Diákok forradalma?

Az 1968. májusi válság Franciaországban

Magyarország az 1968-as megmozdulásokhoz hasonló utcai harcokat „testközelből" ismerte, tisztában volt azzal, hogy lehetnek külső erők az események mögött, és ismerte azon eszközöket is, hogy mi kell a hatalom megőrzéséhez.

A krízis – a májusi események

A következő forráscsoport hasonló szerkezetben, olykor átfedésekkel tárgyalja a májusi eseményeket. A legátfogóbb jelentés a közölt forrásokból szintén Valkó nagykövet nevéhez fűződik. A jelentést érdemes együtt kezelni a francia referatúrán összeállított két feljegyzéssel, amelyek közül az átfedések miatt csak a későbbit közöljük. (LÁsd a 2. számú dokumentumot!) Érdekes, hogy a Valkó-jelentést továbbküldésre alkalmatlannak tartották Budapesten, pedig bőségesebb és talán kissé árnyaltabb is a többinél, igaz ugyanakkor, hogy nem annyira koncentrál az események leírására. Ezek a források adják a legteljesebb képet af májusi események okainak vizsgálatában, ismertetik az eseményeket, gazdasági hatásokról értekeznek, elemzik a francia bel- és külpolitika megváltozásának lehetőségeit, és Franciaország nemzetközi megíté-lését is. Természetesen megfelelnek a korszak speciális feladatának is, azaz az FKP szerepét és működését vizsgálják. Közös elemként utalnak a tüntetések, sztrájkok kirobbantásáért – legalábbis részben – felelősnek tartott külföldi szálra is.

Az első – időben legkorábbi, a francia referatúra által készített

  – még a gaulleista fordulat, azaz május 30-a előtt született. A dokumentum röviden utal a gazdasági problémákra, ám inkább a tüntetések kibontakozására koncentrál. Nanterre-ben már 1967 novemberében volt egy öt napos sztrájk, amely során jobb körülményeket követeltek maguknak a diákok. A dokumentum felsorolja az 1968. tavaszi nagyaobb tüntetéseket, amelyek közül kiemelkedett a március 22-i nanterre-i   Az anarchista   vezette csoport később Március 22-e Mozgalom néven vált ismertté. Közben egyre erősebb kampány indult a vietnami háború ellen. Húsvét után a nanterre-i fakultást a dékán bezárta, Cohn-Benditet és két társát május 2-ára a fegyelmi bizottság elé idézték. Május 3-án volt az első nagy tiltakozó gyűlés a Sorbonne-on Cohn-Benditék mellett, ebből nőttek ki az első tömeg-tüntetések, és május 13-ig a vívták a diákok harcukat a rendőrséggel. Az események meglepetésként érték a kormányt és az elnököt is, akik csak egy ismétlődő monom-nak vélték az eseményeket, azaz a vizsgák közeledtével szokásos törni-zúzni jelenségnek, arra gondoltak, hogy a diákok nem akarnak vizsgázni.   és de Gaulle is elutaztak aktuális hivatalos útjukra. Távollétükben   erőszakosan válaszolt a valóban minden várakozást felülmúló tömeg követeléseire. Az elemzés szerint a diáktüntetések csak a szikra szerepét töltötték be a mozgalom során, hiszen a dolgozók helyzetének folyamatos romlása állt a háttérben. A tüntetésekhez ettől kezdve a középiskolások és pedagógusok is csatlakoztak.

sdfgsdfgsd

 Marc Daniel Cohn-Bendit (1968)

A francia referatúra június 4-i – általunk közölt – összefoglalója az események hátterét sokkal részletesebben elemzi az egy héttel korábbinál. Ez a dokumentum előtérbe helyezi a diákságot, amelynek tevékenysége láthatólag kényesen érintette a kommunista rendszert. Ne felejtsük el, a párizsi események egy világjelenség egyik állomását jelentették, amelynek olyan közös elemei voltak, mint az oktatási reform követelése minden országban, vagy a vietnami háború bírálata. 1968 tavaszán Európában és másutt is sok ország megküzdött a maga diákmozgalmával (USA, Kína, Mexikó, Olaszország). Az NSZK-ban a

  vezette diákmozgalom szintén nem választható el a franciaországitól. Érdekes módon a magyar diplomácia a többi diákmozgalom hatásával törődött a legkevesebbet ennek, aminek nyilván több oka lehet:

– ideológiailag a baloldalhoz sorolható csoportocskákról volt szó, amelyek bírálták a kommunizmust, amelyet totalitárius rendszernek tartottak.
– a kommunizmusból a maoizmust, illetve a trockizmust fogadták el, mert azok eltértek a szovjet vonaltól
– „a minden hatalom a dolgozó népé” szlogennel működő államszocialista rezsimek féltek a diákságtól – 1956 erre tanította meg a pártot – és a munkások hatalomra kerülésének lehetősége valamint az FKP szerepe izgatta őket,  így a sztrájkok talaján, mun-kástüntetések elemzésében láthatóan hazai pályán mozogtak a diplomaták.

Ezen a napon történt november 21.

1905

Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább

1910

Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).Tovább

1916

I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább

1956

Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.Tovább

1956

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő