A magyarországi vörösterror zsidó származású áldozatai

A „Nemzet Vértanúinak 1918-1919" emlékmű felállítása

„Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték, ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték."

 

Források

 

1.

Hevesi Simon főrabbi levele a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája Elnökségének

Budapest, 1929. február 1.

 

A Magyarországi Izraeliták Országos Irodája

tekintetes elnökségének

 

                                                                                                                      Helyben

 

Mélyen tisztelt Elnökség!

 

Bátor vagyok a mélyen tisztelt Elnökség szíves figyelmét felhívni arra, hogy megalakult József főherczeg elnöklete alatt Pekár Gyula őexcellenciája vezetésével az országos bizottság, mely a kommunizmus rémuralma hősi mártír áldozatainak emlékét fogja impozáns emlékszoborban megörökíteni kik életüket vesztették hithez és hazához való hűségükért.

Az emlékszobor f[olyó] é[v] augusztus 6-án lesz ünnepélyesen leleplezve. Az emlékművön azoknak nevei lesznek megörökítve, kik a haza és a valláserkölcsi világrend szentsége ellen irányuló fölforgató áramlat hősi és mártír emlékű áldozatai lettek; első helyen gróf Tisza István neve!

A megörökítendő nevek sorát egy erre a czélra kiküldött verifikáló bizottság állapítja meg.

Mint az országos bizottság tagja, belátva annak fontosságát, hogy a verifikáló bizottság számára hitfelekezetünk részéről is az adatgyűjtés munkája megkönnyíttessék és azon óhajtól vezéreltetve, hogy hitfelekezetünknek áldozatul esett tagjai közül egyetlen méltó név se maradjon ki véletlen folytán a megörökítendők lajstromából, bár tudom, hogy vannak az anyagot gondosan és lelkiismeretesen feldolgozó szakművek és összeállítások, mégis esetleges hiányok elkerülése, melyek utólag alig volnának pótolhatók, szükségesnek tartom, hogy hitfelekezetünk körében is az adatgyűjtések tekintetében intézkedés történjék. Kérem ennélfogva, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, mi módon kellene és lehetne ezen adatokat akként összeállítani, hogy azoknak teljességéhez ne férjen kétség.

Készségesen vállalkoznám arra a feladatra, hogy ezeket az adatokat a kiküldött bizottsághoz eljuttassam, mely, meg vagyok győződve, hálával fogadná és tárgyilagos mérlegeléssel értékelné azokat.

Midőn az előadottakra a mélyen tisztelt Elnökség figyelmét felhívni bátorkodom, nem mulaszthatom el ismételten kiemelni, mily nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a magyar zsidóság hősi és mártír halottai ezen az emlékművön ép úgy mennél teljesebb számban megörökíttessenek, amint a haza szolgálatában és védelmében a különböző harcmezőkön elesett és hősi halált halt gyermekeink emléke ezredek és városok, templomok és iskolák emléktábláin megörökítést nyer.

 

Kiváló tisztelettel és hittestvéri üdvözlettel

 

Budapest, 1929 febr. 1.

                                                                                              Dr. Hevesi Simon

                                                                                               vezető főrabbi

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt január 26.

1935

A Nobel-díjas Thomas Mann Budapestre látogatott.

1958

Kádár János vezette első Kádár-kormány, hivatalos szóhasználattal „magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” kormányfőjének és kormánya...Tovább

1989

A Kossuth Rádióban elhangzik Pozsgay Imre bejelentése, hogy 1956 népfelkelésnek tekinthető, ezzel megkérdőjelezi a Kádár-rendszer...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők