Bauer Sándor tűzhalála állambiztonsági szempontból kiemelten veszélyesnek számított. Ezzel magyarázható, hogy azt az ötfős társaságot,...Tovább
A Vajdaság és az „anyaország” kapcsolata
A tizenegyedik parancsolat
1979. november 3.
A magyar-jugoszláv kapcsolatokban kiemelt jelentősége a magyarok lakta Vajdasággal való kapcsolatoknak, amely a két ország kereskedelmének 30%-val részesedett.
Az elmúlt héten a Magyar Kereskedelmi Kamara vendége volt a Vajdasági Gazdasági Kamara delegációja. Az idén közel 450 millió dollár értékűre tervezett magyar-jugoszláv külkereskedelmi forgalomból az ez autonóm tartomány mintegy 30 százalékkal részesedik.
A Magyar Kereskedelmi Kamra legnépesebb viszonylati tagozata a jugoszláv. Munkájában a Kamara félezer tagvállalatából több mint 200 vesz részt. Az utóbbi másfél évben számos jugoszláv delegáció járt Budapesten. Ezalatt megfordultak a Kamarában nemcsak a Jugoszláv Gazdasági Kamara, hanem a szerb, a vajdasági, a szlovén gazdasági kamarák képviselői, sőt elnökei is. Magyar részről sem maradtak viszonzatlanok a látogatások.
Noha Jugoszlávia egységes piacnak tekinthető, mégis vannak olyan köztársaságok, autonóm tartományok, amelyek földrajzi és történelmi adottságaik következtében nagyobb jelentőségűek a jugoszláv-magyar kereskedelemben, mint más, távolabbi területek. Így például a Vajdasági Autonóm Tartomány – amelyben Jugoszlávia lakosságának egytizede él – részesedése az országaink közötti kereskedelemben megközelíti az egyharmadot, a határmenti árucserében pedig eléri a 40 százalékot is. Míg korábban ez a terület elsősorban mezőgazdaságáról volt híres, ma már jelentős, többek között, a gépipara, a vegyipara, valamint az építő- és építőanyagipara is.
A vajdasági delegáció tagjai, ki-ki a maga szakmájában, találkozott a magyar minisztériumok és vállalatok illetékeseivel. A megbeszéléseken szó esett a vetőmagtermelésről és cseréről, a növényvédőszerek és műtrágya vásárlásáról és eladásáról, csakúgy mint a határmenti árucsereforgalomról.
A három napig tartó tárgyalássorozat tanulságát az egyik vajdasági vállalat igazgatója ekképpen összegezte: „A kölcsönösen előnyös kereskedelemnek megvan a maga „tízparancsolata”. Eleget kell tenni különféle minőségi, mennyiségi és árfeltételeknek. Számunkra van azonban egy tizenegyedik „parancsolat” is: aki eladni akar, az vásároljon is!”
A jugoszláv kormány meg akarja akadályozni az ország fizetési mérlegének további romlását, ezért a köztársasági és az autonóm tartományi szerveket a korábbinál inkább felelőssé teszi saját területük fizetési mérlegének egyensúlyáért. A devizakontingenseket felosztotta a köztársasságok és tartományok között. Ennek az lett a következménye, hogy a köztársasági szervek és a területükön levő vállalatok jobban törekszenek az azonos értékű vételi és eladási ügyletek összekapcsolására. Maguk a jugoszláv gazdasági szakemberek is elismerik, hogy az önigazgatási rendszerben az export- és import-engedélyezés folyamata meglehetősen bonyolult, hosszadalmas, ami természetesen megnehezíti az üzletkötést.
A hosszú távú termelési kooperáció kialakítását mindkét fél igen fontosnak tartja. A vajdasági vállalatokkal már eddig is néhány nagyvolumenű kooperációs megállapodás született. Ilyenek, többek között, a papír-cellulóz- és a műtrágyagyártásra kötött megállapodások. A kooperációs kapcsolatokra azonban ugyanúgy rányomja a bélyegét a szigorú egyensúlyra, kiegyenlített forgalomra való törekvés, mint az „egyszerű” árucserére.
Többéves szünet után, a közelmúltban magyar kezdeményezésre sikerült felújítani a kamarai együttműködést a határmenti kapcsolatok fejlesztése érdekében. A magyar vállalatok és a jugoszláv partnerek véleménye szerint is a klasszikus határmenti árucsere növelése mellett az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a határ két oldalán levő vállalatok ipari és mezőgazdasági együttműködésére. Nem elégedhetünk meg csupán azzal, hogy a határmenti forgalmon belül, az áruházak közötti csere jóvoltából, a szegedi vásárlók jugoszláv, az újvidékiek pedig magyar árukkal találkozhatnak az üzletekben.
Gáti Júlia
Ezen a napon történt április 26.
1969
1986
Robbanás és tűz a csernobili atomerőmű egyik reaktorában (Ukrajna), az eddigi legsúlyosabb következményű nukleáris baleset békeidőben.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő