Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos békeszerződés-tervezetet terjeszt a szenátus elé. Később ez lesz az első világháborút...Tovább
Az árarányok változása
Pénz a takarékosságra
1979. augusztus 4.
A cikk az árarányok változását érzékelteti, annak világpiaci összefüggéseire hívja fel a figyelmet, mintegy megmagyarázva az addig példátlannak tartott magyarországi áremelkedést, és egyben felhívja a takarékosság fontosságára a figyelmet.
Az új fogyasztói árak és az 1980-tól érvényesülő termelői árak az eddiginél jobban lehetővé teszik a gazdálkodó szervezeteknek, az intézményeknek és az egyéneknek, hogy úgy takarékoskodjanak, ahogyan az a népgazdaságnak is érdeke. Ha pedig a népgazdasági érdek az elsődleges, akkor meg kell oldani, hogy a vállalatok és az intézmények ésszerű megtakarítási elképzelései ne fussanak zátonyra pénzhiány miatt.
Egyik megyei városunk tanácsa megvizsgálta, hogyan lehetne az elektromos áramra fordított kiadásokat csökkenteni. A szakvélemény szerint a villanyszámla évi másfél millió forinttal lehetne kevesebb, ha az elektromos hálózatban négy és fél millió forint értékű átalakítást hajtanának végre. Hasonló vizsgálódásokat minden bizonnyal más területen és már máskor is végeztek. A ráfordítás és a megtakarítás – no meg az anyagi lehetőségek – mérlegelés után vagy tettek valamit, vagy nem. Az elvárható gondossággal jártak el, mégis teljesen nyilvánvaló, hogy ha valaminek az ára nem fejezi ki a ráfordításokat, akkor a gondos gazda sem tud „országban” gondolkodni.
A népgazdaság egészének szintjén máshol húzódik az érdekeltség határa, mint az egyes felhasználóknál, ha az árrendszer nem tájékoztat megfelelőképpen. A villamos energia a legdrágább energiahordozó, előállítása a legnagyobb fajlagos beruházást igénylő erőművekben történik. Ezt persze – valós árak híján – csak néhány „beavatott” tudja, akik munkájuk során tapasztalják, hogy a drágán megtermelt villanyáramot a költségeknél olcsóbban kell számlázni. Ők felvilágosíthatnák például az említett tanácsot, hogy érdemes többet költeni, mint amennyit meg lehet takarítani, mert a ráfordítások nem három év alatt, hanem – népgazdasági szinten sokkal hamarabb térülnek meg. Pedig valójában az erőműnél sem rendelkeznek teljes áttekintéssel a népgazdaság érdekei felett, azt ugyanis ott sem tudják, hogy mibe került annak a szénnek a felhozatala, amit az erőműben eltüzeltek, ha az erőmű által fizetett szénár a ráfordításokkal köszönőviszonyban sincs. Ha tehát az árak nem fejezik ki a valóságos ráfordításokat, akkor a népgazdaság egyetlen pontján sem lehet ésszerű döntést hozni, mert nem mérhető sem a takarékosság, sem a pazarlás!
Sajnos a gyakorlatban nem csak a tisztánlátás hiánya akadályozhatja a takarékosabb gazdálkodást, hanem az is, hogy nincs pénz az átalakításokra, nincs pénz a takarékosságra! Bármennyire szűkösek is forrásaink, olyan hitellehetőséget kell teremteni, amely a takarékossági lehetőségek mielőbbi, gyors kihasználását segíti. Ez lehet ma a leggyorsabban megtérülő beruházás.
A mostani fogyasztói áremelések kapcsán megfogalmaztak olyan véleményeket is, hogy esetleg jobban kellett volna emelni a közömbösebb cikkek árát, ezzel szemben például a villanyét, a távfűtését és a húsét kevésbé. Akik ezt hangoztatják, megfeledkeznek arról, hogy hosszabb távon az a legfontosabb, hogy az árak egymáshoz mért arányai kifejezzék a ráfordítások arányait. A villanyáram helyett – esetleg ugyanolyan lakossági és költségvetési hatással – nem lehet más fogyasztási cikk árát emelni, mert a fogyasztót éppen arról kell tájékoztatni, hogy a népgazdaságnak a villany drágább, mint más energia és arra kell ösztönözni, hogy csak a feltétlenül szükséges mértékben vegye igénybe ezt az energiafajtát. Ilyen tájékoztatást és ilyen kényszert csak az ár jelent. Az öntudatnak és az önfeláldozásnak nagy szerepe lehet, de a tényleges egyéni érdekkel szemben nem lehet tartósan az öntudatra apellálni. Az olcsó villanyárammal a legöntudatosabb ország legönfeláldozóbb polgárai is csak pazarlóan tudnak gazdálkodni!
Hogy mennyire fontosak az árarányok, azon is lemérhető, hogy a fogyasztói árszínvonal jelentős, de a tisztán közgazdaságilag indokoltnál szerényebb növelése miatt a fogyasztási cikkek ártámogatása 1980-ban semmivel sem lesz kevesebb, mint volt 1978-ban, vagy 1979-ben. Abban azonban előreléptünk, hogy a változatlanul támogatott fogyasztói árak arányai megváltoztak, s mögöttük a ráfordításarányokat már jobban kifejező termelői árak lesznek, vagyis a termelő még a lakosságnál is jobban tudja, hogy mi a drága és mi az olcsó a népgazdaságnak. Bár még 1980-ban sem mondható majd, hogy a termelők egészen pontosan érzékelik, milyen értékes például az általuk felhasznált energia – az árak erről még mindig nem a teljes igazságot közlik -, az új árrendszer a korábbiakhoz képest jelentős előrelépés, hisz a világpiac értékítéletét jobban közvetíti.
Ezen a napon történt január 08.
1918
1961
A franciák Algéria függetlensége mellett döntenek az anyaországban és a tengerentúli megyében egyidejűleg tartott népszavazáson.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő