Diákok forradalma?

Az 1968. májusi válság Franciaországban

Magyarország az 1968-as megmozdulásokhoz hasonló utcai harcokat „testközelből" ismerte, tisztában volt azzal, hogy lehetnek külső erők az események mögött, és ismerte azon eszközöket is, hogy mi kell a hatalom megőrzéséhez.


5. Beszélgetés a francia politikai helyzetről Combal tanácsossal Budapesten

1968. június 8.

Feljegyzés

Tárgy: Beszélgetés a francia
politikai helyzetről

Warmenhoven holland első beosztott június 7-i búcsúkoktélján beszélgettem Combal taná-csossal, a francia nagykövetség első beosztottjával, aki általános belső helyzetüket javulónak ítéli meg, és úgy látja, hogy rövid időn belül az élet lényegében visszatér a normális keretek közé. A sztrájk következtében súlyos károk keletkeztek, a termeléskiesés méretei nagyok. Ehhez képest jelentéktelennek tartja azokat a károkat, melyek az épületekben (pl. párizsi tőzs-depalota), közutakon és a közforgalmi eszközökben állt elő. Bizonyosra veszi, hogy lesz inf-láció, melynek előreláthatóan serkentő hatása alakulhat ki a termelésre és a külkereskedelem egyes ágazataira. A ffr. [francia frank] pénzpiaci helyzetének gyengülését ezeken kívül speku-lációs tényezőkre és amerikai manőverezésre vezeti vissza. Új momentumnak tartja, hogy a CGT első ízben alkalmazott differenciáló vonalvezetést, melynek alkalmazása során elhatá-rolták magukat a szélsőséges áramlatoktól, és meghatározott keretek között tartották a szak-szervezetek magatartását.

A választás kilátásairól az a véleménye, hogy a Francia Kommunista Párt kisebb mértékű erősödésével lehet számolni, de ezen kívül számottevőbb erőeltolódás aligha következik be. Valószínűnek tartja, hogy az UNR és a De Gaulle-t támogató erők megkapják azt a parlamenti többséget, mellyel a kormány munkáját biztosítani tudják. Belpolitikai téren a kormánynak legfontosabb feladata a gazdasági kérdések rendezése és szervesebb fejlesztése lesz. Emellett súlyt fognak helyezni a közoktatás átfogó reformjának előkészítésére, az oktatási–tanulási fel-tételek megjavítására és a tanmenet korszerűsítésére. Felháborodottan mondta el Combal, hogy a francia egyetemek nemcsak megbúvási, hanem kedvezményeik folytán olcsó megélhe-tési lehetőséget is nyújtanak a fiatalok olyan rétegének, mely tanulni nem akar, és kétes poli-tikai manőverek kipróbálására használja fel az egyetemeket.

A [Maurice] Couve de Murvil1e – [Michel] Debré cserét nem tartja olyan kérdésnek, mely tartalmilag befolyásolná a francia külpolitikát. Megítélése szerint külpolitikájuk változatlan marad, és ezzel a folyamatos stabilitást is dokumentálni kívánják. A két külügyminiszter kö-zött – személyi adottságaik folytán – munkastílusbeli eltérés van, de ez nem olyan tényező, mely a francia külügyi szolgálaton kívül mutatkozhatnék. (A különbség szerinte az, hogy Couve protestáns eredetű higgadtabb, nyugodtabb egyéniség, míg Debré katolikus eredetű, élénkebb, agilisabb egyéniség.)

A francia gazdasági helyzettel kapcsolatban De Rosis olasz kereskedelmi tanácsos azt fejte-gette, hogy nem lesz könnyű a felgyülemlett gazdasági problémák megoldása, és véleménye szerint ezek még bonyolultabbá fogják tenni Franciaország és a Közös Piac kapcsolatait.

Schoch holland nagykövet elmondta, hogy táviratot kapott Hágából, melyben kérik, hogy ad-jon információt Lajti [Tibor] elvtársról. Kérdésére igen pozitív tájékoztatást adtam kijelölt nagykövetünkről.

Budapest, 1968. június 8.

Hetényi István [?]

Jelzet: MOL XIX–J–1–j 00964/2 (37. d.) – (Magyar Országos Levéltár– Külügyminisztérium – TÜK – Franciaország)

Ezen a napon történt július 07.

1919

A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege kivonul a Felvidékről; a Szlovák Tanácsköztársaság bukása.Tovább

1939

Kárpátalján megszűnik a katonai közigazgatás, hatályba lép a polgári közigazgatásra vonatkozó rendelet.Tovább

1951

Az első színes televízióadás az Egyesült Államokban.Tovább

1985

Taróczy Balázs (Heinz Günthardttal) első magyar győztesként megnyeri a férfi párost Wimbledonban.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők