A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal igyekezett nyugalomra is inteni. „Jól tudjuk, hogy az ifjúság, s ezen belül az egyetemi ifjúság éveken keresztül el volt zárva attól a lehetőségtől, hogy országos ügyekben és saját ügyeiben is hallassa hangját.”
A forradalom nem Budapesten kezdődött el, hanem Debrecenben. Október 23-án reggel több ezer debreceni diák gyűlt össze az egyetem előtt. A diákok innen jelszavakat skandálva és forradalmi dalokat énekelve, nyolcas sorokban a belvárosi MDP székházhoz vonultak, hogy az egyetemi ifjúság húsz pontos követelését kinyomtassák. A pártvezetés tárgyalt a diákok küldöttségével, majd Görbe János az épület erkélyéről elszavalta Petőfi Sándor Még kér a nép című versét.[
A reggeli órákban visszaérkezik Jugoszláviából a magyar kormányküldöttség. Az MDP Politikai Bizottsága ezt követően – legalábbis személyi összetételét tekintve – döntésképessé vált.
Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem tanácsa felhívást adott ki, amelyben nyugalomra és fegyelemre intette a felvonuló diákságot.
Az egyetemisták és főiskolások Diákparlamentjének Előkészítő Bizottsága felhívást intézett a munkás és parasztfiatalokhoz, amelyben saját ifjúsági szervezeteik megalakítására szólítják fel őket.
Az Irodalmi Újság különszámot jelentetett meg, amelyben közölték a magyar írók hét pontos – az eseményektől ekkorra már elmaradt – kiáltványát. Ebben önálló nemzeti politikát; valós nemzetiségi politikát; a gazdasági helyzet feltárását; szakemberek vezette üzemeket, új bér- és norma-rendszert; új alapú parasztpolitikát, önkéntes szövetkezés lehetőségét, árucserén alapuló rendszert; a párt és az állam vezetésében alapvető szerkezeti és személyi változásokat; szocialista demokráciának megfelelő választási rendszert követeltek.
A DISZ Központi Vezetősége kora délután összeült a XII. kerületi Böszörményi úton lévő székházban. Elfogadták a Lengyel Ifjúsági Szövetséghez szóló üdvözlő táviratot, de a vitát el sem kezdve, azzal a céllal, hogy fékezzék a meghirdetett tüntetés „ellenséges megnyilvánulásait”, a testület Bem térnél csatlakozott az egyetemistákhoz, és „felolvadt” a tüntető tömegben. A DISZ ezzel az aktussal lényegében megszűnt, még ha né-hány munkatárs be is nézett néhány napig a központba.
Az eredetileg programadónak szánt ülésre készített, és vélhetően Gosztonyi János KV titkár által készített referátum már nem hangzott el. A dokumentumban a szerző a DISZ-nek fontos szerepet szánt azzal, hogy álljon élére a kibontakozó népi forradalomnak. Olyan rétegszervezeti formát vázolt, amelyben „a szervezetek egy egységes ifjúsági szervezetbe tömörülnének, megőrizve saját arcukat.” A MEFESZ létezésével azonban az elképzelést ekkorra már túlhaladta az idő.
A pesti diákok közül sokan 1848 szimbólumát, a kokárdát tűzték mellükre, s követeléseiket – mint március 15-én – tizenkét pontban fogalmazták meg, s a ledöntött Sztálin-szobor helyén az 48-49-es hősöknek és mártíroknak akartak emléket állítani.
15 órakor indul el a diáktüntetés a Petőfi-szobortól. A pesti egyetemisták a Margit hídon át jöttek át a Duna jobb partjára, a budaiak a Duna-parton vonultak a Bem-szoborig. Estére a megmozdulások túlléptek a szervezők békés szándékain, s fegyveres akciók sorozata kezdődött.
A Szabad Ifjúság délutáni különszámának vezércikke „Miénk az utca” címmel jelent meg.
17 óra körül érkeztek az első tüntetők a Kossuth Lajos térre. Egy óra múlva már betöltötte a teret a mintegy kétszázezres tömeg. 21 órakor Nagy Imre beszédet mondott a Parlament erkélyéről.
17 óra tájban a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél is tüntetők jelentek meg, hogy beolvastassák a diákok 16 pontját. Az épület védelmét megerősítették, a katonák egy része azonban a tüntetők mellé állt. 22 óra körül megkezdődött a Rádió hajnalig tartó ostroma.
Este a Petőfi Kör az ELTE Múzeum körúti épületében a magyar egészségügy problémáiról rendezett vitát. A résztvevőket egy idő után „zavarta”, hogy mind több hír jött a forradalom kitöréséről, ill. egyre jobban lehetett hallani a közeli Rádió-székház ostromának fegyverropogását. A hallgatóság egy része el is távozott, hogy segítsen a sebesültek ellátásában.
Este Gerő Ernő élesen elítélte az eseményeket rádióbeszédében. Az el-mondottak tartalma csak olaj volt a tűzre, amelyet már a másnapi sajtó is „provokációra alkalmasnak és a munkásosztály megcsúfolásának” minősített.
21.37-kor a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. Budapest több pontján támadások érték a telefonközpontokat, nyomdákat és több fegyvergyártással foglalkozó üzemet
20 óra körül megkezdődött az MDP KV rendkívüli ülése, a testület másnap hajnalig folyamatosan tanácskozott. Gerő Ernő a szovjet csapatok beavatkozását kérte Moszkvától, ahol 23 óra körül parancsot adtak a székesfehérvári szovjet különleges hadtestnek Budapest megszállására.
II. Vilmos német császár hűségnyilatkozatot tesz a Monarchia mellett, megerősítve az I. világháború kitörését jelentő későbbi hadüzenetet...Tovább