Besszarábia csatlakozik Romániához.Tovább
Európa japánjai?
1979. október 27.
A magyar-francia kapcsolatok Kádár János 1978-as párizsi útjával újabb lendületet vettek. Mindkét részről a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését tűzték ki célul, és ebben igen komoly szerepet szántak a Magyar Kereskedelmi Kamara párizsi kereskedelmi központjának, amely a francia világváros elegáns XVI. kerületében, a diplomáciai negyedben nyílt meg. A diplomácia malmainak lassú „őrlését” mutatja, hogy ennek alapjait megteremtő kétoldalú műszaki és tudományos egyezményt még 1966-ban, a francia külügyminiszter (Maurice Couve de Mur
Párizs, Avenue Kléber 88. szám. A kapu alatt csillogó réztábla hirdeti, itt talált otthonra a magyar műszaki ismeretek tájékoztatási központja.
A magyar és a francia kormány képviselői még 1966-ban írták alá azt a műszaki és tudományos együttműködésről szóló egyezményt, amely, többek között, egy párizsi magyar tájékoztatási központ létesítését határozta el. A szándék idén tavasszal öltött testet. A diplomáciai életből is jól ismert, előkelő Kléber sugárúton magyar tájékoztatási központ nyílt meg. Példaként a Budapesten már több mint tíz éve működő hasonló francia központ szolgált.
A kormány a Magyar Kereskedelmi Kamarát bízta meg a központ létrehozásával és működtetésével. Éppen Franciaországban a megszokottnál is nagyobb a kamarai kapcsolatok jelentősége, aminek az a magyarázata, hogy a francia vállalatok számára kötelező a kamarai tagság. Húsznál több a területi kamarák száma, s minden városban helyi kamara is működik. Befolyásuk, szerepük jelentős, a kormányzati szervek elismert gazdasági tanácsadói, egyben a szakmai képzés, valamint a vezetőképzés fórumai is.
Az új párizsi központ vezetője francia, akárcsak munkatársai, ám valamennyien kiválóan beszélnek magyarul. Az irodák, a tárgyalótermek és a könyvtár közel 300 négyzetméter területtel egy egész emeletet foglal el. Berendezésük magyar belsőépítész munkája.
A központ feladata, hogy tájékoztatási munkájával reális képet adjon a magyar gazdaságpolitikáról, a műszaki fejlesztés, az ipar és a mezőgazdaság helyzetéről, perspektíváiról, segítse a magyar-francia gazdasági együttműködés kiszélesítését, ipari, mezőgazdasági és szellemi exportunk növelését. Fontos feladata az is, hogy a tájékoztatás korszerű eszközeit felhasználva alapozza meg a közép- és hosszú távú kutatási műszaki fejlesztési és termelési együttműködés kialakítását.
A központ megnyitása után egy lyoni napilap Magyarországgal foglalkozó cikkének a következő címet adta: „A magyarok ambíciója: a vén Európa japánjai akarnak lenni”. A megfogalmazás ugyan túlzó, de meglehetősen hízelgő, bár tény az is, hogy az elmúlt huszonöt év alatt a magyar-francia kereskedelmi forgalom értéke közel hússzorosára nőtt. Az is a valós képhez tartozik, hogy exportunk értéke még mindig jelentősen elmarad az importunké mögött. A tavalyi kereskedelmi adatok szerint exportunk mintegy 40 százaléka élelmiszeripari termék volt és csupán hat százalékát adta a gépipar. Az importban 67 százalékkal szerepeltek az anyagok és alkatrészek, a gépek és berendezések aránya pedig közel 24 százalék volt.
A Magyar Kereskedelmi Kamara úgy tervezi, hogy a párizsi központban évente mintegy 20 alkalommal tartanak szakelőadást, szakmai napot, kerekasztal-megbeszélést, bemutatót és kiállítást magyar szakemberek. Már eddig is számos hazai tagvállalat és tudományos intézmény jelentette be közreműködési szándékát ilyen rendezvények szervezésében.
A tájékoztatási központ a Kamara által szervezett „Gazdasági napokon” fogadta első ízben látogatóit. A „Gazdasági napok” eseményeit követően még két szakelőadás hangzott el, mindkettő jelentős szabadalmazott magyar eljárásról: a jól forgácsolható acélok gyártási technológiájáról és a karbonátos mangánércek komplex hasznosításáról számoltak be szakembereink.
Az őszi idény rendezvénysorozatát a szerszámgépipari információs nap nyitotta meg. A bevezető előadás vázolta a magyar szerszámgépipar jelenét és jövőjét, valamint ismertette a számítógépes vezérlésű, úgynevezett CNC szerszámgépek magyarországi gyártását. Szakértők ismertették azokat a kutatásokat és gyakorlati eredményeket, amelyeket a szerszámgépvezérlés fejlesztésében értek el a magyar vállalatok.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a francia szakemberek az információs napot nagy érdeklődéssel fogadták. Nem kisebb vállalatok képviselői jelentek meg, mint a hétezer főt foglalkoztató Telemecanique Electrique-é vagy a jól ismert Renault és Citroen cégé. A központ vendége volt ez alkalommal a Francia Szerszámgépgyártók Koordinációs Bizottságának vezérigazgatója is. Az előadásokat követő konzultáción a hallgatóság számos kérdést tett fel. Érdeklődésüket elsősorban a kézi adatbevitel újdonságai, a műhelyekben is elvégezhető programozás előnyei, az olcsóbb vezérlési lehetőségek keltették fel.
Ami a jövő terveit illeti, még az idén hallhatnak a francia szakemberek, többek között, a Tungsram fémhalogén lámpák és nagynyomású nátriumgőz-lámpák fejlesztésében elért eredményeiről, az ásványvagyon-becslésről és a bányatervezésről, a hústermelésre szakosított magyar szarvasmarha-tenyésztés eredményeiről.
Gáti Júlia
Ezen a napon történt március 27.
1918
1921
IV. Károly magyar király első visszatérési kísérlete.Tovább
1934
Csurka István Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, politikus (MIÉP) (†2012)Tovább
1936
Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök megbeszéléseket folytat a Hlinka-féle Szlovák Néppárt képviselőivel a párt kormányba lépéséről, de...Tovább
1968
Jurij Gagarin szovjet repülőtiszt, az első űrhajós (*1934)Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő