Kohnerék gazdasági érdekeltségeinek forrása

Bevezetés

 

Az írásomban a magyar gazdaságtörténet egyik fontos családját, Kohneréket, a hozzájuk kapcsolódó magáncégüket és az üzleti kapcsolatukat tartalmazó levéltári és az arra vonatkozó könyvészeti forrásokat mutatom be. A cégek történetét két forrástípus segítségével lehet rekonstruálni. Elsődleges a levéltári, ami lehet jogi (cégbírósági), vállalati és közigazgatási irat, másodlagos forrás pedig könyvészeti, például Compass, hivatalos közlöny, napi-, heti-, ágazati szaklap, esetleg címtár. A régi cégbírósági iratok a váltóbíróságokon vagy törvényszékeken keletkeztek. 1950 után, a cégbíróságok feladatkörének elsorvadása után is évtizedeken keresztül a bíróságok irattárában őrizték, majd 1970-es évektől kezdve bekerültek a városi és megyei levéltárakba. Legnagyobb terjedelemben a Budapest Királyi Törvényszék 854,47 iratfolyóméternyi iratanyaga maradt meg, más bíróságok iratanyaga ugyanakkor kevésbé volt szerencsés: lásd például a kecskeméti bíróságét, amely megsemmisült, és csak 1945-től kezdően, 7,44 ifm terjedelemben maradt meg.[1]

 

Társas cégjegyzék kötetek a Budapest Főváros Levéltárban

Forrás: Hlbocsányi Norbert felvétele, 2015.

 

A tanulmány egyik fontos kulcsszava a cég (czég), aminek jelentése gazdálkodó szervezet, kereskedelem és az üzlet neve, ami alatt folytatta a tevékenységét a kereskedő, aki jogi értelemben lehetett bankár és gyártulajdonos is. A cég a kereskedelmi forgalomban ugyanúgy a jogalany megjelölésére szolgál, mint a hétköznapi életben a polgári név. Létrejötte a cégbírósági bejegyzéstől, a megszűnése pedig a törléssel következett be. 1850-es évekig a német eredetű firma (németül: die Firma), kereskedelmi műszót használtak a kereskedők és a hivatalnokok. A korszakra jellemző volt, hogy a külföldi eredetű gazdasági szavakat, kifejezéseket a nyelvújítással foglalkozó szakemberek magyar szavakkal próbálták meg helyettesíteni. Egy részük gyökeret eresztett a magyar nyelvben, más kifejezések gyorsan eltűntek. A cég szót először báró Jósika Miklós (1794-1865) író, újságíró 1853-ban írt Eszther című regényében olvashatjuk. Jósika a firmát magyarosította, a cégér (czégér) szót rövidítette le.[2] A kifejezés igen lassan terjedt el a magyar nyelvben, 1856. március 5-én jelent meg először a sajtóban, „keblezett czég”-ről írt a Budapesti Hírlap újságírója.[3]  A kifejezés az 1860-as és 1870-es években gyökeresedett meg.

 

Első Kohner vállalkozás

 

A szászbereki Kohnerek eredete homályos, mint ahogyan az más zsidó származású nagykereskedő famíliák esetében is előfordul. A család egyik őse Kohner Náthán Mózes terménykereskedő volt, aki a családi szóbeszéd szerint Lipcséből költözött el a jobb megélhetés reményében a csehországi Neumarktba,[4] s itt születtek meg gyermekei, Henrik (1804/1805-1874) és Ábrahám Adolf (1815-1860).[5] A Kohner fiúkat az üzleti élet folytatására nevelték, és a családi vállalkozásban ismerték meg a kereskedelem fortélyait. Feltételezhető, hogy a neumarkti zsidó közösségekben túlnépesedés következett be, ami miatt nehézkessé vált a megélhetés, ezért új piacok reményében Magyarország felé vették az irányt. Először Kohner Náthán Mózesről és fiáról, Henrikről tudjuk, hogy Pozsonyon keresztül járták a magyar vidéket és gyűjtötték a mezőgazdasági terményeket, majd vitték vissza Neumarktba. Kohner Ábrahám Adolf volt az első, aki családjából letelepedett valamikor az 1830-as évek folyamán Csongrád vármegyében. Itt megtanult magyarul, üzleti és rokoni kapcsolatba került Sváb Lőrinc[6] nagykereskedővel, akinek Lujza (1818-1880) nevű lányát vett el feleségül. Ez a kötelék alapozta meg Kohnerék további magyarországi gazdasági tevékenységét.[7]

 

Idős Kohner Ábrahám Adolf arcképe

Forrás: www.europeana.eu

 

A 19. század közepén Magyarország gazdasági központja már Pest volt, a lakossága rohamosan növekedett, megjelentek a modern gőzgépekkel ellátott gyárak (főként malmok) is, melyek ellátására igen sok nyersanyagra, mezőgazdasági terményre volt szükség.[8] Ebben látott üzleti fantáziát Kohner Ábrahám Adolf: 1840-ben felköltözött vidékről Pestre, ahol testvérével megalapította a cégüket, amely száz éven keresztül meghatározta a családjuk életét.[9] A cég alapításának fontos tényezője a jogi háttér változása volt, ami megteremtette a lehetőséget modern gazdaság létrejöttéhez. Az első törvény az 1840. évi XV. tc., ami létrehozta a váltótörvényszéket, és elsődleges célja a váltó[10] (értékpapír) szabályozott intézményi keret biztosítása volt. Ezzel függött össze szorosan az 1840. évi kereskedőkről szóló törvény (XVI. tc.), ami kimondta, hogy rendes kereskedő és „gyártó” (gyáros) az lehetett, aki kereskedési címét bejegyezteti, és rendes, számozott oldalú, pecséttel hitelesített könyvet vezet a kereskedésről, illetve a váltótörvényszékeknél vezetett aláírási címkönyvbe is bejegyzésre kerül.

A váltótörvényszékkel kapcsolatos törvényen kívül a modern, kapitalista gazdaság létrejöttét és fejlődését segítette például a gyárak jogviszonyairól (1840. XVII. tc.), közkereseti társaságról (1840. XVIII. tc.), csődületről (1840. XXII. tc.) és a zsidókról (1840. XXIX. tc.) szóló jogszabályok.[11]

Az 1864. január 21-én kibocsátott 10736. számú udvari rendelet előírta a cégjegyzék vezetést, ahol az egyes (egyéni) kereskedőket az egyéni cégjegyzékbe, a társas cégeket (közkereseti társaság, részvénytársaság, szövetkezet) társas cégjegyzékbe kellett bejegyeztetni. Az első Kohner cég (Firma) a Kohner Henrik és Testvérei (Heinrich Kohner & Brüder) volt, melyet Kohner Henrik és Adolf alapított 1852 előtt. Feltételezhető, hogy rajtuk kívül más testvér is részt vett az alapításban, de erről nem maradt levéltári irat. Az 1850-es években már jól működő kereskedésként üzemelt a pesti Dohány utca 6. szám alatti házban a Kohner fivére cége, ahol mezőgazdasági terménykereskedéssel (gyapjú, toll, gabona, dohány) és vállalati finanszírozással (hitelezéssel) foglalkoztak.[12] A forrásokban Kohner Ábrahám Adolf neve szerepel többet, feltehetőleg ő játszott fontosabb szerepet, és a család (klán) feje lehetett.

A Kohner família egy klán-szerű család volt, amelynek első pesti feje Kohner Ábrahám Adolf, a legelső letelepült családfő, legidősebb (szenior) apa vagy nagybácsi volt. Ezt örökölte a testvére, majd a fia és végül az unokája, dr. báró Kohner Adolf. A szenior hatalommal rendelkezett a család cége és háza minden tagja felett. Az ő feladata lett a jogok, státusok, címek számontartása, vagyon, cég gyarapítása, kezelése, megőrzése és továbbadása, illetve a kapcsolati háló kiépítése is.[13] A klán tagjai jól ismerték a hasonló gazdasági érdekeltségű családokat, saját vallási közegükben házasodtak. Az utódaik segítették és támogatták egymás cégeinek üzleti tevékenységét, ami jól megfigyelhető az igazgatósági és temetési névjegyzékekben. Jellemző volt, hogy házastársat a saját családtagjaik köréből, unokatestvéreik közül választottak. Ez a kapcsolat és a vagyon megtartását is jelentette, nem kellett egy másik klánhoz átadni a javakat.[14]

Az üzlet valószínűleg jól mehetett a fivéreknek, mert jelentős vagyont tudtak felhalmozni, ezzel elérték a nagykereskedelemhez szükséges feltételeket: a hatéves gyakorlatot, a 30000 forintos anyagi hátteret, és a szabályszerű könyvvitelt. Ez felvételt jelentett a helybeli nagykereskedők testületeibe. 1850-es évek előtti Pesten a keresztény és zsidó vallású kereskedők elkülönültek, és a saját felekezetük testületeihez csatlakoztak. 1846-ban jött létre a 150-200 fős kiváltságos nagykereskedői testület, ahol a keresztények és zsidók is egyaránt tagok lehettek.[15] Kohner Ábrahám Adolf először 1842-ben lett tagja az izraelita, majd 1852-ben pedig kiváltságos nagykereskedői testületeknek. Igen nagy presztízst jelentett magának és családjának, hogy ezzel bekerült a gazdaságot befolyásoló szűkebb gazdasági csoportba.[16]

1860-ban Ábrahám Adolf meghalt, a vagyonát legidősebb fia, a nagykorúsított Zsigmond (1840-1908) örökölte, ami a cég tulajdonrészének a felét jelentette. 1862. október 26-án Zsigmond nagybátyával, Henrikkel újból megalapította a Kohner Henrik és Testvérei céget, közkereseti társaságot (Compania, nyilvános társaság), aminek társtagja-cégvezetője lett. A céget Kohnerék az illetékes Pesti Első Bíróságú Királyi Váltótörvényszéken 1864. július 18-án jegyeztek be először a társas cégjegyzék 1 kötet 230. oldalára. Jegyzés során kapott folyó fő- és alszámokat, a cégjegyző beírta a bejegyzés idejét, illetve a legfontosabb adatot, a cég szó szerinti szöveget, azaz a cégnevet. Fontos adat volt a telephelyek megnevezése is, ahol a cég a kereskedését folytatta. A társaság jogviszony című rubrikába pedig belekerült a cégformája és az alapítás keltezése – közkereseti társaság lévén a társasági szerződés megkötésének az idejét értjük, ami nem a bejegyzés keltezésével volt megegyező. Szintén ide kerültek a társtagok, tulajdonosoknak és a megbízott cégvezetők nevei. A bejegyzett Kohner Henrik és Testvérei cég kapott egy technikai, azonosító (irattári) számot is (VIII. 978/864), amihez csatolták a különféle iratokat, és csomóban őrizték a bíróság irattárában.[17] A bejegyzést szó szerint a kormány hivatalos közlönyeiben is meg kellett jelentetni és nyilvánosságra bocsátani.[18] 1865. június 9-én Zsigmond testvére, Kohner Károly (1841-1894) is csatlakozott a céghez, amit november 9-én szintén a váltótörvényszéken őrzött társas cégjegyzék 1. kötet 230. oldalára jegyeztek be.

 

Kohner Henrik és Testvérei cég bejegyzése a társas cégek első kötetében

Forrás: HU-BFL-VII. 3. c. 1. Társas cégjegyzék, 230.

 

Kohner Adolf Fiai cég

 

Kohner Zsigmond lett a család vagyonának és tekintélyének megalapozója, aki testvéreivel részt vett a Gründerzeit időszakában az alapításban, majd a Pesti Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja és alelnöke lett. Felesége révén a pesti City leggazdagabb családjával a Tornyai-Schosbergerékkel került rokonságba, ami által otthont, vagyont és gazdasági kapcsolatrendszert tudott szerezni, illetve azon kívül apósa pesti izraelita hitközség címének büszke örököse lett. 1872-es év fontos volt a családnak, mert valószínűleg egy családi vita miatt Kohner Zsigmond és Károly kiléptek a cégből, és május 22-én megállapították a saját vállalkozásukat a Kohner Adolf Fiai közkereseti társaságot, majd december 18-án a legfiatalabb fivér, Ágoston (Ágost) (1847-1907) is társult velük. Kohner Henrik megint egyedül maradt a cégben, majd a következő évben a megrendült egészségi állapota miatt a nagykorúsított fiának, Kohner Károly Jakabnak (1850-?) adta át a cégvezetést, olyan feltétellel, hogy a cég nevét nem változtatja meg, illetve hírnevét növelni fogja. A későbbiekben a cégről annyit tudunk, hogy tovább folytatta a terménykereskedést a Dohány utcában, majd végül 1883. áprilisban szűnt meg.[19]

 

Kohner Zsigmond iparjegye 1872-ből

Forrás: HU-BFL-VII. 2. e. Kohner Adolf Fiai régi Cg. 21/1876., Cg. 7776.

 

Kohner fivérek tovább folytatták a céges alapításokat és befektetéseket. Ránézésre a testvérek felosztották a gazdasági területeket. Kohner Zsigmond a pénzügy területen, Károly a nagyobb haszonnal kecsegtető malomiparban, a vegyészmérnöki végzettséggel rendelkező Ágoston pedig a vegyiparban tevékenykedtek és alapozták meg a család gazdasági kapcsolatrendszerét. Természetesen a fivérek a fő tevékenységi ágazatok mellett más területen is részt vettek alapítóként vagy befektetőként. 1862 és 1907 között a családnak 52 cégben volt érdekeltsége, amik közül 34-ben alapítók is voltak.[20]

A cégjog legfontosabb jogszabályát, a kereskedelmi törvényt (XXXVII. tc.) 1875-ben alkotta meg a törvényhozás. Ennek értelmében minden nyilvános számadásra kötelezett vállalatot, társas céget, valamint a kiskereskedelem (szatócs, házaló, zsibárus stb.) és kisipar körét meghaladó üzletkörű egyéni céget a vállalat székhelye és telephelye szerint illetékes törvényszéknél felállított cégjegyzékbe be kellett jegyeztetni.  Az ipar fogalmát az első ipartörvény (1872. VIII. tc.) és a hozzá kapcsolódó kisipart pedig a kereskedelmi törvény fogalmazta meg, amit bellusi Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter 2631/1890. számú rendelete pontosított. A rendelet előírta a kereskedelmi és iparkamaráknak, hogy nyilvántartásokat vezessenek az iparigazolványokról, az iparengedélyekről, illetve a befizetett adókról. Ezt időközönként ellenőrizték, és egy bizonyos összeg felett a vállalkozóról bejegyeztetést kérelmeztek.[21]

  A kereskedelmi törvény a korábbi jegyzék köteteket megszüntette – minden már létező céget újra be kellett vezetni. Fontos feltétel volt még a bejegyzéshez az adott település, mint iparhatóság által kiadott iparjogosítvány (iparengedély) bemutatása. Így a cégjegyzéket az illetékes törvényhatósági jogú városokban felállított törvényszékeken kellett vezetni, továbbá a jogszabály előtti váltótörvényszéki bejegyzéseket köteles volt átvenni és megőrizni. A Kohner cégek bejegyzéseit a Székesfővárosban 1876-1914 között a Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék, majd annak megszűnésével, 1915-től a Budapesti Királyi Törvényszék vezette. A cégbíróságon vezetett cégek ügyeivel az illetékes előadó, a cégjegyzékbíró foglalkozott, kérvényekre válaszolt, utasításokat adott. A bíró jegyzékbe nem írt bele, hanem a céghivatalban (segédhivatalban) cégjegyzékvezető hivatalnok. Utóbbi gondozta, felügyelte és őrizte a cégjegyzékeket.

Ezek a köteteket nyilvánosak voltak, és mindenki beletekinthetett, illetve hitelesített másolatokat is kérhettek. Az 1875 utáni cégjegyzékek tartalma megegyezett a régi cégjegyzékek tartalmával, annyi különbséggel, hogy 1901-től a telephely címét részletesebben kellett beírni. A kereskedelmi törvény előírta, hogy a bejegyzéseket a mindenkori kereskedelemért felelős minisztérium által kiadott hivatalos közlönyben, a Központi Értesítőben kellett közzétenni. Ez a forrás a cégjegyzékekkel majdnem megegyezett, a jegyzékben lévő adatokat nyomtatott formában közzétették. A közlöny első részében az egyéni cégek adatait közölték, majd a második részében a társas cégek következtek, ahová a Kohner Adolf Fiai céggel kapcsolatos bejegyzések is kerültek. Míg az 1876 és 1942 között a Központi Értesítőben 18 adattal, addig a cégjegyzék kötetekben 23-mal találkozunk.[22]

A törvényszék épületében lévő irattárában őrizték a cégjegyzékeket és az általános cégiratokat. Az előbbi alatt a törvényszék és a cég közötti ügyek során keletkezett iratok összességét értjük. A cégborító fogta össze a cégiratokat, ami csomót alkotott, és madzaggal kötötték át. Az iratborítón betű- és számjelekkel, feliratokkal találkozunk. A legfontosabb adat a cégnév („Kohner Adolf fiai”), cégjegyzési vagy cégszám, utóbbi egy technikai szám, a cég egyedi azonosítója volt, amit a Budapesti Királyi Törvényszéken „Cg”-vel jelöltek, vidéki bíróságokon pedig „Ct”-vel. Minden cég az első kérelmével egy időben kapta meg a cégszámot (cégjegyzési) számot. 1914-ig évenként újrakezdték a számozást, 1915-től folyószámot adtak, úgy hogy a régi Cg szám alatti iratokat szerelték az új Cg számú iratokhoz. Így a Kohner cégnek van egy 1915 előtti (1876/21) és 1915 utáni (Cg. 7776) cégszáma.

A cégborítóban az egyes cégtípusok bejegyzéséhez szükséges iratokat gyűjtötték, szerelték, ami lehetet kérelem (bejegyzési, módosító, törlési) vagy végzés. Az utóbbi irattípus a bírói döntést (határozatot) tartalmazta, ami lehetet önálló irat vagy egyszerűen a kérvényre jegyzetelte fel a cégbíró vagy a hivatalnok. Találkozunk még nyilatkozattal, hitelesített cégjegyzéssel (aláírás címpéldány), iparigazolvánnyal (iparjegy). A cégbíróság közkereseti társaságoktól társasági szerződéseket és megállapodásokat is kértek, Kohner Adolf Fiai cég esetében négy magyar és német nyelvű irat maradt meg.[23] Az iratcsomóban találkozhatunk nem csak jogi iratokkal, hanem a közigazgatásból származó és személyes adattal rendelkező halálesetfelvételekkel és anyakönyvi másolatokkal is.[24]

 

Kohner Adolf Fiai közkereseti társaság cégborítója 1915-ből

Forrás: HU-BFL-VII. 2. e. Kohner Adolf Fiai régi Cg. 21/1876., Cg. 7776.

 

Dr. báró Kohner Adolf (1866-1937) a City legműveltebb nagykereskedői és bankárjai közé tartozott. Budapesten kezdte meg tanulmányait, majd Berlinbe ment, ahol kémiát, fizikát,  mezőgazdaságot tanult, és filozófiai doktorátust szerzett. A német fővárosból Bécsbe került, ahol szintén mezőgazdaságot hallgatott. Édesapja nem akarta, hogy tisztán a tudománnyal foglalkozzon, ezért hazahívta, és 1889-ben rábízta a szászbereki uradalom irányítását, amit országos hírű mintagazdasággá fejlesztett évek alatt.[25]  Felesége Kohner Helén (Ilona) (1872-1968), egyben unokatestvére is, Kohner Zsigmond és tornyai Schossberger Lujza (1843−1879) leánya volt. A vagyon megtartása végett gyakran köttettek családon belüli, vérségi házasságok, házassági szerződések kíséretében.

1894. január 1-én meghalt az édesapja, Kohner Károly és a családi cégben betöltött szerepét március folyamán foglalta el. Ez év december 7-én pedig a Kohner nagybácsikkal, Zsigmonddal és Ágostonnal megállapodást kötött. Az irat az 1875. kereskedelmi törvény előírása szerint rögzítette, hogy dr. Kohner Adolf a családi cég alatt folytathatta a tevékenységét és önálló cégjegyzési, képviseleti jogosultsággal rendelkezett. A cég tagjai a társasági kötelezettségekért egész vagyonukkal egyetemlegesen voltak felelősek. A tagok által aláírt leltárban előforduló bevitt ingó és ingatlan vagyona (vagyonbetét) a társaság tulajdonát képezte, de a magánvagyontól elkülönült. Az üzleti év végén a betétele után a társasági vagyonból a mérleg és leltár alapján kamatot számítottak és jutalék formájában vehette ki. A társtagok egymás közötti szerződésében rögzítették a cég tulajdonhányadát, 1918-ban elhunyt Kohner Jenőt 45, dr. báró Kohner Adolfot 55 százalék pedig illette meg.[26]

 

Dr. báró Kohner Adolf arcképe

Forrás: www.europeana.eu

 

 

Kohnerék a 19. század végére egyre gyakrabban kezdtek hitelezni, számlát vezetni az üzletfeleknek. A kereskedelemmel foglalkozó cég kezdett kereskedő-bankházzá átalakulni. 1894. március 19-én a cégbíróságon a családi cég tevékenységi körének bővítésére került sor, a terménykereskedés mellé az értékáru feladat is be lett jegyezve, majd dr. Neumann Miksa,[27] a cég igazgatójának a javaslatára pedig 1921. július 7-én bank- és váltóüzlet tulajdonos tevékenységek is regisztrálásra kerültek. Így hivatalosan is kereskedő-bankház lett a Kohnerék családi vállalata, ami közkereseti társas cégformában működött továbbra is. Nem volt nyilvános számadásra – nem úgy, mint a részvénytársaságok – kötelezett, így a tulajdonosok el tudták titkolni a pénzügyi forgalmat és a vagyon mennyiséget a közvélemény elől. 1928. november 21-én a Kohner cég tevékenységi köre[28] utolsó alkalommal is bővült: „…közvetlen fogyasztók és továbbárusitók részére építési anyagokkal, mezőgazdasági termékekkel, gyufával és vegyitermékekkel, textilárukkal és gyapjúval kereskedők, valamint bank és pénzváltó iparüzlettuiajdonosok…”.

Iparigazolvány 1921-ből

Forrás: HU-BFL-VII. 2. e. Kohner Adolf Fiai régi Cg. 21/1876., Cg. 7776.

 

A cég tulajdonosai a család felnőtt férfi tagjaiból kerültek ki. 1872-től 1903-ig három társtagja volt a vállalkozásnak, majd 1903-tól dr. báró Kohner Adolf unokatestvérei, Kohner Alfréd és Jenő[29] is megjelentek a vezetőségben, így ötre növekedett létszám. Újból három főre csökkent számuk, amikor 1907 decemberében és 1908 januárjában meghaltak az idősebb társtagok,. 1912-ben meghalt báró Kohner Alfréd és ketten maradtak a vezetőségben, de 1918-ban Jenő is elhunyt, helyette Kohner Zsigmond egyetlen fia, báró Kohner Vilmos (Willy) is csatlakozott.[30] 1928-ban a legfiatalabb generáció tagjai közül báró Kohner Alfréd fia, báró Kohner Imre István (1900-1944) is cégvezető lett. A társtagok cégbíróságilag és a nyilvánosság előtt egyenlők voltak, de a valóságban, mindig az idősebb férfi, a szenior szava volt a döntő.[31]

A Kohner Adolf Fiai cég telephelye kezdetben a Nádor utca 19. szám alatt lévő Schossberger-házban volt, majd egy Dohány utcai és Deák Ferenc téri kitérő után 1916-tól a Bécsi utca 8 szám alá költözött. Az eredetileg kétemeletes épület az 1920-as évek elején szűkösnek bizonyult, ekkor Kohner Adolf négyemeletessé építette át. Itt működött a kereskedő-bankház és annak érdekeltségében lévő cégek irodái, ahol 1929-ben 70 tisztviselő, majd 1931. november végén már 30 fő dolgozott.[32] Nádor és Bécsi utca és környéke a magyar gazdaságot irányító cégek és szervezetek központja (City) volt, itt sorakoztak azok székházai, pl. Deutsch Ig. Fiai cég, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Pester Lloyd Társulat és a Tőzsde.

1907 decemberében és a következő év első hónapjában egymásután meghaltak az atyai nagybácsik, ami fordulópontot jelenetet dr. báró Kohner Adolf életében, ő lett a család vezetője, szeniora. Megörökölte továbbá a céges érdekeltségekben és egyesületekben betöltött tisztségeket. Kohner Zsigmondtól például a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósági tisztségét, illetve Pester Lloyd Társulat elnökségét, Kohner Ágostontól pedig az Angol-Osztrák Bank főtanácsosi, a Hungária Műtrágya-, Kénsav- és Vegyi Ipar Rt. és a Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesület elnöki címeket.[33]  1911-es évtől kezdve folyamatosan vett rész olyan cégek megalapításában, melyek a legmeghatározóbbak voltak az életében, Hungária Jaquard Szövőgyár Részvénytársaság, Földhitelbank Részvénytársaság és Első Kecskeméti Konzervgyár Részvénytársaság (továbbiakban: EKK). Dr. báró Kohner Adolf az 1910-es és 1920-as évek legnagyobb vállalatalapítója lett. Kortársa megjegyezte, hogy „Volt egy periódusa, amikor szinte állandóan zsakettben járt, mert reggeltől estig elnökölt vagy reszt vett üléseken. Akkor tombolt benne a gründolási láz, alig volt a piacon olyan alapítás, amelyben részt nem vett volna. A Kohner név mindenütt ott szerepelt és akkor az volt a taktika: mindenhez presztízst adni és semmihez sem pénzt.”[34] Élete során 63 cégben volt részvényes és 3 közkereseti társaságban pedig társtulajdonos volt.[35]

 

Egy Kohner érdekeltség

 

1900-ban a bozeni befektetők által alapított kecskeméti konzervgyár[36] 1910-re válságba került. Elmaradtak az állami pénzügyi befektetések, a raktárban maradó készletek értékesítése nehézségbe ütközött. Az elmaradó bevétel miatt vesztességessé vált a cég. Dr. báró Kohner Adolf valószínűleg az Angol-Osztrák Bankon keresztül ismerkedett meg Wetzler Bernát nagyiparossal és bankárral, aki szintén igazgatósági (főtanács) tagja és később elnöke is volt.[37] 1911 decemberében (lásd az 1. számú dokumentumot!) közös üzletbe fogtak: megvették a csődbe ment kecskeméti konzervgyárat, létrehoztak egy új cégként az EKK-t, és beindították az üzemet. Dr. báró Kohner Adolf igazgatósági tagságát valószínűleg az Angol–Osztrák Bank képviseletében látta el: a cég alelnöke, majd elnöke lett.  Az üzlettársával vesztességes gyárat nyereségessé tudták tenni, amihez a katonai rendelések is hozzájárultak.

Az EKK XX. század első felének legnagyobb konzervgyára volt. Az üzem kizárólag élelmiszergyártási tevekénységet folytatott, ahol a zöldség-, hús- és kávépótlókészítmények, gyümölcsízek, lekvárok, gyümölcssajtok, befőttek, és sougatok (cukrozott gyümölcs) készültek.  A nyereség és működés 1924-ig folytatódott, majd 1925-től kezdve rosszra fordult a gyár pénzügyi helyzete, amihez hozzájárult a katonai megrendelések elmaradása, a rossz terméshozam, a magas árak és gyártási költségek, a konzervkereskedelem pangása és a termékárak csökkenése. 1928-ra igen tetemes összegre nőtt a vesztesség, ezért dr. báró Kohner Adolf és az általa képviselt Angol-Osztrák Bank eladták a részvényeket a báró Weiss család pénzügyi vállalatának, a Labor Bizalmi Részvénytársaságnak.[38]

Első Kecskeméti Konzervgyár Rt. látképe

Forrás: HU-MNL-BKML-IX- 216 [Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára, Kecskeméti Ipartestület iratai 1884-1949]

 

Az 1945 előtti kecskeméti cégbírósági iratanyag nem maradt meg, mert a szovjet hadsereg elpusztította 1944 végén a helyi törvényszék épületében. Az EKK cégbírósági iratanyagának nagyobbik része a Budapest Főváros Levéltárában található meg. Ennek a hátterében az áll, hogy az 1933-ban tartott részvénytársasági közgyűlésen az EKK főtelepét Budapestre helyezték át, a kecskeméti központból fióktelepet létesítettek, a változást a Budapesti Királyi Törvényszék cégbíróságán be is jegyezték. 1911-től 1928-ig a közgyűlési és igazgatósági tanácsi üléseket hol Kecskeméten, hol Budapesten a Kohner Adolf Fiai cég irodaházában vagy az Angol-Osztrák Bank fiókjában tartották. Ezeket a helyszíneket a gyár részvényesei, magasabb vezetői látogatták, az üzem területét azonban csak ritkán keresték fel.  A törvényszék így Kecskemétről elhozatta a konzervgyár cégbírósági iratainak egyik részét, és elhelyezte az irattárába, amely a főváros 1944–1945. évi ostromot túlélte, és az 1980-as években került be végleg a levéltárba.

Az EKK esetében 1912. január 3-án fogadták el az alapszabályt, így ez az időpont tekinthető az alapításnak.[39] Az EKK-t tartalmazó kecskeméti társas cégjegyzék kötet elpusztult, de hivatalos kivonata megmaradt Budapest Főváros Levéltárában, amelyben több mint húsz konzervgyárral kapcsolatos bejegyzéssel találkozunk. A bejegyzés szerkezeti felépítése 1864 óta változatlan volt: rovataiban tartalmazta a cég magyar és idegen neveit, birtokosainak és cégvezetőinek neveit, telephelyet, társaság jogviszonyait, bejegyzés idejét és egyéb hivatalos számot. Az EKK-hoz kapcsolódó vezető beosztású tisztségek közül csak a cégjegyzési joggal rendelkezők kerültek be a cégjegyzékbe.

A cégbírósági irategyüttesben a fent említett cégjegyzéken és általános cégiratokon kívül okmánytári iratokkal is szerepelnek. Utóbbiakkal csak szövetkezeteknél és részvénytársaságoknál találkozunk. Az EKK-nak, mint részvénytársaság kötelező volt egyes iratait a cégbíróságra beküldenie.  A konzervgyárnak 7615. lett az okmánytári száma, ami a Budapesti Királyi Törvényszék által adott technikai jellegű szám volt. A törvényszéken 1876-tól 1948-ig folyamatosan adták 1-től kezdődően 9308-ig bezárólag.[40] Legfontosabb ezen iratok közül az alapszabály, ami a cég működésének alappillére volt.[41] Az okmánytárban ott vannak a közgyűlések jegyzőkönyvei is, amelyek típusukat tekintve lehettek alakuló, rendes, évi és rendkívüli. Az alakuló közgyűlésre általában az alapításkor került sor, amit az EKK esetében 1912. január 3-án tartottak meg.[42] A rendes közgyűlést minden évben egyszer, ritkábban (például 1917-ben) kétszer tartották meg. Rendkívüli, váratlan esemény esetében is összehívták a közgyűlést, mint például az alapszabály módosításakor vagy a telephely változásakor. A közgyűlések száma dr. báró Kohner Adolf érdekeltsége idején 1912 és 1928 között összesen 16 alkalom (1 alakuló, 14 rendes és 1 rendkívüli) volt, és mindegyik 16 jegyzőkönyv maradt meg az okmánytárban. A közgyűlési jegyzőkönyvekhez hozzácsatolták az igazgatóság és a felügyelőbizottság jelentéseit is.[43]

 

Első Kecskeméti Konzervgyár Rt. 1922. június 30-i közgyűlés jegyzőkönyve

Forrás: HU-BFL-VII. 2. e. Első Kecskeméti Konzervgyár Rt. Cg. 35211, Okm. 7615.

 

A vállalat stratégiai irányítását az igazgatótanács (igazgatóság) végezte, havi értekezleteiről szintén jegyzőkönyv készült, amit alkalmanként az okmánytárhoz mellékelve csatoltak, de nem volt kötelező beadni. Az EKK estében igen csekély számban maradt meg igazgatósági jegyzőkönyv. Az EKK okmánytári irataiban előfordulnak mérlegek és részvényes listák is.[44] A részvényesek és tulajdonosok körét a vállalati iratokban előforduló részvénykönyvek, az okmánytárakban lévő alapítási tervezet és a közgyűlések előtt letett részvények (részvényletéti lista) alapján lehet rekonstruálni, részvénykönyvek nem maradtak fenn.[45]

 

Kohnerek hanyatlása

 

Kohner család az 1920-as évek közepétől kezdődően több veszteségesként működő cégétől is megvált, mint például az Unió Színházüzemi és Színházépítő Rt.-től (1924) vagy Hungária Műtrágya, Kénsav és Vegyi Ipar Rt.-től (1928). A Kohner Adolf Fiai cég bankházaként foglalkozott leszámítolással, vidéki pénzintézeteknek, sőt kereskedők számára visszleszámítolási hitelezéssel is. A gazdasági válság alatt derült ki, hogy ennek az üzletnek a kockázatait nem tudja kivédeni, mert nem tudta behajtani a kintlévőségeit. 1931-re más súlyos pénzügyi gondok jelentkeztek, amelynek eredményeképp dr. báró Kohner Adolf 1931. november 23-án elhatározta családi cége felszámolását. Gróf Károly Gyula kormánya báró bejelentése előtt 2 nappal adott ki egy rendeletet, ami bíróságon kívüli magánegyezséget tett lehetővé a „bankári cégeknek”. A lényében dr. báró Kohner Adolf miatt kiadott rendeletet a korszak sajtója Lex Kohnernek hívta.[46] 1933. február 6-án Kohner kényszeregyezséget kötött a hitelezőivel, majd november 11-én elhatározta a cégének felszámolást. A törvényszék december 5-én jegyezte be a társaság felszámolás tényét, a felszámolási cégszöveget, („Kohner Adolf Fiai felszámolás alatt”) és felszámolók cégjegyzési jogosultságát. Szintén be lett jegyezve a tulajdonosok és a cégvezetők „…ebbeli minősége és cégjegyzési jogosultságának megszűnése …” is (lásd részletesen a 2. számú dokumentumban!).

 

Kohner cég székházáról (Budapest, Bécsi utca 8.)

Forrás: Rozsnyai József felvétele, 2011.

 

Dr. báró Kohner Adolf 1934–1936 között több ütemben elárverezte a műgyűjteményét, illetve eladta a Damjanich utcai palotáját, bankházát és földbirtokainak a felét. Ekkora továbbá leapasztott több céges érdekeltséget is, például a tizenegy textilipari érdekeltségéből kettő maradt meg.

A cégek megszűnése sokkal bizonytalanabb, mint a többi bejegyzéskor (pl. társtag felvétele, törlése vagy név helyreigazítása), mivel a kereskedelmi törvény nem szabályozta a ennek a folyamatnak a bejegyzését. Előfordult, hogy a cégbírósági törlés csak évek múlva történt meg a cég tényleges működésének befejeződése után. Ez történt a Kohner Adolf Fiai céggel is, az utolsó, 1942. július 7-i végleges törléssel megszűnt.[47]

Dr. báró Kohner Adolf életét családi tragédiák kísérték végig, édesanyja kilenc éves korában ment el, édesapja 1894-ben, Károly Emil fia 1916-ban, Lola lánya pedig 1932-ben halt meg. 1930-as években elkezdett betegeskedni, és nem tudott odafigyelni a vállalati ügyek vezetésére, amiben közrejátszott, hogy a céges érdekeltségek száma csökkeni kezdett. A krach után csendben visszavonulva 1937. január 30-án halt meg. Unokaöccse Kohner Imre István az 1930-as években próbálkozott a családi vállalkozások újraindításával, de 1938-ban hirtelen vége szakadt kísérletének.

 

 

Kohnerék családi vállalkozásai:

 

Forrás: HU- BFL-VII. 2. e. Társas cégjegyzék 1/A kötet. 4a-4b, 57. kötet. 207., 92/A kötet. 133., 146. kötet. 129.; HU- BFL-VII. 2. e. Hungaria Jaquard Szövőgyár Rt. régi Cg. 1911/285., Cg.1494., Okm. 2177.; HU- BFL-VII. 2. e. Agrárexport Borforgalmi Kft. Cg. 36266/1934.; HU- BFL-VII. 2. e. Agrárexport Kft. Cg. 35705/1934.

 

Kohner Adolf és Fiai közkereseti társaság cégtagjai és főnökei:

 

	Név:	Időtartam:	Cégbírósági törlés:
1.	Kohner Zsigmond	1872-1908	1908
2.	Kohner Károly	1872-1894	1894
3.	Kohner Ágoston (Ágost)	1872-1907	1908
4.	dr. báró Kohner Adolf	1894-1933	1934
5.	báró Kohner Alfréd	1903-1912	1914
6.	báró Kohner Jenő	1903-1918	1921
7.	báró Kohner Simon Vilmos (Willy)	1918-1933	1934
8.	báró Kohner Imre István	1928-1933	1934

 

Forrás: HU- BFL-VII. 2. e. Társas cégjegyzék 1/A kötet. 4a-4b, 92/A kötet. 133., 146. kötet. 129.

 

 

1. Dokumentum:

 

Alapítási tervezet

 

Az alulírottak, mint alapítók Első Kecskeméti Konzervgyár Részvénytársaság cég alatt Kecskemét székhellyel részvénytársaságot alapítunk. A vállalat tárgya: konzervgyárak létesítése megszerzése és üzemben tartása, első sorban azonban a Kecskeméten létező konzervgyár megszerzése és üzemben tartása, továbbá kertészet termelés folytatása és ilyesmi termények megszerzése, feldolgozása és eladása- tehát a nyer gyümölccsel, … és borral való kereskedés is. - A vállalat tartama határozatlan. - A részvénytársaság alaptőkéje 1.000.000 korona, felosztva 5000 darab egyenként 200 korona népértékű bemutatóra szóló részvényre. Minden egyes részvény névértékének 50% a részvényjegyzései egyidejűleg befizetendő. A társaság megalakulása előtt további befizetések nem teljesítendők. A további befizetés tekintetében az alapszabályok fognak rendelkezni.- Sem alapitok, sem mások természetbeni betéttel nem vesznek részt.- Alapitok fenntartják maguknak azt az előjogot, hogy új részvények kibocsátásának esetére jogosítva lesznek és pedig az Angol-osztrák bank budapesti fióktelepe[48] a kibocsátandó részvényeknek 50 száztóliját[49] és Wetzler Bernát[50] wieni [bécsi] lakos a kibocsátandó részvényeknek azután 50 száztóliját névértéken átvenni,- Ez az előjog csak akkor szűnik meg, ha az itt megnevezett alapitok valamelyike a felszólítástól számított 30 nap alatt a reá eső részvényeket a meghatározott fizetés ellen át nem veszi, de az  előjog csak azon alapítóra nézve szűnik meg, aki ezen befizetésért teljesíteni elmulasztotta.- Az aláírás zárhatárideje 1912 évi január hó 2-ika, délelőtti 12 óra.

 

Kelt Budapesten, 1911. évi december hó 27-én.

 

 

Az Angol-Osztrák Bank budapesti fióktelepe                                                             Wetzler Bernát

    nagyiparos, lakik Wien,

 

Az irat jelzete: HU-BFL-VII. 2. e. Első Kecskeméti Konzervgyár Rt. Cg. 35211, Okm. 7615. Alapítási tervezet, 1911. december 27.  ‒ Gépelt eredeti.

 

 

2. Dokumentum:

 

Tekintetes királyi Törvényszék[51]!

 

 

A Cg. 7778/23 számú végzés ellen ezennel

felfolyamodással

élünk és kérjük, hogy azt a Nagytekintetű királyi Ítélőtáblához[52] felterjeszteni méltóztassék, ahol kérelmünk arra irányul, hogy a bevezetőleg hivatkozott sérelmes végzést hatályon kívül helyezni és a 22. sorszámú végzést eredeti intézkedésében és szövegezésében hatályában fenntartani méltóztassék.

            Sérelmes a fellebbezés tárgyává tett végzés azon intézkedése, mely szerint a 22. sorszámú végzést ama részében, hogy a mi társtagi minőségünket törölte, tévesnek deklarálja. - Sérelmes pedig azért, mert egy immár 3 éves fennálló tényt változtat meg incidentaliter,[53] amely változtatás a mi jogi és anyagi érdekeinket lényegesen befolyásolja. Mi ugyanis a 22. sorszámú végzés rendelkezéseinek megfelelően rendezkedtünk be annak úgy jogi, mint anyagi kihatását illetőleg abban a tudatban, hogy nem vagyunk 1933. december 5. óta a Kohner Adolf Fiai cégnek tagjai, miután úgy a cégtagi minőségünk, mint a cégjegyzési jogosultságunk is töröltetett. Ezen a tényen változtatni - még ha netán formailag téves is lett volna a szóban forgó 22. sorszámú végzés idevágó intézkedése- figyelemmel az adott helyzetre nem lehet és ehhez a tekintetes királyi Törvényszéknek nincs is joga.

            De rá kell mutatnunk arra, hogy a való helyzet is az, amit a 22. sorszámú végzés a cégjegyzékben bevétetni [bejegyeztetni] rendelet.   

            A Kohner Adolf Fiai cégnek felszámolására ugyanis azért került sor, mert mikor a cég fizetési zavarokba került az összes hitelezőkkel olyan értelmű a kényszeregyezség hatályával bíró magánegyezést létesült, mely szerint a Kohner Adolf Fiai cég tagjai mi alulírottak rendelkezésre bocsátottuk a hitelesüknek a cégnek minden vagyonát és a magunk minden magánvagyonát is likvidáció [felszámolás] céljaira. Ezt a hitelezők, mint önmaguk által az O.H.E.[54] vezetése és égisze alatt lebonyolítandó vagyontömeget átvették és ennek ellenében bennünket mindennemű kötelezettség felelősség alól feloldottak, desobligáltak[55]. Bármennyi is kerüljön ki a likvidációból azt a hitelezők követeléseik teljes és végleges kiegyenlítéséül fogadták el, bennünket a cég tartozásaiért bárminő legyen is a likvidáció és illetve felszámolás eredménye, már semminemű fizetési kötelezettség és felelősség nem terhel.

            A hitelezők és illetve az O.H.E. maguk rendeltek ki teljes hatáskörű felszámolókat a felszámolás lebonyolítására és likvidáció végrehajtására, amiben nekünk már semminemű vonatkozásban semminemű beleszólásunk és ingerenciánk nincsen.

            Az adott tényállásból tehát az következik, hogy a mi cégtagságunk a valóságban ténylegesen megszűnt és igy mindenben a való tényeket fedi a 22. sorszámú végzés intézkedése, mely a mi cégtagi minőségünket törölte, úgy, hogy az az intézkedés már a cégvalódiság elvénél fogva is továbbra is fenntartandó.

            Annak dokumentálásául, hogy az általunk fentiekben előadottak mindenben fedik a tényeket jelen felfolyamodásunkat aláírta maga a felszámolók által képviselt Kohner Adolf Fiai f. a. [felszámolás alatt] cég és az Országos Hitelvédő Egylet is.

 

A Tekintetes Budapesti Királyi Törvényszékhez, mint Cégbírósághoz

Felfolyamodása báró dr. Kohner Adolf, báró Kohner Vilmos és báró Kohner Imre István budapesti lakosnak képviselője

 

Dr. Párkány Frigyes ügyvéd[56]

Budapest V. Aulich utca 5. szám

 

Az irat jelzete: HU-BFL-VII. 2. e. Kohner Adolf Fiai régi Cg. 21/1876., Cg. 7776. Felfolyamodása báró dr. Kohner Adolf, báró Kohner Vilmos és báró Kohner Imre István budapesti lakosoknak, 1936. november 3.  ‒ Gépelt eredeti.