A Rákosi-család kapcsolata Bácskával

Joggal merül fel a kérdés: mi történt a Rákosi-család Szabadkán maradt tagjaival? A választ Szabadka II. világháborús áldozatainak névjegyzékében találjuk meg: apja, Rákosi József, bátyja Béla és húga Hajnalka a holokauszt áldozatai lettek. A szűkszavú adattár forrásként a szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/1947 számú, 1947. július 10-ei keltezésű határozatát jelöli meg, ami a Rákosi-család tagjainak holttá nyilvánítására vonatkozik.

Bevezető

Ismert tény, hogy a magyar történelem egyik legvitatottabb és legmegosztóbb személyisége - Rákosi Mátyás - Adán látta meg a napvilágot. A Tisza-menti településen vezetett zsidó felekezeti születési anyakönyv tanúsága szerint Rákosi Mátyás - akkor még Rosenfeld vezetéknéven - 1892. március 9-én született, apja Rosenfeld József, anyja Léderer Cecília: mindkét szülő származási helyeként Topolyát

meg.

A

tanúsága szerint Rosenfeld József kereskedelemmel foglakozott, az anya pedig a gyermekeket nevelte: összesen 13-an voltak testvérek - a sorban Mátyás az ötödik volt - de közülük csak 11-en élték meg a .

A Rosenfeld-család Adán nem találta meg a számítását, ezért 1898 októberében Sopronba költöztek: 1904 januárjában itt kapták meg a belügyminisztériumi jóváhagyást a családnév Rákosira történő magyarosítására. Ezt követően a család rövid időre visszaköltözött Topolyára. Hamarosan Szabadkára kerültek, és a jelek szerint itt rendezkedtek be tartósan.

Rákosi Mátyás az 1905-1906-os tanévtől a szegedi Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanulója lett, ahol 1910 júniusában tett sikeres érettségi vizsgát. Ebben az évben belépett a Magyarországi Szociáldemokrataf Pártba. Az 1910-1911-es tanévben felvették a budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémiára, amelyet 1912-ben fejezett be. Ezt követően Hamburgban, majd 1913-ban Londonban folytatta tanulmányait.

Rákosi Mátyás születésének bejegyzése az adai izraelita felekezeti születési anyakönyvbe.

Az I. világháború kitörésekor - 1914 nyarán - bevonult a szabadkai állomáshelyű m. kir. 6. honvéd

. Elvégezte a tartalékos tiszti tanfolyamot, és 1915 tavaszán - hadapródként - a 6-os honvédek egy menetalakulatával az orosz hadszíntérre került. 1915 áprilisában orosz hadifogságba került. A hadifogságból 1918-ban tavaszán szabadul meg, és májusban hazatérhetett Szabadkára: két hónap szabadságot kapott. 1918 augusztusában frontszolgálatra alkalmasnak nyilvánították és hadnaggyá léptették elő. A frontra azonban már nem került ki, kiképzőtisztként tevékenykedett. 1918. október 31-én részese volt a szabadkai vasútállomás katonai birtokbavételének.

Bácskában 1918. november elejéig tartózkodott. Feltehetőleg még a szerb csapatok beérkezése

Budapestre utazott, ahol belépett a frissen megalakult új politikai szervezetbe, a Kommunisták Magyarországi .

1918 novemberét követően már - feltehetően - soha többé nem találkozott Szabadkán maradt családtagjaival. 1925-ben, egy rendőrségi kihallgatás során, a következőket vallotta családi kapcsolatairól:

„Izraelita szülőktől származom, apám szabadkai kereskedő, aki meglehetős vagyonnal rendelkezett. Szüleim vallásos zsidók, akikkel politikai nézeteim nem egyeznek. Jó viszonyban vagyok velük, az érintkezésünk azonban megszakadt, mert nem akartam szüleimet a jugoszláv hatóságok vegzálásainak

."

Rákosi Mátyás további pályafutása ismeretes: 1919-es részvétele a Tanácsköztársaság létrehozásában és annak működtetésében, internacionalista tevékenysége 1920 és 1925 között, az 1925 és 1940 közötti börtönévek, a moszkvai évek 1940 és 1945 között, majd ezt követően magyarországi „regnálása" kegyvesztettségéig és száműzetéséig, illetve a Szovjetunióbeli időszak 1971-ben bekövetkezett haláláig.

 

Ezen a napon történt március 01.

1928

A felsőház több napos vita után elfogadta az 1920-as numerus clausus törvény módosítását, amely kiemelve „népfaj” kifejezést a törvényből...Tovább

1943

Túl erős radioaktív sugárzás miatt leállítják a világ első atomreaktorát, melyet 1942. december 2-án helyeztek üzembe Chicagóban, többek...Tovább

1966

A szovjet Venyera–3 behatol a Vénusz légkörébe.Tovább

1985

Bevezették a gyermekgondozási díjat, közismert nevén a gyedet.Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő