Pedagógusként a forradalomban – Szalay Ferenc élete és sorsa

Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás során Esztergomban két nagyobb (Horváth Csaba és társai, illetve Szalay Ferenc és társai), valamint több kisebb csoport ellen indult büntetőeljárás. Írásunkban az Esztergomi Nemzeti Tanácsban és az 1956 novemberében Dorogon megalakult Komárom Megyei Dunamenti Központi Munkástanácsban is szerepet játszó Szalay Ferenc nevelőtanár történetét mutatjuk be.

1482312557587

Dokumentumok

 

1.
Határozat Szalay Ferenc őrizetbe vételéről

[Hely, dátum nélkül]

 

Őrizetbe véve 1957. II. 7-én, mert
Nevezett az ellenforradalom ideje alatt, mint testnevelési tanár Esztergomban a lakosság és a diákok között bomlasztó tevékenységet fejtett ki. Tevékenységének volt köszönhető, hogy a szovjet emlékművet

.
Közreműködött a dorogi rabmunkahely felnyitásánál is. Összekötő szerepet töltött be az esztergomi nemzeti tanács, valamint a Budapest és Győr közötti munkástanácsokkal.
Nevezett 1956. október 26-án diákjait összeszedve megszervezte a tüntetést, majd a felvonulást.
Szalay Ferenc, mint tanár jelenleg is az iskolás gyermekek között aktívan .

Jelzet: ÁBTL 2.5.7. Tököl–756 – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Személyes szabadságot korlátozó intézkedések iratai, Közbiztonsági őrizettel kapcsolatos iratok – Eredeti, gépelt, aláírás nélkül.

 

2.
Jegyzőkönyv Szalay Ferenc kihallgatásáról

Tatabánya, 1957. október 3.
– részlet –

 

 

B. M. Komárom megyei Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Osztálya                                                                              „Szigorúan Titkos”
                                                                                                                                    „A” csoport

 

Jegyzőkönyv
Szalay Ferenc kihallgatásáról

 

                                                                                                            Kihallgatás kezdete: 13 óra
                                                                                                         Kihallgatás befejezve: 17 óra

[...]

Kérdés: Miért ment Ön a tüntetőkhöz 1956. október 25-én?

Felelet: 25-én szolgálatot teljesítettem Esztergomban, a Bányatechnikum Diákotthonában. 19–20 óra között tüntetők zajára lettem figyelmes a diákotthon igazgatójával. Elhatároztuk, hogy amennyire lehet, a diákokat a tüntetőktől megkíméljük. A tüntetők akkor kb. a Hősök terénél voltak. A tömeg célja valószínűleg az volt, hogy az orosz tanácsadó épületéhez vonuljanak. A tömeg megállítása céljából én nyolcad magammal a tömeg elé mentem, ahol a tömeget sikerült is megállítani a Hősök terénél. A tüntető tömeg élén lévő személyekkel, amikor találkoztunk, megkérdeztük tőlük, hogy mit akarnak. Ugyancsak ők is megkérdezték mitőlünk, hogy nekünk mi a célunk. A tömeg élén lévő személyek kérdésünkre elmondták, hogy ki akarnak menni a szovjet tanácsadó épületéhez, amiről mi igyekeztünk őket lebeszélni. Azt mondtuk nekik, hogy mi ennél okosabbat tudunk mondani, minthogy ők kimenjenek a szovjet tanácsadó épületéhez. Ekkor az egyik diák, aki velem jött, a már előre megszövegezett táviratot felolvasta a tömeg előtt, mely általános tetszést aratott. Ezután mi javasoltuk a tömegnek, hogy forduljanak vissza, mert semmi értelme annak, hogy kimenjenek a szovjet tanácsadó épületéhez, mert a követeléseinket józanul is el lehet intézni, úgy, ha távirat formájában felküldjük a kormányhoz. Ezután az a személy, aki a zászlót vitte a tömeg előtt, átment az út másik oldalára, és a tömeg is utána kanyarodott, és visszamentek a város felé. Mi ezután visszatértünk a diákotthonba valamennyien. Hogy ezen a napon még mik történtek, arról nem tudok.

Kérdés: Mit tartalmaztak a Csuma János által felolvasott követelési pontok?

Felelet: A Csuma János által felolvasott pontok emlékezetem szerint az alábbiakat tartalmazták:

A kormány tegye magáévá az egyetemi ifjúság követeléseit. Rendeljen el fegyverszünetet és adjon amnesztiát a felkelőknek. Kezdjen tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról. Lehet, hogy még ezen kívül egyebeket is tartalmazott a felolvasott követelés, de többre így visszaemlékezni már nem tudok.

Kérdés: Kik állították össze név szerint a fenti követelési pontokat?

Felelet: Név szerint meghatározni nem tudom, hogy kik állították össze a követelési pontokat, mivel a diákotthoni tanács a diákotthon közös társalgójában állította ezeket össze, ahol a nevelők közül abban az időben nem tartózkodott senki. Mi csak később szereztünk az egészről tudomást, vagyis akkor, amikor már elhozták hozzánk a kész szöveget bemutatni. A nevelő testület sem mellette, sem ellene nem foglalt állást, várakozó álláspontot helyezett kilátásba azzal a kikötéssel, hogy a pártbizottsággal majd megbeszéli, hogy ésszerű-e ez vagy sem. Ezután jött közbe a kivonulás a Hősök terére.

Kérdés: Önök ki akarták ezen követelési pontokat több példányban nyomatni. Melyik nyomdában akarták kinyomatni?

Felelet: Mi, amikor elmentünk a pártbizottságra, akkor még nem azzal a szándékkal mentünk, hogy kinyomtassuk a követelési pontokat, csak javaslatot tettünk a pártbizottságnak, hogy helyes volna, ha ezeket a követelési pontokat, melyeket bemutattunk, kinyomatnák, mivel a tömeg ennek a hatására már egy alkalommal elállt a romboló szándékától. A pártbizottság javaslatunkat nem fogadta el. Utána még elbeszélgettünk a pártbizottságon Steiner elvtárssal, majd visszamentünk a diákotthonba.

Kérdés: Kinyomtatták-e a fenti követelési pontokat a pártbizottság elutasítása után?

Felelet: A pártbizottság elutasító határozata után a követelési pontokat nem nyomtattuk ki, és le is tettünk erről a szándékunkról.

Kérdés: Ki szervezte meg 1956. október 26-án a diákok között a tüntetést?

Felelet: Október 26-án reggel fél 7 óra körül a Szerszámgépgyár dolgozói testületileg vonultak fel, és felvonulás közben a diákotthon előtt megálltak, mire a diákok letódultak hozzájuk, és a szerszámgépgyári fiatalok buzdítására csatlakoztak a tömeghez. A diákok a felvonulásban zárt rendben vettek részt, külön részleget alkottak a Szerszámgépgyár mögött. Ekkor történt az, hogy azok a nevelők, akik a diákotthonban tartózkodtak ez időben, a diákokkal együtt részt vettek a tüntetésben.

Kérdés: Ön részt vett-e az október 26-i tüntetésben?

Felelet: Igen, részt vettem. Amikor a diákság kivonult a diákotthonból, én is velük mentem. A tüntető tömeg a Kossuth Lajos utcán keresztül felvonult a Kanonok sorra, majd onnan a hadosztály épületét megkerülve, a Duna parton ment vissza a Széchenyi térre. Itt a Himnusz és a Szózat eléneklése után a városháza erkélyéről elhangzott a Nemzeti dal és az egyetemi ifjúság követelése. A Nemzeti dalt Horváth Csaba szerszámgépgyári dolgozó szavalta el. A követelési pontokat aki ismertette, azt név szerint nem ismerem. Mi ennek lezajlása után igyekeztünk összeszedni a diákokat azzal a céllal, hogy visszavisszük őket a diákotthonba. Időközben a térre tehergépkocsik és autóbuszok érkeztek, melyeken már szintén voltak emberek. A diákotthonba visszafelé menet nem a Kossuth Lajos utcán mentünk, hanem a Deák Ferenc utcán, mivel annak a sarkán gyülekezett a diákság. A diákotthonba kb. 9 óra körül érkeztünk vissza, ezután lezártuk a diákotthont azzal a céllal, nehogy a diákok tüntetésben vegyenek részt és valami bajuk történjen.

Kérdés: A tüntetés ideje alatt milyen jelszavakat kiabáltak, és ki volt azoknak a kezdeményezője?

Felelet: Kezdetben egyáltalán nem kiabáltunk semmilyen jelszavakat, Kossuth nóták éneklése közepette vonult a tömeg, majd később a tömegtől vett át különböző jelszavakat a diákság, és ezeket kiabálta. Ilyenek voltak pl. „minden orosz menjen haza”, „aki az utcasarkon áll, Rákosival cimborál”, stb., stb.

Kérdés: Mit csinált ön október 26-án azután, hogy visszatért a diákotthonba?

Felelet: Azután, hogy visszatértem a diákotthonba, a napi teendőimet láttam el, és bent tartózkodtam másnap 15 óráig.

Kérdés: Másnap 15 órakor hova távozott és mit csinált?

Felelet: Az Esztergomi Városi Tanács VB elnöknője telefonon felrendelt a Tanácsházára 27-én du. 3 órára. Itt közölte velem, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel összehívott a városból néhány népszerű embert, nehogy megismétlődjék az előtte való

.  Ezekből az emberekből alakította meg az ideiglenes „Nemzeti Bizottságot”, melybe én is be lettem választva.

Kérdés: Milyen funkciót kapott az ideiglenes „Nemzeti Bizottságban”?

Felelet: Az ideiglenes „Nemzeti Bizottságban” a funkciók október 28-án lettek elosztva. Ekkor az ideiglenes NB elnökévé választottak meg.

Kérdés: Milyen intézkedéseket adott ki, mint az ideiglenes NB elnöke?

Felelet: Tekintve, hogy az ideiglenes NB csak három napig tevékenykedett, október 27-én délutántól 29-én a déli órákig, különösebb intézkedést nem hozott. Tevékenysége jóformán abban merült ki, hogy megnézte, a város élelmiszer-ellátottsága hogyan van biztosítva.

Kérdés: Sorolja fel, hogy kik voltak az ideiglenes „Nemzeti Tanács” tagjai.

Felelet: Az ideiglenes NB tagjai Horváth Klára VB elnök, Szedmer József városi párttitkár, Kiss Sándor őrnagy. Ezen kívül két katona, akiknek a nevét nem ismerem, Bády István dr., ezen kívül volt egy fő a Szerszámgépgyárból, egy a Sportárugyárból, ezen kívül egy parasztember és parasztasszony, akiknek a nevét nem tudom. Tagja volt még Fogarasi Károly Szentgyörgymezőről.

Kérdés: Hoztak-e valamilyen határozatot a fenti tagokkal közösen?

Felelet: Semmi néven nevezendő közös határozatot az ideiglenes NB nem hozott.

Kérdés: Miért vált szükségessé a „Nemzeti Bizottság” újjáválasztása?

Felelet: A NB újjáválasztása azért vált szükségessé, mert az Esztergom területén lévő üzemekben kezdtek megalakulni a munkástanácsok, melyek küldöttsége 29-én a déli órákban felkereste a tanács épületében lévő ideiglenes NB-t és bejelentették a létezésüket, valamint azt, hogy részt kívánnak venni az NB munkájában. Ezek a küldöttek meglehetősen nagy létszámmal voltak, és fenn a tanácsnál találkoztak Kiss Sándor őrnaggyal, akit felelősségre vontak a városban történt eseményekért. Azzal vádolták, hogy ő lövetett a sötét kapuba az autóbuszon bevonulókra. A parázs hangulatú vitának az vetett véget, hogy Kiss Sándort telefonhoz hívták és utána eltávozott a városháza épületéből. A munkástanácsok küldöttei ezután átvonultak a Szerszámgépipari Technikum dísztermébe, és ott saját magukból választották meg az új „Nemzeti Tanácsot.”

Kérdés: Ön részt vett-e az új „Nemzeti Tanács” választó értekezletén?

Felelet: Ezen az értekezleten nem vettem részt, ez alatt az idő alatt a városházán az ideiglenes NB helyiségének 2. sz. szobájában tartózkodtam. A munkástanácsokból alakult Nemzeti Tanács tagjai dr. Bády István vezetésével a megalakulásuk után feljöttek a 2. sz. szobába, ahol közölték velem, hogy engem is beválasztottak. Dr. Bády még azt is közölte velem, hogy az új tanácsnak elnökévé engem jelöltek és felkért, hogy nyissam meg az alakuló ülést. Én az elnökséget nem fogadtam el, hivatkoztam arra, hogy én az újonnan választott NT tagok közül senkit sem ismerek, és hogy vannak nálam sokkal rátermettebbek. Ezután Bády István lett a tanács elnöke.

Kérdés: Milyen határozatokat hoztak az első alakuló ülésükön, azaz 29-én az új tanácsban?

Felelet: Az új tanács megválasztotta tagjai sorából az elnökséget, melynek tagjai lettek Fogarasi Károly, Horváth Csaba, Bády István dr. és én, valamint a Sportárugyárból még egy fő, akinek a nevét nem tudom. Az NT tagjai letették az esküt ezután és utána egy megbeszélést tartottunk. Több határozatot hozott az NT, melyekre már visszaemlékezni nem tudok.

Kérdés: Hogyan oszlottak meg a funkciók az elnökség tagjai között az új „Nemzeti Tanácsban”?

Felelet: Az új NT-ben az elnök dr. Bády István lett, helyettese én voltam, a titkár Fogarasi Károly lett. Egyéni reszort nem volt az elnökségben.

Kérdés: Kinek a javaslatára bocsájtották el a tanács volt dolgozóit, azaz a dolgozók egy részét?

Felelet: A tanács dolgozói közül elbocsájtva senki nem lett, csupán másfél hónapi fizetéses szabadságra lettek bocsájtva néhányan. Ezeknek a névsorát a városi tanács dolgozóinak „Forradalmi Bizottsága” állította össze magáról az elbocsájtásról, illetve a szabadságolásról, az NT-nek az volt a véleménye, hogy amint nem döntött a kinevezésükről, úgy elbocsájtásukról sem dönthet. Az egész ügyet áthárította az NT a megyei tanácsra és oda javasolta, hogy oda terjesszék fel.

Kérdés: Mi volt a vád az elbocsájtásra javasolt személyek ellen?

Felelet: A javaslatot a városi tanács bizottsága azzal indokolta, hogy a felsorolt személyek szakképzettsége nem elegendő a betöltött állásukhoz. Néhánynál még felvetették azt, hogy népszerűtlenek a városban.

Kérdés: A „Nemzeti Bizottság” tagjai közül ki javasolta, hogy Dobogókőről a BM üdülőből az 

tiszteket őrizetbe kell venni és be kell zárni Esztergomban a Vak Bottyán laktanyába?

Felelet: A fenti kérdésről hallottam olyan irányban, hogy volt róla szó, illetve, hogy megtörtént az á.v. tisztek őrizetbe vétele, de a javaslattevőről nem tudok felvilágosítást adni.

Kérdés: Hogyan, milyen formában szerzett tudomást a fenti eseményről?

Felelet: Az á.v. tisztek lehozatala után a tanácsban beszélgetés formájában került elő a történet, innen szereztem tudomást arról, hogy több államvédelmi tisztet hoztak le Dobogókőről és helyeztek el a Vak Bottyán laktanyában.

Kérdés: Ki tud róla, Esztergomból kik voltak azok a személyek, akik felmentek Dobogókőre az államvédelmi tiszteket őrizetbe venni?

Felelet: Tudtommal az á.v. tisztek őrizetbe vételét a honvédség intézte Felczán alezredes parancsára.

Kérdés: Tudomása szerint hány á.v. tisztet vettek őrizetbe Dobogókőn?

Felelet: Tudomásom szerint kb. 15–20 á.v. tisztet vettek őrizetbe Dobogókőn.

Kérdés: Mit tud róla, hány napig voltak fogva tartva az á.v. tisztek?

Felelet: Úgy tudom, hogy őrizetbe vételük november 1. körül történt és 4-én lettek elbocsájtva.

Kérdés: Név szerint ismert-e valakiket az őrizetbe vett személyek közül?

Felelet: Az őrizetbe vett á.v. tisztekkel nem találkoztam, és közülük senkit sem ismerek.

Kérdés: Milyen tevékenységet fejtett ki dr. Bády István a „Nemzeti Tanácsban”?

Felelet: Dr. Bády István volt az NT elnöke, ő vezette az NT üléseit és munkáját. Külön határozatot az NT tagjai és elnöksége nem hoztak, hanem a tanács közgyűlése döntött minden egyes kérdésben. Az NT határozatait elrendelő utasításokat végső fokon az elnök írta alá. Továbbá ő írta alá a különböző megbízó leveleket, többek között nekem is a Nagybudapesti Munkástanács ülésére szóló megbízó levelemet. Dr. Bády István volt az, ki a szovjet csapatok parancsnokával tárgyalásokat folytatott.

Kérdés: Milyen tevékenységet fejtett ki Felczán Andor honvéd alezredes a „Nemzeti Tanácson” belül?

Felelet: Tekintve, hogy a város katonai egységeinek ő volt a parancsnoka, a nemzetőrség fokozatos csökkentésével arányban a város közbiztonságát az ő parancsnoksága alá tartozó katonatiszti járőrök vették át. Felczán a több alkalommal a város rendelkezésére bocsájtott tehergépkocsikat élelmiszerszállítás lebonyolítására használta. Részt vett az NT ülésein és a határozatokhoz hozzászólt. A nemzetőrség fegyverzetét Felczán alezredes utasítására adták ki. Tudomásom szerint Felczán alezredes utasítására ment fel a honvédség a Dobogókőre az á.v. tisztekért és vitték be őket Esztergomba a Vak Bottyán laktanyába.

Kérdés: Milyen szerepe volt a „Nemzeti Tanácsban” Horváth Csabának?

Felelet: Horváth Csabának a „Nemzeti Tanácsban” nem sok szerepe volt, egyrészt azért, hogy ő volt a legfiatalabb tag, legtöbbször hallgatott, másrészt pedig a saját üzemében is tagja volt a munkástanácsnak, és ezért kevés alkalommal vett részt az NT ülésén. Hogy milyen kijelentései voltak nevezettnek a hozzászólásai alkalmával, azokra nem emlékszem.

Kérdés: Milyen szerepe volt Szabó János ezredesnek a „Nemzeti Tanács” munkájában?

Felelet: Szabó János nem volt az NT tagja. November 4-én délelőtt jött a Nemzeti Tanácsba azzal, hogy Dorogot és környékét a szovjet csapatok ellen meg kell védeni, erre a célra Felczán alezredestől ágyúkat kért. Felczán alezredes ezt a kérést megtagadta. Tekintve, hogy egyikük sem látott tisztán az akkori helyzetben, megpróbálták felhívni telefonon a Honvédelmi Minisztériumot. A telefonba oroszul válaszoltak, így a beszélgetést Felczán helyett Szabó ezredes folytatta. Rövid kiabálás után Szabó a telefont lecsapta és közölte velünk, hogy már a HM-et is megszállták az oroszok. Szabó ezredesnek az volt a követelése, hogy amint ő Dorogon meg fogja szervezni a lakosságot a szovjetek elleni védelemre, úgy Felczán szervezze meg Esztergom védelmét. Ebben a kérdésben a Nemzeti Tanácsnak az álláspontja az volt, hogy a mi feladatunk nem a szovjet csapatok elleni harc, hanem a város lakosságának megvédése. A fegyveres ellenállás tervét ezzel elvetettük. Szabó azonban továbbra is kitartott álláspontja mellett, és hazaárulóknak nevezte a „Nemzeti Tanács” tagjait, mivel elvetették a fegyveres ellenállás tervét. Szabó további működéséről annyit tudok, hogy Felczán határozott tilalma ellenére kettő vagy négy löveget önhatalmúlag az Esztergom–tábori laktanyából elszállíttatott Dorogra, és a város határában felállíttatta. Felczán alezredessel közölte az Esztergom–tábori ügyeletes tiszt, hogy már az ágyúkat elvitték, ütőszegeket nem adtak velük. Ugyancsak 4-én az esti órákban történt, hogy egy 6–8 főből álló géppisztolyos társaság feljött a Nemzeti Tanácsba, ahol kb. 6–8-an tartózkodtunk, és az ágyúkhoz való ütőszegeket követelték. Ennek a kiadását megtagadtuk.

Kérdés: Kik voltak jelen a „Nemzeti Tanács” tagjaiból, vagy kívülálló személyek közül az alkalommal, amikor Szabó ezredes a fentiekről beszélt?

Felelet: Vasárnap délelőtt, azaz 4-én az NT-ben a következő személyek voltak jelen, amikor Szabó ezredes megjelent és a fentieket követelte: dr. Bády István, Fogarasi Károly, Horváth Csaba, Varga István, Tiszavölgyi Zoltán, Gábor Károly és ezen kívül még kb. 20 fő.

Kihallgatását megszakítom.

A felvett jegyzőkönyv a vallomásomat a valóságnak megfelelően tartalmazza, amit elolvasás után aláírásommal is hitelesítek.

 

Turi Károly rny. hdgy                                                                                              Szalay Ferenc
vizsgáló                                                                                                                            terhelt

 

Jelzet: MNL KeML XXV.4.c.–B.732/1957. – Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára, A jogszolgáltatás területi szervei, Büntető peres ügyek, Szalay Ferenc és társai népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés iratai – Eredeti, gépelt, aláírással.

 

3.
Jegyzőkönyv Szalay Ferenc kihallgatásáról

Esztergom, 1957. augusztus 27.
– részlet –

 

B. M. Komárom megyei Rendőr-főkapitányság
Politikai Nyomozó Alosztálya, Dorog                                                               Szigorúan Titkos!

 

[...]

Kérdés: Önt gyanúsítottként fogom kihallgatni a Komárom megyei Dunamenti Központi Munkástanács ügyében, figyelmeztetem az őszinte igazmondásra. Megértette a figyelmeztetést?

Felelet: Igen megértettem!

Kérdés: Tegyen vallomást arról, hogy mikor, hol, kitől kapott megbízást, hogy Komárom megyében egy megyei ellenforradalmi szervezetet hozzon létre?

Felelet: Miután az ÉM. 4. számú Épületelemgyár lábatlani üzeme s ezzel egyidejűleg a többi nyergesi, illetve lábatlani üzemek is egy közös felhívást bocsátottak ki 1956. november 29-én, melyben többek között az ötös számú pontban az szerepelt, hogy a Dunamenti Központi Munkástanácsot hozzuk létre. Erre fel, mivel az esztergomi „Nemzeti Tanács” is kapott egy példányt ebből a felhívásból, így a „Nemzeti Bizottság” szűk körű résztvevői ezt a felhívást megtárgyalták. A felhívás megtárgyalásán részt vettek: én, Bády István, Fogarasi Károly, Kiss László és még többen, kiknek a nevére, illetve ott létére nem emlékszem. Kb. nyolcan lehettünk ott. Emlékezetem szerint Kiss László, volt „Nemzeti Bizottsági” tag hozta és ismertette a felhívás szövegét velünk. Ismertetés után az az egyöntetű vélemény alakult ki a jelenlévők részéről, hogy a felhívás pontjaival egyet kell értenünk, és így a jelenlévők ezzel egyet is értettek. Ezt az egyetértésünket a fenti vállalatnak a címére meg is küldtük írásban. Úgy emlékszem, azt a szöveget Bády István szövegezte meg, viszont én írtam alá s küldtem el.

Emlékezetem szerint a szöveg azt tartalmazta, hogy egyetértünk a felhívással, és csatlakozunk hozzá. Erről a felhívásról több alkalommal beszélgettünk még a Nemzeti Tanács és a Munkás Tanácsok képviselőivel. Tárgyaltunk arról is, hogy mikor volna a legcélszerűbb összehívni a Dunamenti vállalatok Munkástanácsainak a képviselőit. A keddi napra lett [kész] a megállapodás. Nem emlékszem arra, hogy másnak a megbízásából, vagy a saját magam kezdeményezésére, tény az, hogy én és Kiss László, a „Nemzeti Tanács” volt tagjai elővettünk egy telefonkönyvet, és abból a vállalatok telefonszámait megállapítottuk, s körbe telefonáltuk a Dunamenti Vállalatok Munkástanácsait, és értesítettük őket arról, hogy jöjjenek össze Esztergomban 1956. december 4-én a Komárom megyei Dunamenti Központi Munkástanács megalakítása céljából. Meg kívánom jegyezni, hogy az alakuló ülés mégsem Esztergomban, hanem Dorogon lett megtartva a dorogiak kérésére, a Dorogi Szénbányászati Tröszt Tanácstermében.

Mielőtt az alakuló gyűlést megtartottuk volna, az előző napokban Tatabányáról körtelefon érkezett azzal, hogy 1956. december 3-án hétfőn, Tatabányán a Tatabányai Szénbányászati Tröszt Intéző Bizottságánál jelenjünk meg a „Komárom megyei Munkástanács” megalakítása céljából. Azt, hogy a felhívást ki adta ki, nem tudom, azt sem tudom, hogy ki értesített engem, mivel nem én kaptam a felhívást közvetlen.

A fenti felhívásnak eleget téve, Esztergomból én és Varga D. István, Dorogról Hajdu Sándor s még nem tudom, hogy ki – emlékezetem szerint Kalocsai Mihály volt – mentünk el Tatabányára a fenti célból. Tatabányára érkezve kerestük a Szénbányászati Tröszt Munkástanácsának elnökét, akit Esztó Zoltán személyében mutattak be. Be is mentünk hozzá, s vele s Solymos Mihály mérnökkel beszélve megkérdeztük, hogy mikor lesz ez az ülés. Ők erre azt válaszolták, hogy erről nem tudnak semmit. Erre mérgesen eltávoztunk, mivel eredménytelen volt munkánk.

1956. december 4-én reggel 10 óra tájban volt a Komárom megyei Dunamenti Központi Munkástanács alakuló gyűlése. Hajdu Sándor, a dorogi „Nemzeti Tanács” elnöke elnökölt, megnyitotta a gyűlést. Megnyitó szavaiban méltatta az összejövetelünk célját s jelentőségét, mondván, reméli, hogy sikerrel fog járni munkánk, s kérte a résztvevőket, hogy aktivitásukkal támogassák az alakuló értekezlet munkáját. Utána én emelkedtem szólásra. Én voltam az értekezlet előadója. Előadásom megegyezik az 1956. december 4-én kiadott 1-es számú tájékoztató szövegével, azzal a különbséggel, hogy a bevezetésben ismertettem az É.M. 4. sz. Épületelemgyár s a többi vállalatok közös felhívásának szövegét, mely a dorogi politikai nyomozó alosztály előtt ismeretes, mivel a felhívás eredetijét nekem bemutatták.

Ezen az összejövetelen megválasztottuk a Komárom megyei Dunamenti Központi Munkástanácsot öt taggal, akik közül két dorogi, két lábatlani, illetve Dunamenti, egy fő pedig Esztergomból volt benne. Ez az öt fő a fenti „szerv” elnökségét képezte. A Dunamenti Központi Munkástanácsnak tagjai voltak a Dunamenti Üzemek Munkástanácsának képviselői. Erről nem tudom, hogy névsor lett-e összeállítva, lehetséges, hogy a jegyzőkönyvvezető, akit Tolnai Gábor hívott be a Trösztből, az lehetséges, hogy feljegyezte.

Az elnökségben Nemesi Béla a MÁV-tól, Schoppel János a Szénbányászati Tröszttől. A Dunamenti Üzemektől, Barna Albert a lábatlani Cementgyárból, Tasnádi László az Eternit Művektől, én pedig az esztergomi üzemektől voltam.

Miután az elnökséget megválasztottuk, az elnökség tagjai félrevonultak Schoppel kivételével, mivel az nem volt jelen, s elhatározták a tennivalókat. Tennivalókban megjelölték a legközelebbi ülésünk időpontját és helyét, valamint azt, hogy híradót szerkesztenek arra, hogy a Dunamenti üzemek munkásságát is tájékoztassák munkájáról, amit a Dunamenti Központi Munkástanács végez.

Az első híradót Takács Istvánnal – a már nyugatra disszidált mérnökkel – közösen szerkesztettük meg, és én sokszorosíttattam az esztergomi Sportárugyár stencilgépjén. Ezek a tájékoztatók szét is lettek hordva különböző üzemekben. Ez a tájékoztató azonos azzal, amit énnekem kihallgatásom alkalmával bemutattak.

A második ülést 1956. december 6-án déltájban tartottuk. Ez egy rövid megbeszélés volt. Jelen voltak Nemesi Béla Dorogról, úgy emlékszem Tasnádi László Dunamentéről egy társával, akit én nem ismerek. Ezen kívül még jelen voltam én is. Az ülést az Esztergomi Városi Tanács 2-es számú irodahelyiségében tartottuk meg, az akkori „Nemzeti Tanács” irodájában. Ezen a megbeszélésen mindenki előadta mondanivalóját, melynek során hat pontból álló határozat született. Ezeket a határozatokat a már fent említett személyek hozták. A határozat hat pontját egy 1956. december 7-én kiadott „Híradóban” Takács István mérnök lesokszorosította, ismét a Sportárugyárban, s a szétosztásáról is ő gondoskodott Nemesi Bélán keresztül. Az 1956. december 7-én kiadott híradót részben én, nagyobbrészt Takács mérnök szövegezte meg. Én a határozati részeket adtam a tájékoztatóhoz Takácsnak, aki a híradót összeállította.

Kérdés: Tegyen vallomást arról, hogy az 1956. december 7-én kiadott tájékoztatóban megjelent hat pontból álló határozatokat ki s miért javasolta?

Felelet: Mivel a hírközlés eléggé szervezetlen volt, így Nemesi Béla kijelentette, hogy ő veszi kezébe a hírközlés ügyét. Ebbe mi beleegyeztünk.

A lábatlani küldött, Tasnádi László azt javasolta, hogy a Kormány felé követelést állítsunk úgy politikai, mint gazdasági téren. Politikai vonatkozásban azt javasolta, hogy Nagy Imrével kapcsolatban a kormány adjon ki tájékoztatót, hogy mi van vele. Több párt legyen, folyjanak tárgyalások a Kormány és a Szovjetunió között, hogy a szovjet csapatok minél előbb hagyják el Magyarországot. Gazdasági követelésként azt kérte Tasnádi, hogy ne irányítsák fölülről az üzemeket, hanem minden üzem úgy dolgozzék, ahogy jobbnak látja, a Munkástanácsok irányítása alatt. Töröljék el a teljesítménybérezést, s helyette órabér legyen, követelte Tasnádi. Ezzel a követeléssel mi egyetértettünk, s úgy állapodtunk meg, hogy ezt rendszerezve a kormány elé terjesztjük. Erre nem került sor.

Nem tudom, hogy kitől, de tudomást szereztünk arról, hogy 1956. december 7-én 2 órakor tüntetésszerűen az esztergomi asszonyok fel fognak vonulni Esztergomban azzal az ürüggyel, hogy virágot visznek az esztergomi Hősök szobrához, hogy hasonló ellenforradalmi megmozdulást tegyenek, mint Budapest utcáin 1956. december 6-án a budapesti asszonyok. Ezzel mi határozatilag egyetértettünk.

Nemesi Béla közölte az 1956. december 7-i ülésen, hogy a MÁV Központi Munkástanácsból két személyt letartóztattak. Azt is közölte, hogy a MÁV sztrájkolni fog a kiszabadításukért. Határozatilag mi is szolidaritást vállaltunk a „MÁV-istákkal”.

Nemesi Béla közölte azt is velünk, hogy „tatabányaiak” azt követelik, hogy a megszervezett pártőrséget cseréljék le, s szervezzenek helyettük „munkásőrséget”. Amennyiben a követelést nem teljesítik, a tatabányaiak sztrájkolni fognak. Mi határozatilag egyetértettünk a tatabányaiak követeléseivel, s azt határoztuk el, hogy ha 1956. december 7-ig a tatabányaiak követelése nem lesz teljesítve, a „Dunamenti üzemek is szolidaritást vállalnak”, s sztrájkba lépnek.

Kérdés: Tegyen vallomást arról, hogy milyen célból hozták létre a „Komárom megyei Dunamenti Központi Munkástanácsot”, s az Elnökségen belül kinek milyen reszortja volt?

Felelet: A Dunamenti Központi Munkástanácsot abból a célból hoztuk létre, hogy a Dunamenti üzemek egységesen álljanak a Nagybudapesti Munkástanács mögé, a kormánnyal szemben álló követelések megvalósítása tekintetében. Ugyanis pontosan amellett, hogy a „lábatlani üzemek” felhívására megszerveztük a Dunamenti Központi Munkástanácsot – az egyik fő hajtóerő a Tanács megszervezésében a Nagybudapesti Munkástanács állásfoglalása is volt, miszerint ők is azt mondották, hogy meg kell szervezni a „megyei munkástanácsot”.

A „Dunamenti Munkástanács” elnökségében két reszort volt felosztva. A tájékoztató szerkesztése az énreám tartozott, a tájékoztató szétosztása, továbbítása pedig Nemesi Bélára tartozott. Ugyanis a munkánkról az üzemek felé tájékoztatót adtunk ki.

Kérdés: Van-e még egyéb más elmondanivalója az üggyel kapcsolatban?

Felelet: Csupán csak azt kívánom elmondani, hogy a már fent említett két esetben ült össze a Dunamenti Központi Munkástanács, több esetben nem ült össze. A vallomásomat az igazságnak megfelelően tettem meg minden lelki és testi kényszer alkalmazása nélkül, melyet elolvasás után aláírásommal is megerősítek.

 

Felvette:                                                                                                                   Gyanúsított:
Parádi Ferenc r. fhdgy.                                                                                             Szalay Ferenc

 

Jelzet: MNL KeML XXV.4.c.–B.732/1957. – Eredeti, gépelt, aláírással.

 

4.
Jegyzőkönyv Szalay Ferenc kihallgatásáról
Tatabánya, 1957. november 3.
– részlet –

 

 

B. M. Komárom megyei Rendőr-főkapitányság
Politikai Osztály. Vizsgálati Alosztály

Szigorúan titkos!

 

[...]

Kérdés: Miben érzi magát bűnösnek?

Felelet: Bűnösnek érzem magam abban, hogy november 4-e után részt vettem az esztergomi nemzeti tanács munkájában, valamint, hogy decemberben részt vettem a Dunamenti Munkástanács működésében.

Kérdés: Fenntartja-e eddig tett vallomásait, kíván-e azokon helyesbíteni, módosítani?

Felelet: Az eddig tett vallomásaimat fenntartom teljes egészében, mert azok helyesen vannak felvéve.

Kérdés: Mióta van előzetes letartóztatásban?

Felelet: 1957. augusztus 3. óta vagyok előzetes letartóztatásban.

Kérdés: Vizsgálati fogsága alatt panasz, sérelem, bántódás érte-e?

Felelet: Előzetes letartóztatásom óta panasz, sérelem, bántódás nem ért. Előzetes letartóztatásom előtt viszont tettlegesen bántalmaztak, és ezek a személyek ki is hallgattak előzetes letartóztatásom alatt, de akkor nem bántottak.

Kérdés: Mit kíván védelmére elmondani?

Felelet: Az Esztergomi Nemzeti Tanácsba a VB elnöknő hívott meg. A nemzeti tanácsot törvényes szervnek tudtam, és mint törvényes szerv munkájában vettem részt, illetve gondoltam, hogy veszek részt. Ugyancsak törvényes szervnek tudtam a Nagybudapesti Munkástanácsot, amellyel a Kormány tárgyalt. Amikor a Kormány a Nagybudapesti és más területi munkástanácsokat december 9-én megszüntette, az én működésem is megszűnt.

Kérdés: Kíván-e még az üggyel kapcsolatban más egyebet előadni?

Felelet: Az ügyre vonatkozóan mást elmondani nem tudok, és nem kívánok.

 

Kihallgatását megszakítom!

A felvett jegyzőkönyv vallomásomat helyesen tartalmazza, melyet elolvasás után aláírásommal igazolok.

Kihallgatást vezette:
Kovács József rny. fhdgy.                                                                                        Szalay Ferenc
vizsgáló                                                                                                                     kihallgatott

 

Jelzet: MNL KeML XXV.4.c.– B.732/1957. – Eredeti, gépelt, aláírással.

 

 

5.
Jegyzőkönyv Szalay Ferenc ügyészi kihallgatásáról

Esztergom, 1957. december 17.

 

Komárom megyei Ügyészség, Esztergom.
1957. BÜL. 344. szám

 

Felvéve a megyei ügyészségen 1957. december 17-én.

Jelen vannak alulírottak:

Szalay Ferenc gyanúsított az ügyészi kérdésre az alábbiakat adja elő.

A rendőrségen felvett jegyzőkönyvem az általam elmondottakat tartalmazza, s azon csak annyiban kívánok módosítani, hogy a 46. oldalszám alatt felvett azon vallomásom oly módon helyes, hogy én fent voltam a Nagybudapesti Munkástanács ülésén december 8-án, de arról másnap nem számoltam be, hogy 48 órás sztrájk lesz.

Más módosítani valóm a jegyzőkönyvemben nincs.

A rendőrségi kihallgatásom során nem bántalmaztak. Februárban, mikor közbiztonsági őrizetbe vittek, akkor bántalmaztak, de ez a vallomásom megtételében nem befolyásolt.

A Dunamenti Munkás Tanács csak az alakuló ülésen jött össze december 4-én. Én több ízben nem vettem részt értekezletükön, bár utólag tudomásomra jutott, hogy december 10-én, egy hétfői napon a dorogiak összejöttek, de hogy azon kik voltak jelen, nem tudom. Ott a 48 órás sztrájkról volt szó. Bővebbet erről nem tudok. Én tehát annak csak az alakuló ülésén voltam. A 9-én megjelent kormányfelhívás alapján automatikusan megszűnt decemberben a Dunamenti Központi Munkástanács.

Többet az ügyre vonatkozóan előadni nem tudok és nem is kívánok. A jegyzőkönyv helyesen van felvéve, és azt elolvasás után h. h. aláírom.

 

Kmf.

 

ügyész                                                                                                                          gyanúsított

 

Jelzet: MNL KeML XXV.4.c.–B.732/1957.– Eredeti, gépelt, aláírással.

 

6.
Szalay Ferenc operatív kartonja

[Hely, dátum nélkül]

 

Terhelő adatok felsorolása: ellenforradalom alatt tagja volt az Esztergomi Városi Tanácsnak, kapcsolatban állt a Budapesti Központi Munkástanáccsal, részt vett illegális ülésein. Népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékenység részvétel bűntettéért a Legfelsőbb Bíróság 1958. X. 27-én a Bf. VI. 3435/1958-38. sz. ítéletében 5 év börtönre, 6 év politikai jogvesztésre és 1000 Ft vagyonelkobzásra ítélte. Az 1960. évi 10. tvr. alapján szabadult 1960. április 2-án.

1956. november 4-e után is az ellenforradalmi célkitűzések irányába tevékenykedett, terjesztette az ellenséges propagandaanyagot.

 

Jelzet: ÁBTL 2.2.1. V-147849 – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Szervezeti anyaghoz nem kapcsolódó állambiztonsági iratok, Operatív és hálózati nyilvántartások, Operatív nyilvántartások, Szalay Ferenc operatív kartonja – Eredeti, gépelt, aláírás nélkül.

 

 

7.
Jelentés Szalay Ferenccel kapcsolatban

Esztergom, 1960. május 3.

 

F. hó 2-án az utcán találkoztam Töröcsik Lászlóval.
Az amnesztiával szabadon bocsájtottak közül nem találkoztam senkivel. Úgy informáltak, hogy Szalay Ferenc csak látogatóban járt itt szabadulása után, tekintve, hogy feleségétől elvált és szüleinél lakik Rákosligeten.

Esztergom, 1960. május 3.

Rózsa

Jelzet: ÁBTL 3.1.2. M-29263 – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Hálózati, operatív és vizsgálati iratok, A központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék, Munka dossziék, Rózsa fedőnevű ügynök jelentése – Eredeti, kézzel írt, aláírás nélkül.

 

8.
Jelentés vezető beosztásban lévő kompromittált személyekről

Győr, 1968. március 8.
– részlet –

 

 

Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság
III/III. Alosztály

Szigorúan titkos
Tárgy: vezető beosztásban lévő kompromittált személyekről

 

Feltérképezés
Győr, 1968. március 8-án

[…]

Jelentem, hogy megvizsgáltuk a volt ellenforradalmárok és politikai elítéltek vonalán nyilvántartásban szereplő személyeket elhelyezkedésük szempontjából, és megállapítottuk, hogy közülük az alábbiak vannak vezető beosztásban.
207. o.
Szalay Ferenc: győri lakos, az Építőipari Vállalatnál művezető. Ellenforradalmi tevékenységéért 5 év börtönre volt elítélve. Leváltását javasoljuk.

 

Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-18810/3 – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Hálózati, operatív és vizsgálati iratok, A központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék, Operatív dossziék – Eredeti, gépelt, aláírás nélkül.

 

 

9.
A Szalay Ferenc elleni ítélet semmissé tétele

Tatabánya, 1989. december 13.
– részlet –

 

Komárom megyei Bíróság
NT. 28/1989/2. szám
 

A Komárom megyei Bíróság SZALAY FERENC elítélt kérelmére az 1989. évi XXXVI. Törvény 6. §-ának /1/ bekezdése alapján a következőket igazolja:

[…]

Az Esztergomi Megyei Bíróság az 1958. év február hó 17. napján kelt B.732/1957/27. számú, illetőleg a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint másodfokú bíróság az 1958. év október hó 27. napján kelt és jogerőre emelkedett Bf.VI.3435/1958/88. számú ítéletével
a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt
5/öt/ évi börtönre, egyes jogok gyakorlásától 6/hat/ évi eltiltásra és 1000 Ft /egyezer/ részvagyonelkobzásra ítélte.
Ezt az elítélést az 1989. évi XXXVI. törvény 1. §-ában írt rendelkezés folytán semmisnek kell tekinteni.
A börtönbüntetésből kitöltött fogvatartás ideje 1957. év február hó 7. napjától 1960. április 2-ig tartott.

Tatabánya, 1989. évi december hó 13.

Dr. Németh Klára
Bíró

 

Jelzet: MNL KeML XXV.4.c.–B.732/1957. – Eredeti, gépelt, aláírással.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 12.

1940

Aláírják a magyar–jugoszláv „örök barátsági szerződést”.

1941

A második világháborúban Nagy-Britannia hadat üzen Bulgáriának és Magyarországnak, Románia az Amerikai Egyesült Államoknak és India...Tovább

1981

A KISZ KB e napra szervezett békemenete lényegesen különbözött a fiatalok eredeti elképzeléseitől. A békemenet az ország összes...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők