Volt politikusok levelei Kádár Jánoshoz megvont nyugdíjuk ügyében

„Az idegen megszállás alatti, a lehetetlenség határát súroló, áldozatos megbízatásom, melynek célja a háborúból való kilépés volt, azóta sűrűn képezte teljesen elferdített módon sajtókommentárok tárgyát. Ezzel szemben a legújabb, többé-kevésbé objektív beállítások ma már ezt egészen másképpen világítják meg, ami a megenyhült politikai légkörnek is természetes folyománya."

Id. Antall József

(1896-1974)

Antall József 1896. március 28-án született a Devecser közelében fekvő kis faluban, a Veszprém megyei Orosziban. A gimnáziumot Lőcsén kezdte, majd tanulmányait a pesti piaristáknál folytatta. Az első világháború kirobbanásának évében tett érettségi vizsgát, majd bevonult katonának. Frontszolgálatra vezényelték, 1915-ben Oroszországban fogságba esett.

Az orosz fogságból visszatérve a budapesti tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott, ezek befejeztével köztisztviselő lett. Dolgozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, a Pénzügyminisztériumban, majd 1932-től a Belügyminisztériumban, ahol elsősorban szociális ügyek intézése lett a feladata. Részt vett az Egri Magyar Norma elnevezésű szociális modell kidolgozásában. Feladatai közé tartozott nagy tömegügyek intézése (hadikölcsön, ínségakciók, elemi csapások).

Az 1930-s évek végétől a menekültügy megszervezése és irányítása az ő hatáskörébe került. 1938-tól egyre nagyobb tömegben érkeztek erdélyi magyarok Magyarországra, Észak-Erdély visszacsatolása után pedig jelentős népmozgás indult meg oda- és vissza, amelynek irányításával Antall Józsefet bízták meg. 1941-ben megbízták a bukovinai székelyek betelepítésével, több akciót szervezett a történelmi határon túli szórványmagyarság Magyarországra hozására. 1938-1939-ben Ausztriából és Csehországból érkezett Magyarországra a menekültek egy nagyobb hulláma, ők részben politikai menekültek, részben zsidó származásúak voltak. Utóbbiak mentése miatt a német külügyminisztérium is tiltakozott. 1939 őszén 3-5000 fő lengyel zsidó keresett menedéket Magyarországon. Antall József utasítására nem zsidóként vették őket nyilvántartásba, mindenki keresztény papírokat kapott. Ezt az első hullámot 1941-ben újabb nagyszámú zsidó menekült követte. Elhelyezésükről Budapesthez közeli településeken gondoskodtak, a gyerekeknek és a fiataloknak iskolákat szerveztek. Más nemzetek fiai is menedékre találtak Magyarországon (francia, angol, holland, belga), közülük a legnagyobb lélekszámú menekültcsoport a franciáké volt (4-5000 fő). A német megszállás után, 1944. március 22-én megalakult a Sztójay-kormány, Antall József azonnal benyújtotta lemondását. A menekültekkel kapcsolatos tevékenységére vonatkozó iratokat megsemmisítette, illetve kisebb részben elrejtette. A Gestapo azonnal letartóztatta a lengyel menekültek vezetőit, velük egy időben Antall József is börtönbe került, ahonnan a Lakatos-kormány megalakulása után csak Horthy közbenjárására szabadult ki. Antall József a háború utolsó évét Somlón vészelte át családjával.

1931-ben alapító tagja volt a Független Kisgazdapártnak, így 1945 nyarától ismét itt kezdett el aktívan dolgozni. A párt képviseletében újjáépítési államtitkár, majd újjáépítési miniszter lett, 1946. április-májusban pénzügyminiszteri funkciót is betöltött. 1948-ig az FKgP pártigazgatója volt.

November 16-án tették le az esküt az ország első végleges kormányának tagjai. Tildy Zoltán, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Gerő Ernő, Ries István, Bán Antal, Gyöngyösi János, Gordon Ferenc, Antall József, Bárányos Károly, Kovács Béla, Rónai Sándor, Dobi István, Keresztury Dezső, Nagy Imre, Molnár Erik. A pártok erőviszonyainak megfelelő összeállítású koalíciós kormány igen nehéz időben, de az ország osztatlan bizalmának birtokában lép hivatalába.
Filmhíradók Online

A kommunista hatalomátvétel után az 1949-ben megtartott első egypárti választáson a rendszerrel együttműködő kisgazda politikusok egyikeként ismét országgyűlési képviselővé választották, a ciklust kitöltve az is maradt 1953-ig. 1953 után miniszteri nyugdíját megszüntették, csak igen szerény közszolgálati nyugdíjából élt. 1956-ig inkább szülőfalujában élt, s csak 1956 októberében költözött vissza Budapestre. A kisgazdapárti politikusok lakásában találkoztak, és a párt újjászervezésén dolgoztak. Ezek a remények 1956 végére szertefoszlottak, 1957-től haláláig visszavonultan élt. Régi lengyel barátai gyakran, sőt a lengyel nagykövetség is megkereste, a lengyel televízió beszélgetést vett vele filmre, a vele készült interjút lengyel újságok közölték. 1974. július 24-én, Budapesten érte a halál.

Utolsó forrásunk id. Antall József köszönetnyilvánító levele, amit Kádár János miniszterelnöknek címezett. A rövid levélből kiderül, hogy 1962 márciusában Antall József - múltbeli politikai magatartására hivatkozva - kérelmezte nyugdíjának méltányos szintre emelését. A levélhez csatolt rövid, kézírásos feljegyzés rögzíti, hogy az ügy előzményeit Kállai Gyulának

el.

 

Id. Antall József kérelme Kádár János miniszterelnöknek
kivételes nyugdíj megállapítása érdekében.
Jelzet: MOL XIX–A–2–ss–KJ/292–1957 (2. d.) – 1962. június 5.

 

Ezen a napon történt július 28.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Szerbiának, ezzel megkezdődik az első világháborúTovább

1943

Az angolszász hatalmak bombázótámadása Hamburg ellen. Súlyosan megrongálódik a Szent Miklós-templom.Tovább

1951

Több mint négyezer huszonéves „politikailag megbízhatatlan” fiatalt hívtak be katonai szolgálatra a hadtáp alakulatokhoz.Tovább

1968

IX. Világifjúsági Találkozó Szófiában 142 ország 20 ezer küldöttének részvételével. „Szolidaritás, béke, barátság” volt a jelszó. A...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő