Statisztikus a harcmezőn

Elekes Dezső első világháborús katonaévei

„Ütést érzek balkezemen. Odanézek: roncs a kezem, mutató ujjam csaknem leszakadva fittyen előre. A vérem csakúgy ömlött. [...] Átszelte tenyerem is a golyó. Megvillant bennem a gondolat: fogsz-e te még zongorázni valaha? Aztán, eldobva fegyveremet, szaladtam vissza, frontunkhoz képest félbal irányban, a stábhoz. Azzal is kellett törődnöm, hogy, visszaszaladás közben, el ne találjanak; lehúzódva, meg-megbújva rohantam. Alaposan fel is buktam egyszer. Végre elértem az orvost."

Háború testközelből - A harctéri napló

Az elmúlt években számos első világháborús katona visszaemlékezése, naplója jelent meg könyvben vagy online

. Ezek a szubjektív elbeszélő források önmagukban nem képesek arra, hogy tényszerűen bemutassák a háború eseményeit, de nem is ez a céljuk, hiszen elsősorban szerzőjük saját élményeit, háborús mindennapjait, küzdelmeit, érzelmeit és emlékeit hivatottak megőrizni és továbbadni. Arra azonban alkalmasak, hogy az egyes szerzők személyiségére, mentalitására, ismereteire, a korszak propagandájára, a háború egyéni megélésére, egyáltalán a lövészárokéletre vonatkozóan megfigyeléseket lehessen tenni. Ezek az egykori katonák rendfokozatuk, beosztásuk, társadalmi státusuk, végzettségük és beállítottságuk okán az eltérő hadszíntereken és időszakokban más és más élményeket éltek át, így ennek megfelelően mást és mást tartottak fontosnak lejegyezni. Emellett az egyéni érdeklődési körök különbözőségei is megjelennek az egyes írásokban. Tevan Rezső - a későbbi építész - például a rutén és a lengyel házak közötti különbségeket , B. Sárközy Gergely - jómódú bihari gazda - a hadtáp állatállományát veszi alaposabban . Elekes Dezső pedig - mint irodalmi vénával rendelkező - feljegyezte naplójába Kórody Sándornak a Vereckei-emlékművön olvasható hazafias érzelmű költeményét, valamint számos német katonadalt is.

Munkám nem tartalmazza a napló egészét, hanem olyan részleteket mutat be, amelyek érzékletes bepillantást engednek a háborús évekbe, megvilágítva Elekes Dezső katonai szolgálatának egy-egy fontosabb időszakát, fordulópontját. Az első szövegrészlet a bevonulásról, az első összecsapásokról és a hamar megjelenő higiéniai és élelmezési problémákról szól. A második az 1914 és 1915 fordulóján vívott kárpáti harcok egyik csatáját mutatja be, amelyben Elekes Dezső is megsebesült. A harmadik részlet a sebesülése miatt előbb haza Kézdivásárhelyre, majd Prágába és Belovárra került tiszt élményeit írja le. Végezetül az utolsó szövegrészlet a háború végső hónapjait mutatja be Elekes leszereléséig. A forrásszövegeket a mai helyesírási szabályoknak megfelelően közlöm (a szerző nem használ hosszú ékezetet, illetve pontot ír a dátum és a kötőjel közé), de a korjelző szavak írásmódját az eredeti írásmódjukkal hagytam (pl. puccer, tenisz, épen, stb) Ugyancsak így tettem a helynevek leírásánál is.

 

Ezen a napon történt október 20.

1944

A szegedi MKP székházban a KISZ megtartja nyilvános alakuló ülését.

1956

Az ELTE jogi karán Hajnóczy kör, a Közgazdaságtudományi Egyetemen Széchenyi kör alakult. – Az egyetemek közös vitafórumaként létrejött a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

A pártállami diktatúrák közös jellemzője, hogy az egész társadalmat uralni próbálják, és a politika, illetve a gazdaság mellett a szellemi-kulturális életet is a saját szolgálatukba állítják. A diktatúrák esztétikai értékítéletek meghozatalára is feljogosítva érzik magukat: önkényesen, pillanatnyi politikai érdekeikkel összhangban meghatározzák, hogy mi az „értékes” és mi az „értéktelen” tudományos-művészeti alkotás, majd ennek függvényében döntenek a támogatásáról vagy a tiltásáról.

Magyarország sem volt kivétel ez alól. A Kádár-korszak több mint három évtizede alatt a művelődéspolitikát szinte mindvégig az ún. „három T” (támogatás‒tűrés‒tiltás) elve határozta meg. A kultúra egészéhez hasonlóan, a „könnyűzenei” élet is pártállami ellenőrzés alatt állt, amelynek szigora ugyanakkor jelentősen változott az egymást követő időszakok során. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni években a párt hadállásainak erősítése volt a legfőbb feladat, ami a kultúra terén elsősorban a szocialista realizmus minden áron való érvényesítését jelentette. Később, a konszolidáció idején, a szorítás némileg enyhült, az új gazdasági mechanizmus éveiben (1968‒1972) pedig az MSZMP tovább liberalizálta a szellemi életet is. A könnyűzenei műfaj képviselőinek azonban még így is számos politikai, ideológiai és adminisztratív akadállyal kellett szembesülniük, habár a Csatári Bence megfogalmazása szerint „slendrián diktatúra” körülményei között a rendszer sok esetben kijátszhatónak bizonyult. Ezt követően ismét szigorodtak a feltételek, hogy aztán a ’80-as évek a viszonylagos enyhülés jegyében teljenek. A könnyűzene azonban a hatalom számára még akkor is a giccset jelentette, és ennek megfelelően „alantas ízlésű tömegterméknek” minősítette azt.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája: „Kultúrpolitika, könnyűzene, ifjúsági szubkultúrák a Kádár-korszakban”. Négy dokumentumközlés egymástól eltérő szempontok alapján vizsgálja a kérdést. Szó lesz ezenkívül az MKP és az SZDP 1948-as Komárom-Esztergom vármegyei egyesítéséről, valamint a Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozásáról és digitalizálásáról is. Az utóbbi írás aktualitását a per 60. évfordulója adja, valamint az, hogy a Fortepan nemrég tette közkinccsé a per során rögzített filmfelvételből kifotózott 111, addig soha nem látott új felvételt.

 

Budapest, 2018. augusztus 24.

A szerkesztők