Bauer Sándor tűzhalála állambiztonsági szempontból kiemelten veszélyesnek számított. Ezzel magyarázható, hogy azt az ötfős társaságot,...Tovább
Magyar buszok Isztambulban
Ikarus-expressz
1979. augusztus 18.
A hetvenes és a nyolcvanas évek magyar Ikarusz buszok termelésének az aranykora volt, a buszok sikerét mutatja, hogy 1976-ban az NDK teljesen a magyar buszok vásárlására álltát, illetve az a tény, hogy az eredeti cikkben is szereplő Ikarus 280-as sorozat a világon legtöbbet gyártott csuklós autóbuszt jelentette.
Az elmúlt hetekben nagy sikereket ért el a Mogürt és az Ikarus. A magyar külkereskedők 550 városi autóbuszt adtak el a török közlekedési vállalatoknak. Egy másik szerződés alapján autóbusz-összeszerelő üzemet állítanak fel Angolában.
Nagy értékű buszüzletet öntöttek szerződéses formába a közelmúltban a török és a magyar járműipari szakemberek. A 35 millió dolláros megállapodás alapján a Mogürt Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat 550 Ikarus gyártmányú autóbuszt szállít Törökországba, Isztambul, Ankara és más török városok tömegközlekedésének javítására. A 390 normál és 160 csuklós városi busz exportjáról szóló szerződés talán legérdekesebb mozzanata a magyar külkereskedelem gyakorlatában szinte páratlanul rövid szállítási határidő: az első 200 autóbuszt még az év végéig útnak indítják, míg az utolsó szállítmányokat a jövő év első negyedében juttatják el a megrendelőkhöz.
A magyar buszkülkereskedelem másik nagy eredménye, hogy az Ikarus és a Mogürt a közelmúltban Luandában a Sacma angolai autóbusz-gyárral megállapodott egy összeszerelő üzem fölállításáról. A szerződés értelmében 1990-ig összesen 9 ezer Ikarus autóbusz-karosszériát szerelnek össze az angolai gyárban magyar részegységekből. A mátyásföldi gyárnak ez már a negyedik külföldi autóbusz-összeszerelési együttműködése. Kubával az év elején írtak alá évi ezer autóbusz összeszerelésére vonatkozó szerződést. Malgasban két hónapon belül megkezdődik az autóbusz összeszerelése, Irakban pedig már 5 éve folyik az Ikarus segítségével ilyen jellegű tevékenység és közel 3 ezer jármű hagyta el a Bagdad melletti gyárat.
A török buszmegállapodás előzményei viszont 1978 novemberére nyúlnak vissza. A szerződés aláírása után Isztambul főpolgármestere, Aytekin Kotil munkatársunknak elmondta, hogy Isztambulban és a többi török nagyvárosban hosszú éveken át elhanyagolták a tömegközlekedés fejlesztését. A kiöregedett buszpark hovatovább a városi közlekedés megbénulásával fenyegetett. A város vezetői mindezt felismerve gyorsan változtattak tömegközlekedési politikájukon; az isztambuli „BKV”, az Isztambul Electricity Tramway and Tunnel Co. a év végén nemzetközi autóbusz versenytárgyalást hirdetett a török nagyvárosok tömegközlekedési gondjainak enyhítésére.
A versenytárgyaláson Európa számos vezető buszgyártója vett részt. Az ajánlatokat elbíráló szakbizottság értékelése szerint az Ikarus buszok nemcsak jó minőségükkel és teljesítményükkel arattak sikert. A rendelések odaítélésénél a gyors szállítási határidő volt a döntő: a szerződéskötéstől számított 3-4 hónap elteltével a normál kivitelű IK-260 és a csuklós IK-280-as típusú autóbuszokból az év végéig 150, illetve 50 darabot, a jövő év első negyedéven pedig 240, illetve 110 buszt szállítanak.
A szerződés értékének 10 százalékáért alkatrészeket exportálnak és az Ikarus buszok zökkenőmentes üzemeltetése végett magyar szakemberek is segítenek a vevőszolgálati teendők ellátásában.
A Mogürt ilyen nagy mennyiségben utoljára 1975-ben Venezuelának adott el autóbuszokat, számszerint 600 darabot. Az 550 darabos török eladással a magyar vállalatok jól megalapozták idei nem rubel elszámolású exportjukat.
A mostani török üzlet általánosítható tanulsága, hogy a rövid szállítási határidő nem egyszer eldöntheti egy-egy tőkés export sorsát. Az Ikarus gyár termelése – nem utolsó sorban a KGST-n belüli termelési és értékesítési megállapodások jóvoltából – ma már meghaladja az évi 10 ezer autóbuszt. Amennyiben a magyar buszipar a nagy sorozatú gyártás mellett teljesíteni tudja a tőkés vásárlók egyedi kívánságait is, minden remény meg van arra, hogy a magyar külkereskedelem a jövőben hasonló jelentős megrendeléseket kapjon.
Heimer György
Ezen a napon történt április 26.
1969
1986
Robbanás és tűz a csernobili atomerőmű egyik reaktorában (Ukrajna), az eddigi legsúlyosabb következményű nukleáris baleset békeidőben.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő