Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább
A klerikális reakció és az ÁEH
„A megyei egyházügyi hivatalok munkájában az elmúlt másfél év alatt eléggé háttérbe szorult a klerikális reakció leleplezése. A tanács és más szervek által egyes papok ellenséges magatartásáról, tevékenységéről közölt jelzéseket nem vizsgálták ki (pl. Veszprémben), s nem éltek a rendelkezésre álló jogkörrel. Komárom megyében pl. az egyházügyi megbízott több esetben túl későn közölte a megyei pártbizottsággal az eseményeket, sőt olyan is előfordult, hogy el sem küldte a kért anyagot, vagy fontos tényeket nem közölt a pártbizottsággal.”
Bevezetés
Az 1951 tavaszán felállított Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) feladata a hazánkban kiépülő kommunista diktatúra egyházpolitikai programjának széleskörű és tervszerű végrehajtása volt egy olyan szervezeti és intézményi struktúra segítségével, melynek elemei a közölt forrásban világosan kitapinthatóak.
Az '50-es évek elején a Magyar Dolgozók Pártja határozatának megfelelően a megyei tanácsokhoz egyházügyi előadókat küldtek, akik döntő részben a protestáns és zsidó felekezet(ek), valamint a szekták felett gyakoroltak ellenőrzést területükön, míg a püspökségekre ill. a főpapi székhelyekre állított egyházügyi megbízottak a katolikus egyház teljes körű káderezését és kontrollját hajtották végre. Az egyházakkal kötött - azok autonómiáját semmibe vevő - megállapodások betartásának ellenőrzése, egyházi iratok cenzúrázása, az egyházi személyekről szóló rendszeres információgyűjtés és ezen adatok nyilvántartása a központi és helyi pártszervekkel való szoros kapcsolattartással párosult, annál is inkább, mivel az ÁEH megyei és püspöki munkatársai lényegében az MDP-től kapták azokat az iránymutatásokat és instrukciókat, mellyel munkájukat végezhették. A megbízottak havonként rendszeresen jelentéseket tettek tevékenységükről, és a területükön történt fontosabb eseményekről ún. eseményjelentést küldtek. Munkájukat a hivatal rendszeresen ellenőrizte kiküldött munkatársak által.
Az ÁEH tevékenysége igazodott az egyházpolitikai változásokhoz, így Sztálin 1953. évi halálát követő "enyhülés" - amely azonban elvi engedményeket vagy döntő változásokat semmiképpen sem jelentett - a hivatal munkájában is megmutatkozott, ami lényegében a rendszerhű békepapi mozgalom helyzetének további megszilárdítását és az alsópapsággal szembeni adminisztratív fellépés bizonyos mértékű visszafogását jelentette.
Két évvel később azonban a párt ismét határozatban erősítette meg az egyházpolitika irányvonalát, ami az egyháznak az állammal kötött egyezmény szigorú betartatását biztosította, s egyrészt mindazoknak az adminisztratív és politikai intézkedéseknek a felülvizsgálatát és visszavonását, amelyek 1953 és 1955 között esetleg enyhítést jelentettek az egyházak és felekezetek számára, másrészt a hivatal fokozottabb párt általi ellenőrzését, a hivatali munkatársak keményebb és szigorúbb fellépését az egyházakkal szemben.
Ennek a változásnak egyik dokumentuma a közölt forrás, melyből egyértelművé válik nemcsak az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége és módszerei, hanem szoros összefonódása a Magyar Dolgozók Pártja központi és helyi szerveivel, megjelenítve azt az aprólékos és félelmetes kontrollt is, amellyel a hazai egyházakat tartották totális ellenőrzés alatt.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 22.
1940
1941
Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább
1978
James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább
1980
Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább
1988
Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő