Ügyében másodfokon ítélet született, pedig már azelőtt meghalt a váci börtönben – Balogh Mátyás református lelkipásztor portréjának vázlata

Balogh Mátyás[1] tősgyökeres békési földműves családban nőtt fel.[2] Édesapját hamar elveszítette. Lelkészi oklevelet Debrecenben szerzett, majd Gyulán teljesített segédlelkészi szolgálatot.[3] 1915-ben megnősült, házasságukból két lány született.

A Balogh család 1925-ben
Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában)
 

Parókus lelkészként először a Marosvásárhely szomszédságában lévő Pókakeresztúron szolgált. Ebben az erdélyi kis faluban érte őt és családját a trianoni döntés is. Ezután az Arad megyei Zerind, majd a Bihar megyei Ant lelkésze lett. Amikor 1931-ben Békésen megüresedett az egyik lelkészi állás, másik tizenhárom lelkésztársával együtt beadta pályázatát.[4] Balogh Mátyás nagy örömére hazatérhetett az anyaországba és szülővárosába, mivel a nagy múltú alföldi gyülekezet „nagy szótöbbséggel” őt választotta meg a jelöltek közül. Beiktatására 1932 júliusában került sor.[5] Aktívan részt vett a közéletben,[6] és hűségesen végezte lelkipásztori szolgálatát. A második világháborús front elől sem menekült el, lelkésztársaival együtt a helyén maradt. A város 1944. október 6-i szovjet megszállása után már egy héttel megtartották az első istentiszteletet, október 23-án pedig az elemi iskolákban is megkezdődött a tanítás.[7] Egy visszaemlékezés szerint 1944 decemberében bátran kiállt a krisztusi tanítások mellett, amikor az ideiglenes kormány köznevelésügyi megbízottja arról tájékoztatta a békési tanárokat, hogy a keresztény alapokon nyugvó oktatásnak leáldozott.[8]

Balogh Mátyás
Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában)
 

A pártállami diktatúra teljes kiépülését követően őt, illetve presbitériumának kuláknak bélyegzett tagjait folyamatos megfigyelés alatt tartották, ugyanis a presbitérium egyik prominens tagja volt B. Szabó István, aki nem sokkal korábban a Független Kisgazdapárt Békés megyei elnökeként és a Nagy Ferenc-kormány államminisztereként vett részt a politikai életben.[9] Balogh Mátyás 1953. március 13-án előzetes letartóztatásba került.[10] Először Gyulára, majd Vácra vitték. A letartóztatást megelőző nap – ahogy a vádirat fogalmaz – „a békési egyház lelkészi irodájában négy személy előtt több olyan kijelentést tett, melyek alkalmasak arra, hogy az emberekben demokratikus államrendünk ellen gyűlöletet ébresszenek.”[11] A családi emlékezet szerint Balogh ekkor, Sztálin halála után egy héttel, a következő viccet mondta el: „Melyik az év legsötétebb napja? December 21. Miért? Mert ekkor született Sztálin.”[12] A közelmúltban előkerült források – Gregor György Békés megyei egyházügyi előadó iratai – arra utalnak, hogy az Államvédelmi Hatóságkét lelkésztársától értesült az esetről, és így sikerült a „békési igazgató lelkész leleplezése”.[13] A feljelentőről magának Baloghnak is tudomása volt, ugyanis a gyulai börtönből a feleségéhez írott egyik levelét így zárta: „Híveimet, kollégáimat egy kivétellel szeretettel köszöntöm.”[14]

Előzetes letartóztatását követően a pártállami egyházellenes propaganda keményen bírálta a lelkipásztort, aki úgymond a „klerikális reakció mindenre elszánt, elvetemült ügynökeinek tipikus figurája” volt. Az álnéven publikáló újságíró szerint Baloghra „jól megérdemelten” a börtön vár, ahol a „népünk szabadsága, függetlensége és békéje ellen törő Mindszenty, Grősz és bandája ül már évek óta” – írta a Viharsarok Népe, az MDP Békés megyei pártbizottságának lapja.[15]

Viharsarok Népe, 1953. március 26.

ElőzőKövetkező

Tovább a galéria oldalára

Viharsarok Népe, 1953. március 26.

Balogh Mátyást a Békési Járásbíróság első fokon a népi demokratikus államrend elleni izgatás, illetve társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény vádjával hat év börtönbüntetésre, háromezer forint pénzbüntetésre és négyezer forint vagyonelkobzásra ítélte.[16]

Végzés Balogh Mátyás békési malomvég-bánhidai lelkipásztor fegyelmi ügyében
Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában)
 

A békési lelkipásztort a váci börtönbe szállították. Mindeközben a pártállammal együttműködő Péter János püspök – a Tiszántúli Református Egyházkerület nevében– öt nappal a letartóztatást követően fegyelmi eljárás lefolytatására utasította a békési egyházmegye elnökségét. Indoklása szerint tudomására jutott, hogy Balogh „oly súlyos magatartást tanúsított, amely egyrészt alkalmas volt az egyházi és általános közrend megzavarására, másrészt mélyen sértette a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjét is.” A püspök az „egyébként szükséges előkészítő eljárást” mellőzte, mivel a lelkipásztor „magatartásával kapcsolatban a tényállás nem kétséges”.[17] Ezután a békési egyházmegyei bíróság 1953. május 9-én felfüggesztette lelkészi állásából.[18] Felesége ez ellen fellebbezett, de kérelmét elutasították.[19]

A világi bírósági eljárást másodfokon a Gyulai Megyei Bíróság folytatta le. 1953. július 20-ra hirdették ki a tárgyalás időpontját. Balogh Mátyás a másodfokú tárgyaláson már nem lehetett jelen, mert az előző napok egyikén betegségben meghalt Vácott. A kutatás során akadályokba ütköztünk, mikor a másodfokú tárgyalás anyagát kerestük, továbbá a halál pontos napjának megállapítása kapcsán is kérdések merültek fel. A másodfokú tárgyalás anyagát sem a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárában, sem a Békés megye területén jelenleg működő bíróságok irattáraiban nem találták meg.[20] A tárgyalást a vádlott időközben bekövetkezett halála ellenére groteszk módon lefolytatták, noha a büntetés-végrehajtás útján értesülniük kellett volna a halálesetről. A Gyulai Megyei Bíróság Bf. 0015/1953–17. szám alatt 1953. július 20-án hozott ítéletet Balogh Mátyás ügyében. Mindezt csupán onnan tudjuk, hogy a Békési Járásbíróság hónapokkal később, 1953. szeptember 29-én lefolytatott nem nyilvános tárgyalásának ítéletében hivatkozott a másodfokú tárgyalás ítéletének számára, de annak pontos tartalmát nem ismertette.

A Békési Járásbíróság ítélete Balogh Mátyás ügyében
Papp Vilmos hagyatéka (Papp Kornél tulajdonában)
 

A békési ítélet a Balogh Mátyás terhelttel szemben folytatott eljárást – bizonyára a halálesetre való tekintettel – megszüntette.[21] Az egyházi bíróság a világi bíróságot megelőzve tette meg mindezt. A végzést a Békési Egyházmegyei Bíróság az elhunyt lelkipásztor lánya, Tokaji Károlyné Balogh Anna kérésére hozta meg.[22]

Békési Református Egyházmegyei Bíróság végzése Balogh Mátyás panaszlott elleni ügy tárgyában
Jelzet: TtREL I. 29. g. 9. – Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Békés–Bánáti egyházmegye iratai, Bírósági iratok, Balogh Mátyás 1953. – Eredeti, gépelt.
 

A kutatás során előkerült források közül kronológiailag az első olyan, amely Balogh haláláról ad hírt, 1953. augusztus 7-én kelt. A Békés Megyei Ügyészség ebben a levélben arról tájékoztatta a Békési Református Egyházmegye Esperesi Hivatalát, hogy a lelkipásztor „1953. július 19-én halt meg Budapesten”.[23] Családját bizonyára a békési esperesi hivatal értesítette a halálesetről néhány nappal később, 1953. augusztus 12-én már biztosan tudtak róla.[24] A gyulai ügyészség a halálozás helyéről feltehetően tévesen tájékoztatta a református egyházat. Balogh Mátyás boncolási jegyzőkönyve ugyanis a Váci Országos Börtön kórházának bonchelyiségében kelt.[25] Susa Éva igazságügyi antropológus szerint a korabeli gyakorlatból arra lehet következtetni, hogy Balogh Mátyás vagy a boncolás napján, tehát 1953. július 19-én, vagy előtte egy-két nappal, július 17-én vagy 18-án halhatott meg.

A különböző nyilvántartásokban hibásan datálták Balogh Mátyás halálát. 1953. május 24-i dátummal jegyezték fel az 1950–1956 között „kivégzett és betegség folytán a börtönökben és internáló táborokban meghalt személyek” kartonjain.[26] A Váci Országos Börtönben elhunytak nyilvántartásában 1953. augusztus 18-i dátum szerepel. Balogh halotti anyakönyvének kiállítására csak 1953. november 14-én került sor, közel négy hónappal halála után.[27] Ennek hátterében feltehetőleg az állt, hogy özvegye Horváth Zoltán esperes útján érdeklődött a Békés Megyei Ügyészségnél, mivel a temetési biztosítás, illetve az özvegyi nyugdíj intézéséhez szüksége volt erre az okiratra.[28] A halotti anyakönyvben a halál helyének Vácot, időpontjának 1953. július 19-ét adták meg. Mivel az egyes nyilvántartásokban is eltérő dátumokkal jelölték meg Balogh Mátyás halálát, kérdésesnek tartjuk a halotti anyakönyvben szereplő időpont hitelességét. Annyi bizonyos, hogy a boncolási jegyzőkönyv 1953. július 19-én kelt, így vagy aznap, vagy az azt megelőző napok egyikén halhatott meg Balogh Mátyás.

A békési presbitérium megemlékezése elhunyt lelkipásztoráról
Papp Vilmos hagyatéka (Papp Kornél tulajdonában)
 

A békési gyülekezet presbitériuma megrendülten, néma felállással emlékezett meg néhai lelkipásztoráról 1953. augusztus 16-án: „[A] Presbitérium megrendült szívvel veszi tudomásul Balogh Mátyás lelkipásztor halálának hírét. Hálát ad Istennek azért az igéért, amelyet a gyülekezet Balogh Mátyás szolgálata által nyert. Buzgó imádságban kéri Istent, hogy irgalmas szeretetét ne vonja meg tőlünk, adja nekünk még bővebb mértékben az ő megelevenítő igéjét. Őszinte együttérzéssel osztozik az elhunyt hozzátartozóinak a szomorúságában, számukra Istentől kér vigasztalást.”[29] Balogh Mátyás lányai keresték édesapjuk sírját, de nem jártak sikerrel.[30] A pártállami diktatúrában a család tovább viselte a „bélyeget”. Mindkét lánya, Anna és Erzsébet is pedagógusok voltak, és az 1960-as évek második feléig csak egy-egy tanévet tölthettek egy iskolában.

Balogh Mátyást feltehetően a váci rabtemetőben egy jeltelen sírban földelték el. A rabtemető 2000-ben történt részleges kegyeleti-régészeti feltárása során azonosítása sikertelen volt.[31] A rendszerváltást követően Balogh Mátyásra emlékezve 1990. június 17-én gyászistentiszteletet tartottak a békési református templomban, majd a parókia falán emléktáblát avattak.[32]