Az MSZMP KB ülése az ötéves tervről

Következetességet a végrehajtásban
1979. július 7.

A cikk elemzi az ország gazdasági helyzetét, a külkereskedelem egyensúlytalansága és a belső fogyasztás növekedése előrevetíti számunkra az ország eladósodásának növekedését, a Központi Bizottság határozatainak ismertetésén keresztül.

Az MSZMP Központi Bizottsága az elmúlt hét végén már az V. ötéves terv negyedik évének első öthavi teljesítményét is ismerve tekintette át népgazdaságunk helyzetét, s megállapításaiban a jövővel vetett számot. Nem kétséges: nagy erőfeszítésekre és egyre javuló teljesítményekre van szükség ahhoz, hogy népgazdaságunk fejlődése ne csak irányaiban, de mértékben is elérje a kitűzött célokat.

Már az V. ötéves terv törvénybe iktatásakor alapvető gazdaságpolitikai célként fogalmazódott meg, hogy javítani kell a népgazdaság belső és külső egyensúlyát, s ennek megfelelően kell alakítani, befolyásolni a termelés, a felhasználás és a külkereskedelem arányait. Az elmúlt három év tapasztalatai arra intenek, hogy jelenlegi termelési és termékszerkezetünk, a termelés adott anyag- és energiaigényessége, illetve importérzékenysége mellett nem lehet egy egyszerű képlettel leírható mennyiségi összefüggést megjelölni a termelés, illetve a nemzeti jövedelem növekedési üteme és az egyensúlyi helyzet változása között.

Gazdaságunk külső kapcsolatai már 1976-ban sem voltak egyensúlyban, ezért az V. ötéves terv azzal számolt, hogy a nemzeti jövedelem hazai felhasználása lassabban nőjön, mint a nemzeti jövedelem. Az elmúlt évek ellentmondásai 1978-ban meglehetősen élesen mutatkoztak meg, hiszen a beruházás és a készletfelhalmozás a tervezettet jóval meghaladó növekedése miatt a belföldi felhasználás bővülés jelentősen felülmúlta a nemzeti jövedelem gyarapodásának ütemét. Ennek egyenes következménye volt a jelentős behozatali többlet, amely – mivel a rubel elszámolású import megfelelő növekedését célzó erőfeszítéseink nem mindig jártak sikerrel – döntően tőkés áruforgalmi egyenlegünket terhelte. Természetesen a külkereskedelmi mérleg hiányát nem csak az import túl gyors növekedése, hanem az export kívánatosabbnál – sőt, szükségesnél – lassabb bővülése is okozta. E tényezők együttes hatásaként a külkereskedelmi mérleg hiánya 1978-ban jóval meghaladta a tervezettet.

Az 1979. évi népgazdasági terv és költségvetés az eddigieknél is határozottabban fogalmazta meg, hogy a gazdasági munka fő feladata a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, a tartós javulás megalapozása, még akkor is, ha ez a gazdaság mennyiség ütemének mérséklődésével jár együtt. A döntő tennivaló, hogy fokozzuk a társadalmi termelékenység hatékonyságát.

Az V. ötéves terv a termelékenység számottevő növekedésére számított. Az egységnyi élőmunka-ráfordításra jutó nemzeti jövedelem 1978-ban 4 százalékkal nőtt, de ennek lehetőségét az állóeszközállomány 5,4 százalékos növekedése teremtette meg. A munkaerő és a gépek, berendezések együttes hatékonysága 1,7 százalékkal nőtt, pedig a terv ennél többel számolt! A legfontosabb feladat a termelési szerkezet korszerűsítése, s ebben még csak kezdeti eredmények mutatkoznak.

A gazdaságos termelési szerkezetnek és a haladó technológiai eljárásoknak az elterjesztésében nem szabad megmaradni a hazai gazdaság összefüggés-rendszerében, még akkor sem, ha a bonyolultabb és sokszor ellentmondásos helyzet esetleg autarkiára csábít. Az autarkia nem igazi alternatíva sem a népgazdaság egésze, sem a vállalat szempontjából. Céltudatosabban és bátrabban kell kihasználni a nemzetközi munkamegosztás – elsősorban a KGST-országokkal való együttműködés – lehetőségeit.
A magyar gazdaság vállalati szerkezeti struktúrája azt mutatja, hogy kevés a kis- és középvállalat. Ez nemcsak a nemzetközi összehasonlítás alapján állapítható meg, hanem abból is, hogy a nagyvállalataink egyre növelik az alkatrészek importját, s ahol képesek rá, ott saját maguk rendezkednek be egyre inkább alkatrészek és részegységek gyártására is. Előrelépést olyan árarányok kialakítása jelenthet, amelyek a gazdaságos gyártást a jövedelmek révén ösztönzik, s lehetővé teszik az alkatrészgyártás gazdaságos fejlesztését.

Ugyancsak fontos eleme a hatékonyság fokozásának az importanyagokkal és az importtermékekkel való takarékos gazdálkodás. Az ipar és a mezőgazdaság sok olyan importból származó anyagot és terméket használ fel, amelyek hazai ára még mindig olcsóbb a világpiaci árnál, annak ellenére, hogy az elmúlt években követték a világpiaci ármozgás irányát. Így még mindig nem szűntek meg – bár mérséklődtek – a költségvetés importtámogatási kiadásai.

1979 első öt hónapjának adatai arra utalnak, hogy bár néhány területen mutatkoznak a változás jelei, azokkal még nem lehetünk elégedettek. A Központi Bizottság június 29-i üléséről kiadott közlemény megállapítja, hogy idén az első öt hónapban a népgazdaság alapvetően a tervben kitűzött célok irányában fejlődött, de a minőségi változások még nem bontakoztak ki a szükséges és lehetséges mértékben.

A kivitel összességében ugyan 14 százalékkal nőtt, a behozatal pedig csak 3,4 százalékkal, azonban míg a rubel elszámolású forgalom általában kiegyensúlyozottan fejlődött, s a nem-rubel elszámolású export is gyorsult, a nem-rubel elszámolású import növekedése meghaladta a tervezettet.

Világosan látni kell – és számolni kell vele -, hogy a népgazdasági terv végrehajtásának feltételei több tényező következtében nehezebbé váltak. Nem enyhült, sőt tovább fokozódott a tőkés világpiaci áremelkedések feszítő hatása, a vártnál nagyobb erőfeszítéseket igényel a rubel elszámolású áruforgalom tervszerűségének biztosítása, gondokat okoz a mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás.

Mindez arra kényszerít, hogy erősíteni kell a gazdálkodás minőségi tényezőinek előretörését, térnyerését. Sürgető követelmény, hogy a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a termelési és termékszerkezet megfelelő irányú és ütemű módosítása érdekében a világpiaci árakat az eddigieknél jobban figyelembe vevő, reálisabb termelői és fogyasztói árak alakuljanak ki.

Határozott, következetes és gyors intézkedésekre, cselekvésre van szükség. A Központi Bizottság arra szólítja fel a gazdaságirányító szerveket és a vállalatokat, hogy az eddiginél is nagyobb erőfeszítéssel, több kezdeményezéssel, fegyelmezettebben és takarékosabban dolgozzanak és gazdálkodjanak.

Ezen a napon történt június 13.

1917

London németek általi bombázása. 162 halott, 432 sebesült.Tovább

1919

Clemenceau- jegyzék átadása a kormánynak.Tovább

1940

Német csapatok elfoglalják Párizst.Tovább

2000

A Magyar Köztársaság Országgyűlése elrendeli a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja középfokú oktatási intézményekben való évenkénti...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők