De néma gyereknek anyja sem érti szavát!

Kövér Ibrahim György 10 éves Afrika terve

Az első magyar Afrika terv

„Az első Magyar Afrika terv többszörös afrikai és több ázsiai út eredményeként, harminc éves teoretikus tanulmányok alapján is azt a megoldást találta legigazságosabbnak, hogy Afrika birtokában körülbelül 20.000 négyzetkilométer mandátumterületeket számítva, Európa minden kis nemzete is részesüljön és így Magyarország is. Ezeket a mandátumokat az egyenlítő mentén létesítenék nem elsősorban gazdasági, inkább tudományos célzattal, hogy a föld észlelhető rendellenességeit klimatikus és egyéb tekintetben közvetlenül az egyenlítő vonalán építendő meteorológiai állomások figyeljék meg.”

Források  

Kérés a Tervhivataltól

O R S Z Á G O S T E R V H I V A T A L
B U D A P E S T

Alulírott azzal a kéréssel fordulok az Országos Tervhivatal Elnökségéhez, hogy egy afrikai tanulmányutam finanszírozását a Beruházási Bank útján, 26.000 (Huszonhatezer) forint kiutalásával elősegíteni szíveskedjék, amely összeget én három év alatt feltétlenül vissza fogom fizetni. Kérésemet következőkkel okolom meg.

Több afrikai és ázsiai út van mögöttem és ez az utam egy Budapest-Kismaju (Szomáliföld) vízi útvonal tanulmányozását is magában foglalná, amelynek jelentősége a mellékelt 10 éves Afrika tervem megszemlélése által érthetővé válik. E terv megvalósítása céljából a támogatás elnyerése esetén elutazásom előtt egy Magyar Afrika társaságot akarok alapítani, amely iránt saját baráti körömben máris nagy érdeklődés mutatkozik. Főleg olyan egyének mutatnak megértést és érdeklődést tervem iránt, akik Afrikában már voltak és személyesen észlelték, hogy milyen nagy jelentősége lesz ennek a földrésznek Magyarországra nézve is a közeli jövőben már.

Az csak látszat, hogy jelenlegi helyzetünkben ilyen problémák túl messzemenőek. Bizonyos az, hogy a szocializmus felé való haladásunk a társadalom dolgozó rétegeiben örömöt, másoknál meg nem értést, vagy közömbösséget, sőt kedvetlenséget okoz és utóbbiak nem szűnnek meg áskálódásukkal azt a tempót lassítani, amellyel népi demokráciánk nagy államférfiai a társadalmasítás útján haladnak. Bizonyos azonban az is, hogy nem minden elégedetlen elemet lehet megérdemelt sorsára juttatni és így szabadlábon élve ellen agitációjukat folytathatják, anélkül, hogy a közigazgatásnak vagy a törvényszéknek ellenük fellépnie lehetséges volna. Viszont teljesen másféle, afrikai, viszonyok közé kerülve, de lényegileg Magyarországhoz tartozva kiábrándulhatnának téves maradi eszméikből. Eltekintve Afrika terve egyéb szükségszerűségétől, ez a szociális szempont is vezérli és meg vagyok győződve, hogy egy Kismajun (Szomáliaföldön) létesítendő magyar telep gondolata és ténye annyira megmozgatna egyes a termelés iránt itthon passzív vagy ellenséges elemeket, hogy ott aktivizálódnának a népi demokratikus kormányzat mellett.

Társadalmunkban bele kell dobni valami újszerűt, hogy ne legyen talajuk azoknak, akik készakarva letargikus hangulatot szeretnének kitenyészteni, de kell, hogy ez az új eszme ne legyen olyan, mint a népi demokráciában való továbbhaladásunkat veszélyeztethetné és ami a Szovjetunióval fennálló jó viszonyunknak árthatna. Egy ilyen tengerhajózási vonal létesítése az emberi haladás irányában fekszik és így fenti feltételeknek nem mond ellent. Kismaju a Szomáliaföldön az Egyenlítő vonalától alig 100 kilométerre fekszik és jelenleg kis kikötőváros. A nyugateurópai nemzeteknek annyi kikötőjük van Afrika partján, amennyi szinte túl is megy szükségleteik határán és így Kismaju akár évszázadokon keresztül is elfeledett tengerparti falucska maradhatna, ha a magyar érdeklődés, az új feladat vonzóereje, a magyar társadalom felelős erői azt kézbe nem vennék és bizonyos, hogy a bérletszerűen ott meginduló magyar kezdeményezés a világkereskedelem hasznára volna, anélkül, hogy a kapitalizmust erősítené.

Ez az eszme nem akar harmadik út lenni.

Azzal tisztában vagyok, hogy csak két út lehet és hogy a kettő közül a szocializmus fog győzni. Társadalmunknak mégis a mai helyzetében szükség van valami szellemi impulzusra, amely vagy amilyenhez hasonló már évszázaddal ezelőtt úgy a nyugati államokban, mint keleten észlelhető volt. Minden országnak volt egy távoleső fiókországa, amit azelőtt gyarmatnak hívtak, ma testvér országnak nevezhetnénk, aminthogy ez a terv nem is akar valamiféle magyar gyarmatot létesíteni, ami a kor szellemmel ellentétben állana, most, amikor már a gyarmatok felszabadításáról van szó. De ezen a stádiumon keresztül kell esni minden országnak, hacsak nem akar elmaradni abban a kontemplációban, hogy mit keresünk mi Anglia és Franciaország gyarmati területein. Emberjogilag is van keresni valónk, mert Afrika földjét régen öntözte magyar vér is főleg a francia idegenlégió azon tradicionális szokása folytán, hogy Afrika földjét nem francia katonákkal, hanem nagyobbrészt idegenekkel tartja elnyomásban.

A második világháború következményeként sok ezer volt leventét soroztak be máris a francia idegenlégióba, az angol hajózásban, a hadihajókon is számtalan magyar szolgál évek óta, egyébként pedig Afrika olyan tartozéka Európának, hogy ahhoz emberileg, kereskedelmileg minden európai nemzetnek joga van.

Ha mi rendszeresen követeljük jogainkat Afrikában megkapjuk. De néma gyermeknek anyja sem érti szavát!

Budapest, 1948. szeptember 24-én

 Mély tisztelettel
Kövér György (írói név: Kövér Ibrahim)
[Lakcím]

Ezen a napon történt december 08.

1906

Elhelyezik ünnepélyesen a Szent István-bazilika zárókövét I. Ferenc József jelenlétében.

1941

Az Egyesült Államok Kongresszusa hadat üzen Japánnak, ezzel az Egyesült Államok belép a második világháborúba.

1941

Ausztrália, Dél-afrikai Köztársaság, Kanada és Új-Zéland hadat üzen Magyarországnak.

1955

Az Európa Tanács elfogadja jelképéül az európai zászlót.

1956

A a budapesti központi munkástanács öttagú delegációja a parlamentben tárgyal Marosán György államminiszterrel, Salgótarjánban sortűz...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők