Az 1867-ig vezető út – Koronázás és kiegyezés Esztergom vármegyében

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után egy olyan dinasztia gyakorolt hatalmat Magyarország fölött, amelyet hivatalosan a harcok ideje alatt megfosztottak az ország felett való uralkodási jogától. A trónfosztás és a szabadságharc leverését követő megtorlás ellenére az ország és Esztergom vármegye nem egészen két évtized alatt eljutott a koronázásig és a kiegyezésig. Célom bemutatni ezt az utat Esztergom vármegye tekintetében, a közölt dokumentumok segítségével pedig korhűen illusztrálni a királykoronázás és a kiegyezés eseményeit.

Bevezető
 

Esztergom vármegye története – a többi vármegyéhez hasonlóan – a 19. században is egybeforrt az ország sorsának politikai alakulásával. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc megteremtette a polgári átalakulás feltételeit, s bár leverését követően a Habsburg-önkényuralom ezt a folyamatot lelassította, megállítani nem tudta. A harcok után kialakuló rendszer és a magyar államszervezet polgári jellegű átalakítása megváltoztatta a megyék korábbi működését. Esztergom város életének is nehéz időszakasza volt a megváltozott keretek közé történő beilleszkedés Az új rendszer megszüntette a nemesi vármegyéket, amelyeket a nagyobb közigazgatási egységként felállított katonai kerületek és az új megyerendszer váltotta fel. A megye élére megyefőnököt helyeztek, s így az addig önálló Esztergom szabad királyi város közigazgatása is külső irányítás és ellenőrzés alá került. A várostmegfosztották törvényhatósági jogától, és járási jogkörrel a megyefőnöki hivatal alá osztották. A megye élére 1849. augusztus 26-án nevezték ki

királyi biztosnak (mely tisztséget 1850-től nevezünk megyefőnöknek). A közigazgatás gyökeres átszervezése során Esztergom megyét nyolc kerületre osztották.

Mind Esztergom városa, mind a megye megsínylette tehát a közigazgatási változásokat. Az 1860-as év azonban már a változások szelét hozta, mivel részben visszaállították a vármegyék önállóságát. 1860. december 17-én helyreállt a vármegyei közigazgatás, és

hercegprímást beiktatták főispáni . Az alkotmányos tisztikar élére első alispán, Meszéna János másodalispán és Závody Albin főjegyző került. Esztergom városában is alkotmányos tisztikar vette át az irányítást. 1861-ben, amikor a megyei autonómiát ismét felfüggesztették, az országgyűlés augusztusi feloszlatása után a vármegye élére főispáni helytartóul nevezték ki. A személye elleni tiltakozás jeléül– az 1860. évi megyegyűlésen Forgách a követi utasítások mellett foglalt állást, ami sokak szemében visszatetszést keltett – az 1861. november 25-i közgyűlésen a vármegye alkotmányos tisztikara benyújtotta lemondását, majd ezt követően a városi képviselőtestületet is feloszlatták. Forgách Ágoston december 15-én nevezte ki az új vármegyei tisztikart: Lipthay Gyula első, Szulyovszky Lajos másodalispán és Kruplanicz Kálmán főjegyző, egykori 48-as honvédtiszt került a vármegye élére. Forgách Ágoston december 19-én tartotta meg székfoglalóját, melyet szentmise előzött meg a ferencesek esztergomi templomában.

Az 1860-as évek közepe táján az egész országban mélyreható változások előjelei mutatkoztak, és ezek Esztergom vármegyét sem hagyták érintetlenül. A lakosság nagy része, bár vegyes érzelmekkel fogadta a kiegyezést előkészítő munkálatokat, mégis fellélegzett. 1867 elején, a független magyar minisztérium megalakulásával az alkotmányos élet ismét fellendült a vármegyében. Az új kormány kinevezése nagy örömmel töltötte el a helyi közvéleményt, amit hódoló feliratban meg is fogalmaztak. (Lásd az 1. számú dokumentumot!)

A főispáni helytartó a tisztújító közgyűlést 1867. április 15-re hívta egybe, mely napon megszűnt a hercegprímás örökös főispánsága is, és Forgách Ágostont főispáni helytartónak választották. E közgyűlés mintegy határköve a vármegye történetének. E naptól kezdve a vármegyei önkormányzat az alkotmányos tisztikar kezébe jutott. 1867-ben a szabad királyi várost is visszahelyezték törvényes jogaiba, megválasztották a város tisztviselőit, élükön Kollár Antal főpolgármesterrel. (Lásd a 2. számú dokumentumot!)

 Az első megyei alkotmányos közgyűlést gróf Forgách Ágoston elnöklete alatt tartották, amelyen Wargha József Benedeket választották alispánná.  

Már 1866-ban megkezdődött a koronázás és a kiegyezés jogi, politikai és formális előkészítése. „Nem pusztán szertartás ez [a koronázás], hanem ünnepélyes szerződés alkalma, melynél a nemzet, mint egyik szerződő fél, a koronázási hitlevélben előterjeszti azon feltételeket, melyek által állami függetlenségét s alkotmányosságát megvédeni, biztosíthatni véli, а megkoronázandó fejedelem pedig, mint másik szerződő fél, ama feltételeket aláírja és esküvel fogadja, hogy az ország alkotmányos jogait tisztelni fogja, és törvényeit megtartja.”– nyilatkozott az 1867-ben Heckenast Gusztáv nyomdájában kiadott Koronázási emlékkönyv az esemény

.

A koronázás eseményei komoly szervező és előkészítő munkálatokat igényeltek országos szinten. Esztergom fontos résztvevője volt az eseményeknek, hiszen Szent István király városaként s a magyar egyház központjaként kitüntetett figyelmet és szerepet kapott. A magyar királyok fejére mindig az esztergomi érsek helyezte a magyar Szent Koronát, melyet az 1867-es királykoronázás során az 1866 októberében elhunyt Scitovszky János esztergomi érsek helyett a hivatalába frissen beiktatott

tehetett meg. Ferenc József és felesége, Erzsébet koronázására 1867. június 8-án került sor Budán. Ennek egyik különlegessége az volt, hogy a királynét is „megkoronázták”, a jobb vállához érintették a Szent Koronát. Az ünnepség talán legmonumentálisabb pillanata volt, amikor Simor János és miniszterelnök közösen a király fejére helyezték a koronát.

 

Koronázási tárgyak

 

A magyar koronázások során minden uralkodó esetében személyre szabott esküszöveg hangzott el, melyet a koronázó országgyűlés határozott meg, s így az már az esemény előtt elkészült. Az eskü szövege a

foglaltak megerősítése volt, melyben az újdonsült uralkodó az alkotmányos rend és az ország törvényeinek megtartását ígérte. Ferenc József az esztergomi érsek szavait ismételve mondta el esküjét, ezzel is hangsúlyozva az esemény keresztény jellegét, miközben baljában a koronázási eskükeresztet tartotta – ezt napjainkig is az esztergomi főszékesegyházi kincstárban őrzik –, jobbjának három ujját pedig a magasba emelte. A királyi menetben az uralkodó előtt balról a magyar királyi főlovászmester, jobbról pedig azon választott püspök haladt, aki az apostoli keresztet vitte. E megtiszteltetés csak keveseknek adatott meg, személyének kiválasztása pedig a prímás felterjesztése alapján igen nagy gonddal történt. (Lásd a 3. számú dokumentumot!)

1867-ben ez a megtiszteltetés

püspököt illette, aki az egész ceremónia során az uralkodó közelében maradt, az aranyozott ezüst, háromkaréjos szárvégekkel díszes apostoli keresztet hordozva. (Lásd a 4. számú dokumentumot!)

 

Koronázási domb

Vasárnapi újság, XXXIX. évfolyam, 23. szám, 1892. június 5.
 

Az ünnepségek megszervezésének egyik fontos eleme volt a koronázási halom elkészítése. A koronázási ügyekkel megbízott személy,

főudvarmester-helyettes Esztergom városától is írásban kérte a föld postai úton történő beküldését. (Lásd az 5. számú dokumentumot!)

A kérést Kollár Antal polgármester teljesítette, s kísérő levelében felhívta a szervezők figyelmét, hogy gondosan kiválasztott helyről származik a halomhoz küldött föld. Nevezetesen arról a helyről, ahol Szent István született. (Lásd a 6. számú dokumentumot!)

Ősi magyar szokás szerint a megkoronázott király a lovával felvágtat e dombra, melyet az ország minden pontjáról küldött földből emelnek, s a négy égtáj felé végzett kardcsapással jelképesen fogadja, hogy országát és nemzetét bármely irányból érkező támadás ellen megvédi. A király-domb földje is szent. Nem egyszerűen, akárhonnan összehordott halom az csak. Az ország minden megyéje megküldi saját földjéből hozzá a maga részét: a haza ez kicsinyben. […] Minden megye a történeti emlékhelyekről veszi a földet a király-dombhoz. Egész történetünk könyve az, viszontagságaink, dicsőségünk és gyászunk

.”

Koronázás

Vasárnapi újság, XXXIX. évfolyam, 23. szám, 1892. június 5.

 

A helyszínen felsorakoztak a vármegyék által küldött díszbandériumok is. Esztergom megye öt díszlovast küldött, név szerint: Andrássy Gyulát, Kovács Pált, Kruplanicz Pált, Palkovics Lászlót és Kopek Istvánt, „kik a megyei színű (viola és ezüst) egyszabású ízléses öltönyökkel a szintén négy ezerre menendő nemzeti bandériumnak kétségkívül díszét emelendik. Azon zászlót használják, melyet 1809­ben e megye felkelő nemességének huszárjai az ellenség előtt viseltek, s melyen a magyarok nagyasszonya egyrészt az ország és megye czímere, másrészt aranyhímzetek közt

.” A nagyszabású ünnepség emlékének megőrzése végett a belügyminiszter 1867 augusztusában koronázási emlékérméket küldött a városnak. (Lásd a 7. számú dokumentumot!)

Ferenc József a koronázást követően, immár magyar királyként, 1867. július 28-án szentesítette a kiegyezési törvényt, amely által hivatalosan is létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia.

Esztergom vármegyében a koronázási előkészületek közel sem zajlottak olyan gördülékenyen, mint azt kívánták volna. A készülődést beárnyékolta az éppen 1867 elején kirobbant Kamocsay László-féle sikkasztási botrány, mely egyre nagyobb hullámokat vetett, s egyre több vármegyei tisztviselő került gyanúba. A hiányzó közpénz – több mint 15 ezer forint – az árvavagyont és az ínségügyi pénztárat érintette leginkább. A botrány olyan mértékben sújtotta a vármegyét, hogy az a koronázási ünnepségen sem tudta magát oly módon képviseltetni, ahogy azt előzetesen tervezték. Az ünnepségen való részvétel egyébként súlyos anyagi terheket rótt Esztergomra. (Lásd a 8. számú dokumentumot!)

A város rendelkezésére álló összeg – mint az a kimutatásban is jól látszik – nem fedezte teljes mértékben a koronázásra kiállított díszbandérium költségeit, ezért az érsekhez fordultak, aki a hiányzó pénzösszeget rendelkezésre is bocsájtotta. (Lásd a 9. számú dokumentumot!)

A támogatásért Wargha Benedek első alispán mondott köszönetet, Szabó Iván pénztárnok pedig megküldte az átvételről szóló ellennyugtát. (Lásd a 10. számú dokumentumot!)

1867 fontos eseményeit követően Esztergom is elmondhatta, hogy a béke időszakának csöndje telepedett rá, hiszen a politikai viharok elültek, s az első világháború kitöréséig jóformán csak a tisztújítások, az országgyűlési képviselőválasztások és a helyi politikai pártok versenye jelentett felpezsdülést ebben a csöndes időszakban.

A kiegyezéssel a város visszanyerte önkormányzatát, korábbi függetlenségét, és már semmi nem állhatta útját az alkotmányos működésnek. Esztergom vármegyének sikerült megőriznie korábbi függetlenségét is, nem sikerült a Komárom vármegyével tervezett közigazgatási összevonása – ezt a helyzetet a világháborúk írják majd felül. Esztergom korábbi nagy fájdalma volt, hogy a Budapest és Pozsony közt megépülő vasútvonal elkerülte a települést, ami komoly gazdasági hátrányt jelentett a városnak. 1893-ban a kiegyensúlyozott gazdasági élet lehetővé tette, hogy Esztergom is bekapcsolódjon a birodalmi vérkeringésbe: elkezdődött a Budapest–Esztergom vasútvonal építése, 1895-ben pedig átadták az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria hidat. Az új korszak virágzó fellendülést hozott, amelynek majd az első világháború kitörése vet véget.

 

 

 

Dokumentumok

 

 

1.
Esztergom város hódoló felirata az új kormány kinevezése kapcsán

Esztergom, 1867. február 22.

 

Nagyméltóságú Gróf Magyar Kir[ályi] Minister Úr!

 

A közös örömben – mellyel szeretett hazánkat ő Felsége fejedelmi cselekménye a felelős ministerium kinevezésével ’s illetőleg alkotmányos szabadságunk visszaadásával legkegyelmesebben megörvendeztetni méltóztatott – e szabad királyi város közönsége is osztozott, ezredéves múltunk alatt fejedelmi tény aligha fokozta örömeinket oly magasra, mint ez, melyben városunk, de a haza évkönyvei is egy ragyogó lappal öregbedtek.

Midőn a hír szárnyain Nagyméltóságú miniszterelnök úr kinevezése közönségünk előtt tudva lőn, tanácstermeinkben összeült városi közönségünk üdvözölte a Nagyméltóságod elnöklete alatt alakulandó minisztériumot ’s elhatározta, nem csak a fejedelem iránti háláját jegyzőkönyvébe iktattatni, hanem egyszersmind ez öröm nyilatkozásának üdvözlő feliratban is kifejezést adni.

Minek a nemzet szent ügyéért buzgó polgári kebel hazánkban ki ne ismerné az óriási feladatot, mely Nagyméltóságod és elnöklete alatti minisztériumnak kitartásától és hazaszeretetétől várja üdvös megoldását; a szeretett király és egy hazája alkotmányához lelkesedéssel ragaszkodó nemzet szemei fordulnak a miniszterek felé ’s bár ennek minden egyes tagja a múltból begyőzött hazaszeretet biztosítékát nyújtja jövő nemzeti életünkre; aggodalom és törhetetlen bizalom vívna tusát keblünkben a kezdet nehézségei felett, ha nem volnánk meggyőződve arról, hogy a férfias elhatározás, mely ez óriási munkára vállalkozni készté Nagyméltóságod és minisztertársai hazafiúi keblét, fokozni fogja az erőt a nehézségek leküzdésére ’s ennek tudatában szabad királyi városunk megnyugodó osztatlan bizalmával fordul Nagyméltóságod és a tisztelt minisztérium felé.

Fogadják Nagyméltóságtok üdvözlő sorainkat oly szívélyességgel, millyel nekünk azt felküldeni szerencsénk jutott ’s engedjék reménylenük azt, hogy a közös szeretetből, mely hazánk iránt olthatatlanul lángol, a köz javára buzgó keblükben városunk javára is jusson egy parányi rész, mi pedig az ég áldását könyörögjük le jövő munkásságukra, míg szilárd elhatározatunk a miniszteriális intézmények szigorú végrehajtása osztályrészünkül marad, hogy azzal a nagy munkát mint a csepp a tengert kiegészíteni törekedjünk.

A mindenható áldása és a haza bizalma, szeretete kísérje Nagyméltóságtok lépteit mindenhova.

 

Ki is hozzá tisztelettel vagyunk

febr. 22-én [tartott] közgyülés

 

 

A m. kir[ályi] Belügyminisztertől.

284 sz./eln.

 

Ő császári és apostoli királyi Felsége folyó hó 13-án kelt legfelsőbb határozványával Esztergom sz[abad] kir[ályi] városnak az alkotmány visszaállítása alkalmából felterjesztett hódoló feliratát legmagasabb tudomásul venni méltóztatott.

Miről is tekintetes Uraságod további megfelelő értesítés végett, tudósítom.

 

Budán 1867. évi Mártzius hó 18-kán.

B. Wenkheim Béla

 

 

Tekintetes Sziklay József úrnak

Esztergom sz[abad] kir[ályi] város Polgármesterének

Esztergomban

 

 

Jelzet: MNL KEML IV–1101–1/138/1867 – Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára, Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok, Esztergom Város Tanácsának iratai (1850–1871) – Eredeti, kézzel írt.

 

2.
Esztergom szabad királyi város visszanyeri törvényhatósági jogát

Buda, 1867. április 8.

 

 

A’ magyar királyi Belügyminisztertől

920.sz/eln.

 

Esztergom szabad királyi város Közönségének

 

Az alkotmány tényleges visszaállítása folytán a’ szab[ad] kir[ályi] városok is visszanyerték független törvényhatósági jogaikat.

Ezen, – az 1847/8:23 törvénycikkben meghatározott választási átalakulás folytán gyakorlandó jog tényleges életbe léptetésének előkészítése szempontjából az országgyűlési erre vonatkozó határozata alapján megbíztam a’ város jelenlegi polgármesterét, hogy 1860/1-ik évi képviselőtestület, mely a’ fennérintett országgyűlési határozat értelmében mindazon előintézkedések megtételére hivatva van, melyek az 1847/8:23 törvényczikkben a’ választásokra, ’s így a’ képviselő testület újra alakítására nézve is foglalnák – folyó hó 16-ára egybehívja.

A’ város közönségét tehát, midőn ezen törvényes joga élvezetébe lépend, – felhívom, ’s tőle alkotmányos érzete és politikai érettségénél fogva elvárom, hogy a’ választási előkészületek, és a’ választási ideje alatt a’ rend és köznyugalomnak, mint az alkotmány legerősebb támaszának fenntartását saját érdekében is szívén hordva – az átalakulás művének létrehozását higgadt, s’ rendtartó magatartás által hathatóan előmozdítani hazafiúi kötelességének ismerje.

Egyúttal elrendelem, hogy mind addig, míg az új tisztikar meg nem alakuland, ’s működését tényleg meg nem kezdi, – a’ jelenlegi tisztviselők hivatalos működéseikben semmiképp se akadályoztassanak.

Jelen rendeletem közzéteendő.

 

Kelt Budán, Április hó 8-án 1867

B. Wenckheim Béla

 

 

Jelzet: MNL KEML IV–1101–2/55/1867 – Eredeti, kézzel írt.

 

 

3.
A vallás- és közoktatási miniszternek írt felterjesztés a koronázási kereszt elővitelének tárgyában

Esztergom, 1867. május 20.

 

 

N[agy]Mélt[óságú] b[áró] Eötvös József m[agyar] kir[ályi] vallás és közoktatási miniszter úrnak Budán

 

N[agy]Mélt[óságú] Báró és Miniszter Úr!

 

Közeledvén az Ő csász[ári] s apost[oli] Kir[ályi] Fölségeik örvendetes megkoronázásának óhajtva várt napja, idején levőnek tartom az afelőli gondoskodást, hogy az Ő Felsége előtt koronázáskor vitetni szokott apostoli kereszt hordozója kineveztessék; már csak azért is, hogy a lóhátoni menetnél kellő díszben jelenhessék meg: mi megfelelő előkészületet kíván.

Eddigi bevett gyakorlat szerint e megtisztelő hivatallal az Ország prímásának fölterjesztésére, az esztergomi főkáptalannak, püspöki czímet viselő egyik, még pedig rendesen ifjabb tagja szokott Ő Felsége által legkegyelmesebben felruháztatni.

Mindenki természetesnek találandja, hogy e kitüntetés egyszersmind a fölséges Uralkodó iránti hódolat nyilváníttatásának fényes alkalma után a nevezett főkáptalan kebeléből többen vágyódnak; - különösen mégis: Gróf Forgách Ágost, és Lipovniczky István √ püspök urak: amaz Esztergom vármegyének főispáni helytartója; utóbbi a m[agyar] kir[ályi] vallás- és közoktatási minisztériumnál osztályfőnök; ki azon, eddig tekintetbe vétetni szokott körülményre is hivatkozhatik, miszerint a főkáptalannak püspöki czímet viselő tagjai közt legifjabb.

Ennél fogva Méltóságodat tiszteletteljesen fölkérem, méltóztassék Ő csász[ári] s apost[oli] kir[ályi] Fölségénél, a koronázási kereszt elővitelével megbízandó vál[asztott] püspök kegyelmes kineveztetését ezen fölterjesztésem folytán kieszközölni.

 

Esztergom, május hó 20-án, 1867

√ választott

 

 

Jelzet: Esztergom Prímási Levéltár, Simor Cat B. 240/1867 (1. csomó), – Eredeti, kézzel írt.

 

4.
A vallás- és közoktatási miniszter engedélyezi Lipovniczky Istvánnak az apostoli kereszt vitelét
Buda, 1867. május 25.

 

 

A vallás- és közoktatási magy[ar] kir[ályi] ministertől.

514. eln. sz.

 

Főméltóságú Herczeg Prímás és Érsek Úr,

 

Ő császári és apostoli királyi Felsége folyó év s hó 20-án kelt legfelsőbb határozványával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Lipovniczky István ősi szokás szerint, mint az esztergomi főkáptalan ezidő szerint legfiatalabb püspöke, a koronázási ünnepélynél az apostoli keresztet vigye.

Van szerencsém erről Főméltóságodat, folyó év s hó 20-án 240. szám alatt kelt felterjesztése folytán oly hozzáadással értesíteni, hogy ezen legkegyelmesebb elhatározásról nevezett püspök úr általam egyidejűleg tudósíttatott.

Fogadja Főméltóságod őszinte kitűnő tiszteletem kifejezését. Budán 1867. évi Május hó 25-én.

 

B. Eötvös József

 

Simor János, Herczeg Prímás és esztergomi Érsek Úr – Ő Főméltóságának.

Esztergomban

 

 

Jelzet: Esztergom Prímási Levéltár, Simor Cat B. 253/1867 (1. csomó) – Eredeti, kézzel írt.

 

 

5.
Szapáry Antal levele Esztergom városának a koronázási halomhoz szükséges föld elküldése kapcsán
Pest, 1867. május 1.

 

 

A m[agyar] kir[ályi] Főlovászmesteri helyettes mint a koronázási ügyek vezetőjétől.

9. szám

 

Esztergom

Sz[abad] kir[ályi] város Közönségének.

 

Ősi magyar szokás szerint a koronázási halom, melyen a megkoronázott király a szokásos négy kardvágást teszi, jelképéül hazánk összes földterületének a szent korona valamennyi helyhatóságaitól szolgáltatott földanyagból készíttetik.

Miután pedig én Ő Felségétől a koronázási ügyek vezetésével megbízattam: azon kérelemmel járulok a városi közönséghez; miszerint a fent érintett hazafiúi célra, saját területéből fél köb lábnyi tiszta földet legföllebb folyó évi május hó 15-ig posta útján azon felírással: „hivatalból bérmentve koronázási ügyekben”, hozzám beküldeni szíveskedjék.

 

Kelt Pesten 1867-ik évi május hó 1-én

 

Gróf Szapáry Antal

 

 

Jelzet: MNL KEMLIV–1101–2/159/1867 – Eredeti, kézzel írt.

 

 

6.
Kollár Antal esztergomi polgármester levele a koronázási halomhoz kiválasztott föld kapcsán
Esztergom, dátum nélkül

 

 

 

Tekintetes Esztergom sz[abad] kir[ályi] városa Közgyűléséhez hivatalos jelentés a’ f. é. 2049-ik számra

 

Tekintetes közgyűlés!

 

Folyó évi május hó 6-ik napján tartott közgyűlés a jegyzőkönyv 2049-ik száma alatti megbízatásomnál fogva hivatalosan jelentem, hogy a Pesten emelendő koronázási halomhoz használandó és a Magyar királyi szent Korona alatti hatóságok ’s így e’ városi hatóság területéből is beküldetni kívánt fél köbláb földet egy ehhez Szeifert Jósef asztalos által különösen készíttetett tartályban Gróf Szapary Antal Magy[ar] királyi főlovászmesteri helyettes úr Ő Nagyméltóságának, mint a koronázási ügyek vezetőjének f[olyó] é[v] május hó 9-ik napján postán hivatalosan beküldöttem, azon nevezetes megjegyzéssel: hogy ezen föld – elődeinkről reánk maradt monda szerint a’ fekete sas czímű és még jelenleg is a’ város birtokában lévő házból mint azon helyiségből vétetett, – melyen dicsőült szent István első királyunk született tégyen.

 

Alázatos szolgája

Kollár Antal polgármester

 

 

Jelzet: MNL KEML IV–1101–2/159/1867 – Eredeti, kézzel írt.

 

 

7.
A belügyminiszter koronázási emlékérméket küld Esztergom városának

Buda,1867. augusztus 17.

 

 

A magyar királyi belügyminisztertől

3342. számhoz/eln.

 

Ő csász. és apostoli királyi Felsége több koronázási emlékérem kiosztását pótlólag legkegyelmesebben megengedni méltóztatván; az e részben nyert meghatalmazás folytán tekintetes uraságodnak 1 arany, 1 ezüst koronázási emlékérmet, a város levéltárában leendő megőrzés végett ide zárva megküldök az átvételi elismervény mielőbbi felterjesztését elvárván.

 

Budán 1867. évi augusztus hó 17-én

 

B. Wenckheim Béla

 

Tekintetes Kollár Antal úrnak Esztergom szab[ad] kir[ályi] város polgármesterének

 

 

Jelzet: MNL KEML IV–1101–3/342/1867 – Eredeti, kézzel írt.

 

 

8.
Kimutatás a koronázási ünnepségre felállított megyei lovasok felszerelésére tett bevételi és kiadási összegekről
Esztergom, 1867. július 14.

 

 

prnes. die 20. Júli 1867

 

Kimutatás

A koronázási ünnepségre felállított megyei lovasok felszerelésére tett Bevétel és Kiadási összegekről

Sor

szám

 

Bevétel

oszt. ért

 

 

ft.

Kr

1

Mltsgos [Méltóságos] Gróf Forgách Ágost F[őispáni] Httó [Helytartó] Úr

100

-

2

Esztergomi Főkáptalan

500

-

3

Herc. Pálffy Antal

250

-

4

Gf. Sándor Moritz

200

-

5

Wargha Benedek I.ső Alisp.

10

-

6

Závody Albin II.ik Alisp.

6

-

7

Mayer István Kanonok Úr

10

-

8

Palkovics Károly Z. G. Úr

25

-

9

Hamar Pál Ig. Úr

30

-

10

Forster János Igazg. Úr

20

-

11

Meszena Ferenc Főügy. Úr

10

-

12

Nedeczky Gáspár Lelk. Úr

10

-

13

Kobek István magánzó

10

-

14

Komocsay László penzt.

5

-

15

Ertl Károly I. Főj.

10

-

16

Takács Ferencz

5

-

17

Palkovics László Alj.

5

-

18

Újváry Ferencz

5

-

19

Kamenszky Elek főszbíró

5

-

20

Kruplanitz Ödön Főj.

5

-

21

Horváth Géza alj.

5

-

22

Horváth Imre Közb.

5

-

23

Reviczky Pál Töv. Oszt. El.

5

-

24

Brinkman Antal I. Ül.

5

-

 

Áttétel

1241

-

 

Sor

szám

 

Bevétel

oszt. ért

 

 

ft.

Kr

 

Áttétel

1241

-

25

Szabó Sándor I. Ül. Úr

5

-

26

Tillman Károly Lltk.

3

-

27

Zajnay Ig.

2

-

28

Hübschl Károly Szbíró

2

-

29

Bartha Endre Fszmveő

2

-

30

Nagy Ferencz I. Ül.

2

-

31

Nedeczky Tiborcz Alüsz

2

-

32

Andrássy János ti. szbró

2

-

33

Kemény Béla szbíró

2

-

34

Keményfi János Kpfbíró

2

-

35

Niederma Pál szbíró

2

-

36

Pathó Flóris szbíró

2

-

37

Kardhordó

1

-

38

Dr. Tóth Josef

1

-

39

Újváry István Alszvö

1

-

40

Szegesdy Pál fölvbtk

1

-

41

Keller Benedek Árv. Kvivő

1

-

42

ifj. Schvarczel Jósef Alj.

1

-

43

Fogt Nándor Igtó

1

-

44

Feigler János Esk

1

-

45

Haudinger Ignátz

1

-

46

Palkovics Victor Esk

1

-

47

Faragó Vilmos Esk

1

-

48

Keményfi János Közp. főszbiró Úr által a járásból beszedett

140

17

49

Kamenszky Elek Párk. főszbiró           „           „                  „                  „

100

-

50

Kemény Béla szbíró                              „           „                  „                  „

65

50

51

Niederman Pál                  „                  „           „                  „                  „

84

42

52

Farkas János                     „                   „           „                  „                  „

70

51

53

Pathó Flóris                      „                   „           „                  „                  „

30

25

54

Pilis-Maróth Községe

7

80

55

Pallesch István P. Felügy

5

-

 

Bevétel Öszvege

1783

65

 

Sor

szám

 

Bevétel

oszt. ért

 

 

ft.

Kr

1

Mltsgos [Méltóságos] Főisp[áni] Helytartó Úrnak átadatott

604

26

2

Kruplanicz Kálmán Úr előlegképp nyert 450 ftból beszámolással

402

10

3

Gabriel Libór 1115 ftos számlájára előlegképp 300 ft, ismét 250 ftot

550

-

4

Riedl Ferencz réz-műves számlájára

88

50

5

Molnár Imre szíjjártónak          „           „

48

70

6

Andréka Jósef csizmadiának   „           „

50

-

7

Schalkhász Ignátz szállítónak   „           „

33

-

 

Kiadás Öszvege

1776

56

 

Ismétlés

Bevétel öszvege

1783

65

Kiadás öszvege

1776

56

Levonva tehát a kiadást a Bevételből maradna készpénz

7

9

Azonban Kamocsay úr kezeléséből hiány mutatkozik

5

58

Így tehát a valóságos pénztári maradvány 3 db rég. ver. húszas =1ft és 51 kr

1

51

A 3-ik kiadási sorszám alatt Gabriel Libór 1115 ftos szá[mlája]. még födözetlen

565

-

Hogyha tehát ez öszveg törlesztésére fordíttatna a maradvány

1

51

Maradna födözendő

563

49

 

 

Kelt Esztergomban, július hó 14-én, 1867

 

Szabó Iván

hely. f. pénztárnok

 

 

Jelzet: Esztergom Prímási Levéltár, Simor Cat B. 484/1867 (1. csomó) – Eredeti, kézzel írt.

 

9.
Az esztergomi érsek a koronázásra kiállított díszbandérium kiállításához szükséges költségek fedezésében kisegíti Esztergom városát
Esztergom, 1867. július 19.

 

 

Mélt[óságos] és főkápt[alani] Ghimesi és gácsi gróf Forgách Ágost püspök és főispáni helytartó úrnak

1867. július hó 19-én

Esztergom

 

A koronázási ünnepélyre felállított √megyei lovasok felszerelésére tett kiadásoknak elémbe terjesztett kimutatásából arról értesülvén, hogy az összes költségeknek teljes fedezésére még 563 ft. 49 k. kívántatik, van szerencsém Méltóságodat értesíteni, miszerint ezen hátralévő összeget a kérdéses célra ezennel felajánlom és utalványzom, mely öszvegnek vételéről engem tudósítani szíveskedjék Méltóságos Gróf és főispáni helytartó úr. Fogadja őszinte tiszteletem kifejezését, mellyel maradok

 

 

Jelzet: Esztergom Prímási Levéltár, Simor Cat B. 484/1867 (1. csomó) – Eredeti, kézzel írt.

 

 

10.
Wargha Benedek alispán köszönőlevele az esztergomi érseknek
Esztergom, 1867. július 30.

 

 

 

3721. szám Esztergom vármegye első alispánjától

 

Főméltóságú Herczeg Prímás

megyénk örökös Főispánja

Kegyelmes Uram!

 

Gróf Forgách Ágost főispáni helytartó úr Őméltóságától nyert megbízatásom folytán Főméltóságodnak folyó évi július 19-én 484. szám alatt kelt nagybecsű levelét kézhez vévén, az abban a koronázási díszlovagok felszerelési költségekből még fizetetlen összegek fedezésére kegyesen felajánlott 503 ft. 49 kr. átvételéről szóló pénztárnoki nyugtatványt midőn mellékelve tiszteletteljesen előterjeszteni szerencséltetem, alkalmam nyílik e megye közönsége nevében főméltóságod bőkezű adományáért, – mely a koronázási ünnepély alkalmával megyénknek a szokásos képviseletet az ünnep nagyszerűségével összehangzó díszben kiállítani megengedé és elősegíté – hálás köszönetet mondani.

Ki egyébként magamat magas kegyeiben ajánlva hazafiúi mély tisztelettel maradok

 

Esztergomban, 1867. július 30-án

Főméltóságú Herczeg Prímás

örökös főispán, kegyes uramnak

 

                                                                                               alázatos szolgája

                                                                                               Wargha Benedek

                                                                                                          I. alispán

 

 

 

Ellennyugta

 

Hogy Ő Herczegsége Örökös Főispán Urunknak a koronázási megyei lovagok fölállítására nyújtott kegyes adományát 503 ft. 49 kr. össz értékű összegbe Tekéntetes Első Alispány Úrtól, a még e czélra törlesztetlen számlák fedezésére egészben átvettem, ezennel elösmérem.

 

Kelt Esztergomban 1867-ik év Július hó 30-án

 

Szabó Iván

hely. f. pénztárnok

 

Jelzet: Esztergom Prímási Levéltár, Simor Cat B. 849/1867 (1. csomó) – Eredeti, kézzel írt.

 

Ezen a napon történt november 23.

1935

Megszületett Törőcsik Mari a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő...Tovább

1935

Megszületik Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov szovjet űrhajós († 1971).

1940

Románia csatlakozik a tengelyhatalmakhoz.

1945

Első fokon halálra ítélik Imrédy Béla miniszterelnököt

1956

Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) Ideiglenes Szervező Bizottsága Felhívásban szólította fel a parasztifjúságot a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Az 1867-es kiegyezés a magyar történelem sokat vitatott eseménye. Mélyen megosztotta a korabeli közvéleményt, és történeti értékelése is hosszú ideig ellentmondásos volt. A kiegyezés nyomán létrejött új politikai rendszert jelentős társadalmi erők utasították el. Az emigrációban élő, de nagy népszerűségnek örvendő Kossuth Lajos súlyos jogfeladásnak minősítette a kiegyezést, és általa a nemzet halálát vizionálta. Deák Ferenc viszont úgy vélte, hogy a Habsburgokkal való kiegyezés nem egyéb, mint az elérhető, megvalósítható 1848, azaz esélyt kínál a polgári Magyarország felépítésére. A társadalom túlnyomó többsége soha nem lelkesedett az új rendszer iránt, de idővel lojálissá vált, és – gyakran csak személyes érdekből – elfogadta azt. Valódi rokonszenv alakult ki viszont a forradalom és a szabadságharc eltiprása miatt kezdetben rendkívül népszerűtlen Ferenc József személye iránt. Parasztházak szobafalán sok esetben egymás mellett függött Kossuth és a már idős uralkodó képe.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását és különösen az 1920-as trianoni békeszerződést követően Magyarországon ismét fellángolt a vita a kiegyezés, illetve most már a dualizmus időszakának értékelése körül is. Szekfű Gyula bölcs döntésként értékelte a kiegyezést, az azt követő évtizedekről viszont lesújtó véleményt alkotott. Németh László Kossuthoz hasonlóan mélyen elítélte 1867-et, és Bibó István is „öncsaláson” alapuló kompromisszumnak minősítette azt. A kommunista hatalomátvételt követő első években a szabadságharcos-függetlenségi hagyomány folytatásaként a kiegyezést elvtelen és káros alkunak, sőt nemzetárulásnak minősítették. Az 1950-es évek végétől fokozatosan újraértékelték az eseményeket, és az ún. Kossuth-párti narratíva mellett megjelent a Deák-párti is.

Napjainkban a legtöbb magyar történész olyan reális kompromisszumnak tartja a kiegyezést és a dualizmus időszakát, amelynek jó és kevésbé jó oldalai is voltak. Helyreállította a történelmi Magyarország területi egységét és megteremtette az alkotmányos kormányzás feltételeit. További eredményei elsősorban gazdasági és kulturális téren mutatkoztak meg, társadalmi és nemzetiségpolitikai szempontból már jóval kedvezőtlenebb a mérleg. Máig ható legfőbb hozadéka a polgárosodás, a civilizatórikus megújulás volt. 1867 példája ugyanakkor meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar politikai elit és a társadalom nagy része képes felülemelkedni múltbeli sérelmein azért, hogy saját jól felfogott érdekében kiegyezzen egykori ellenségével.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a 150. évfordulón látványos kamarakiállítással és az ArchívNet idei 4. számával emlékezik a kiegyezésre és a dualizmus időszakára. Így kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az 1867-es, alapjában véve sikeres és előremutató kompromisszum végleg a nemzeti emlékezet szerves részévé váljék.

 

Budapest, 2017. szeptember 12.

A szerkesztők