„Nem várható, hogy az elítélt megjavuljon” – Egy kegyelmi kérvény és az utolsó női kivégzett bűntetőügye

Bevezető

A Magyarországon hazai bíróságok jogerős ítélete alapján kivégzettekről hiánytalan és minden korszakra kiterjedő lista nem áll rendelkezésre. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának részvételével folyó kutatás során az 1945. február 4-től az utolsó halálbüntetés végrehajtásáig, 1988. július 14-ig állították össze a vonatkozó névsort. A több mint ezerkétszáz nevet tartalmazó táblázatban huszonnyolc női kivégzett neve szerepel.[1] Ezen nevek közül a vonatkozó bűnügyi iratok tanulmányozása alapján öt személyről jelenthető ki egyértelműen, hogy büntetőügyükben köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt született jogerős, végrehajtott halálos ítélet.[2]

Egyikük, Besze Imréné emberölési ügye indíték szempontjából nem számít különlegesnek. Az ilyen motivációjú élet elleni bűncselekményekre a kriminalisztikai szakzsargonban a „nyereségvágyas”, köznyelvben a „rablógyilkosság” kifejezést használják. A Kádár-korszak legtöbb halálos ítélettel zárult bűncselekmény-típusa ebbe a kategóriába tartozott. Az 56 éve a Heves vármegyei Gyöngyösön történt bűntett kriminalisztikai jelentőségét a fondorlatos, női tetteshez képest szokatlanul brutális elkövetési mód adja, büntetőjogi szempontból pedig az Alkotmánybíróság által már több mint három évtizede eltörölt[3] büntetési forma kiszabásának konkrét példája teszi elemzésre érdemessé. Bűntörténeti aspektusát nézve pedig azért megkerülhetetlen, mert Besze Imréné volt Magyarországon az utolsó női elítélt, akin végrehajtották a halálbüntetést.

Az alábbiakban a jogerős bírósági határozat alapján idézek az elsőfokú ítéletből, a Legfelsőbb Bíróság által jogerőre emelt ítéletből[4] annak indoklásából, az elítélt kegyelmi kérvényéből és a kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyvből. A büntetőügyben keletkezett releváns iratokat a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltára őrzi.[5]

 

Előzmények
 

Elsőként röviden összefoglalom Besze Imréné (szül.: Bigló Erzsébet) előéletét, valamint az általa elkövetett emberölés közvetett előzményeit. A paraszti családból származó, négy elemi és négy polgári osztályt végzett, szakképzettség nélküli Bigló Erzsébet széles skálán mozgó bűnözői karrierje korán kezdődött. 1936-ban, mindössze 21 éves korában került először összetűzésbe a törvénnyel. Tizenhétszer állt bíróság előtt – lopásért, csalásért és hasonló bűncselekményekért. Az ország legkülönbözőbb pontjain vert át hiszékeny embereket, akiknek kihasználta a jóindulatát. 1945-ben például vöröskeresztes ápolónővérnek adta ki magát, aki hadifoglyokkal utazik, ruhákat, élelmet és készpénzt kicsalva ezzel a hazugsággal egy kisújszállási nőtől. Máskor a miskolci kórház beszerzőjeként adta ki magát, aki olcsó zsírt és pálinkát tud szerezni. Négyszer ment férjhez, első férjétől egy lánya született. 1967-ig, az emberölési ügyéig összesen több mint húsz évre ítélték, addigi életének majdnem a felét börtönben töltötte. Legutolsó szabadulása után Gyöngyösre került, ahol a megyei Építőipari Vállalatnál munkát kapott és befogadta egy Besze Imre nevű férfi, akivel összeházasodtak. Ez volt negyedik és egyben utolsó házasságkötése. A vállalat sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt 1967 augusztusában másfél év börtönre ítélték. Az átvert, meglopott sértettek miatt indult eljárások miatt jelentős fizetési kötelezettségek terhelték. „...vádlott adósságmentes és zavartalan életének biztosítására 1967. szeptemberében kb. 60.000-70.000 Ft-ra lett volna szüksége, ezzel szemben férjének havi 1.500-1.800 Ft-os jövedelme állt rendelkezésre."

A Csehszlovákiából 1945 után Magyarországra telepített Kertész Lajosnét augusztus végén ismerte meg. Az özvegyasszony hozzátartozott a gyöngyösi piac életéhez, az árusok megszokták, hogy ruhákat vagy őstermelőktől vásárolt zöldséget próbál eladni. „Ebben az időben Besze Imréné a háztáji szőlőből csemegeszőlőt hordott a piacra és rövid ismeretség után azt a napi áron alul a sértettnek adta. Igyekezett a sértett bizalmába férkőzni és azt is megtette, hogy a sértett által kifogásolt, vagy megmaradt szőlőt frissre cserélte ki." A 72 éves gyöngyösi asszonyt „zsugori és pénzéhes embernek ismerték", akinek 1967 szeptemberére már 70 ezer forintos takarékbetétkönyve volt. A későbbi sértett a takarékkönyvet és iratait egy a nyakába függesztett zacskóban tartotta, amelyet még éjszaka is csak a mosakodás idejére vett le. A tényállásból az is kiderül, hogy a Besze Imréné előéletét ismerő piaci árusok féltették az özvegyasszonyt, és külön figyelmeztették, hogy ne adjon pénzt a nőnek.

Beszéné megtudta, hogy Kertészné gyermekei éppen azon vitáznak, melyiküké legyen a rendkívül magas összeg. Azt javasolta Kertésznének, hogy gyorsan vegyen ki a bankból hatvanezer forintot, és helyezze el másik városban, egy másik bankfiókban, majd ő mindenben segít. A pénzt később odaadja annak a gyerekének, akinél majd lakni szeretne – javasolta. Besze Imréné ekkor már tudatosan tervezte az emberölést, amelyet Béke tér 2. szám alatti házuk konyhájában tervezett végrehajtani. Ehhez a bűncselekmény napján előkészületeket is tett: kikészítette a fejszét, egy nejlon zacskót és letakarta a konyha ajtajának ablakát.

 

A bűncselekmény

 

Részletek az elsőfokú ítéletből:

Dokumentum

1.

Besze Imréné vádlott a konyhába vezette özv. Kertész Lajosnét. A kocsiját a kamrába vitte. A konyhába visszatérve a sértettet pálinkával kínálta meg, majd egy papírlapot tett eléje, a piros színű golyós tollát oda adta neki, azzal, hogy a pénz kivételét, más bankba tételét és közeli szüret előtti utazását írja meg leányának, leánya címét írja rá a levélre és azt majd ő postára adja. Kertész Lajosné a táskáját a pénzzel együtt a konyha közepén lévő asztal végéhez tette, ő pedig az asztal mellé a hokedlire ült úgy, hogy háttal a bejáratnak esett és a villany a legkedvezőbb módon világította meg az asztalt. [...] A pálinkás üveget és a poharat az asztalról elvette, azt is a konyhaszekrényre rakta, majd azzal, hogy enni ad Kertész Lajosnénak egy piros csíkos fehér konyharuhát terített elébe. Kertész Lajosné melegen volt öltözve. az úttól, a melegtől és az elfogyasztott pálinkától elbágyadt fejét kezére hajtotta. Ezt a helyzetet használta fel Besze Imréné cselekménye végrehajtására. A favágó fejszével, amelynek nyele 42 cm, vasrészének súlya 1.70 kg. a sértett mögé került és hétszer kalapálásszerű mozdulattal, fokozódó erővel fejbe verte. Az ütések közül négy csak a csontlemezt sértette meg, három azonban a koponyatetőt beszakítva az agyállományba nyomódott és agyroncsolódást okozott. A sértett védekezni nem tudott, magatehetetlen helyzetben volt, az ütések következtében eszméletét vesztette és félfordulattal előre zuhant a konyha kövére... [...] A fejsze élével kétszer közepes erővel fejen ütötte, az ütések a bal járomcsont fölött érték a sértettet és koponyaalapi törést, az arckoponya összetörését eredményezték. [...] Besze Imréné a vérző fejet egy 72 x 26 cm nagyságú az előre elkészített melegítő felsőrész anyagú ronggyal becsavarta. A sértett nyakán lévő zacskót leszakította és a sértett fejére az előre elkészített nylonzacskót ráhúzta.

Az irat jelzete: HU-MNL-HML-XXV.21.b.-257/1968

 

Az ítéleti tényállásban ezután ismertetik, hogy a vádlott az előre elkészített szalmazsákba tette a sérülései következtében percek alatt elhunyt sértettet, majd a zsákot levarrta. Az 50 kilogramm súlyú holttestet úgy erőltette a zsákba, hogy az a lehető legkisebb kiterjedésű alakzatot vegye fel. Kinézett az utcára és az udvarra, aztán egy óvatlan pillanatban felnyalábolta a szalmazsákba varrt holttestet és a kamrába vitte. Amikor a férje este hazajött a munkából, azt mondta neki, hogy a ház átíratása miatt Budapestre kell utaznia az utolsó vonattal, hogy még reggel beszélni tudjon az ügyvéddel. Ez azonban hazugság volt, Besze Imréné nem tervezett elutazni. Késő éjszaka visszaosont a házuk udvarára, a kamrából kicipelte a holttestet, a kert végében egy negyven centi mély gödröt ásott, és eltemette a megölt asszonyt. Férjének azt hazudta, hogy lekéste a vonatot.

A Kertész Lajosné eltűnése miatt indult nyomozást részleteire külön nem térek ki. Besze Imréné nem csak azért vált gyanússá a nyomozóhatóság számára, mert vele látták utoljára az eltűntet, hanem azért is, mert hirtelen többen visszakapták tőle a pénzüket. Több bizonyítéknak köszönhetően a nyomozók aztán már pontosan tudták, hogy egy olyan emberölés történt, amelyhez Besze Imrénének köze van. A nyomok Beszéék háza kertjében futottak össze, ahol a fagy beállta előtt megtalálták Kertész Lajosné holttestét. Az orvosszakértő megállapította, hogy az áldozatot a már korábban előkerült baltával ölték meg, az ütések ereje, de még a zsák bevarrása is női kézre utalt. Amikor Besze Imrénét már gyanúsítottként hallgatták ki, minden részletet, az áldozattal való kapcsolatát, a kölcsönöket is elismerte, csak azt tagadta, hogy ő lenne a gyilkos.

Az előre kitervelt módon, nyereségvágyból elkövetett emberöléssel vádolt Besze Imréné büntetőperét 1968. július 22-én Gyöngyösön kezdte tárgyalni a Heves Megyei Bíróság. Az érdeklődés akkora volt, hogy a járási tanács legnagyobb befogadóképességű helyiségét tárgyalóteremmé kellett átalakítani.[6]

 

Ítélet

 

Az Egri Megyei Bíróság a vádlottat a B.257/1968/9. sz. határozatában „előre kitervelt módon, nyereségvágyból elkövetett emberölésben, három rendbeli ezek közül 1 rendbeli súlyosabban minősülő hamis vádban, és 4 rendbeli visszaesőként elkövetett csalásban" bűnösnek mondta ki, és halmazati büntetésként halálra ítélte. A per a fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott. A vádlott bűnösségét továbbra is tagadta, és kitartott annál az állításánál, hogy férje a tettes, ő csak segített kivinni a holttestet. Az első fokon eljáró megyei bíróság határozatát azonban a Legfelsőbb Bíróság a Bf.IV.891/1968/27. számú határozatában helyben hagyta, így az jogerőssé vált.

 

A Heves Megyei Népújság fényképes beszámolója a gyilkosság helyszíni szemléjéről.
Heves Megyei Népújság, 1968. július 28. 6.

 

 

Részlet a jogerős határozat indoklásából:

 

Dokumentum

2.

E legsúlyosabb bűncselekményét annyi tervszerűséggel, higgadt megfontoltsággal hajtotta végre, a cselekmény elkövetése után olyan körmönfontan igyekezett a gyanút magáról elterelni s a megbánás jelét a büntető eljárás során is olyannyira nem mutatta, hogy a legsúlyosabb bűncselekmény elkövetésével a legközvetlenebb hozzátartozóját, idős férjét is megvádolta azért, hogy maga a felelősség alól kiszabaduljon.

A bűnösségi körülmények beható vizsgálata alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a vádlott bűnösségének a foka, elvetemültsége, a társadalmi ráhatás eddigi eredménytelensége, a társadalom védelme érdekében elkerülhetetlenné teszi vele szemben a kivételes büntetés alkalmazását.

Az irat jelzete: HU-MNL-HML-XXV.21.b.-257/1968

 

Vádlott és védője kegyelmet kért, amely utóbbinak hivatalból egyébként kötelessége is volt.

 

Kegyelmi kérvény és annak elutasítása

 

A halálra ítélt Besze Imréné kirendelt védője, dr. Farkas András útján nyújtotta be kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanácsnak, amely a szóban előterjesztett, a halált kimondó ítéletnek szabadságvesztés enyhítésére irányuló kérelem kiegészítése volt.

 

Jelzet: HU-MNL-HML-XXV.21.b.-257/1968

 

 

Az elítélt indoklása:

 

Dokumentum

3.

1./ Ötvenhárom éves vagyok,

2./ 1963. után felhagytam addigi életmódommal és igyekeztem beilleszkedni a társadalomba. Munkáltatói igazolás és munkalapjaim bizonysága szerint segédmunkási munkakörben és mint betanított szakmunkás kiváló teljesítményekkel járultam hozzá a vállalati kollektíva eredményeihez.

3./ eddigi életem folyamán ez az első alkalom, amikor erőszakos cselekménnyel vádolnak és ítélnek el,

4./ ha 1966/67-ben nem kerülök ismételten olyan helyzetbe az építőiparban, hogy másokkal együtt kihasználhassam a kínálkozó visszaélési lehetőséget, nem jutottam volna jelenlegi helyzetembe,[7]

5./ tisztelettel kérem azt a relatív javulást figyelembe venni, hogy 1963-tól új környezetemben egészen 1966. végéig becsületes munkát végeztem és nem kerültem összetűzésbe a törvénnyel,

6./ a nyomozó hatóságokat az én vallomásom igazította el a sértett feltalálásában és az általam bevallott és valósnak tartott tényállás vezetett eredményre a nyomozat során,

7./ Besze Imrével kötött házasságomban végleges és megállapodott családi életet akartam teremteni,

8./ a hosszan tartó eljárás idegileg megviselt és jelentős egészségi romlás állott be nálam,

9./ nemcsak az én rendezetlen anyagi viszonyaim, de a Besze-család ingatlanának rendezetlensége is motiválta magatartásomat.

Felsorolt indokaim alapján tisztelettel kérem a t. Legfelsőbb Bíróságot, szíveskedjék jelen kegyelmi kérelmemet pártolólag az Igazságügyminiszter Elvtárs közbenjöttével [sic!] a Magyar Népköztársaság t. Elnöki Tanácsához felterjeszteni kedvező kegyelmi döntés kieszközölése végett.

Eger, 1968. dec. 19.

Az irat jelzete: HU-MNL-HML-XXV.21.b.-257/1968

 

Az Elnöki Tanács zárt kegyelmi tanácskozáson döntött. A kegyelmi kérvényt a tanács a jogerős bírósági határozat után elutasította, és mint az a tanácskozási jegyzőkönyvből kiderül, a döntés egyhangú volt:[8]

 

Dokumentum

4.

Készült Budapesten, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága előtt 1968. évi december hó 17. napján az emberölés miatt Besze Imréné ellen indított bűnügyben megtartott nem nyilvános kegyelmi ülésen.

Jelen vannak:

A bíróság részéről:

Dr. Vida Ferenc tanácsvezető

Dr. Tordai Gyula

Dr. Csorba Sámuel bírák

Dr. Király Éva tanácsjegyző

A legfőbb ügyész képviseletében: dr. Polt Miklós ügyész.

 

A tanács elnöke felhívja a legfőbb ügyész képviselőjét a kegyelmi kérelemmel kapcsolatos indítvány előterjesztésére.

A legfőbb ügyész képviselője: a kegyelmi kérelem elutasítását indítványozom, mivel azok az okok, amelyek az ítéletben kiszabott kivételes büntetést indokolják, indokolják a kegyelmi kérelem elutasítását is. Eszerint az elítéltet nem tartja méltónak a kegyelemre.

Ezután a legfőbb ügyész képviselője az ülésről eltávozott.

Dr. Csorba Sámuel előadó bíró a bíróság tagjai előtt felolvassa az elsőfokú bíróság által tartott kegyelmi ülésről készült jegyzőkönyvet.

A kegyelmi kérelemmel kapcsolatosan a tanács tagjai az alábbiakban nyilatkoznak:

 

Dr. Csorba Sámuel előadó bíró: A terhelt konok bűnöző. 21 éves kora óta bűnöző életmódot folytatott. Jelen cselekménye rendkívüli elvetemültségre utal, hogy tettének következményei alól szabaduljon, sorozatosan másokat vádolt. Ilyen magatartás mellett – figyelemmel előéletére is – nem érdemes arra, hogy a társadalom tagja maradjon. A kegyelem megadása esetén a vele szemben kiszabható 20 éves szabadságvesztés büntetéstől nem várható, hogy az elítélt megjavuljon.

Dr. Tordai Gyula: Figyelembe véve a vádlott egyéniségét, elvetemült magatartását a bűntett elkövetésénél, nem tartja érdemesnek a kegyelemre.

Dr. Vida Ferenc tanácsvezető: Nem tartja a vádlottat méltónak arra, hogy az Elnöki Tanács kegyelemben részesítse. Az idős, 72 éves sértett szinte fillérenként megtakarított pénzét olyan elvetemült módon szerezte meg az elítélt, cselekményének elkövetésében olyan céltudatosan járt el, hogy ezekre a körülményekre, valamint eddigi sorozatos bűntetteire tekintettel méltatlannak tartja a kegyelemre.

A tanács elnöke megállapítja, hogy az elítéltet egyhangúlag a kegyelemre nem ajánlják. Ezután a tanács elnöke az ülést berekesztette.

Jegyzőkönyv lezárva 17 órakor.

Az irat jelzete: HU-MNL-HML-XXV.21.b.-257/1968

 

Besze Imrénét 1969. február 6-án kivégezték Egerben.[9] A halálbüntetés 1990-es eltörléséig születtek ugyan még nők által elkövetett köztörvényes bűncselekmények kapcsán halálos ítéletek Magyarországon, de a vádlott vagy az enyhítésért benyújtott fellebbezés után kapott enyhébb büntetést, vagy az Elnöki Tanácstól kapott kegyelmet és végül letöltendő szabadságvesztést.[10]