Az MSZMP KB ülése az ötéves tervről

Az MSZMP Központi Bizottsága az elmúlt hét végén már az V. ötéves terv negyedik évének első öthavi teljesítményét is ismerve tekintette át népgazdaságunk helyzetét, s megállapításaiban a jövővel vetett számot. Nem kétséges: nagy erőfeszítésekre és egyre javuló teljesítményekre van szükség ahhoz, hogy népgazdaságunk fejlődése ne csak irányaiban, de mértékben is elérje a kitűzött célokat.

Már az V. ötéves terv törvénybe iktatásakor alapvető gazdaságpolitikai célként fogalmazódott meg, hogy javítani kell a népgazdaság belső és külső egyensúlyát, s ennek megfelelően kell alakítani, befolyásolni a termelés, a felhasználás és a külkereskedelem arányait. Az elmúlt három év tapasztalatai arra intenek, hogy jelenlegi termelési és termékszerkezetünk, a termelés adott anyag- és energiaigényessége, illetve importérzékenysége mellett nem lehet egy egyszerű képlettel leírható mennyiségi összefüggést megjelölni a termelés, illetve a nemzeti jövedelem növekedési üteme és az egyensúlyi helyzet változása között.

Gazdaságunk külső kapcsolatai már 1976-ban sem voltak egyensúlyban, ezért az V. ötéves terv azzal számolt, hogy a nemzeti jövedelem hazai felhasználása lassabban nőjön, mint a nemzeti jövedelem. Az elmúlt évek ellentmondásai 1978-ban meglehetősen élesen mutatkoztak meg, hiszen a beruházás és a készletfelhalmozás a tervezettet jóval meghaladó növekedése miatt a belföldi felhasználás bővülés jelentősen felülmúlta a nemzeti jövedelem gyarapodásának ütemét. Ennek egyenes következménye volt a jelentős behozatali többlet, amely – mivel a rubel elszámolású import megfelelő növekedését célzó erőfeszítéseink nem mindig jártak sikerrel – döntően tőkés áruforgalmi egyenlegünket terhelte. Természetesen a külkereskedelmi mérleg hiányát nem csak az import túl gyors növekedése, hanem az export kívánatosabbnál – sőt, szükségesnél – lassabb bővülése is okozta. E tényezők együttes hatásaként a külkereskedelmi mérleg hiánya 1978-ban jóval meghaladta a tervezettet.

Az 1979. évi népgazdasági terv és költségvetés az eddigieknél is határozottabban fogalmazta meg, hogy a gazdasági munka fő feladata a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, a tartós javulás megalapozása, még akkor is, ha ez a gazdaság mennyiség ütemének mérséklődésével jár együtt. A döntő tennivaló, hogy fokozzuk a társadalmi termelékenység hatékonyságát.

Az V. ötéves terv a termelékenység számottevő növekedésére számított. Az egységnyi élőmunka-ráfordításra jutó nemzeti jövedelem 1978-ban 4 százalékkal nőtt, de ennek lehetőségét az állóeszközállomány 5,4 százalékos növekedése teremtette meg. A munkaerő és a gépek, berendezések együttes hatékonysága 1,7 százalékkal nőtt, pedig a terv ennél többel számolt! A legfontosabb feladat a termelési szerkezet korszerűsítése, s ebben még csak kezdeti eredmények mutatkoznak.

A gazdaságos termelési szerkezetnek és a haladó technológiai eljárásoknak az elterjesztésében nem szabad megmaradni a hazai gazdaság összefüggés-rendszerében, még akkor sem, ha a bonyolultabb és sokszor ellentmondásos helyzet esetleg autarkiára csábít. Az autarkia nem igazi alternatíva sem a népgazdaság egésze, sem a vállalat szempontjából. Céltudatosabban és bátrabban kell kihasználni a nemzetközi munkamegosztás – elsősorban a KGST-országokkal való együttműködés – lehetőségeit.
A magyar gazdaság vállalati szerkezeti struktúrája azt mutatja, hogy kevés a kis- és középvállalat. Ez nemcsak a nemzetközi összehasonlítás alapján állapítható meg, hanem abból is, hogy a nagyvállalataink egyre növelik az alkatrészek importját, s ahol képesek rá, ott saját maguk rendezkednek be egyre inkább alkatrészek és részegységek gyártására is. Előrelépést olyan árarányok kialakítása jelenthet, amelyek a gazdaságos gyártást a jövedelmek révén ösztönzik, s lehetővé teszik az alkatrészgyártás gazdaságos fejlesztését.

Ugyancsak fontos eleme a hatékonyság fokozásának az importanyagokkal és az importtermékekkel való takarékos gazdálkodás. Az ipar és a mezőgazdaság sok olyan importból származó anyagot és terméket használ fel, amelyek hazai ára még mindig olcsóbb a világpiaci árnál, annak ellenére, hogy az elmúlt években követték a világpiaci ármozgás irányát. Így még mindig nem szűntek meg – bár mérséklődtek – a költségvetés importtámogatási kiadásai.

1979 első öt hónapjának adatai arra utalnak, hogy bár néhány területen mutatkoznak a változás jelei, azokkal még nem lehetünk elégedettek. A Központi Bizottság június 29-i üléséről kiadott közlemény megállapítja, hogy idén az első öt hónapban a népgazdaság alapvetően a tervben kitűzött célok irányában fejlődött, de a minőségi változások még nem bontakoztak ki a szükséges és lehetséges mértékben.

A kivitel összességében ugyan 14 százalékkal nőtt, a behozatal pedig csak 3,4 százalékkal, azonban míg a rubel elszámolású forgalom általában kiegyensúlyozottan fejlődött, s a nem-rubel elszámolású export is gyorsult, a nem-rubel elszámolású import növekedése meghaladta a tervezettet.

Világosan látni kell – és számolni kell vele -, hogy a népgazdasági terv végrehajtásának feltételei több tényező következtében nehezebbé váltak. Nem enyhült, sőt tovább fokozódott a tőkés világpiaci áremelkedések feszítő hatása, a vártnál nagyobb erőfeszítéseket igényel a rubel elszámolású áruforgalom tervszerűségének biztosítása, gondokat okoz a mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás.

Mindez arra kényszerít, hogy erősíteni kell a gazdálkodás minőségi tényezőinek előretörését, térnyerését. Sürgető követelmény, hogy a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a termelési és termékszerkezet megfelelő irányú és ütemű módosítása érdekében a világpiaci árakat az eddigieknél jobban figyelembe vevő, reálisabb termelői és fogyasztói árak alakuljanak ki.

Határozott, következetes és gyors intézkedésekre, cselekvésre van szükség. A Központi Bizottság arra szólítja fel a gazdaságirányító szerveket és a vállalatokat, hogy az eddiginél is nagyobb erőfeszítéssel, több kezdeményezéssel, fegyelmezettebben és takarékosabban dolgozzanak és gazdálkodjanak.