Az árarányok változása

Pénz a takarékosságra

1979. augusztus 4.

A cikk az árarányok változását érzékelteti, annak világpiaci összefüggéseire hívja fel a figyelmet, mintegy megmagyarázva az addig példátlannak tartott magyarországi áremelkedést, és egyben felhívja a takarékosság fontosságára a figyelmet.
Az új fogyasztói árak és az 1980-tól érvényesülő termelői árak az eddiginél jobban lehetővé teszik a gazdálkodó szervezeteknek, az intézményeknek és az egyéneknek, hogy úgy takarékoskodjanak, ahogyan az a népgazdaságnak is érdeke. Ha pedig a népgazdasági érdek az elsődleges, akkor meg kell oldani, hogy a vállalatok és az intézmények ésszerű megtakarítási elképzelései ne fussanak zátonyra pénzhiány miatt.

Egyik megyei városunk tanácsa megvizsgálta, hogyan lehetne az elektromos áramra fordított kiadásokat csökkenteni. A szakvélemény szerint a villanyszámla évi másfél millió forinttal lehetne kevesebb, ha az elektromos hálózatban négy és fél millió forint értékű átalakítást hajtanának végre. Hasonló vizsgálódásokat minden bizonnyal más területen és már máskor is végeztek. A ráfordítás és a megtakarítás – no meg az anyagi lehetőségek – mérlegelés után vagy tettek valamit, vagy nem. Az elvárható gondossággal jártak el, mégis teljesen nyilvánvaló, hogy ha valaminek az ára nem fejezi ki a ráfordításokat, akkor a gondos gazda sem tud „országban” gondolkodni.

A népgazdaság egészének szintjén máshol húzódik az érdekeltség határa, mint az egyes felhasználóknál, ha az árrendszer nem tájékoztat megfelelőképpen. A villamos energia a legdrágább energiahordozó, előállítása a legnagyobb fajlagos beruházást igénylő erőművekben történik. Ezt persze – valós árak híján – csak néhány „beavatott” tudja, akik munkájuk során tapasztalják, hogy a drágán megtermelt villanyáramot a költségeknél olcsóbban kell számlázni. Ők felvilágosíthatnák például az említett tanácsot, hogy érdemes többet költeni, mint amennyit meg lehet takarítani, mert a ráfordítások nem három év alatt, hanem – népgazdasági szinten sokkal hamarabb térülnek meg. Pedig valójában az erőműnél sem rendelkeznek teljes áttekintéssel a népgazdaság érdekei felett, azt ugyanis ott sem tudják, hogy mibe került annak a szénnek a felhozatala, amit az erőműben eltüzeltek, ha az erőmű által fizetett szénár a ráfordításokkal köszönőviszonyban sincs. Ha tehát az árak nem fejezik ki a valóságos ráfordításokat, akkor a népgazdaság egyetlen pontján sem lehet ésszerű döntést hozni, mert nem mérhető sem a takarékosság, sem a pazarlás!

Sajnos a gyakorlatban nem csak a tisztánlátás hiánya akadályozhatja a takarékosabb gazdálkodást, hanem az is, hogy nincs pénz az átalakításokra, nincs pénz a takarékosságra! Bármennyire szűkösek is forrásaink, olyan hitellehetőséget kell teremteni, amely a takarékossági lehetőségek mielőbbi, gyors kihasználását segíti. Ez lehet ma a leggyorsabban megtérülő beruházás.

A mostani fogyasztói áremelések kapcsán megfogalmaztak olyan véleményeket is, hogy esetleg jobban kellett volna emelni a közömbösebb cikkek árát, ezzel szemben például a villanyét, a távfűtését és a húsét kevésbé. Akik ezt hangoztatják, megfeledkeznek arról, hogy hosszabb távon az a legfontosabb, hogy az árak egymáshoz mért arányai kifejezzék a ráfordítások arányait. A villanyáram helyett – esetleg ugyanolyan lakossági és költségvetési hatással – nem lehet más fogyasztási cikk árát emelni, mert a fogyasztót éppen arról kell tájékoztatni, hogy a népgazdaságnak a villany drágább, mint más energia és arra kell ösztönözni, hogy csak a feltétlenül szükséges mértékben vegye igénybe ezt az energiafajtát. Ilyen tájékoztatást és ilyen kényszert csak az ár jelent. Az öntudatnak és az önfeláldozásnak nagy szerepe lehet, de a tényleges egyéni érdekkel szemben nem lehet tartósan az öntudatra apellálni. Az olcsó villanyárammal a legöntudatosabb ország legönfeláldozóbb polgárai is csak pazarlóan tudnak gazdálkodni!

Hogy mennyire fontosak az árarányok, azon is lemérhető, hogy a fogyasztói árszínvonal jelentős, de a tisztán közgazdaságilag indokoltnál szerényebb növelése miatt a fogyasztási cikkek ártámogatása 1980-ban semmivel sem lesz kevesebb, mint volt 1978-ban, vagy 1979-ben. Abban azonban előreléptünk, hogy a változatlanul támogatott fogyasztói árak arányai megváltoztak, s mögöttük a ráfordításarányokat már jobban kifejező termelői árak lesznek, vagyis a termelő még a lakosságnál is jobban tudja, hogy mi a drága és mi az olcsó a népgazdaságnak. Bár még 1980-ban sem mondható majd, hogy a termelők egészen pontosan érzékelik, milyen értékes például az általuk felhasznált energia – az árak erről még mindig nem a teljes igazságot közlik -, az új árrendszer a korábbiakhoz képest jelentős előrelépés, hisz a világpiac értékítéletét jobban közvetíti.

Ezen a napon történt június 13.

1917

London németek általi bombázása. 162 halott, 432 sebesült.Tovább

1919

Clemenceau- jegyzék átadása a kormánynak.Tovább

1940

Német csapatok elfoglalják Párizst.Tovább

2000

A Magyar Köztársaság Országgyűlése elrendeli a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja középfokú oktatási intézményekben való évenkénti...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők