AZ IDÉN 4 MILLIÓ DOLLÁROS FARMEREXPORT

Heti Világgazdaság, 1979. május. 9.

A hetvenes-nyolcvanas években a farmernadrág Magyarországon nemcsak a lázadó hippi életforma kifejeződését jelentette, hanem a nyugati életstílus, az amerikai álom hazai megvalósulását. A magyar farmergyárak számára nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacok is nagy lehetőségeket rejtettek. A farmergyártással foglalkozó cikk ezzel a témával foglalkozik, egyben a vegyesvállalati rendszer példájaként is értékelhető. Látható, hogy a termelékenység kérdése is megjelenik, ami az akkor egymástól lényegesen eltérő munkakultúrák szembesítésében is tetten érhető.

A Levisnek bő kell, a hazaiaknak szűk

 Ha némileg alább is hagyott az utóbbi években a farmerdivat, a fiatalság, sőt hovatovább a középkorúak e népszerű ruhadarabjának márkás „egyedéhez" belföldön hozzájutni még ma is szerencsének számít, noha a kész farmerek bővülő importja mellett növekvőben van a Levi Strauss farmerek hazai gyártása is.

Az immár másfél éve kötött Levi Strauss-Május 1. Ruhagyár-HUNGAROTEX kooperáció keretében az 1978. júniustól-december 31-ig tartó első gyártási félévben az eredeti 418 ezer darabos tervvel szemben közel 480 ezer farmernadrágot gyártottak a ruhagyár marcali üzemében (ebből 60 ezernek volt magyar az alapanyaga). Az idei - a szerződésben meghatározott - előirányzat 900 ezer darab. A Levi Strauss - mint ismeretes -, a marcali farmertermelés 60 százalékát visszavásárolja, a többit a hazai kereskedelem értékesíti. A megállapodás alapján így a tavalyi 1,2 millió dolláros exporttal szemben idén már 3,9 millió dollár lesz a kiszállított nadrágok értéke.

Az előirányzat teljesítésének egyik előfeltétele, hogy a munkások rövidesen elérjék a termelékenység szerződés szerinti standard normaidejét, az egy nadrág megvarrására fordítható 13,8 percet. Az együttműködés megindulása előtt a hazai konfekciógyárakban 50-70 percet vett igénybe egy hasonló nadrág gyártása, most - az amerikai partner által kidolgozott mozdulatelemzéses munkamódszer és az egyedi munkahely elrendezés eredményeként - 22 percnél tartanak Marcaliban, természetesen vannak egyéni eltérések. (A Levi Strauss nem egy külföldi gyárában egyébként a munkások még az igen szigorú követelményt is le tudják szorítani 10 percre.) A munkások keresete a termelékenység-növekedés hatásaként több mint 50 százalékkal emelkedett, így a 120 fős gárda megtartása, szükség szerint utánpótlása is biztosítottnak látszik. A normával szemben támasztott követelmények teljesítése azért is fontos, mert a Levi Strauss a betanítási pótlékot csak meghatározott ideig fizeti.

Ami a minőséget illeti, a Görögországból behozott denim alapanyag korántsem hibátlan, s főként ennek tudható be, hogy a marcali gyár termelésének több mint 7,6 százaléka, a megengedhető 2 százalékkal szemben tavaly, másodosztályú volt. (A munkából származó osztályos áruk aránya ebből csak fél százalék!) A HUNGAROTEX reklamációjának eredményeként azonban az utóbbi időben bizonyos fokig javult az importalapanyag minősége, s ez azért is lényeges, mert a Levi's csak minden szempontból kifogástalan árut vesz át.

A belkereskedelem, valamint az export számára készített termékek között a méret-megosztás tekintetében különbség van, s ennek nemcsak a termelékenységre, hanem az értékesíthetőségre is van hatása. A gyár véleménye szerint a belkereskedelem méret szerinti rendelése nem egyezik a szükségletekkel. A tapasztalatok szerint mind a derékbőséget mind a nadrágok belső hosszúságát tekintve, a kisebb méretek felé kellene eltolni a termelést. A megfigyelések szerint a vásárlók jelentős része 5-10 centiméternyi anyagot is levág a nadrág szárából. Tekintetbe véve, hogy a farmerek unisex viseletre alkalmasak, a méretigényekhez való alkalmazkodás fontos volna.

 Eltérés tapasztalható az exportfazonok és a belföldi modellek között is. A Levi's az enyhén bővített szárú nadrágok termelését rendeli meg a gyártól, a belkereskedelem viszont már bejelentette igényét a divatos szűk szárú nadrágokra. A tervek szerint az amerikai partner szabásmintái alapján az év második felétől elkezdődhet a divatos szabású nadrágok gyártása.

Bár a gyár még az alaptípusú farmernadrágok termelésében sem érte el a maximumot, a partnerek máris fontolgatják a gyártás bővítésének esélyeit. Elsősorban a farmerdzsekik előállítását lehetne műszakilag legkönnyebben megoldani.

Végül is megéri-e ez a kooperáció azt a 400 ezer dollárt, amelybe a megvásárolt gépek és a know-how került? A termelőnél tapasztalható műszaki és szakmai előrehaladáson kívül a HUNGAROTEX-nél elsősorban az USA-beli céggel kialakított tartós kereskedelmi kapcsolatot értékelik nagyra.

Egyelőre az előrejelzések nem jósolják a farmerdivat jelentős hanyatlását: a farmeröltözék a mostanában népszerű romantikusabb stílusú kiegészítőkkel színesítve továbbra is közkedvelt marad. Ez a perspektíva ahhoz is alapot nyújthat, hogy az eredetileg 5 évre kötött szerződést további 5 évre meghosszabbítsák.

A Levi Strauss mítosz

A Levi Strauss and Co. minden eddiginél nagyobb nyereséget vár a mostani üzletévre. Ebben a változó irányzatoktól igen függő iparágban a Levi Strauss olyan ütemben fejlődik, amelynek az USA-ban alig van párja. Az elmúlt tíz év folyamán az értékesítési forgalom évi átlagban 24 százalékkal növekedett, a befektetések után számított haszon pedig 31 százalékkal. Az export az előző évi 487 millióról 600 millió dollárra, tehát 35 százalékkal emelkedett. A vállalat legfőbb cikke továbbra is a kék farmernadrág, annak ellenére, hogy sikeresen bővült választéka az inggel, a cipővel és más ruházati termékekkel. Min alapulnak a Levi Strauss üzleti sikerei? Walter Haas cégelnök szerint a tartós és megbízható termékeken, valamint a jó vezetésen. Ez azonban nem ad teljes magyarázatot a Levi Strauss-mítosz kialakulására, arra, hogy a vállalat szinte az USA jelképe lett, márkájának neve bekerült a szótárakba és… hogy fosztogatják a farmernadrágokat szállító kamionokat. A Levi’s nadrágok egy évszázad alatt alig változtak. A cég a kaliforniai aranyláz idején alakult, amikor a bajor származású, 20 esztendős Levi Strauss rájött arra, hogy az aranyásók nem veszik meg a nekik szánt sátrakat. Anyagukból ezért nadrágot készített, amire viszont mindenkinek szüksége volt. A farmernadrág némiképp a hollywoodi cowboy-filmáradatnak köszönheti népszerűségét, de méginkább a cég piaci munkájának. Azokat az amerikai iskolákat például, amelyek megtiltották a farmernadrág viseletét, a Levi’s udvariasan felszólította álláspontjuk megváltoztatására.

 

Ezen a napon történt június 06.

1944

A normandiai partraszállási hadművelet első napja, a „D-day”.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – I.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, impériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as várhatóan ugyanezen hónap 18-án. A most megjelenő 2. szám első írásának szerzője, Sárándi Tamás a Szatmárnémetiben lezajlott uralomváltás történetét eleveníti fel a román hadsereg 1919. áprilisi bevonulásától egész az 1920-as évek elejéig, a helyi román uralom és közigazgatás megszilárdulásának kezdetéig. Kosztyó Gyula Beregszász és vidékének 1918 és 1920 közötti vészterhes hónapjait mutatja be: az összeomlást, a proletárdiktatúra időszakát, az ezt követő román, majd cseh megszállást, továbbá a csehszlovák államhatalom berendezkedését. Perczel Olivér a Duna–Tisza köze 1919. évi román megszállását vizsgálja, Szeghy-Gayer Veronika a kassai impériumváltás után a csehszlovák hatóságok által elbocsájtott helyi magyar postai alkalmazottak sorsát követi nyomon, míg Gyarmati Enikő írása az Osztrák–Magyar Monarchia 1918. október végi összeomlását követő külföldi magyar propaganda megszervezéséről szól.

 

Budapest, 2020. június 4.
A szerkesztők