelyekre ragadtatott.

Sem a konzervatív protekcionizmus, sem a fizetésimérleg-feszültség diktálta importtakarékosság nem ösztönző hatású a világkereskedelem, ezen belül a kelet-nyugati érintkezés bővítése. Sőt, a kelet-nyugati kapcsolatokban szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ebben a politikai összetevő sokkal bonyolultabban van jelen, mint a világgazdaság ás feszültséggócaiban. Tudniillik, a kelet-nyugati kereskedelem, vagy még inkább kooperáció, egyszerre hivatott szolgálni gazdasági igényeket és a kölcsönös bizalom megteremtését, illetve elmélyítését.

Bizalmat építeni viszont kockázatvállalási készség nélkül nem lehet. Manapság tehát legalább annyira világpolitikai, mint amennyire világgazdasági gond, hogy a gazdasági bajok miatt belső stabilitási problémákkal küszködő kormányok visszahúzódóbbak, mint jobb időkben. Másfelől kezdeményezések híján lemorzsolódnak azok a kapcsolatok is, amelyek pedig már korábban kiépültek.

Ez az állapot remélhetőleg nem bizonyul ördögi körnek. De biztos, hogy máris útkereszteződésben toporgunk. S tudatosan kellene ügyelni arra, hogy a világgazdaság kimozdítása jelenlegi hullámvölgyéből együtt járjon a kelet-nyugati kapcsolatok új fellendülésével is. A helyzet félreismerése volna ugyanis azt feltételezni, hogy ez mindenütt és mindenki szemében magától értetődő.

Ezen a napon történt november 22.

1906

Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább

1934

A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.

1941

Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.

1942

Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.

1943

Libanon függetlenné válik Franciaországtól.

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők