FÓKUSZBAN A KGST HÁROM ÉVTIZEDE

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fennállásának 30. évfordulójáról való megemlékezés mellett a KGST XXXIII., moszkvai ülésszakának napirendjén az együttműködés további feladatai szerepelnek. Megtárgyalják a komplex program és a hosszú távú együttműködési célprogramok végrehajtásának eddigi eredményeit, és új programokat fogadnak el az ipari fogyasztási cikkek gyártásában, valamint a közlekedés fejlesztésében való hosszú távú együttműködésről. Ezen kívül két-és többoldalú megállapodások aláírására is sor kerül.

A magyar gazdaság fejlődésének alapvető külgazdasági feltétele és meghatározója a KGST-országokkal való együttműködés – állapította meg Marjai József miniszterelnök-helyettes a KGST megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen a Parlamentben. A szocialista országok három évtizedes múltra visszatekintő gazdasági együttműködési szervezete ma már tíz európai, ázsiai és amerikai államot egyesít. Az együttműködésnek a KGST alapokmánya által megfogalmazott alapvető elvei – az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, az állami szuverenitás, az egyenlő képviselet – hosszabb távon is helyesnek bizonyultak. A KGST – ahogy ezt alapokmánya is rögzíti – nyílt szervezet, amely kész gazdasági kapcsolatait fejleszteni szocialista és nem szocialista országokkal egyaránt. Különböző szerveinek munkájában különmegállapodás alapján aktívan részt vesz Jugoszlávia. Együttműködési megállapodást írt alá a KGST-vel Finnország, Irak és Mexikó. A mostani, XXXIII. ülésszakon különböző minőségben már négy kontinens országai képviseltetik magukat. Mindezek alapján a KGST-t már nehezen lehetne zárt tömörülésnek, „regionális” nemzetközi szervezetnek tekinteni.

A három évtized tényekkel bizonyította a szocialista gazdasági együttműködés eredményességét. Történelmileg rövid idő alatt a KGST-tagállamok gazdaságának szerkezetében mélyreható változások mentek végbe, az ipar uralkodó szerephez jutott. A struktúraváltással párosult dinamikus fejlődés eredményeként a három évtized alatt az egy főre számított ipari termelés nyolcszorosára nőtt, szemben a világátlaggal, amely alig volt több, mint háromszoros növekedés. Ma a KGST-országok állítják elő a világ ipari termelésének 33-34 százalékát. Az iparnál szerényebb méretű, de nemzetközi összehasonlításban mégis jelentős a mezőgazdaság fejlődése. Az egy főre jutó mezőgazdasági termelés 1960-1977 között világviszonylatban 7 százalékkal, a KGST-országokban 31 százalékkal emelkedett.

A KGST-országok két- és sokoldalú együttműködésének formái és módszerei az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlődtek. A kezdeti időszakban a kereskedelem-fejlesztés, a műszaki eredmények térítésmentes cseréje volt a jellemző, de még nem vonták be az együttműködésbe a termelés szféráját. A termelési kapcsolatok kialakítására hivatott KGST-munkaszervek az ötvenes évek végén, a hatvanas években jöttek létre. A tagországok belső gazdaságának és nemzetközi gazdasági kapcsolatainak a fejlődése érlelte meg az igényt a hatvanas évek végére, hogy ki kell dolgozni a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásának 15-20 évre szóló komplex programját, amelyet aztán a KGST 1971-ben tartott XXV. ülésszaka fogadott el. A komplex program minőségileg új vonásokkal gazdagítja a kapcsolatok rendszerét: a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatását tűzi célul.

Megvalósítása során egyre intenzívebbé válnak a két- és sokoldalú gazdasági kapcsolatok a KGST országai között. Mind jelentősebbek az erőforrások egyesítésével megvalósuló, közös célokat szolgáló fejlesztések (csak néhányra utalva: az orenburgi gázvezeték, a Vinnyica-Albertirsa közötti villamos távvezeték, az uszty-ilimszki cellulózkombinát). Nagymértékben szélesednek a tagországok közötti termelési kapcsolatok: 1970-ben a tagországok egymás közötti forgalmában még alig egy százalékkal részesedtek a tartós termelési együttműködésből, a szakosításból és kooperációkból származó termékek, de 1980-ra részarányuk több mint 20 százalékra nő.

A komplex programban felvázolt célok továbbfejlesztését és konkretizálását szolgálja az öt hosszú távú együttműködési célprogram. Ezek a termelés kulcságazatainak nemzetközileg összehangolt fejlesztési programjai az energetika, a nyersanyagok termelése, a mezőgazdaság és élelmiszeripar, a gépipar, az ipari fogyasztási cikkek gyártása, valamint a közlekedés területén. A KGST tavalyi ülésszakán ezek közül megvitatták és elfogadták az energetikai és nyersanyagellátással, a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésével, valamint a gépiparnak az előbbi feladatok megoldását szolgáló korszerűsítésével foglalkozó célprogramokat.

Az energetikai és nyersanyagtermelési célprogram szerint mind elkerülhetetlenebbé válik a fűtőanyag- és energiamérleg átalakítása a világgazdaságban és a szocialista közösségben kialakuló feltételek figyelembevételével. Ennek jegyében szélesebb körűen kell felhasználni a szilárd fűtőanyag-készleteket, korszerű technológiai eljárásokat kell bevezetni, számottevően csökkenteni kell a fajlagos energia- és nyersanyagfelhasználást, a nyersanyaglelőhelyek közelébe kell telepíteni az energiaigényes termelési ágakat, új energiaforrások kiaknázására van szükség, s mindenekelőtt intenzíven kell fejleszteni az atomenergetikát.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari hosszú távú együttműködési célprogram feladatul tűzte ki, hogy a saját termelésnek a természeti feltételek figyelembevételén alapuló intenzív fejlesztésével, valamint a kölcsönös szállításokkal javítsák a lakosság ellátását jó minőségű élelmiszerekkel.
A gépipari célprogram megvalósításának eredményeként a KGST-országok a gépipari berendezések termelésében 1981 és 1985 között a jelenlegi ötéves tervidőszak szintjének kétszeresét, a következő ötéves tervidőszakban pedig háromszorosát érik el.

Az ipari fogyasztási cikkek termelésének és a közlekedési kapcsolatoknak a fejlesztésére kidolgozott célprogramot a KGST mostani ülésszaka tárgyalja meg.

A negyedik évtized küszöbén a KGST-országok nagy eredményekre tekinthetnek vissza. Olyanokra, amelyek nemcsak a szocialista gazdasági közösség erejét, világgazdasági pozícióját erősítik, hanem a kelet-nyugati gazdasági együttműködés lehetőségeit is fokozzák.