Fordulópont a kelet-nyugati kapcsolatokban?

Útkereszteződésben

1979. július 28.

Hajdú János elemzése jól érzékelteti azt a bizonytalanságot, amely a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján a világgazdaságot jellemezte. A magyar politika „enyhülés érzékenysége” a szocialista blokkon belül kiemelkedő volt, a gazdasági protekcionizmus illetve a hidegháborús feszültség erősödése a magyar érdekek ellen hatott, miközben „Helsinki szellemét” a népi demokráciák csak korlátozott mértékben kívánták megvalósítani, vagyis a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére koncentráltak, és a nyugaton egyre inkább előtérbe kerülő embe
A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok nem azért vesztettek lendületükből a legutóbbi években, mert az érdekeltek közül bárki is előre megfontolt politikai szándékoktól vezettetve a Helsinkiben elfogadott elvek (második kosár) megtámadására, vagy akár elvetésére szánta volna el magát. A nemkívánatos tendencia, amelynek, ha tovább tart, majdnem óhatatlanul negatív hatása lesz a kelet-nyugati kapcsolatok, magyarán az enyhülés egészére, azoknak a gazdasági folyamatoknak az egyik következménye, amelyek – részben az energiaválsággal összefüggésben, részben attól függetlenül - manapság világszerte tapasztalhatók.

Egyike volt ez a következtetés annak a néhány közös elért munkapozíciónak, amelyre Cambridge-ben, a St. Catharine kollégium vita- és klubszobáiban a magyar-angol kerekasztal-beszélgetés résztvevői július derekán jutottak. Nyugodt és tárgyszerű stílusban, mindvégig a politikai elemzés s a gazdasági ténymegállapítás szférájában maradva, illetve tudatosan törekedve arra ama néhány pillanatban is, amikor valamely résztvevőt pillanatnyi indulata agitatív szárnyalásra vagy propagandisztikus közhelyekre ragadtatott.

Sem a konzervatív protekcionizmus, sem a fizetésimérleg-feszültség diktálta importtakarékosság nem ösztönző hatású a világkereskedelem, ezen belül a kelet-nyugati érintkezés bővítése. Sőt, a kelet-nyugati kapcsolatokban szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ebben a politikai összetevő sokkal bonyolultabban van jelen, mint a világgazdaság ás feszültséggócaiban. Tudniillik, a kelet-nyugati kereskedelem, vagy még inkább kooperáció, egyszerre hivatott szolgálni gazdasági igényeket és a kölcsönös bizalom megteremtését, illetve elmélyítését.

Bizalmat építeni viszont kockázatvállalási készség nélkül nem lehet. Manapság tehát legalább annyira világpolitikai, mint amennyire világgazdasági gond, hogy a gazdasági bajok miatt belső stabilitási problémákkal küszködő kormányok visszahúzódóbbak, mint jobb időkben. Másfelől kezdeményezések híján lemorzsolódnak azok a kapcsolatok is, amelyek pedig már korábban kiépültek.

Ez az állapot remélhetőleg nem bizonyul ördögi körnek. De biztos, hogy máris útkereszteződésben toporgunk. S tudatosan kellene ügyelni arra, hogy a világgazdaság kimozdítása jelenlegi hullámvölgyéből együtt járjon a kelet-nyugati kapcsolatok új fellendülésével is. A helyzet félreismerése volna ugyanis azt feltételezni, hogy ez mindenütt és mindenki szemében magától értetődő.

Ezen a napon történt június 13.

1917

London németek általi bombázása. 162 halott, 432 sebesült.Tovább

1919

Clemenceau- jegyzék átadása a kormánynak.Tovább

1940

Német csapatok elfoglalják Párizst.Tovább

2000

A Magyar Köztársaság Országgyűlése elrendeli a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja középfokú oktatási intézményekben való évenkénti...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők