Megszületett Törőcsik Mari a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő...Tovább
A Rákosi-család kapcsolata Bácskával
Joggal merül fel a kérdés: mi történt a Rákosi-család Szabadkán maradt tagjaival? A választ Szabadka II. világháborús áldozatainak névjegyzékében találjuk meg: apja, Rákosi József, bátyja Béla és húga Hajnalka a holokauszt áldozatai lettek. A szűkszavú adattár forrásként a szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/1947 számú, 1947. július 10-ei keltezésű határozatát jelöli meg, ami a Rákosi-család tagjainak holttá nyilvánítására vonatkozik.
Bevezető
Ismert tény, hogy a magyar történelem egyik legvitatottabb és legmegosztóbb személyisége - Rákosi Mátyás - Adán látta meg a napvilágot. A Tisza-menti településen vezetett zsidó felekezeti születési anyakönyv tanúsága szerint Rákosi Mátyás - akkor még Rosenfeld vezetéknéven - 1892. március 9-én született, apja Rosenfeld József, anyja Léderer Cecília: mindkét szülő származási helyeként Topolyát
meg.A
tanúsága szerint Rosenfeld József kereskedelemmel foglakozott, az anya pedig a gyermekeket nevelte: összesen 13-an voltak testvérek - a sorban Mátyás az ötödik volt - de közülük csak 11-en élték meg a .A Rosenfeld-család Adán nem találta meg a számítását, ezért 1898 októberében Sopronba költöztek: 1904 januárjában itt kapták meg a belügyminisztériumi jóváhagyást a családnév Rákosira történő magyarosítására. Ezt követően a család rövid időre visszaköltözött Topolyára. Hamarosan Szabadkára kerültek, és a jelek szerint itt rendezkedtek be tartósan.
Rákosi Mátyás az 1905-1906-os tanévtől a szegedi Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanulója lett, ahol 1910 júniusában tett sikeres érettségi vizsgát. Ebben az évben belépett a Magyarországi Szociáldemokrataf Pártba. Az 1910-1911-es tanévben felvették a budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémiára, amelyet 1912-ben fejezett be. Ezt követően Hamburgban, majd 1913-ban Londonban folytatta tanulmányait.
Rákosi Mátyás születésének bejegyzése az adai izraelita felekezeti születési anyakönyvbe. |
Az I. világháború kitörésekor - 1914 nyarán - bevonult a szabadkai állomáshelyű m. kir. 6. honvéd
. Elvégezte a tartalékos tiszti tanfolyamot, és 1915 tavaszán - hadapródként - a 6-os honvédek egy menetalakulatával az orosz hadszíntérre került. 1915 áprilisában orosz hadifogságba került. A hadifogságból 1918-ban tavaszán szabadul meg, és májusban hazatérhetett Szabadkára: két hónap szabadságot kapott. 1918 augusztusában frontszolgálatra alkalmasnak nyilvánították és hadnaggyá léptették elő. A frontra azonban már nem került ki, kiképzőtisztként tevékenykedett. 1918. október 31-én részese volt a szabadkai vasútállomás katonai birtokbavételének.Bácskában 1918. november elejéig tartózkodott. Feltehetőleg még a szerb csapatok beérkezése
Budapestre utazott, ahol belépett a frissen megalakult új politikai szervezetbe, a Kommunisták Magyarországi .1918 novemberét követően már - feltehetően - soha többé nem találkozott Szabadkán maradt családtagjaival. 1925-ben, egy rendőrségi kihallgatás során, a következőket vallotta családi kapcsolatairól:
„Izraelita szülőktől származom, apám szabadkai kereskedő, aki meglehetős vagyonnal rendelkezett. Szüleim vallásos zsidók, akikkel politikai nézeteim nem egyeznek. Jó viszonyban vagyok velük, az érintkezésünk azonban megszakadt, mert nem akartam szüleimet a jugoszláv hatóságok vegzálásainak
."Rákosi Mátyás további pályafutása ismeretes: 1919-es részvétele a Tanácsköztársaság létrehozásában és annak működtetésében, internacionalista tevékenysége 1920 és 1925 között, az 1925 és 1940 közötti börtönévek, a moszkvai évek 1940 és 1945 között, majd ezt követően magyarországi „regnálása" kegyvesztettségéig és száműzetéséig, illetve a Szovjetunióbeli időszak 1971-ben bekövetkezett haláláig.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 23.
1935
1935
Megszületik Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov szovjet űrhajós († 1971).Tovább
1940
Románia csatlakozik a tengelyhatalmakhoz.Tovább
1945
Első fokon halálra ítélik Imrédy Béla miniszterelnökötTovább
1956
Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) Ideiglenes Szervező Bizottsága Felhívásban szólította fel a parasztifjúságot a...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő