Diákok forradalma?

Az 1968. májusi válság Franciaországban

Magyarország az 1968-as megmozdulásokhoz hasonló utcai harcokat „testközelből" ismerte, tisztában volt azzal, hogy lehetnek külső erők az események mögött, és ismerte azon eszközöket is, hogy mi kell a hatalom megőrzéséhez.


6. Józan Sándor ideiglenes ügyvivő jelentése a francia válság amerikai visszhangjáról

1968. május 31.

Tárgy: Francia események visszhangja
A jelentés tartalma: A State Department egy középbal koalíciós kormánytól fél, ezért USA szempontjából de Gaulle hatalmon maradása pillanatnyilag előnyös.

Washingtonban az amerikai nézetek nem egyeznek meg a francia válsággal kapcsolatban kö-vetendő magatartás terén, vannak azonban általános elvek, [Charles E.] Bohlen nagykövet egy beszélgetés során leszögezte a következő elveket:

1. Amerikai megítélés szerint DeGaulle számára a népszavazás nem kedvező. Parlamenti választások előnyösebbek. (A beszélgetés azt követően hangzott el, hogy De Gaulle bejelen-tette a parlament felosztását.)

2. De Gaulle képes a hatalom megtartására, akár erőszakos eszközökkel is.

3. Az Egyesült Államok szempontjából De Gaulle hatalmon maradása, annak minden Ame-rika-ellenességével együtt is kedvezőbb, mint távozása. Ennek magyarázata, hogy De Gaulle-tól a jelenlegi körülmények között csak egy olyan középbal koalíció veheti át [a kormányzást], amelyben a kommunistáknak szerep jut, és erősen kétli, hogy ebben az esetben a kommunisták nem használnák ki helyzetüket egy tipikus „Népfront” kormány megteremtésére. Bármilyen kormány, akár Mitterand, akár [Pierre] Mendès-France vezetésével tehetetlen és gyenge lenne, erős baloldali nyomás alatt állna.

4. A kommunisták hatalomátvétele ugyanakkor az adott körülmények között teljesen való-színűtlen, a párt pozíciója viszont javul.

5. Az Egyesült Államok csak közvetett formában tud segítséget nyújtani, mégpedig pénz-ügyi intézkedésekkel és az Amerika-barát politikai erők befolyásolásával.

6. Mindenfajta baloldali, még mérsékelten középbaloldali, hatalomátvétel veszélyezteti az Egyesült Államok európai terveit. Az USA az MLF terv feladása és a francia kiválás után csak ad hoc jellegű megoldásokat alkalmazott s ezen belül is nem teljesen sikeresen. Amerikai részről például úgy vélték, hogy a Közös Piac terv jobban fog sikerülni, s ezt éppen De Gaulle magatartása hiúsította meg. A Közös Piac tervek megvalósulásának elmaradása veszélyeztet minden – az Egyesült Államok által támogatott – „államfeletti” európai programot, még azo-kat is, amelyeket Franciaország elvben támogat. Egy baloldali francia kormány ezektől a ter-vektől is fokozottan visszavonulna, így a kis népek és Németország maradnának egyedül, ami eleve működésképtelenné teszi azokat.

7. A szélsőbaloldali hatalomátvétel esetén Németországból teljesen kivonják a francia csapa-tokat, s ez még inkább megnehezíti az USA helyzetét, ugyanakkor Nyugat-Németországot „teljesen körülvennék a kommunisták.” – jegyezte meg az információt adó amerikai újságíró.

Boris Kidel angol újságíró hozzáfűzte, hogy tudomása szerint a State Department kérte John-son elnököt, tartózkodjék mindenfajra kommentálástól. A washingtoni francia nagykövettel a State nem folytatott hivatalos tárgyalásokat, Bohlen azonban a minisztérium épületén kívül „magánbeszélgetésen” tárgyalt vele. Ugyancsak foglalkozik a helyzettel a Nemzetközi Pénz-ügyi alap, amely meg akarja akadályozni, hogy a frank helyzetének romlása esetleg újabb pénzügyi krízist idézzen elő. Ebben az ügyben – értesülésem szerint – tárgyaltak Schwitzerrel, az International Monetarys Fund igazgatójával.

Józan Sándor
id. ügyvivő

Jelzet: MOL KÜM XIX–J–1–j– 002510/2/1968. (Magyar Országos Levéltár – Külügyminisz-térium – TÜK – Franciaország)

Ezen a napon történt május 31.

1911

Vízre bocsájtották a TitanicotTovább

1916

A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében

Sokan és joggal vélik úgy, hogy a 20. századi magyar politikai gondolkodás egyik fő jellemzője a kellő nemzetközi kitekintés, a külpolitikai horizont hiánya volt. Ez nagyrészt abból adódott, hogy Magyarország évszázadokon át nem volt független állam, így önálló külpolitikával sem rendelkezett. Függetlenségét ténylegesen 1918 végén, az Osztrák‒Magyar Monarchia szétesésének pillanataiban nyerte el, jogilag pedig paradox módon az ország területét megcsonkító trianoni békeszerződés állította vissza. A két világháború közötti időszakban nem csak a politika iránt érdeklő „átlagemberek”, de nemegyszer maguk a döntéshozók sem látták át teljes egészében a nemzetközi összefüggéseket, vagy pedig ideológiai megfontolásokból figyelmen kívül hagyták azokat. Ez gyakran hibás, átgondolatlan és káros döntéseket eredményezett, ‒ elég, ha csak a Szovjetunió elleni elhamarkodott hadba lépésre gondolunk. A második világháborút követően Magyarország ismét elvesztette függetlenségét, és közel 45 évig az ún. keleti blokk többi országával együtt a Szovjetunió csatlósa volt. Önálló külpolitikáról vagy külpolitikai gondolkodásról ‒ főleg az 1950-es években ‒ nem, vagy csak alig lehetett szó.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája: „Nemzetközi kapcsolatok a 20. század második felében”. Elsődleges célunk az, hogy a magunk szerény eszközeivel hozzájáruljunk a nemzetközi kapcsolatok 20. századi történetének jobb megismeréséhez, ezzel is segítve olvasóink jobb eligazodását a mai kusza külpolitikai viszonyok között. Kiss András az amerikai–iráni kapcsolatokat helyezi történelmi távlatba, Wencz Balázs Kádár János és a keletnémet kommunista vezér, Erich Honecker 1977. márciusi tárgyalásait ismerteti, míg Garadnai Zoltán azt mutatja be, miként látták Magyarországot az 1980-as évek elején francia szemmel. Seres Attila két fiatal magyarországi görög emigráns 1956-os kalandos sorsát eleveníti fel, Kántás Balázs pedig az 1920-as évek elejére kalauzol vissza bennünket, és egy „magyar sörpuccs” tervének történetéről ír.

Budapest, 2020. április 17.

A szerkesztők