De néma gyereknek anyja sem érti szavát!

Kövér Ibrahim György 10 éves Afrika terve

Az első magyar Afrika terv

„Az első Magyar Afrika terv többszörös afrikai és több ázsiai út eredményeként, harminc éves teoretikus tanulmányok alapján is azt a megoldást találta legigazságosabbnak, hogy Afrika birtokában körülbelül 20.000 négyzetkilométer mandátumterületeket számítva, Európa minden kis nemzete is részesüljön és így Magyarország is. Ezeket a mandátumokat az egyenlítő mentén létesítenék nem elsősorban gazdasági, inkább tudományos célzattal, hogy a föld észlelhető rendellenességeit klimatikus és egyéb tekintetben közvetlenül az egyenlítő vonalán építendő meteorológiai állomások figyeljék meg.”

 A 10 éves Afrika terv (az első magyar Afrika terv) rövid ismertetése

A terv teljes leíró magyarázatot tartalmazó szövege, körülbelül
4 nyomtatott ívnyi terjedelemben, kéziratként rendelkezésre áll.

A száz évvel ezelőtt publikált Monroe-elv kimondta, hogy európai államoknak további gyarmatokat Amerikában alapítaniok nem szabad. Ma, főleg az olasz gyarmatok szétosztása kapcsán, az Amerikai Egyesült Államok abbéli törekvése, hogy a Földközi-tengeren lábát megvesse, kiegészítődik repülőtámasztékok kiépítésével és pedig Mellala, Castel Benito, Tripoli, Benani, Bengazi és Tobrukban. Amellett Franciaország a Fezzan-i olajtelepekre, és Dél-Tripoliszra, Anglia a Szomáli földre és Cirenajkára tart igényt, bár lényegileg Afrika amúgy is kettejük között oszlik meg.

Mindezen imperialisztikus terveket keresztülhúzza Visinszkij elvtárs javaslata, amely szerint mindezen területek 10 év múlva visszakapnák teljes önállóságukat a népek önrendelkezése alapján.

Magyarország mindeddig világutazói révén vett részt Afrika életében, valamint azon ismeretlen hősök révén, akik főleg a francia idegenlégióban áldozták vérüket a nyugat imperialisztikus törekvéseiért. Benyovszky Móric, Jelky András, Teleki, Magyar László, Zubovice Fedor és mások úti közlései az egyébként is hihetetlenül szűk látkörű magyar intelligenciában alig keltettek érdeklődést a fekete földrész iránt, de az emberi elme, az emberiség fejlődésének magával kell hoznia azt a tágabb látkört, amely a népi demokrácia felvilágosító tanítása révén is, Afrika problémája iránt is érdeklődést kell hogy létrehozzon.

Az első Magyar Afrika terv többszörös afrikai és több ázsiai út eredményeként, harminc éves teoretikus tanulmányok alapján is azt a megoldást találta legigazságosabbnak, hogy Afrika birtokában körülbelül 20.000 négyzetkilométer mandátumterületeket számítva, Európa minden kis nemzete is részesüljön és így Magyarország is. Ezeket a mandátumokat az egyenlítő mentén létesítenék nem elsősorban gazdasági, inkább tudományos célzattal, hogy a föld észlelhető rendellenességeit klimatikus és egyéb tekintetben közvetlenül az egyenlítő vonalán építendő meteorológiai állomások figyeljék meg. Természetes, hogy ilyen terület bérlete vagy birtoklása gazdasági előnyökkel is járna, és amellett - főleg a kis balkáni állomások között - ismételten felmerülő sovinisztikus határvillongásokat is levezetné.

Az Első Magyar Afrika Tervről eddig néhány illetékes hang már megnyilatkozott: Dr. Germanus Gyula azt írta, hogy bár első pillanatra nem látszik keresztülvihetőnek, semmi sem lehetetlen, ha sok ember összefog. A magyar Külügyminisztérium kijelentette, hogy nem áll módjában az UNO közgyűlése elé terjeszteni a tervet, mert Magyarország nem tagja az UNO-nak, Boldizsár Iván külügyi államtitkár igen érdekesnek találta a tervet és komoly megvitatásra alkalmasnak, Faragó Zsigmond, Csázy Elemér és mások, baráti körükben a terv ismertetését és megkedveltetését tűzték ki célul.

Ezen a napon történt június 19.

1953

Az Amerikai Egyesült Államokban kémkedésért kivégzik Ethel és Julius Rosenberget.

1991

Elhagyja Magyarországot az utolsó megszálló szovjet katona is, Silov altábornagy személyében.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők