Statisztikus a harcmezőn

Elekes Dezső első világháborús katonaévei

„Ütést érzek balkezemen. Odanézek: roncs a kezem, mutató ujjam csaknem leszakadva fittyen előre. A vérem csakúgy ömlött. [...] Átszelte tenyerem is a golyó. Megvillant bennem a gondolat: fogsz-e te még zongorázni valaha? Aztán, eldobva fegyveremet, szaladtam vissza, frontunkhoz képest félbal irányban, a stábhoz. Azzal is kellett törődnöm, hogy, visszaszaladás közben, el ne találjanak; lehúzódva, meg-megbújva rohantam. Alaposan fel is buktam egyszer. Végre elértem az orvost."

Háború testközelből - A harctéri napló

Az elmúlt években számos első világháborús katona visszaemlékezése, naplója jelent meg könyvben vagy online

. Ezek a szubjektív elbeszélő források önmagukban nem képesek arra, hogy tényszerűen bemutassák a háború eseményeit, de nem is ez a céljuk, hiszen elsősorban szerzőjük saját élményeit, háborús mindennapjait, küzdelmeit, érzelmeit és emlékeit hivatottak megőrizni és továbbadni. Arra azonban alkalmasak, hogy az egyes szerzők személyiségére, mentalitására, ismereteire, a korszak propagandájára, a háború egyéni megélésére, egyáltalán a lövészárokéletre vonatkozóan megfigyeléseket lehessen tenni. Ezek az egykori katonák rendfokozatuk, beosztásuk, társadalmi státusuk, végzettségük és beállítottságuk okán az eltérő hadszíntereken és időszakokban más és más élményeket éltek át, így ennek megfelelően mást és mást tartottak fontosnak lejegyezni. Emellett az egyéni érdeklődési körök különbözőségei is megjelennek az egyes írásokban. Tevan Rezső - a későbbi építész - például a rutén és a lengyel házak közötti különbségeket , B. Sárközy Gergely - jómódú bihari gazda - a hadtáp állatállományát veszi alaposabban . Elekes Dezső pedig - mint irodalmi vénával rendelkező - feljegyezte naplójába Kórody Sándornak a Vereckei-emlékművön olvasható hazafias érzelmű költeményét, valamint számos német katonadalt is.

Munkám nem tartalmazza a napló egészét, hanem olyan részleteket mutat be, amelyek érzékletes bepillantást engednek a háborús évekbe, megvilágítva Elekes Dezső katonai szolgálatának egy-egy fontosabb időszakát, fordulópontját. Az első szövegrészlet a bevonulásról, az első összecsapásokról és a hamar megjelenő higiéniai és élelmezési problémákról szól. A második az 1914 és 1915 fordulóján vívott kárpáti harcok egyik csatáját mutatja be, amelyben Elekes Dezső is megsebesült. A harmadik részlet a sebesülése miatt előbb haza Kézdivásárhelyre, majd Prágába és Belovárra került tiszt élményeit írja le. Végezetül az utolsó szövegrészlet a háború végső hónapjait mutatja be Elekes leszereléséig. A forrásszövegeket a mai helyesírási szabályoknak megfelelően közlöm (a szerző nem használ hosszú ékezetet, illetve pontot ír a dátum és a kötőjel közé), de a korjelző szavak írásmódját az eredeti írásmódjukkal hagytam (pl. puccer, tenisz, épen, stb) Ugyancsak így tettem a helynevek leírásánál is.

 

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Történelmi tapasztalat, hogy a háborúk és az idegen katonai megszállás következményeit szinte mindig az ártatlan polgári lakosság sínyli meg leginkább. Nem volt ez másként a korabeli Magyarország területén sem 1944–1945 fordulóján. A bevonuló Vörös Hadsereg egységei ugyanis a katonák által „egyénileg” elkövetett atrocitásokon túl – rablás, fosztogatás, a nők tömeges megerőszakolása – módszeresen fogdosták össze a magyar és német származású civileket, majd vitték őket meghatározatlan idejű, sokszor évekig tartó kényszermunkára a Szovjetunió területére.

Hosszú évtizedekig a szovjet tábor országaiban, így Magyarországon is tilos volt minderről a nyilvánosság előtt beszélni. Fiatal nemzedékek sora nőtt úgy fel, hogy szinte semmit nem tudott az ún. „málenkij robotról”, vagy pedig félrevezető, hamis információkat szerzett róla. A hazai történetírás is csak a rendszerváltozás környékén szabadult meg a rákényszerített ideológiai kötöttségektől, és az 1980-as évek végétől vált lehetővé a téma tudományos feltárása, tárgyilagos elemzése.

A magyar kormány a 2015. évet a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé, Gulág-emlékévnek nyilvánította, majd az emlékévet 2017. február 25-ig meghosszabbította. Ez alatt a több mint két év alatt számos megemlékezést, konferenciát, kiállítást, történelmi jellegű iskolai vetélkedőt rendeztek, emléktáblákat avattak, és új lendületet kapott a GULAG-, illetve a GUPVI-témakör magyarországi tudományos kutatása. Ennek köszönhetően állt össze az ArchívNet idei első, 2017/1. száma is, amelynek témája: „Hadifogság, Gulág, málenkij robot”. Írásaikban a szerzők ismertetik ez irányú kutatásaikat, új összefüggéseket tárnak fel, és mindeddig ismeretlen dokumentumok közlésével gazdagítják a szovjetunióbeli kényszermunkáról alkotott eddigi tudásunkat.

A szám megjelenését a Gulág Emlékbizottság támogatta. Ki kell emelnünk, hogy 2016 decemberében szintén a Gulág Emlékbizottság anyagi támogatásával újult meg a folyóirat külső megjelenése és honlapjának motorja, amelynek eredményeként korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb felület várja olvasóinkat.

Budapest, 2017. február 15.

A szerkesztők