Budapesten megalakult az Országos Katholikus Diákszövetség Köz-ponti BizottságaTovább
A magyar gazdaság egyensúlyának kérdése
1979. október 6.
A cikk az V. ötéves terv eredményeit foglalja össze, mintegy számvetést adva az eredményekről, a kereskedelmi passzívumról, némiképpen felvetvén a reményt a tekintetben, hogy a gazdasági nehézségek nem lesznek súlyosak.
Az V. ötéves terv befejező évében változatlanul a külgazdasági egyensúlytalanság a magyar gazdaság legnagyobb gondja. A külkereskedelmi forgalom passzívuma tavaly volt a legnagyobb, s bátran leírhatjuk most, 1979 őszén; az idén kisebb lesz, de tekintélyes méretű marad. Néhány szóval talán így egyszerűsíthetjük azt a képet, amit a tervfordulóhoz közeledve készíthetünk a helyzetről.
A világgal való érintkezésünk mind szélesebb munkamegosztásban ölt testet. S a magyar gazdaságnak nincs más választása, mint a világpiaci kihívás elfogadása, tudomásulvétele. Nézzük meg – éppen e sajátos optikán keresztül -, milyen pályát futott be a magyar gazdaság az év eddig eltelt hónapjaiban? Úgy tűnik, hogy a tavaly megjelölt korrekciót sikerül végrehajtani: mérséklődik a termelés növekedési üteme, s a lassúbb tempó módot ad a jobb arányok kialakulásához. Az ipar termelése 1978 első hat hónapjához viszonyítva 1979. január-júniusban (KSH adat szerint) 3,6 százalékkal emelkedett. Ez nagyjából megegyezik az idei terv előirányzatával. Az ipar 1 millió 665 ezer munkavállalót foglalkoztatott, 1,2 százalékkal kevesebbet, mint a megelőző esztendő hasonló időszakában. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés az ipar egészében 4,9, az állami iparban 4,8, a szövetkezeti iparban 5,2 százalékkal emelkedett. Az adatok tanúsága szerint a termelékenység kedvező irányba fejlődik.
Érdemes sorravenni néhány átlagtól eltérő ágazati teljesítményt: a leggyorsabban az élelmiszergazdaság és a tartósítóipar növelte termelését, ezt követi a vegyipar 14, a gyapjúipar 9,5, a bútoripar 7,6 százalékkal. Kevesebbet termelt a pamutipar, a selyemipar, a bőr- és szőrme-, valamint a cipő- és a gumiipar. A gépipar az év első hat hónapjában 3,3 százalékkal termelt többet – igen rapszódikus ingadozások közepette. Erre vall, hogy teljesítménye (az előző év azonos időszakához viszonyítva) íme így alakult: január 76,7 százalék; február 88,1; március 124,6; április 87,2; május 96,0. Nem kétséges, hogy az esztendő második felében, novemberben-decemberben méginkább, „pótolja” lemaradását. Csakhogy ki tudja, jó-e ez a fajta ingadozás? Aligha járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: nem. Ütemtelenséget, szállítási, kooperációs, készletezési és értékesítési zavarokat mutat.
Nem járunk messze az igazságtól, ha a bíztatóak mellett nyomatékkal vesszük figyelembe a még mindig túl hatásosan fékező tendenciákat. Így például az, hogy az elsősorban exportáló ágazatokban nem bontakozott ki megfelelő ütemmel a szerkezet-átalakítás.
A pénzügyi szervek vizsgálatai kimutatták, hogy a veszteségesen dolgozó vállalatoknál még csak csírájában találhatók azok az intézkedések, amelyeknek a veszteséges működést, a ráfizetést kellene fölszámolniuk. Késnek a szelektív fejlesztésnek azok az „elemei”, amelyek a legfontosabb állami és pártdokumentumokban a visszafejlesztést írták elő a kirívóan gazdaságtalan területeken. Mert el nem hallgatható tény, hogy az idén sem voltunk még tanúi a hatalmas ráfizetéssel működő üzemek határozott átszervezésének, megszüntetésének. Így persze vontatottan halad a termelés szervezetének-szerkezetének olyannyira áhított korszerűsítése.
Ne feledjük: sem munkaerőben, sem anyagban, sem anyagiakban nem állnak rendelkezésre korlátlan készletek – kizárólag a meglévő, s jószerivel már aktivizált mennyiségek jöhetnek szóba. Márpedig az ipar tartalékait éppen a drágán és sokszor rosszat termelő vállalkozások, üzemek tartják lekötve – ezek emésztik fel a jövedelmezők erőforrásait.
Tartalékokat, s adottságokat említve kerül a vizsgálódás előterébe a mezőgazdaság. Ma már tudjuk: kétmillió tonna gabonával termett kevesebb, mint tavaly, és ez igen nagy tétel a végelszámolásban. A kedvezőtlen időjárás több más növényt is károsított, miközben állatállományunk rekordfejlődést produkál. Az alacsony gabonatermés azt jelenti, hogy lényegében nem exportálhatunk búzát – a magas állatállomány pedig, hogy takarmányozási gondok mutatkozhatnak. Ily módon az élelmiszergazdaságtól eleve alacsonyabb export-teljesítmény várható.
A külkereskedelmi egyensúly felé kell törekednünk, s erre kezdő sorainkkal is utaltunk. Az eddig ismertté vált adatok szerint látszik is némi elmozdulás: Az év első hét hónapjában kivitelünk 14,9, míg behozatalunk csupán 1,4 százalékkal bővült. Ezek az adatok egyaránt jeleznek igen kedvező és nem annyira kedvező állapotokat. A tervezett irányba módosul a dollár-elszámolású forgalom: a kivitel 27,1 százalékos emelkedésével a behozatal 0,5 százalékos csökkenés áll szemben. A rubel-elszámolású export 4,5, míg az import csak 3,7 százalékkal emelkedett – noha ez utóbbit is szeretnénk jóval magasabb értéken látni. Kiváltképpen bizonyos anyagjellegű termékek behozatalának elmaradása, illetve késése érinti gazdaságunkat érzékenyen. Ám a dollár-elszámolású forgalom szerkezeti módosulását szintén gyorsítani szeretnénk éppen azért, mert passzívumunk ledolgozása ezt sürgeti. Látnunk szükséges persze: e cél valóra váltása nem lehet rövid távú feladat. Olyan feltételei vannak, amelyeket önmagukban is nehéz elrendezni – a termékszerkezet átalakítása, versenyképesség növelése.
Szó esett erről Kádár János szeptember 25-i csepeli fölszólalásában is. Az MSZMP első titkára megjelölte az útirányt is, amerre haladva sikerrel eljuthatunk e kívánt célhoz. Az ár- és szabályozórendszer átalakításával, határozottabb differenciálással a teljesítmények szerint. Mindezek a halaszthatatlan belső átalakulás előfeltételei ahhoz, hogy a magyar gazdaság erősebb pozícióban jelenjék meg határain kívül. Azaz, hogy az új érték létrehozását hatékonyabbá tehesse, ezáltal megalapozva mind a termelés fejlesztését, mind pedig az életszínvonal ettől elszakíthatatlan gyarapítását.
Ezen a napon történt november 24.
1912
1915
Megszületett Lőrincze Lajos magyar nyelvész, 1952-ben Kodály Zoltán biztatására a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő...Tovább
1918
Szerémség a Szerb Királyság része lesz.Tovább
1918
Kun Béla vezetésével megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP).Tovább
1919
A Huszár Károly kormány megalakulása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő