Megjelent a KMP ifjúsági hetilapja, az Ifjú Proletár első száma.Tovább
Fordulópont a kelet-nyugati kapcsolatokban?
Útkereszteződésben
1979. július 28.
Hajdú János elemzése jól érzékelteti azt a bizonytalanságot, amely a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján a világgazdaságot jellemezte. A magyar politika „enyhülés érzékenysége” a szocialista blokkon belül kiemelkedő volt, a gazdasági protekcionizmus illetve a hidegháborús feszültség erősödése a magyar érdekek ellen hatott, miközben „Helsinki szellemét” a népi demokráciák csak korlátozott mértékben kívánták megvalósítani, vagyis a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére koncentráltak, és a nyugaton egyre inkább előtérbe kerülő embe
A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok nem azért vesztettek lendületükből a legutóbbi években, mert az érdekeltek közül bárki is előre megfontolt politikai szándékoktól vezettetve a Helsinkiben elfogadott elvek (második kosár) megtámadására, vagy akár elvetésére szánta volna el magát. A nemkívánatos tendencia, amelynek, ha tovább tart, majdnem óhatatlanul negatív hatása lesz a kelet-nyugati kapcsolatok, magyarán az enyhülés egészére, azoknak a gazdasági folyamatoknak az egyik következménye, amelyek – részben az energiaválsággal összefüggésben, részben attól függetlenül - manapság világszerte tapasztalhatók.
Egyike volt ez a következtetés annak a néhány közös elért munkapozíciónak, amelyre Cambridge-ben, a St. Catharine kollégium vita- és klubszobáiban a magyar-angol kerekasztal-beszélgetés résztvevői július derekán jutottak. Nyugodt és tárgyszerű stílusban, mindvégig a politikai elemzés s a gazdasági ténymegállapítás szférájában maradva, illetve tudatosan törekedve arra ama néhány pillanatban is, amikor valamely résztvevőt pillanatnyi indulata agitatív szárnyalásra vagy propagandisztikus közhelyekre ragadtatott.
Sem a konzervatív protekcionizmus, sem a fizetésimérleg-feszültség diktálta importtakarékosság nem ösztönző hatású a világkereskedelem, ezen belül a kelet-nyugati érintkezés bővítése. Sőt, a kelet-nyugati kapcsolatokban szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ebben a politikai összetevő sokkal bonyolultabban van jelen, mint a világgazdaság ás feszültséggócaiban. Tudniillik, a kelet-nyugati kereskedelem, vagy még inkább kooperáció, egyszerre hivatott szolgálni gazdasági igényeket és a kölcsönös bizalom megteremtését, illetve elmélyítését.
Bizalmat építeni viszont kockázatvállalási készség nélkül nem lehet. Manapság tehát legalább annyira világpolitikai, mint amennyire világgazdasági gond, hogy a gazdasági bajok miatt belső stabilitási problémákkal küszködő kormányok visszahúzódóbbak, mint jobb időkben. Másfelől kezdeményezések híján lemorzsolódnak azok a kapcsolatok is, amelyek pedig már korábban kiépültek.
Ez az állapot remélhetőleg nem bizonyul ördögi körnek. De biztos, hogy máris útkereszteződésben toporgunk. S tudatosan kellene ügyelni arra, hogy a világgazdaság kimozdítása jelenlegi hullámvölgyéből együtt járjon a kelet-nyugati kapcsolatok új fellendülésével is. A helyzet félreismerése volna ugyanis azt feltételezni, hogy ez mindenütt és mindenki szemében magától értetődő.
Ezen a napon történt január 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő