Statisztikus a harcmezőn

Elekes Dezső első világháborús katonaévei

„Ütést érzek balkezemen. Odanézek: roncs a kezem, mutató ujjam csaknem leszakadva fittyen előre. A vérem csakúgy ömlött. [...] Átszelte tenyerem is a golyó. Megvillant bennem a gondolat: fogsz-e te még zongorázni valaha? Aztán, eldobva fegyveremet, szaladtam vissza, frontunkhoz képest félbal irányban, a stábhoz. Azzal is kellett törődnöm, hogy, visszaszaladás közben, el ne találjanak; lehúzódva, meg-megbújva rohantam. Alaposan fel is buktam egyszer. Végre elértem az orvost."

Háború testközelből - A harctéri napló

Az elmúlt években számos első világháborús katona visszaemlékezése, naplója jelent meg könyvben vagy online

. Ezek a szubjektív elbeszélő források önmagukban nem képesek arra, hogy tényszerűen bemutassák a háború eseményeit, de nem is ez a céljuk, hiszen elsősorban szerzőjük saját élményeit, háborús mindennapjait, küzdelmeit, érzelmeit és emlékeit hivatottak megőrizni és továbbadni. Arra azonban alkalmasak, hogy az egyes szerzők személyiségére, mentalitására, ismereteire, a korszak propagandájára, a háború egyéni megélésére, egyáltalán a lövészárokéletre vonatkozóan megfigyeléseket lehessen tenni. Ezek az egykori katonák rendfokozatuk, beosztásuk, társadalmi státusuk, végzettségük és beállítottságuk okán az eltérő hadszíntereken és időszakokban más és más élményeket éltek át, így ennek megfelelően mást és mást tartottak fontosnak lejegyezni. Emellett az egyéni érdeklődési körök különbözőségei is megjelennek az egyes írásokban. Tevan Rezső - a későbbi építész - például a rutén és a lengyel házak közötti különbségeket , B. Sárközy Gergely - jómódú bihari gazda - a hadtáp állatállományát veszi alaposabban . Elekes Dezső pedig - mint irodalmi vénával rendelkező - feljegyezte naplójába Kórody Sándornak a Vereckei-emlékművön olvasható hazafias érzelmű költeményét, valamint számos német katonadalt is.

Munkám nem tartalmazza a napló egészét, hanem olyan részleteket mutat be, amelyek érzékletes bepillantást engednek a háborús évekbe, megvilágítva Elekes Dezső katonai szolgálatának egy-egy fontosabb időszakát, fordulópontját. Az első szövegrészlet a bevonulásról, az első összecsapásokról és a hamar megjelenő higiéniai és élelmezési problémákról szól. A második az 1914 és 1915 fordulóján vívott kárpáti harcok egyik csatáját mutatja be, amelyben Elekes Dezső is megsebesült. A harmadik részlet a sebesülése miatt előbb haza Kézdivásárhelyre, majd Prágába és Belovárra került tiszt élményeit írja le. Végezetül az utolsó szövegrészlet a háború végső hónapjait mutatja be Elekes leszereléséig. A forrásszövegeket a mai helyesírási szabályoknak megfelelően közlöm (a szerző nem használ hosszú ékezetet, illetve pontot ír a dátum és a kötőjel közé), de a korjelző szavak írásmódját az eredeti írásmódjukkal hagytam (pl. puccer, tenisz, épen, stb) Ugyancsak így tettem a helynevek leírásánál is.

 

Ezen a napon történt június 26.

1917

Megérkeznek Európába az első amerikai katonák, végleg eldöntve az I. világháború kimenetelét.

1940

A Szovjetunióban a forradalmi naptárról visszaállnak a Gergely-naptár használatára.

1941

Kassa bombázása és a Kőrösmezőről Rahóra tartó vonat szovjet meggéppuskázása – az egyik oka Magyarország belépésének a II. világháborúba (...Tovább

1944

Horváth Aladár ungvári alpolgármester rendeletben kötelez minden Ungváron tartózkodó egyetemi és főiskolai hallgatót, hogy köteles „...Tovább

1945

San Franciscoban elfogadják az ENSZ alapokmányát. A szervezet október 24-én kezdi meg működését formálisan is.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők