AZ IDÉN 4 MILLIÓ DOLLÁROS FARMEREXPORT

Heti Világgazdaság, 1979. május. 9.

A hetvenes-nyolcvanas években a farmernadrág Magyarországon nemcsak a lázadó hippi életforma kifejeződését jelentette, hanem a nyugati életstílus, az amerikai álom hazai megvalósulását. A magyar farmergyárak számára nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacok is nagy lehetőségeket rejtettek. A farmergyártással foglalkozó cikk ezzel a témával foglalkozik, egyben a vegyesvállalati rendszer példájaként is értékelhető. Látható, hogy a termelékenység kérdése is megjelenik, ami az akkor egymástól lényegesen eltérő munkakultúrák szembesítésében is tetten érhető.

A Levisnek bő kell, a hazaiaknak szűk

 Ha némileg alább is hagyott az utóbbi években a farmerdivat, a fiatalság, sőt hovatovább a középkorúak e népszerű ruhadarabjának márkás „egyedéhez" belföldön hozzájutni még ma is szerencsének számít, noha a kész farmerek bővülő importja mellett növekvőben van a Levi Strauss farmerek hazai gyártása is.

Az immár másfél éve kötött Levi Strauss-Május 1. Ruhagyár-HUNGAROTEX kooperáció keretében az 1978. júniustól-december 31-ig tartó első gyártási félévben az eredeti 418 ezer darabos tervvel szemben közel 480 ezer farmernadrágot gyártottak a ruhagyár marcali üzemében (ebből 60 ezernek volt magyar az alapanyaga). Az idei - a szerződésben meghatározott - előirányzat 900 ezer darab. A Levi Strauss - mint ismeretes -, a marcali farmertermelés 60 százalékát visszavásárolja, a többit a hazai kereskedelem értékesíti. A megállapodás alapján így a tavalyi 1,2 millió dolláros exporttal szemben idén már 3,9 millió dollár lesz a kiszállított nadrágok értéke.

Az előirányzat teljesítésének egyik előfeltétele, hogy a munkások rövidesen elérjék a termelékenység szerződés szerinti standard normaidejét, az egy nadrág megvarrására fordítható 13,8 percet. Az együttműködés megindulása előtt a hazai konfekciógyárakban 50-70 percet vett igénybe egy hasonló nadrág gyártása, most - az amerikai partner által kidolgozott mozdulatelemzéses munkamódszer és az egyedi munkahely elrendezés eredményeként - 22 percnél tartanak Marcaliban, természetesen vannak egyéni eltérések. (A Levi Strauss nem egy külföldi gyárában egyébként a munkások még az igen szigorú követelményt is le tudják szorítani 10 percre.) A munkások keresete a termelékenység-növekedés hatásaként több mint 50 százalékkal emelkedett, így a 120 fős gárda megtartása, szükség szerint utánpótlása is biztosítottnak látszik. A normával szemben támasztott követelmények teljesítése azért is fontos, mert a Levi Strauss a betanítási pótlékot csak meghatározott ideig fizeti.

Ami a minőséget illeti, a Görögországból behozott denim alapanyag korántsem hibátlan, s főként ennek tudható be, hogy a marcali gyár termelésének több mint 7,6 százaléka, a megengedhető 2 százalékkal szemben tavaly, másodosztályú volt. (A munkából származó osztályos áruk aránya ebből csak fél százalék!) A HUNGAROTEX reklamációjának eredményeként azonban az utóbbi időben bizonyos fokig javult az importalapanyag minősége, s ez azért is lényeges, mert a Levi's csak minden szempontból kifogástalan árut vesz át.

A belkereskedelem, valamint az export számára készített termékek között a méret-megosztás tekintetében különbség van, s ennek nemcsak a termelékenységre, hanem az értékesíthetőségre is van hatása. A gyár véleménye szerint a belkereskedelem méret szerinti rendelése nem egyezik a szükségletekkel. A tapasztalatok szerint mind a derékbőséget mind a nadrágok belső hosszúságát tekintve, a kisebb méretek felé kellene eltolni a termelést. A megfigyelések szerint a vásárlók jelentős része 5-10 centiméternyi anyagot is levág a nadrág szárából. Tekintetbe véve, hogy a farmerek unisex viseletre alkalmasak, a méretigényekhez való alkalmazkodás fontos volna.

 Eltérés tapasztalható az exportfazonok és a belföldi modellek között is. A Levi's az enyhén bővített szárú nadrágok termelését rendeli meg a gyártól, a belkereskedelem viszont már bejelentette igényét a divatos szűk szárú nadrágokra. A tervek szerint az amerikai partner szabásmintái alapján az év második felétől elkezdődhet a divatos szabású nadrágok gyártása.

Bár a gyár még az alaptípusú farmernadrágok termelésében sem érte el a maximumot, a partnerek máris fontolgatják a gyártás bővítésének esélyeit. Elsősorban a farmerdzsekik előállítását lehetne műszakilag legkönnyebben megoldani.

Végül is megéri-e ez a kooperáció azt a 400 ezer dollárt, amelybe a megvásárolt gépek és a know-how került? A termelőnél tapasztalható műszaki és szakmai előrehaladáson kívül a HUNGAROTEX-nél elsősorban az USA-beli céggel kialakított tartós kereskedelmi kapcsolatot értékelik nagyra.

Egyelőre az előrejelzések nem jósolják a farmerdivat jelentős hanyatlását: a farmeröltözék a mostanában népszerű romantikusabb stílusú kiegészítőkkel színesítve továbbra is közkedvelt marad. Ez a perspektíva ahhoz is alapot nyújthat, hogy az eredetileg 5 évre kötött szerződést további 5 évre meghosszabbítsák.

A Levi Strauss mítosz

A Levi Strauss and Co. minden eddiginél nagyobb nyereséget vár a mostani üzletévre. Ebben a változó irányzatoktól igen függő iparágban a Levi Strauss olyan ütemben fejlődik, amelynek az USA-ban alig van párja. Az elmúlt tíz év folyamán az értékesítési forgalom évi átlagban 24 százalékkal növekedett, a befektetések után számított haszon pedig 31 százalékkal. Az export az előző évi 487 millióról 600 millió dollárra, tehát 35 százalékkal emelkedett. A vállalat legfőbb cikke továbbra is a kék farmernadrág, annak ellenére, hogy sikeresen bővült választéka az inggel, a cipővel és más ruházati termékekkel. Min alapulnak a Levi Strauss üzleti sikerei? Walter Haas cégelnök szerint a tartós és megbízható termékeken, valamint a jó vezetésen. Ez azonban nem ad teljes magyarázatot a Levi Strauss-mítosz kialakulására, arra, hogy a vállalat szinte az USA jelképe lett, márkájának neve bekerült a szótárakba és… hogy fosztogatják a farmernadrágokat szállító kamionokat. A Levi’s nadrágok egy évszázad alatt alig változtak. A cég a kaliforniai aranyláz idején alakult, amikor a bajor származású, 20 esztendős Levi Strauss rájött arra, hogy az aranyásók nem veszik meg a nekik szánt sátrakat. Anyagukból ezért nadrágot készített, amire viszont mindenkinek szüksége volt. A farmernadrág némiképp a hollywoodi cowboy-filmáradatnak köszönheti népszerűségét, de méginkább a cég piaci munkájának. Azokat az amerikai iskolákat például, amelyek megtiltották a farmernadrág viseletét, a Levi’s udvariasan felszólította álláspontjuk megváltoztatására.

 

Ezen a napon történt december 10.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő