A leértékelt idő

1979. november 3.

Az idő fogalma, az eredmények, a szocialista verseny szlogenjei vajon megfelelnek-e a modern kor kihívásainak, a világ tudja-e az eredményeinket? Erdélyi Sándor újságíró rövid fejtegetése ezt a kérdést boncolgatja, mintegy tükröt állítva az olvasó elé.
Végtelen örömmel olvasom a sajtóban, hogy egy óriási beruházás határidőre és a tervezettnél mintegy fél milliárd forinttal olcsóbban készül el. A baj csak az, hogy memóriám kisördöge nem hagy nyugodni, és elkezdek kutatni régi újságok között.
 
Hogy-hogy nem, egy két évvel korábbról keltezett cikk ugyanarra a beruházásra jóval korábbi határidőt és jóval kisebb összeget jelöl meg. Aztán tovább vissza az időben még egy év, s a milliárdok száma és a határidő ismét más. Tanácstalan vagyok. A forint inflációjáról hallok mostanában, beszélünk is róla, de ez az infláció a világátlaghoz képest még mindig szolid mértékű, a beruházási összegek változását egyáltalán nem indokolja. A határidő-infláció hivatalos fogalmát eddig még nem vezettük be. Vagy talán mégis? A hír erre utal. Nem a beruházást kell időben, eredeti költségkereten belül befejezni, hanem a köztudatba szépen, óvatosan újabb határidőket és újabb költséget becsempészni.
 
Ha eléggé ügyesek vagyunk, a legutoljára megállapított határidő előtt és a legutoljára megnövelt költségkerethez képest jelentős összeget megtakarítva vághatjuk át az avatási szalagot.
 
Hogy a termékkibocsátással és a beruházással kapcsolatos gazdaságossági számítások még az első határidőre és az akkori összegre készültek? Hát istenem. Viszonyítani tudni kell. Mint ahogy szegény jó Kisjó Sándor humorista jegyezte meg rezignáltan a magyar labdarúgó-válogatottra, amikor két óriási vereség után 12:0-ra győztek egy edzőmérkőzésen: „Tudunk mi focizni, csak meg kell válogatni az ellenfeleket”.
 
E bölcs mondást a jelen esetre lefordítva: „Tudunk mi beruházni, csak meg kell választani a viszonyítási alapot”. Most már csak egy apró, de talán nem elhanyagolható problémánk van: a világpiacot is rá kell beszélni, hogy fogadja el az így megállapított viszonyítási alapjainkat.
 
Tartok tőle, hogy ez nem lesz olyan egyszerű.

Erdélyi Sándor

Ezen a napon történt december 30.

1922

Vlagyimir Iljics Lenin ünnepélyesen bejelenti a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, a Szovjetuniónak megalakulását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."

Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.

A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2025. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő