MAGYAR-BOLGÁR GAZDASÁGI KAPCSOLATOK

1979. június 30.

A magyar-bolgár kapcsolatok hagyományosan jók voltak, ebben a történelmi gyökerek, a magyarok szerepe Bulgária függetlenségéért ugyanúgy szerepet játszottak, mint az 1945 utáni nemzetközi helyzet realitásai, a Szovjetunióhoz való viszony hasonlósága. A nagyon jó és bizalmi alapokra épülő bolgár-magyar politikai-diplomáciai kapcsolatok mellett a felek törekedtek arra, hogy az együttműködést szélesítsék. A cikk összefoglalja a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok eredményeit, a továbblépés lehetőségeit.

A magyar párt- és kormányküldöttség múlt heti szófiai látogatása során megerősítették azt a dokumentumot, amely 1990-ig meghatározza a magyar-bolgár gazdasági, tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésének fő irányait. Magyarország kereskedelmi partnereinek a sorában Bulgária a KGST-országok között a hatodik. A kétoldalú áruforgalom dinamikusan növekszik, az együttműködésnek azonban még jelentős kihasználatlan tartalékai vannak.

A Magyarország és Bulgária közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés gyorsan fejlődik, az idei évre 240 millió rubel a kölcsönös kereskedelem előirányzata. A magyar kivitelben az egyik legjelentősebb tétel 250 csuklós és hegyi járatú Ikarus autóbusz. Mintegy 8 millió rubelért szállítanak élelmiszeripari, konzervipari, mezőgazdasági gépeket a magyar vállalatok. Behozatalunkban a legnagyobb tétel a különféle anyagmozgató gépek és az ezekhez tartozó alkatrészek; értékük megközelíti a 40 millió rubelt. Az importlista új tételei között szerepel a hűtőgépekhez való kompresszor-rendszer, amelyből 1,8 millió rubel értékű a behozatal. Fokozatosan növekszik a két ország közötti kooperációban gyártott termékek részaránya a forgalomban. Eddig jelentősebb együttműködés az autóbusz-, a számítógép- és a gyógyszeriparban alakult ki. A magyar és a bolgár vállalatok évente 10-10 millió rubel értékben szállítanak egymásnak a kooperáció keretében gyártott termékeikből.

A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében bőven vannak még tartalékok – állapították meg a párt- és kormányközi tárgyalások során. – „Arra a közös megállapításra jutottunk – mondotta Todor Zsivkov –, hogy nem hasznosítjuk maradéktalanul a gazdasági együttműködés több fontos ágazatában, valamint a tudományos és kulturális cserében rejlő lehetőségeket.” A küldöttségek vezetői ezért újólag megerősítették azt a dokumentumot, amely 1990-ig meghatározza a két ország közötti gazdasági, műszaki-tudományos együttműködést és a szocialista integráció fejlesztésének fő irányait.

A dokumentum hangsúlyozza, hogy a két ország konzultációkat folytat a gazdaságpolitika alapvető kérdéseiben a gazdasági együttműködés további elmélyítése és tökéletesítése, új közös érdekeltségű területek feltárása, valamint a szocialista gazdasági integráció fejlesztése céljából. Kölcsönösen tájékoztatják egymást a két népgazdaság fejlesztési irányairól, a legfontosabb szerkezeti változásokról, a tervezési és irányítási rendszer tökéletesítéséről.

Mindkét ország arra törekszik, hogy gazdasági együttműködésük segítse elő az alapvető népgazdasági ágazatokban a magas műszaki színvonal és hatékonyság elérését, a termelőkapacitások optimális terhelését, a szükségletek teljesebb kielégítését energiából, nyers- és alapanyagokból, korszerű gépekből és berendezésekből, bővítve a szakosítást és kooperációt, s alkalmazva az együttműködés más korszerű formáit a termelésben.

A kölcsönös gazdasági érdekeltség alapján a dokumentum a szakosítás, a termékcsere és a harmadik piaci együttműködés bővítését irányozza elő, többek között a vas- és színesfém-kohászatban, a számítástechnika, a rádiótechnika és az elektronikai ipar, az erősáramú ipar, a műszeripar területén, az autóbuszok, az emelő- és szállítóberendezések és egyes mezőgazdasági gépek termelésében. Bővíteni kívánják az együttműködést a növényvédőszerek és intermedierek, a gyógyszerek és a gumiipari termékek gyártásában is. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban az együttműködés kiterjed új, korszerű ipari termesztési technológiák bevezetésére a növénytermelésben és az állattenyésztésben, valamint agrokémiai központok, állattenyésztő telepek, terménytárolók együttes tervezésére és kivitelezésére.

A dokumentum előirányozza a két ország közötti idegenforgalom fejlesztését, és az ezt elősegítő közlekedési kapcsolatok további javítását.

A tudományos-műszaki együttműködést elsősorban azokon a területeken célszerű fejleszteni, ahol bővíteni kívánják a gazdasági kapcsolatokat.

Ezen a napon történt március 31.

1909

A Titanic gőzhajót elkezdik építeni az írországi Belfastban.Tovább

1940

Horthy Miklós kormányzó fiát, Horthy Istvánt kinevezik a MÁV elnökévé.Tovább

1957

A MAFISZ megszüntette működését. Erről 29-én értesítették a megyéket.Tovább

1970

12 év Föld körüli keringés után a Csendes-óceánba csapódik az USA első műholdja, az Explorer–1Tovább

1987

A Szovjetunióban fellövik a Mir űrállomás csillagászati modulját, a Kvant–1-et.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők