Mindszenty József alakja és ügye Zágon József Kada Lajosnak írt leveleiben (1962–1971) – I. RÉSZ

[1] Németh László Imre: Száz tíz éve született Zágon József apostoli vizitátor. In: uő: Magyarokról Itáliában 1924-2014. Budapest, 2020, 315.

[2] Mindszenty József: Emlékirataim. Budapest, 1989, 481.

[3] Zágon bevonását Mons. Cheli vetette fel, miután Budapesten tárgyalt az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőivel, és szükségessé vált az egyeztetés Mindszentyvel: „A missziót a bécsi érsek és »az elvándorlók és úton lévők lelki gondozásával foglalkozó« Pápai Bizottság titkára, Mons. Zágon József végezhetné: utóbbi nagyon kiegyensúlyozott és tehetséges személy. Mindszenty bíboros különös megbecsülését élvezi.” Somorjai Ádám OSB: Nuove fonti per la causa Mindszenty nelle carte Casaroli 1962–1965. Újabb Mindszenty-források Agostino Casaroli levéltári hagyatékában. Budapest, 2017 (METEM Könyvek 88.), 80., 7. sz. dokumentum (1971. május 13–20). Megbízásáról Zágon is írt, lásd jelen forrásközlésben a 13. sz. dokumentumot. A javaslatot követően felkérése gyorsan megtörtént.

[4] Msgr. Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972–1975). Abaliget, 2000, 241.

[5] Németh László Imre: Zágon-leveleskönyv. Iratgyűjtemény-töredék Mindszenty József bíborosról, 1967–1975. Budapest, 2011, 9–12.

[6] A magyar nyelvű iratok elolvasásához egy Rómában élő magyar jezsuita segítségét kérték. – Szilas László jezsuita szóbeli közlése Somorjai Ádámnak.

[7] Németh: Zágon-leveleskönyv…

[8] Az 1971. június 25–27-i emlékeztetőről lásd Somorjai Ádám: Ami az emlékiratokból kimaradt., VI. Pál és Mindszenty József, 1971–1975 (Historia pro futuro). Pannonhalma, 2008, 110–114.; Somorjai Ádám – Zinner Tibor, Washingtonból jelentjük. A budapesti amerikai nagykövetség Mindszenty bíboros tevékenységére vonatkozó, 1971-ben keletkezett iratai. Századok, 2010. 1. sz. 143–196.

[9] Somorjai Ádám OSB: Sancta Sedis Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty, III/2. Documenta, 1967–1971. – Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása III/2. Tanulmányok és szövegközlések. Budapest, 2012, 77–83.: 91. sz. dokumentum.

[10] A levél kézbesítéséről lásd Deák András – Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Menedékben. Amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról 1957–1970. Budapest, 2019, 621–624., 269. sz. dokumentum.

[11] Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. Budapest, 2005, 240–248., 73. sz. dokumentum (1965. február 24.).

[12] Zágon irathagyatékát jelenleg a római Szent István Alapítvány őrzi. Jelzete: SZIA–Zágon. Leírása Németh: Zágon-leveleskönyv… 17–18.

[13] Mons. Szabó János (1905–1991) South Bend-i (Indiana állam) Magyarok Nagyasszonya templom plébánosa 1935-től, 1958-tól az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke. Zágonhoz fűződő kapcsolatához lásd: Németh László Imre: Zágon József és Szabó János levelezése, 1956–1965, Zágon József halálának 45. évfordulója emlékére. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2019. 1–4. sz. 230–247.

[14] Deák András Miklós: A kivételezett magánszemély – Mons. John S. Sabo. In: John Sabo and Cardinal Mindszenty 1957-1971 Mons. John Sabo és Mindszenty bíboros. Szerk. Somorjai Ádám OSB. Budapest, 2021 METEM Könyvek 93 – Magyarország Barátai Könyvek), 23–61.

[15] Somorjai: Mons. John… 248–249., 168. sz. dokumentum.

[16] Németh: Zágon József és… 245–147.

[17] Németh: Zágon-leveskönyv… 36–37., 2. sz. dokumentum. Az 1972–1973-ból több levél is van: uo. 58–62., 23/1–2.; 63–64., 25/1–3.; 76–77., 30.

[18] Kada Lajos (1924–2001) c. érsek, pápai nuncius, vatikáni diplomata. Pajor András: „A te szavadra…”. Látogatások Kada Lajos érseknél. Kecskemét, 2001.; Beke Margit: Az Esztergomi (Esztergom-Budapesti) Főegyházmegye papsága, 1892–2006. Budapest, 2008, 324–325.

[19] Németh László Imre: A Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának levéltára, 1950–1958. Megjelenés előtt.

[20] Zágon haláláról Kada 1975. október 6-án azt írta Mons. Szabó Jánosnak, hogy „Nagyon sokat veszítettünk. Én legkedvesebb atyai jóbarátomat is.” A levelet közli Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975. november 2. 2.

[21] A levélgyűjtemény rövidítése: Zágon–Kada. Története Németh László Imre: Mindszenty megvalósult álma. A Santo Stefano Rotondo és a Szent István Ház. Budapest, 2009, 16. A 66 sorszámozott irat másolata 2022 végén a létrehozott Zágon–Magániratok gyűjtemény része lett VII. sorszám alatt. A gyűjtemény Esztergomba, a Prímási Levélárba kerül.

[22] Évek szerint 1960: 3, 1961: 5, 1962: 2, 1963: 3, 1964: 7, 1965: 5, 1966: 4, 1967: 6, 1968: 4, 1969: 7, 1970: 8, 1971: 6.

[23] Az 1971-ben írt leveleket már közzé tettük: Németh: Zágon-leveleskönyv… 36–54.

[24] A 9. és a 11. dokumentumokban, Mindszenty neve csak meg van említve a 75. életévüket elért püspökök nyugdíjazási ügye és Szent István millenniuma alkalmából írt pápai levél kapcsán.

[25] Innsbruck melletti falu. Zágon rendszeresen itt töltötte szabadságát a Hotel Altenburgot üzemeltető családnál. Németh László Imre: Zágon József (1909–1975). In: uő: Magyarokról… 269. A szálloda fejléces levélpapírján írta Kadának 1963. szeptember 4-én kelt levelét (Zágon–Kada 13.).

[26] Zágon–Kada 11. (Róma, 1963. január 14.)

[27] A Pápai Magyar Intézetből (a továbbiakban: PMI) 1964-ben nem közvetlenül költözött Casaroli lakásába, mint ahogy azt életrajzában írtuk, hanem először a Viale Quattro Ventin lakott. Németh: Magyarokról… 282.

[28] Ezeken az Alapítvány címeként még Zágon lakáscíme szerepel: Via Porta Angelica 63. Roma.

[29] A Santa Maria Maggiore–bazilika káptalanjának 1969. február 25-én lett tényleges kanonokja. – lásd Clero Liberiano a servizio della Salus Populi Romani 1800–2010 (Studia Liberiana II.). A cura di Mons. Michal Jagosz, Roma, 2011, 213.

[30] Többek között a születésnapjára (november 2.) küldött jókívánságot köszöni meg, így azt valószínűleg 1970. novemberében írta, a levél a gyűjteményben az 1970. október 12-i levél után található. Zágon–Kada 60.

[31] 1970. április 30-án lett a Püspöki Kongregáció keretében létrejött Pontificia Commissione per la Pastorale dell’Emigrazione e del Turismo első titkára. Lásd Acta Apostolicae Sedis, 1970. N. 5. 319.

[32] Lásd a 10. sz. dokumentum.

[33] Lásd a 4. sz. dokumentum.

[34] Zágon–Kada 28. (Bad Godesberg, 1965. november 20.); Zágon–Kada 34. (Bad Godesberg, 1967. január 8.)

[35] Németh: Zágon–leveleskönyv… 44–45., 4–6. sz. dokumentum (Buenos Aires, 1971. június 2.); 7–1. sz. dokumentum (Buenos Aires, 1971. július 29.); 7–2. sz. dokumentum (Buenos Aires, 1971. augusztus 2.).

[36] Kardos Tibor (1908–1973) irodalomtörténész, 1946–1950 között volt igazgató. – Csorba László: A Római Magyar Akadémia története 1945 után. In: Száz év a magyar-olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos kulturális és egyházi intézetek Rómában (1895–1995). Szerk. uő. Budapest, 1998, 45–54.

[37] Magyary Gyula (1901–1988) pap, egyházjogász, 1943-tól a Hitterjesztési Kongregáció Főiskoláján az egyházjog professzora. Kardos Tibor tőle vette át a Római Magyar Akadémia vezetését. Csorba: i. m. 46-47.

[38] Kardos májusi római puhatolózása része lehet a magyar–vatikáni kapcsolatok 1962 tavaszi érlelődésének. Ennek első fontos lépése volt, hogy Francesco Lardona (1887–1980) c. érsek, aki 1959-1966 között volt internuncius Ankarában, XXIII. János pápa megbízásából márciusban felvette a kapcsolatot a törökországi szovjet nagykövettel. Ezt követően pedig április 30-án megkereste az ottani magyar követséget és érdeklődött azután, hogy Mindszenty bíboros részt vehet-e a zsinaton. Fejérdy András: Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat, 1959–1965. Budapest, 2011 (Társadalom- és Művelődéstörténeti tanulmányok 43.), 26–27. A magyar emigráció részéről Tomek Vince piarista generális biztatására Barankovics István 1962 novemberében készített egy Pro memoriát a Szentszéknek a magyar egyházról és Mindszenty helyzetéről. – Kálmán Peregrin OFM: Mindszenty, Tomek, Barankovics, Arcvonások és fordulópontok a keleti politika világában. Budapest, 2020, 63–81.

[39] Ügynöki jelentés szerint Mons. Emilio Rossi a Consistorialis Congregatióban a menekültek apostoli delegátusa úgy nyilatkozott, hogy Magyary és Zágon kölcsönösen jelentgetik egymást. – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára O-14963/1/76 28 Canale 1. Zágon rövid híre sejtetni engedi, hogy kapcsolatuk nem volt felhőtlen.

[40] Mons. Balducci D. Corradóról lehet szó, aki a Vatikánban, az államtitkárságon a Rendkívüli Egyházi Ügyek Pápai Kongregációjának munkatársa volt (Santa Congregazione degli Affari Ecclesiastici Straordinari, Addetto Segretario di Nunziatura di 1^a Classe). Lásd Annuario Pontificio 1962, Città del Vaticano, 1962, 893. Kada Lajos biztosan ismerte, mert kezdő diplomataként 1957-től az államtitkárságon dolgozott.

[41] Franz König (1905–2004) kardinális, bécsi bíboros érsek 1963. április 18-án látogatta meg először Mindszentyt a budapesti amerikai követségen. A látogatásról lásd Balogh Margit: Mindszenty József (1892–1975). I–II. Budapest, 2015, II. 1152–1165.
 

[42] Tóth K. János (1909–1998) lateráni kanonok útján intézett vízumkérelemről van szó. Esty Miklós (1895–1973) világi pápai kamarásnak, a Szent István Társulat delegált adminisztrátorának 1962 húsvétján küldött egy kódolt képeslapot, amelyben arról értesítette, hogy König bíboros szeretné meglátogatni Hamvas Endre csanádi püspököt. Esty azt tanácsolta, hogy König kérjen vízumot. Balogh: Mindszenty… II. 1153–1154., 313-as jegyzet.

[43] A II. Vatikáni Zsinat első ülésszakára érkezett magyar zsinati delegációt kilenc fő alkotta, két püspök, egy apostoli kormányzó és hat kísérő. Fejérdy: Magyarország… 281–282.

[44] Esty a zsinat első ülésszakán Hamvas Endre csanádi püspök kísérője. „Pátkai” fedőnéven a magyar állambiztonság ügynöke. Fejérdy: Magyarország… 121., 36. jegyzet. Az Állami Egyházügyi Hivatalt arról tájékoztatta, hogy König bíboros kérette magához 1962. november 17-én és közölte vele, hogy 1963 tavaszán Magyarországra szeretne utazni és Mindszenty bíborost is meg szeretné látogatni. Balogh: Mindszenty… II. 1154. König felkéréséről Antonio Samorè érsek, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Pápai Kongregációjának (Sacra Congregazione per gli Affari Ecclesiastici Straordinari) titkára ezt írta: „konzultálni lehetne König bíborossal, meg lehetne mutatni neki a szükséges dokumentációt, hogy megtudjuk: kész-e elmenni Budapestre, hogy találkozzék Mindszenty bíborossal: arról lenne szó, hogy ismertesse vele a helyzetet és megkérdezze mi lenne a szándéka, és hogy elfogadja-e a kormány fentebb jelzett feltételeit.” A dokumentumra rávezették, hogy XXIII. János pápa az 1962. november 20-i audiencián jóváhagyta a javaslatot, hogy König bíboros meglátogassa Mindszenty bíborost. – Somorjai: Nuove fonti… 32–33., 1. sz. dokumentum (1962. november 13.).

[45] Hamvas Endre (1890–1970) csanádi püspök, majd 1964-től kalocsai érsek, a zsinati delegáció vezetője. Fejérdy: Magyarország… 281.

[46] XXIII. János pápától.

[47] Kőnig a látogatásáról a tényeknek megfelelően nyilatkozott: nem saját kezdeményezésére utazott Magyarországra, hanem a pápa megbízásából. Balogh: Mindszenty… II. 1153., 309-es jegyzet.

[48] privát alapon

[49] Mindszenty a látogatásról ezt írta: „König bécsi bíboros-érsek – 1963 után – többször felkeresett, előbb XXIII. János, majd VI. Pál pápa kérésére. XXIII. János pápa minden presszió nélkül – szabad elhatározásomat tiszteletben tartva – érdeklődött: Mennék-e Rómába kúriai állásra.” Mindszenty: Emlékirataim 451. A látogatásról részletesen lásd Balogh: Mindszenty… II. 1163.

[50] Amerikai diplomaták feljegyzései König látogatásával kapcsolatos sajtóhírekről lásd Deák – Somorjai – Zinner: i. m. 345–346., 109. sz. dokumentum: Bécsi lapok Mindszentyről (Bécs, 1963. március 8.) és 357–358., 116. sz. dokumentum: König látogatása – az „Amerika Hangja” rádió adása (Washington, 1963. március 20/21.).

[51] König a korábban más célzattal kért vízumkérelmét, a pápa jóváhagyásával kapott megbízatásának a teljesítésére használta fel. Zágon információja tehát csak részben felelt meg a tényeknek.

[52] Joszif Szlipij (1892–1984) görögkatolikus érsek. XXIII. János pápa parancsára 1963-ban hagyta el hazáját és utazott Rómába, annak a lehetőségével, hogy hazatérhet a Szovjetunióba. 1965-ben a pápa bíborossá kreálta. Balogh: Mindszenty… II. 1141–1144.

[53] Az út és az ideje még teljesen bizonytalan.

[54] Paulai Imre Károly (1907–1971) premontrei szerzetes pap, tanár. 1956-ban segélyek ügyében ment Bécsbe és ott kapott állandó beosztást. Haláláig a Caritas Internationalis bécsi irodájának lett a vezetője. Diós István: Lelkipásztoraink, 1945–2010 között elhunyt egyházmegyés és szerzetes papjaink. Budapest, 2015, 430.

[55] Az első tárgyalásra Prágában 1963. május 12–14. között került sor, amelyet másik kettő követett még ugyanebben az évben. Lásd Jan Mikrut: La Chiesa cattolica nella Repubblica Ceca. In: La Chiesa cattolica e il communismo in Europa Centro-Orientale e in unione Sovietica. A cura di uő., San Piero in Cariano, 2016. 79–156., különösen L’Ostpolitik vaticana in Cecoslovachia (128–133.).

[56] engedményeket. Ugyanezt állapítja meg a tárgyalásokról Hrabovec is. Emilia Hrabovec: Santa Sede e Cecoslovacchia 1945–1965, In: Chiesa del silenzio e diplomazia pontificia, 1945–1965 (Ponticio Comitato di Scienze Storiche – Atti e Documenti 49.). A cura di uő – Giuliano Brugnotto – Peter Jurčaga, Città del Vaticano, 2018, 89.

[57] Zágon az itt és a 4. dokumentumban írtak szerint nem tudott arról, hogy az államtitkárság kezdeményezte a tárgyalások folytatását a magyar kormánnyal, amire 1964. március 13–24. között került sor Budapesten. Szabó: i. m. 180–181., 51. sz. dokumentum (1964. március 24.).

[58] A közös nyilatkozat kiadását a főlelkészek 1963. február 19–20-án Muttersben tartott konferenciájukon határozták el, amelyet a jegyzőkönyv így rögzített: „A konferencia […] a mellékelt közös nyilatkozatot bocsátotta ki.” SZIA–Zágon 38.12. A nyilatkozat gépelt szövege: SZIA–Zágon 38.10. Keltezése: Innsbruck 1963. február 26. Közzé téve: Nyilatkozat Európai főlelkészeink az egyház otthoni helyzetéről. Katolikus Szemle, 1964. 2. sz. 148–150. Egy magyar szöveget hosszabb címmel aláírás nélkül és a német fordítással közöl Cserháti Ferenc: Vatikáni megbízottak, a külföldi magyar lelkipásztori szolgálatban, 1945–2006. Budapest, 2009, 123–131. Zágon a nyilatkozatot így kezdte: „1964. február 8-án volt 15 éve, hogy a kommunista népbíróság Mindszenty József bíboros esztergomi érseket, Magyarország prímását koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte.”

[59] Nota Bene – Jól jegyezd meg!

[60] Őry Miklós (1909–1984) jezsuita szerzetes pap. 1959-től Klagenfurtban élt, a Magyar Papi Egység című lapot szerkesztette. Bikfalvy Géza: Magyar jezsuiták történeti névtára, 1853–2003 . Budapest, 2007 (METEM Könyvek 53.), 171.

[61] Részt vettek a konferencián, a jegyzőkönyvben azonban nincsenek feltüntetve. Zágon Kadának megköszönte a részvételét: Zágon–Kada 16. (Róma, 1964. március 11.).

[62] A főlelkészek, akik a nyilatkozatot megkapták, feltehetően ugyanazok, akiknek neve szerepel a február 26-i német nyelvű állásfoglaláson: Pfeiffer Miklós (Svájc), Ádám György (Németország), Varga László SJ (Belgium), Demel Iván (Ausztria), Vecsey József (Franciaország), Kerényi György (Anglia). – Cserháti: Vatikáni… 131. A Katolikus Szemle nem közölt aláírásokat, a gépelt szövegen a nevek fel vannak tüntetve. SZIA–Zágon 38.10.

[63] Az államtitkárságra, ami a pápai palota harmadik emeletén van.

[64] Csertő Sándor (1913–1982) esztergomi főegyházmegyés pap. 1953-tól a Hittani Kongregációban dolgozott, ezekben az években helyettes jegyző és megbízott levéltáros. Beke:i. m. 134–135.

[65] Agostino Casaroli (1914–1998) vatikáni diplomata, 1967-től a Rendkívüli Közügyek Tanácsának, majd 1968-tól jogutódjának, az Egyházi Közügyek Tanácsának c. érsek, titkára. 1979-től bíboros államtitkár. https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bcasaroli.html (utolsó letöltés: 2022. december 27.).

[66] A magyar kormány és a vatikáni megbízottak 1964. március 13–24. között tárgyaltak Budapesten. A tárgyalásról készített tájékoztató jelentés 5. pontja szól a Mindszenty–ügyről, amely rögzítette, hogy „egyetértés alakult ki arra vonatkozóan, hogy a tárgyaláson szereplő kérdéseket a Mindszenty-ügytől függetlenül is mindkét fél kész megoldani.” Szabó: i. m. 180–181., 51. sz. dokumentum (1964. március 24.). A főlelkészi nyilatkozatban írtak hasonló irányba mutattak: „S hogy ma Mindszenty–kérdés van, az ezeknek a magyar katolikus Egyház ellen elkövetett s ma is fennálló jogtalanságoknak következménye. Nem a Mindszenty-kérdést kell elsősorban megoldani, hanem ennek okait kell eltávolítani, az Egyháznak a magyar alkotmányban lefektetett, de soha meg nem adott szabadságát kell biztosítani s ez majd meghozza a bíboros személyi kérdésének megoldását is.” A gondolatot Zágon megismételte a bíboros aranymisére írt cikkében is: „Aki a magyar egyházon segíteni akar, először biztosítsa annak alapvető szabadságát, elemi jogait s ezzel megoldotta a Mindszenty problémát is.” Zágon József: Az aranymisés Mindszenty. Katolikus Szemle, 1965. 1. sz. 101. A Mindszenty-ügy és a tárgyaláson szereplő kérdések szétválasztásáról már 1962 őszén Hamvas Endre csanádi püspökkel, a zsinat alatt folytatott megbeszélést követően az alábbi feljegyzés készült: „tudatában van [Hamvas] a dolog és a kormányzati manőver rendkívül kényes mivoltának, amely le akarja választani a  »Mindszenty-ügyet« a rendkívül súlyos magyarországi vallási helyzet egészéről. Somorjai: Nuove fonti… 32., 1. sz. dokumentum (1962. október 13.).

[67] Meglátjuk!

[68] Mester István (1917–1984) 1952. július 1-től a Zsinati Kongregáció, a későbbi Papi Kongregáció keretében a Szentszék szolgálatában állt, 1953-tól a Pápai Magyar Intézet vicerektora, és 1951–1964 között a Magyar Püspöki Kar római ügyintézője (agens). Németh László Imre: A római Szent István Alapítvány. Budapest, 2015, 24–25.

[69] Az 1964. március 13–24-én tartott tárgyalásról készült jelentés 4. pontjában ez áll: „A Vatikán megbízottja kijelentette, hogy készek a római PMI ügyéről tárgyalni és megoldani, hogy az eredeti céljának megfelelően a magyar állam és a püspöki kar felhasználhassa. […] Ígéretet tettek arra, hogy Mester István és Zágon József, a magyar papi emigráció két vezéralakja ügyét megvizsgálják és megfelelő intézkedéseket tesznek.” Szabó: i. m. 181. 51. sz. dokumentum (1964. március 24.). E kijelentést a PMI vezetőinek előzetes és önkéntes nyilatkozatainak birtokában tették, ahogy azt a PMI 1963–1964. év végi konferenciáján elhangzottak mutatják: „az elöljáróság már február 22-én kifejezte, motu proprio, azt az önkéntes hozzájárulását a Szentszék illetékesei felé, hogy hajlandó visszalépni a vezetéstől, ha a Szentszék ítélete szerint ez az Egyház érdekeinek jobban megfelel.” PMI levéltár 38/1964. Zágon várható leváltásukat megírta Szabó Jánosnak – lásd SZIA–Zágon 30.3. (Róma, 1964. február 17.).

[70] A PMI működése mind a mai napig töretlen. Tóth Tamás: A Pápai Magyar Intézet Róma, Róma – Budapest, 2017. Zágon félelme tehát ezzel kapcsolatban nem vált valóra.

[71] Zágon abban reménykedett, hogy a Szentszéknek a tárgyalásokkal sikerül egy új püspöki kart létrehoznia, ami véleménye szerint elsősorban a kinevezendő személyeken múlik. Lásd 6. sz. dokumentum.

[72] A várakozás, hogy a megállapodást követően Mindszenty bíboros Rómába jön általános volt, az Egyesült Államokban sok magyar emigráns biztosra vette. Németh: Zágon József és… 245.

[73] A témához Németh: Mindszenty megvalósult… 85–92; Fejérdy András: Állam(biztonság)i játszmák a Pápai Magyar Intézet átvétele körül. In: Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban. Szerk. Soós Viktor – Szabó Csaba – Szigeti László. Budapest, 2010, 361–395.

[74] Az év végi konferenciát 1964. június 16-án tartották, ezen Zágon nem vett részt, mert még az Egyesült Államokban volt. A konferencia jegyzőkönyve PMI levéltár 38/1964; Németh: Mindszenty megvalósult… 89.

[75] joghatóságot

[76] joghatóság

[77] Az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendelet az egyes egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról. Kihirdetve: 1957. március 24. Lásd  Balogh Margit – Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790–2005. II. (Historia Könyvtár Okmánytár 2.). Budapest, 2005, 981–982., 211. dokumentum.

[78] A tárgyalások lezárulását követően Zágon hasonló értelemben értékelte a megállapodást az 1965. február 24-én Münchenben tartott főlelkészi találkozón: „Ez volt az első eset, hogy a Szentszék emberei közvetlenül kapcsolatba kerültek egy kommunista kormánnyal. Olyan tapasztalatokat szereztek, melyekkel a Szentszék eddig nem rendelkezett.” Nyomtatásban Szabó: i. m. 240–248., 73. sz. dokumentum (1965. február 24.). Casaroli maga is így értékelte a tárgyalásokat: „S ha mást nem is, lehetővé tette, hogy részleteiben és közelebbről megismerjük azt. Legyen szabad hozzátennem: abban is segítségére lesz az Apostoli Szentszéknek, hogy még pontosabb képet alkosson azokról a szenvedésekről és problémákról, amelyekkel naponta meg kell birkózniuk a magyar ordináriusoknak és papoknak: olyan problémákról, amelyekből a kiutat csak az Apostoli Szentszék segítsége és támogatása révén lehet megtalálni.” Somorjai: Nuove fonti… 39., 3. sz. dokumentum (1963. május 10.).

[79] A nyilatkozat 1964. szeptember 16-án kelt. Megtalálható Zágon irathagyatékában: SZIA–Zágon 38.7. és 42.14. Nyomtatatásban is megjelent: Egyesség a Szentszék és a magyar kormány között, Az európai magyar főlelkészek nyilatkozata. Katolikus Szemle, 1964. 3. sz. 235–239.

[80] Zágon a főlelkészeket ezzel kapcsolatban így tájékoztatta: „A Szentszék részéről igen nagy gondot okozott, aláírható-e ilyen megállapodás. Külön komisszió [bizottság] foglalkozott ezzel, s végül is Mindszenty bíboros is hozzájárulását is kérték. A kardinális töviről hegyire elolvasta nemcsak a megállapodás 3. pontját, hanem az egész jegyzőkönyvet is”. Szabó: i. m. 242., 73. sz. dokumentum (1965. február 24.). Maga Mindszenty napi jegyzeteiben 1964. szeptember 16-án ír erről. Mindszenty József: Napi jegyzetek, Budapest, amerikai követség. 1956–1971. Vaduz, 1979, 358–360. A megállapodást 1964. szeptember 8-án kapta kézhez. Balogh: Mindszenty… II. 1202–1206. A tárgyalásokról azonban már 1963-ben kapott tájékoztatást az alábbi feljegyzés szerint „Nem ellenzem [Mindszenty] a tárgyalásokat az Apostoli Szentszék és az úgynevezett Magyar Kormány között, számos lehetőség van, amely az Egyház javát szolgálja. Nem ellenzem azt a nemes kezdeményezést, hogy megsegítsék nemzetem Egyházát.” Somorjai: Nuove fonti… 63., 5. sz. dokumentum (1963. április 6.). A bíboros visszaemlékezéseiben a tárgyalásokról ez olvasható: „a Vatikán belement olyan tárgyalásokba, amelyek a kommunistáknak előnyt jelentettek, a magyar Egyháznak pedig súlyos hátrányára voltak.” Mindszenty: Emlékirataim 463. A tárgyalások negatív megítélése a megállapodást követő fejleményeknek köszönhető. Véleményünk szerint ez a bekezdés jórészt a szerkesztők munkáját tükrözi. Az emlékiratok keletkezéséről Balogh Margit: Ikonná dermedt emlékirat, avagy egy jó pásztor naplója. Mindszenty József bíboros emlékiratainak története. Századok, 2012. 1. sz. 3–45.

[81] Zágon hasonló értelemben értékelte a tárgyalásokat a főlelkészeknek is: „a Szentszéknek mégis kötelessége volt a felkínált lehetőséget felhasználni s legalább kipuhatolni, milyen eshetőségei vannak az egyháznak a mai magyar viszonyok között. […] A kísérlet, hogy az agyonsanyargatott egyháznak némi segítséget, erkölcsi hátteret biztosítson a Szentszék részére kötelező volt. Még annak árán is, hogy a kommunista propaganda a puszta tárgyalás tényét is a maga részére fogja kihasználni. A Szentszék ezeket eleve belekalkulálta. Tévedés volna azt hinni, hogy a Szentszék naivul bocsátkozott volna előre kilátástalannak látszó tárgyalásokba. Nem naivság, a magyar egyház őszinte szeretete, helyzetének javítása, a romlás megállítása volt a cél.” Szabó: i. m. 241., 73. sz. dokumentum (1965. február 24.).

[82] Zágon ezt is ugyanezekkel a szavakkal hangsúlyozta a főlelkészeknek: „Az ún. megállapodásnak igen komoly elvi jelentősége van. A magyar kormány ezzel elismerte a Szentszéknek illetékességét a magyar egyházi ügyekben.” Uo.

[83] A levél igen tömör, értelmezésében feltételezésekre szorulunk. Nem derül ki, hogy kik vettek részt Muttersben a megbeszélésen, nem kizárt, hogy Kada is ott volt. A megbeszélésre talán júliusban kerülhetett sor. Az biztos, hogy Zágon augusztus 14-én Rómából válaszolt Fáy Erzsébet augusztus 13-i keltezéssel írt levelére, amelyben értesítette őt arról, hogy örökségét jótékonysági célra akarja fordítani, amelyből a magyar ház felépítésére 80–100 millió lírát helyezett kilátásba. Lásd SZIA–Zágon 5.1–2.; Németh: Mindszenty megvalósult… 97–101.

[84] VI. Pál pápának és Mester Istvánnál. A levelet Muttersben fogalmazták, feltehetően a magyar egyház ügyében.

[85] A júniusban írt és e tanulmány második részében közölt levéltervezetről van szó, amelyet Kada véleményezett.

[86] Nem találtuk nyomát annak, hogy Zágon küldött-e még értesítést Mindszentynek. Kadának 1965-ben még két levelet írt (Zágon–Kada 27: november 11., valamint Zágon–Kada 29: december 6.), de azokban a Mindszenty–ügyről nincs szó.

[87] Luigi Bongianino (1919–2003) vatikáni diplomata, Casaroli munkatársa a Rendkívüli ügyek pápai tanácsában. 1968-ban vulturai c. püspök és albai apostoli adminisztrátor lett, majd 1970-ben megyéspüspök, 1975–1996 között Tortona püspöke. https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bbong.html (utolsó letöltés: 2022. október 26).

[88] A találkozóra azután került sor, hogy Mons. Bongianino Magyarországon járt, miután a Politikai Bizottság 1967. február 7-én tartott ülésén hozzájárult hozzá, hogy főpapi kinevezésekhez szükséges kánoni vizsgálat lefolytatására Magyarországra utazzon. Szabó: i. m. 306–307., 93. dokumentum (1967. február 7.).

[89] Az 1967. január 13–18. között a Vatikánban tartott tárgyalásról készített jelentés első pontjában rögzítette, hogy a felek tárgyaltak a 75. életévüket betöltő főpapok nyugdíjazásáról és utódlásáról. Casaroli vezetésével a vatikáni tárgyaló fél leszögezte „azt az elvi álláspontjukat, hogy az államilag akadályoztatott főpapok nyugdíjazásához nem járulnak hozzá. (Ilyen konkrét esetként került szóba Pétery, volt váci püspök esete, de Mindszenty is analóg eset, mivel ez év márciusában lesz 75 éves.).” Szabó: i. m. 302–305., 92. dokumentum (1967. január 31.).

[90] Pétery József (1939–1967) váci püspököt 1942-ben XII. Pius pápa nevezte ki. 1953-ban Hejcére száműzték. Diós: Lelkipásztor… 435–436.

[91] A levelezésben ez az egyetlen utalás arra, hogy Kada Lajos is küldött információkat Zágonnak Mindszentyre vonatkozóan.

[92] Mindszenthy az amerikai nagykövet érkezésének hírére akarta elhagyni a nagykövetséget. A nagy riadalmat kiváltó esemény története Balogh: Mindszenty… II. 1228–1237. Zágon Mindszenty ügyére vonatkozó irathagyatékában megtalálható az eseményről a Katholische Nachrichten Agenturban megjelent hír. Németh: Zágon-leveskönyv… 23–25., 1. sz. dokumentum (1967. október 24.). Kadának ezen sajtóhír megjelenése után írt. Mindszenty következetes volt álláspontjához, mivel részéről a követség elhagyása a követ érkezése előtt már 1963-ban felmerült Casaroli feljegyzése szerint: „1963 májusában őeminenciája azt mondta, hogy ha az Egyesült Államok – miután 1956 óta csak ügyvivőjük van – követet neveztek volna ki, amint arról szó volt, ő a maga részéről elhagyta volna a követséget, felvállalva sorsát, amelyek a magyar kormány szánt neki.” Somorjai: Nuove fonti… 46–47., 4. sz. dokumentum (1964. március 4.).

[93] König bíboros 1967. októberében kétszer járt Mindszentynél. Balogh: Mindszenty… II. 1234.

[94] kormány

[95] Zágon hasonlóan érvelt 1967-ben írt levelében: „A követségről és az országból való távozásnak— ha erre sor kerül — bele kellene illeszkednie Eminenciád eddigi vonalvezetésébe: nem önmagáért, nem politikai szempontból, hanem az egyház érdekében szenvedett, s ha most szabad földre lép, ezt sem egyéni, sem nem politikai, hanem vallási érdekből kívánja tenni (pl. a Szentatya iránti engedelmességből, hogy szolgálatot tegyen az Egyház jövőjének kialakításához stb.).”

[96] Az apostoli levél latinul megjelent: L’Osservatore Romano, Sabato 21 Agosto 1970. Anno CX. N. 191. Elektromos formában https://www.vatican.va/content/paul-vi/la/apost_letters/documents/hf_p-vi_apl_19700806_sancti-stephani-ortum.html (utolsó letöltés: 2022. január 8). Története Németh László Imre: Szent István milleneuma, Zágon József megvalósult álma. In: Ecclesiae et Historiae servus infatigabilis, Tanulmányok Somorjai Ádám 70. születésnapjára. Szerk. Zombori István. Budapest, 2022, 434–446.

[97] A levelet nyomtatásban először közölte Adriányi Gábor: A Vatikán keleti politikája és Magyarország, 1939–1978. A Mindszenty-ügy. Budapest, 2004, 88–89.

[98] A két lehetőség közül Mindszenty Rómát választotta, mert korábban az amerikai követségen a következő üzenetet kapta Stepinac bíborostól: „Mindszenty ne menjen bele semmiféle hazainternálásba, amelynek folyamányaképpen [sic!] hazainternálnák szülőfalujába, Csehimindszentre. Tönkre teszik az otthoni légkört, még jobban ki lesz szolgáltatva nekik, mint akár a börtönben, akár az amerikai követségen.” Mészáros: i. m. 32. Az üzenetről a bíboros maga azt írja, hogy az nem mindenben felelt meg a tényeknek. Mindszenty: Emlékirataim 478–479.

[99] Giovanni Cheli (1918–2013) vatikáni diplomata, c. érsek, bíboros. 1967 és 1973 között dolgozott az Egyházi Közügyek Pápai Tanácsában Casaroli munkatársaként. Lásd The Cardinals of the Holy Roman Church www.fiu.edu/~mirandas/cardinals.htm. (utolsó letöltés: 2022. június 28.).

[100] Péter János (1910–1999) politikus, református püspök, 1961–1973 között külügyminiszter. Vatikáni látogatása során tájékoztatta VI. Pál pápát a két alapvető feltételről. Szabó: i. m. 409., 124. sz. dokumentum (1971. április 19.).

[101] Megbízását Mindszenty kihozatalában VI. Pál pápa jelezte Péter János külügyminiszternek 1971. április 16-án, Rómában, amiről a feljegyzés így számol be: „kihozzák Magyarországról [Mindszentyt] .... Úgy gondolja [a pápa], hogy ehhez megvan a Szentszéknek az ereje. Magát a kihozatalt Magyarországról Kőnig bécsi érsekre lehetne bízni.” Uo.

[102] Nagy nemzetközi részvételre nem kerülhetett sor. Az Új Ember 1971. augusztus 29-i számában A Szent István millennium záróünnepségei c. beszámolóban ez olvasható: „Befejezésül az érsek [Brezanóczy Pál] franciául, németül és szlovákul üdvözölte a külföldi vendégeinket.” A cikk a vendégek nevét azonban nem sorolja fel. Nemzetközi részvételről az emigráns lapban megjelent tudósítás se adott hírt. Lásd Fábián Károly: A millenniumi év eseményei. Katolikus Szemle, 1971. 3. sz. 263–266. A Szent István jubileumi év történetére lásd Németh: Szent István…

[103] A Szentszék téma javaslatai egy esetleges magyar vatikáni tárgyalásra. Szabó: i. m. 402–403., 122. sz. dokumentum (1971. április 11.).

[104] Nyomtatásban először közölte Adriányi: A Vatikán… 98; Németh: Zágon-leveleskönyv… 40–41.

[105] A két látogatás időpontja 1971. június 24–27. (lásd Mindszenty: Emlékirataim… 473.) és július 14–16. volt (lásd Somorjai: Ami az emlékiratokból… 120–123.).

[106] Alfred Puhan (1913–2005) az USA második budapesti nagykövete 1969–1973 között. Zágon Józseffel 1971. július 15-én folytatott beszélgetéséről készített felterjesztése betekintést enged a bíborossal folytatott tárgyalás légkörébe: „(Zágon) azt mondta neki [Mindszentynek], hogy ha a nagykövetségen hal meg, a történelem keményfejű alaknak fogja tartani (Dickschaedel). Zágon azt mondta, meglepődött, hogy Mindszenty elfogadta ezt tőle, és akkor jött rá., mekkora kockázatott vállalt ezzel a megjegyzéssel.” Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Majd’ halálra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez (CD melléklettel). Budapest, 2008, 1125–1126., 344. sz. dokumentum (1971. július 15.).

[107] A harmadik látogatásra 1971. szeptember 13–16 között került sor. Ólmosi Zoltán: Mindszenty és a hatalom. Tizenöt év az USA-követségen. Budapest, 1991, 174–176.

[108] Ennek a levélnek másolata megtalálható az el nem vitt Zágon levelek között. Németh: Zágon-leveskönyv… 45–46., 7-3 sz. dokumentum.

[109] Arra, hogy adományokat küldjön neki Kada Lajos.

[110] Esty Miklóssal.

[111] A tárgyalások szeptember 6-án folytatódtak Budapesten. Szabó: i. m. 428–429., 132. sz. dokumentum (1971. szeptember 6.).

[112] A június végi budapesti tárgyaláson Mindszenty a közleménnyel kapcsolatban a következők rögzítését kérte: „A közlemény jelzett tájékoztatása csak akkor nyugtat meg, hogy (sic) szövegezésében Prelátus urat is bevonják pozitív szerepre és a publikálás előtt Mons. Magyary Gyula és Mons. Csertő Sándor is megtehetik észrevételeiket.” Somorjai: Ami az emlékiratokból… 2008. 112.

[113] A témához lásd Szabó Csaba – Soós Viktor Attila: „Világosság” Az Állami Egyházügyi Hivatal és a hírszerzés tevékenyége a katolikus egyház ellen. Budapest, 2006. 81–86., 3. sz. dokumentum, valamint 148–171., 21. sz. dokumentum.

[114] Ugyanerről itt a 13. sz. dokumentum.

[115] Zágon már korábban jelezte Kadának, hogy szeptemberben vagy októberben Buenos Airesbe érkezik: „Tervezett utazásomról csak Rómába visszaérkezésem után tudok majd végleges választ adni. Nem hivatalos, egészen magánjellegű utazás lesz... Egy-két napról lesz csak szó.” (Mutters, 1971. június 22.). Lásd a 13. dokumentum.

[116] Az első mondat kivételével közli Adriányi: A Vatikán… 98–99.; Németh: Zágon-leveleskönyv… 45–46.

[117] Nyomtatásban először közölte Adriányi: A Vatikán… 115–116.; Németh: Zágon-leveleskönyv… 46–47.

[118] A harmadik útra végül 1971. szeptember 13–16. között került sor. Ólmosi: i. m. 174–176.

[119] Cheli bíboros egy interjúban így idézte fel az eseményeket: „Ho conosciuto personalmente il Cardinale, ho trattato con lui […]. Le trattative molte volte sembravano arrivare a un punto morto, viste le difficoltà che il Cardinale aveva a prendere una decisione... […] aveva certamente delle ragioni che lo facevano esitare. Ricordo che da ultimo gli dissi: »Eminenza, il Papa (Paolo VI) La lascia completamente libera di decidere; vuole solamente che Lei esamini attentamente vantaggi e svantaggi del continuare a rimanere qui e del tornare in libertà.« E il cardinale Mindszenty. »Mi occorrerà almeno un anno per giungere a una decisione.« »Eminenza – gli ripetei – si prenda tranquillamente tutto il tempo che vuole.« Partì per Vienna. Quando giunsi alla nunziatura, il nunzio Mons. Opilio Rossi, mi comunicò che era arrivato un dispaccio dalla Segreteria di Stato per informarmi che il Cardinale tramite l’Ambasciata degli Stati Uniti si era detto pronto a lasciare l’Ungheria...!” – Giuseppe Rusconi: Da Mindszenty ai campi profughi. Il cardinale Giovanni Cheli rievoca gli anni delle trattative vaticane con Ungheria e Cecoslovacchia, parla del periodo presso l’Onu e dei viagggi tra le miserie immense dell’umanità. Consulente Re, 2004. n. 7. 61–65.

Az olasz szöveg fordítása: „Személyesen ismertem a bíborost, tárgyaltam vele […]. Sokszor úgy tűnt, hogy a tárgyalások holtpontra jutnak, látván azokat a nehézségeket, ahogy a bíboros meghozott egy döntést […] biztosan megvoltak az indokai, amelyek miatt hezitált. Emlékszem, hogy utolsóként ezt mondtam neki: »Eminenciás Úr, a Pápa (VI. Pál) teljesen szabadon hagyja Önt a döntésében, csak azt akarja, hogy Ön alaposan vizsgálja meg azokat az előnyöket és hátrányokat, amelyek abból fakadnak, hogy továbbra is itt marad, illetve abból, hogy visszanyeri szabadságát.« Erre Mindszenty bíboros: »Legalább egy évre szükségem van, hogy döntésre jussak.« »Eminenciás Úr – ismételtem meg neki –, nyugodtan töltsön ezzel annyi időt, amennyit akar.« Elutaztam Bécsbe. Amikor a nunciatúrára értem, a nuncius Mons. Opilio Rossi közölte, hogy az Államtitkárságról érkezett egy utasítás, hogy informáljon engem arról, hogy a bíboros az Amerikai Követségen keresztül azt mondta, kész elhagyni Magyarországot...!”

[120] A három feltétel a következő volt: a közvélemény tájékoztatása, elbúcsúzás a rokonoktól, az emlékiratok biztonságos átszállítása. Zágon ezt felsorolta: Pro memoria, 1971. július 14. Lásd Somorjai: Ami az emlékiratokból… 122.

[121] Szabó által közölt dokumentumokban erre vonatkozóan nincs adat. Szabó: i. m.

[122] A sajtóközlemény szükségességét Mons. Cheli is felvetette: „A bíboros távozásakor szükséges lesz egy közlemény kiadása – mikor? (mihelyt a bíboros Bécsbe érkezik…?) – hol? (Rómában, Budapesten, Washingtonban, Bécsben…?) – milyen szövegezéssel? (meg kell egyezni az érdekelt felekkel egy pontos szövegben, vagy csak egy keretszövegben?…).” Somorjai: Nuove fonti… 82., 8. sz. dokumentum (Mons. Cheli hivatali följegyzése Mindszenty bíboros távozásának néhány kérdéséről, 1971. július 10.).

[123] Zágon lelki állapotáról harmadik tárgyalása alkalmával Puhan nagykövet 1990-ben készített feljegyzést: „Aztán szeptember 16-án… Zágon bejött az irodámba, az égre emelte a kezét és azt mondta: »Mindent felborított«.” Láthatóan kimerítették a bíborossal folytatott tárgyalások, és belefáradt az egész ügybe. Kijelentette, hogy felmentését fogja kérni a megbízatás alól.” Somorjai – Zinner: Majd’ halálra… 1178., 359. sz. dokumentum (Alfred Puhan: A Mindszenty-történet, 1969–1971.).