Diákok forradalma?

Az 1968. májusi válság Franciaországban

Magyarország az 1968-as megmozdulásokhoz hasonló utcai harcokat „testközelből" ismerte, tisztában volt azzal, hogy lehetnek külső erők az események mögött, és ismerte azon eszközöket is, hogy mi kell a hatalom megőrzéséhez.

A krízis – a májusi események

A következő forráscsoport hasonló szerkezetben, olykor átfedésekkel tárgyalja a májusi eseményeket. A legátfogóbb jelentés a közölt forrásokból szintén Valkó nagykövet nevéhez fűződik. A jelentést érdemes együtt kezelni a francia referatúrán összeállított két feljegyzéssel, amelyek közül az átfedések miatt csak a későbbit közöljük. (LÁsd a 2. számú dokumentumot!) Érdekes, hogy a Valkó-jelentést továbbküldésre alkalmatlannak tartották Budapesten, pedig bőségesebb és talán kissé árnyaltabb is a többinél, igaz ugyanakkor, hogy nem annyira koncentrál az események leírására. Ezek a források adják a legteljesebb képet af májusi események okainak vizsgálatában, ismertetik az eseményeket, gazdasági hatásokról értekeznek, elemzik a francia bel- és külpolitika megváltozásának lehetőségeit, és Franciaország nemzetközi megíté-lését is. Természetesen megfelelnek a korszak speciális feladatának is, azaz az FKP szerepét és működését vizsgálják. Közös elemként utalnak a tüntetések, sztrájkok kirobbantásáért – legalábbis részben – felelősnek tartott külföldi szálra is.

Az első – időben legkorábbi, a francia referatúra által készített

  – még a gaulleista fordulat, azaz május 30-a előtt született. A dokumentum röviden utal a gazdasági problémákra, ám inkább a tüntetések kibontakozására koncentrál. Nanterre-ben már 1967 novemberében volt egy öt napos sztrájk, amely során jobb körülményeket követeltek maguknak a diákok. A dokumentum felsorolja az 1968. tavaszi nagyaobb tüntetéseket, amelyek közül kiemelkedett a március 22-i nanterre-i   Az anarchista   vezette csoport később Március 22-e Mozgalom néven vált ismertté. Közben egyre erősebb kampány indult a vietnami háború ellen. Húsvét után a nanterre-i fakultást a dékán bezárta, Cohn-Benditet és két társát május 2-ára a fegyelmi bizottság elé idézték. Május 3-án volt az első nagy tiltakozó gyűlés a Sorbonne-on Cohn-Benditék mellett, ebből nőttek ki az első tömeg-tüntetések, és május 13-ig a vívták a diákok harcukat a rendőrséggel. Az események meglepetésként érték a kormányt és az elnököt is, akik csak egy ismétlődő monom-nak vélték az eseményeket, azaz a vizsgák közeledtével szokásos törni-zúzni jelenségnek, arra gondoltak, hogy a diákok nem akarnak vizsgázni.   és de Gaulle is elutaztak aktuális hivatalos útjukra. Távollétükben   erőszakosan válaszolt a valóban minden várakozást felülmúló tömeg követeléseire. Az elemzés szerint a diáktüntetések csak a szikra szerepét töltötték be a mozgalom során, hiszen a dolgozók helyzetének folyamatos romlása állt a háttérben. A tüntetésekhez ettől kezdve a középiskolások és pedagógusok is csatlakoztak.

sdfgsdfgsd

 Marc Daniel Cohn-Bendit (1968)

A francia referatúra június 4-i – általunk közölt – összefoglalója az események hátterét sokkal részletesebben elemzi az egy héttel korábbinál. Ez a dokumentum előtérbe helyezi a diákságot, amelynek tevékenysége láthatólag kényesen érintette a kommunista rendszert. Ne felejtsük el, a párizsi események egy világjelenség egyik állomását jelentették, amelynek olyan közös elemei voltak, mint az oktatási reform követelése minden országban, vagy a vietnami háború bírálata. 1968 tavaszán Európában és másutt is sok ország megküzdött a maga diákmozgalmával (USA, Kína, Mexikó, Olaszország). Az NSZK-ban a

  vezette diákmozgalom szintén nem választható el a franciaországitól. Érdekes módon a magyar diplomácia a többi diákmozgalom hatásával törődött a legkevesebbet ennek, aminek nyilván több oka lehet:

– ideológiailag a baloldalhoz sorolható csoportocskákról volt szó, amelyek bírálták a kommunizmust, amelyet totalitárius rendszernek tartottak.
– a kommunizmusból a maoizmust, illetve a trockizmust fogadták el, mert azok eltértek a szovjet vonaltól
– „a minden hatalom a dolgozó népé” szlogennel működő államszocialista rezsimek féltek a diákságtól – 1956 erre tanította meg a pártot – és a munkások hatalomra kerülésének lehetősége valamint az FKP szerepe izgatta őket,  így a sztrájkok talaján, mun-kástüntetések elemzésében láthatóan hazai pályán mozogtak a diplomaták.

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt években a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont számának két írása is ízelítőt nyújt. A szám tematikája: „Magyar diaszpórák, emigráns egyesületek, személyes sorsok a 20. században”. Az összeállításban a már említett két dokumentumközlésen kívül olvashatunk még sanghaji magyar kalandorokról, az ottani magyar érdekvédelemről, továbbá a franciaországi, illetve a tengerentúli magyar diaszpóra szervezeteiről, azok működéséről. Nem kapcsolódnak szorosan a témához, de érdekfeszítőek a kristályéjszaka magyar vonatkozásai, és igen tanulságos olvasmány Alapi Gyula Rákosi Mátyáshoz írt, mindeddig ismeretlen levele is.

Technikai okok miatt az összeállításunkat két, formailag ugyan különálló, de tartalmilag szorosan összetartozó részre bontottuk: az elsőt, tehát az idei 2. számot 2017. június 21-én, míg a második részt, azaz a 3. számot június 28-án közöljük.

Budapest, 2017. június 21.

A szerkesztők