A gazdasági szerkezetváltás értelmezése

Gazdasági szerkezetváltás

1979. október 13.

Losoncz Miklós közgazdász háttérelemzésében összefoglalja a gazdasági szerkezetváltással kapcsolatos tényezőket, kiemelve azt, hogy annak sikeressége a vállalati magatartástól, azok alkalmazkodó készségétől nagymértékben függ.
A hetvenes években a világgazdaság szerkezetének átalakulását a nemzetgazdaságok többsége igyekszik nyomon követni, ez gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb meghatározó tényezője. Mindenekelőtt a világ ipari termelésének és külkereskedelmének ágazati és térbeni szerkezetében következtek be gyors ütemű módosulások. A fejlett tőkés országokban meggyorsult ez a folyamat, amelyet a hatvanas évek közepe óta az jellemzett, hogy a feldolgozóipari termelésben és ezzel egyidejűleg az exportban folyamatosan csökkent az alacsony szakképzettségű munkát igénylő, munkabérigényes könnyűipari ágazatok részesedése: a textil-, a ruházati-, a bőr- és cipőiparé, valamint az anyagigényes kohóiparé. Ezek az ágazatok egyre inkább átadják helyüket a modern technológiát megtestesítő gépipar és vegyipar vezető ágazatainak, mint például az atomiparnak és a repülőgépiparnak, a számítógép- és irodagépgyártásnak. A feldolgozóipar szerkezetének változása kiterjed egyes ágazatokra, sőt a vállalatok termékösszetételére is. A gépiparban a hetvenes években bontakozik ki a járműipar és az elektromos háztartási cikkeket gyártó ipar részesedésének csökkenése. A vegyiparon belül pedig évtizedünk második fele óta megtört a vegyipari tömegcikkeket, féltermékeket gyártó ágak fejlődési lendülete.

A szerkezeti változások felgyorsulása olyan időszakra esik, amikor a világ ipari termelésének növekedési üteme – nem kis mértékben a fejlett tőkés országokban kibontakozó folyamatok eredményeként – lassuló tendenciát mutat. Ez a körülmény hívja fel a figyelmet arra, hogy a hetvenes években a fejlett tőkés országokban az ipari termelés bővülésének a korábbinál jóval nagyobb hányada származott az iparszerkezet átalakulásából. A szerkezetátalakulás fontosságának előtérbe kerülésével át kell értékelni a növekedési folyamat jellegét. A „szerkezetváltás” minőségi kategória, üteméről keveset árul el például a nemzeti jövedelmek növekedési üteme.

Annál jobban érzékeltetik a váltás sikerét azok a mutatók, amelyek a gazdaság belső egyensúlyi állapotára, a külgazdasági egyensúly helyzetére, vagy az ország világgazdasági pozícióira utalnak: így például arra, hogyan alakul a világexportban elfoglalt részesedés, s hogyan változik a külkereskedelmi forgalom szerkezete.

A fejlett tőkés országokban folyó szerkezeti átalakulás nem függetleníthető a világ ipari termelésének és külkereskedelmének térbeli szerkezetében bekövetkezett változásoktól, nevezetesen a fejlődő országok iparosodásától és iparcikk-exportjának kibontakozásától. Az utóbbi
években dinamikus növekedési teljesítményt értek el a délkelet-ázsiai és latin-amerikai fejlődő országok, s éppen a fejlett tőkés országokban lemaradó hagyományos ágazatokban bővítették termelésüket és exportjukat. Az alacsony bárszínvonalú fejlődő országok versenye nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fejlett tőkés országokban a hagyományos könnyűipari ágazatok részesedése rohamosan csökken, s e cikkekből az igények növekvő hányadát a fejlődő országokból származó import biztosítja.

A fejlődő országok mindinkább meghatározzák a textil- és ruházati termékek világpiaci értékesítési feltételeit, elsősorban az árakat. Exportoffenzívájuk világméretű túlkínálatot idézett elő, s ennek következtében egyrészt csökkentek a világpiaci árak, másrészt számos fejlett tőkés országban egyre jobban korlátozzák az importot. Hasonló állandósuló „strukturális jellegű”, tehát nem a tőkés termelés konjunkturális ingadozásaira visszavezethető világméretű túlkínálat alakult ki a kohászati termékek világpiacán. Hamarosan túltermelés várható egyes vegyipari féltermékekből a kőolajtermelő országok finomító kapacitásainak üzembe lépése nyomán. Az iparosodottabb fejlődő országokban folyó szerkezetátalakulás következtében a háztartási elektromos termékekből, porszívókból, mosógépekből, hűtőszekrényekből is túlkínálat alakulhat ki.

A magyar gazdaság fejlődése szempontjából a jelzett folyamatok azért kedvezőtlenek, mert a fejlett tőkés országokba irányuló késztermék-kivitel túlnyomó részét éppen olyan termékek alkotják, amelyek leginkább ki vannak téve a fejlődő és a gazdasági fejlettség magasabb szintjén álló dél-európai tőkés országok versenyének, illetve amelyeknél vagy máris megjelent a strukturális túlkínálat, vagy éppen most van kialakulóban. Az új világpiaci helyzet új gazdaságpolitikai és külgazdaságpolitikai kezdeményezéseket sürget. Nemzetközi tapasztalatok garmadája bizonyítja, hogy a struktúra átalakítását egyedül központi intézkedésekkel nem lehet végrehajtani, a szerkezetváltás ütemét végső soron a vállalatok diktálják.

Ezen a napon történt július 13.

1982

Irán támadást indít Irak ellen és ezzel megfordítja az Irak–iráni háború menetét.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők