Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

A magyarországi vörösterror zsidó származású áldozatai

A „Nemzet Vértanúinak 1918-1919" emlékmű felállítása

„Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték, ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték."

6.

Izraeliták Országos Irodája Elnökségének felhívása a zsidó hitközségekhez

Budapest, 1929. július 3.

 

Felhívás a magyar zsidósághoz!

 

A Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának elnöksége elhatározta, hogy az utókor számára összegyűjti és örök emlékezetül irattárában helyezi el a tíz év előtti kommunista rémura zsidóvallású mártírjainak neveit, akik a haza és a valláserkölcsi eszme szent ügyének védelmében vérüket hullatták és életüket feláldozták. A zsidó vértanúk ezen névsora hitet fog tenni és dicsőséges tanúságot fog szolgáltatni a magyar zsidóság rendíthetetlen, önfeláldozásig hűséges hazaszeretetéről, és örök időkre hirdetni fogja minden ellenkező ráfogás és rágalom ellenére, hogy a magyar zsidóság egyeteme mindig, mindenkor, a legsúlyosabb viszonyok közt kész volt életét és vagyonát a közös szent haza oltárán feláldozni. A kommunizmus véres uralmának negyvennél több zsidó mártírja méltóan sorakozik fel a szabadságharc húszezer zsidó honvédja és a nagy háború tízezer zsidó hősi halottjának nagy hadseregében, hirdetve a kötelesség szent teljesítését, becsületet szerezve a magyar hittestvéreinknek és az idők végéig ragyogó fényben tündöklő példaadásul szolgálva az élőknek és az egymást váltó nemzedékeknek. Az Iroda elnöksége áthatva a magára vállalt feladat nagy jelentőségétől, újból azzal a kérő szózattal fordul összes hittestvéreinkhez, akiknek hozzátartozói a véres terror napjaiban hősi halált szenvedtek, hogy azoknak nevét és a közelebbi körülményeket a vonatkozó bizonyítékokkal, - amennyiben még meg nem tettek volna - az Országos Izraelita Irodánál (Budapest V., Sas u. 91.) sürgősen jelentsék be.

Az Iroda elnöksége ép ily fontos feladatának tekinti, hogy az utókor számára mindazon hittestvéreink nevét feljegyezze, akiket a vörös terror családi tűzhelyük mellől túszok, vagy ellenforradalmárok gyanánt elhurcolt és állandó életveszélyben hosszabb-rövidebb ideig rabságban tartott. Ki fog derülni ebből a névsorból, hogy a kommunizmus a hazájához és vallásához hűségesen ragaszkodó zsidó polgárságban veszedelmes ellenfelét látta, és annak megfélemlítésével igyekezett zsarnok uralmát megszilárdítani. A zsidóvallású túszok tömege ad abszurdum fogja megcáfolni a gyűlölködők vádaskodását, mintha a kommunizmus a zsidóság hatalmi céljainak eszköze volna. Ma tíz évvel a rémuralom megszűnte után még lehetséges a zsidó túszok hiteles névsorának összeállítása. Az Iroda elnöksége tehát felhívja mindazon hittestvéreinket, akik a kommunizmus alatt, mint túszok vagy ellenforradalmárok fogságba hurcoltattak, hogy nevüket, elfogatásuk közelebbi körülményeit és annak tartamát sürgősen közölni szíveskedjenek. Különösen fontos volna, hogy a nagyobb hitközségekben élő hittestvéreink, akikről hitközségünk kimutatást nem vezethet, a reájuk vonatkozó adatokat a névsor teljessége érdekében közöljék az Irodával.

A magyar zsidóság önmaga iránti kötelességét rója le, mikor mindazok nevét megörökíteni segít, akik életüket áldozták fel vagy veszélyeztették a felforgató törekvések elleni küzdelemben.

Budapest, 1929. július 3-án

 

Dr. Eulenberg Salamon                                                                     Kohner Adolf

ügyvezető elnök                                                                                elnök

 

                                                           Dr. Bakonyi László

                                                                       titkár

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 10.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők