A gazdasági szerkezetváltás értelmezése

Gazdasági szerkezetváltás

1979. október 13.

Losoncz Miklós közgazdász háttérelemzésében összefoglalja a gazdasági szerkezetváltással kapcsolatos tényezőket, kiemelve azt, hogy annak sikeressége a vállalati magatartástól, azok alkalmazkodó készségétől nagymértékben függ.
A hetvenes években a világgazdaság szerkezetének átalakulását a nemzetgazdaságok többsége igyekszik nyomon követni, ez gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb meghatározó tényezője. Mindenekelőtt a világ ipari termelésének és külkereskedelmének ágazati és térbeni szerkezetében következtek be gyors ütemű módosulások. A fejlett tőkés országokban meggyorsult ez a folyamat, amelyet a hatvanas évek közepe óta az jellemzett, hogy a feldolgozóipari termelésben és ezzel egyidejűleg az exportban folyamatosan csökkent az alacsony szakképzettségű munkát igénylő, munkabérigényes könnyűipari ágazatok részesedése: a textil-, a ruházati-, a bőr- és cipőiparé, valamint az anyagigényes kohóiparé. Ezek az ágazatok egyre inkább átadják helyüket a modern technológiát megtestesítő gépipar és vegyipar vezető ágazatainak, mint például az atomiparnak és a repülőgépiparnak, a számítógép- és irodagépgyártásnak. A feldolgozóipar szerkezetének változása kiterjed egyes ágazatokra, sőt a vállalatok termékösszetételére is. A gépiparban a hetvenes években bontakozik ki a járműipar és az elektromos háztartási cikkeket gyártó ipar részesedésének csökkenése. A vegyiparon belül pedig évtizedünk második fele óta megtört a vegyipari tömegcikkeket, féltermékeket gyártó ágak fejlődési lendülete.

A szerkezeti változások felgyorsulása olyan időszakra esik, amikor a világ ipari termelésének növekedési üteme – nem kis mértékben a fejlett tőkés országokban kibontakozó folyamatok eredményeként – lassuló tendenciát mutat. Ez a körülmény hívja fel a figyelmet arra, hogy a hetvenes években a fejlett tőkés országokban az ipari termelés bővülésének a korábbinál jóval nagyobb hányada származott az iparszerkezet átalakulásából. A szerkezetátalakulás fontosságának előtérbe kerülésével át kell értékelni a növekedési folyamat jellegét. A „szerkezetváltás” minőségi kategória, üteméről keveset árul el például a nemzeti jövedelmek növekedési üteme.

Annál jobban érzékeltetik a váltás sikerét azok a mutatók, amelyek a gazdaság belső egyensúlyi állapotára, a külgazdasági egyensúly helyzetére, vagy az ország világgazdasági pozícióira utalnak: így például arra, hogyan alakul a világexportban elfoglalt részesedés, s hogyan változik a külkereskedelmi forgalom szerkezete.

A fejlett tőkés országokban folyó szerkezeti átalakulás nem függetleníthető a világ ipari termelésének és külkereskedelmének térbeli szerkezetében bekövetkezett változásoktól, nevezetesen a fejlődő országok iparosodásától és iparcikk-exportjának kibontakozásától. Az utóbbi
években dinamikus növekedési teljesítményt értek el a délkelet-ázsiai és latin-amerikai fejlődő országok, s éppen a fejlett tőkés országokban lemaradó hagyományos ágazatokban bővítették termelésüket és exportjukat. Az alacsony bárszínvonalú fejlődő országok versenye nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fejlett tőkés országokban a hagyományos könnyűipari ágazatok részesedése rohamosan csökken, s e cikkekből az igények növekvő hányadát a fejlődő országokból származó import biztosítja.

A fejlődő országok mindinkább meghatározzák a textil- és ruházati termékek világpiaci értékesítési feltételeit, elsősorban az árakat. Exportoffenzívájuk világméretű túlkínálatot idézett elő, s ennek következtében egyrészt csökkentek a világpiaci árak, másrészt számos fejlett tőkés országban egyre jobban korlátozzák az importot. Hasonló állandósuló „strukturális jellegű”, tehát nem a tőkés termelés konjunkturális ingadozásaira visszavezethető világméretű túlkínálat alakult ki a kohászati termékek világpiacán. Hamarosan túltermelés várható egyes vegyipari féltermékekből a kőolajtermelő országok finomító kapacitásainak üzembe lépése nyomán. Az iparosodottabb fejlődő országokban folyó szerkezetátalakulás következtében a háztartási elektromos termékekből, porszívókból, mosógépekből, hűtőszekrényekből is túlkínálat alakulhat ki.

A magyar gazdaság fejlődése szempontjából a jelzett folyamatok azért kedvezőtlenek, mert a fejlett tőkés országokba irányuló késztermék-kivitel túlnyomó részét éppen olyan termékek alkotják, amelyek leginkább ki vannak téve a fejlődő és a gazdasági fejlettség magasabb szintjén álló dél-európai tőkés országok versenyének, illetve amelyeknél vagy máris megjelent a strukturális túlkínálat, vagy éppen most van kialakulóban. Az új világpiaci helyzet új gazdaságpolitikai és külgazdaságpolitikai kezdeményezéseket sürget. Nemzetközi tapasztalatok garmadája bizonyítja, hogy a struktúra átalakítását egyedül központi intézkedésekkel nem lehet végrehajtani, a szerkezetváltás ütemét végső soron a vállalatok diktálják.

Ezen a napon történt december 30.

1922

Vlagyimir Iljics Lenin ünnepélyesen bejelenti a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, a Szovjetuniónak megalakulását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő