Fordulópont a kelet-nyugati kapcsolatokban?

Útkereszteződésben

1979. július 28.

Hajdú János elemzése jól érzékelteti azt a bizonytalanságot, amely a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján a világgazdaságot jellemezte. A magyar politika „enyhülés érzékenysége” a szocialista blokkon belül kiemelkedő volt, a gazdasági protekcionizmus illetve a hidegháborús feszültség erősödése a magyar érdekek ellen hatott, miközben „Helsinki szellemét” a népi demokráciák csak korlátozott mértékben kívánták megvalósítani, vagyis a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére koncentráltak, és a nyugaton egyre inkább előtérbe kerülő embe
A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok nem azért vesztettek lendületükből a legutóbbi években, mert az érdekeltek közül bárki is előre megfontolt politikai szándékoktól vezettetve a Helsinkiben elfogadott elvek (második kosár) megtámadására, vagy akár elvetésére szánta volna el magát. A nemkívánatos tendencia, amelynek, ha tovább tart, majdnem óhatatlanul negatív hatása lesz a kelet-nyugati kapcsolatok, magyarán az enyhülés egészére, azoknak a gazdasági folyamatoknak az egyik következménye, amelyek – részben az energiaválsággal összefüggésben, részben attól függetlenül - manapság világszerte tapasztalhatók.

Egyike volt ez a következtetés annak a néhány közös elért munkapozíciónak, amelyre Cambridge-ben, a St. Catharine kollégium vita- és klubszobáiban a magyar-angol kerekasztal-beszélgetés résztvevői július derekán jutottak. Nyugodt és tárgyszerű stílusban, mindvégig a politikai elemzés s a gazdasági ténymegállapítás szférájában maradva, illetve tudatosan törekedve arra ama néhány pillanatban is, amikor valamely résztvevőt pillanatnyi indulata agitatív szárnyalásra vagy propagandisztikus közhelyekre ragadtatott.

Sem a konzervatív protekcionizmus, sem a fizetésimérleg-feszültség diktálta importtakarékosság nem ösztönző hatású a világkereskedelem, ezen belül a kelet-nyugati érintkezés bővítése. Sőt, a kelet-nyugati kapcsolatokban szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ebben a politikai összetevő sokkal bonyolultabban van jelen, mint a világgazdaság ás feszültséggócaiban. Tudniillik, a kelet-nyugati kereskedelem, vagy még inkább kooperáció, egyszerre hivatott szolgálni gazdasági igényeket és a kölcsönös bizalom megteremtését, illetve elmélyítését.

Bizalmat építeni viszont kockázatvállalási készség nélkül nem lehet. Manapság tehát legalább annyira világpolitikai, mint amennyire világgazdasági gond, hogy a gazdasági bajok miatt belső stabilitási problémákkal küszködő kormányok visszahúzódóbbak, mint jobb időkben. Másfelől kezdeményezések híján lemorzsolódnak azok a kapcsolatok is, amelyek pedig már korábban kiépültek.

Ez az állapot remélhetőleg nem bizonyul ördögi körnek. De biztos, hogy máris útkereszteződésben toporgunk. S tudatosan kellene ügyelni arra, hogy a világgazdaság kimozdítása jelenlegi hullámvölgyéből együtt járjon a kelet-nyugati kapcsolatok új fellendülésével is. A helyzet félreismerése volna ugyanis azt feltételezni, hogy ez mindenütt és mindenki szemében magától értetődő.

Ezen a napon történt november 22.

1943

Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill angol miniszterelnök és Csang Kaj-sek, kínai párt és állami vezető a Kairói...Tovább

1954

A DISZ KV Intéző Bizottsága rendkívüli ülésen tárgyalta 15 író feljegyzését az ifjúság jövőjéről. A határozat szerint „abból részkérdések...Tovább

1956

Nagy Imre és társai – miután a tárgyaló jugoszláv külügyminiszter-helyettes biztosította őket sértetlenségükről – szovjet katonai...Tovább

1963

Merénylet John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke ellen Dallasban (Texas). A hivatalos verzió szerint Lee Harvey Oswald...Tovább

1975

Elfoglalja a királyi trónt János Károly spanyol király.Tovább

  • <
  • 2 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő