Magyar-indonéz kapcsolatok

A feltáratlan lehetőségek piaca

1979. augusztus 4.   

Réti Pál újságíró cikke a magyar-indonéz kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének a fontosságáról szól, annak fejlődéséről és a kapcsolatok fejlesztésének a fontosságáról.   
Az indonéz gazdaságról Magyarországon kialakult kép – ha van ilyen egyáltalán – nem mindig fedi a valóságot. A világ ötödik legnépesebb országának gazdasága évek óta gyorsan fejlődik, rohamosan emelkedik az import. Ha nagyobb üzleti sikereket remélnek, a magyar vállalatoknak sem szabad pótlólagos piacnak tekinteniük Indonéziát.

A 136 milliós népesség, a stabil gazdasági helyzet és az erőteljes beruházási politika vonzó piaccá teszik Indonéziát – mondta előadásában Ligeti Pál, djakartai magyar kereskedelmi tanácsos, a Magyar Kereskedelmi Kamara marketing szakbizottságának ülésén. – Igaz, az egy főre jutó nemzeti jövedelem ebben az országban csak körülbelül 240 dollár, ám évek óta 7 százalékkal nő, s Indonéziában japán, valamint nyugatnémet licencek alapján egyebek között színes tévét, magnetofont, hűtőszekrényt gyártanak; autóösszeszerelő üzeme van itt a Toyotának, a Hondának, a Mazdának, de a Mercedesnek és a Polski Fiatnak is. Az ország fizetési mérlege tartósan aktív, tavaly 11,2 milliárd dollár értékű árut – főleg olajat – exportáltak, s 6,7 milliárd dollár értékű árutót importáltak. A tervek szerint 1982-re az import meghaladja a tízmilliárd dollárt. A szocialista országok részesedése Indonézia külkereskedelméből jelenleg mindössze egy százalék.

Magyarország 1974 óta a legnagyobb kedvezmény elve alapján kereskedik Indonéziával, a forgalom tavaly mintegy 24 millió dollár volt. Ez hozzávetőlegesen ötszöröse a két évvel azelőttinek, hiszen 1976-ban még az ötmillió dollárt sem érte el. 1977-ben a hagyományos importtermékek (elsősorban fűszerek) mellett a magyar behozatali listán megjelent a kávé és az ón, s 1978-ban további három millió dollárral, húsz millió dollárra nőtt az import. Tavaly a magyar export csaknem negyven százaléka gép és berendezés volt, ezenkívül főleg gyógyszereket, izzólámpaalkatrészt – utóbbit 1,5 millió dollárért – vásárolt Indonézia Magyarországtól. Egy izzólámpa- és fénycsőgyár berendezéseinek szállítására 1976-ban vállalkozott az Egyesült Izzó. A gyár tervezett teljes kapacitása évi 30 millió izzó és ötmillió fénycső. Az új üzemben 1978 februárjától magyar alkatrészekből szerelik össze a lámpákat, a gyártóberendezések szállításáról most folynak a tárgyalások.

A magyar exportelképzelések kidolgozásakor figyelembe kell venni az indonéz piac sajátosságait – hangsúlyozta a tanácsos a Kamarában. – A magyar vállalatoknak rendívül éles versenyben kell megküzdeniük a megrendelésekért az iparilag fejlett országok – gyakran indonéziai képviselettel is rendelkező – vállalataival, a japán, amerikai, ausztrál, nyugatnémet, vagy holland cégekkel, s nemkülönben a korszerűt is olcsón szállító közeli országok, Kína, Hong-Kong, Dél-Korea, vagy Tajvan termékeivel.

Mindez megköveteli, hogy a magyar vállalatok kulturált piaci munkát végezzenek Indonéziában, időben reagáljanak az érdeklődésekre, a kiírásnak megfelelően készítsék el pályázataikat a versenytárgyalásokra, tartsák be a szállítási határidőket, s igyekezzenek alkalmazkodni az Indonéziában szokásos üzleti feltételekhez.

A beruházások mintegy felét állami vállalatok bonyolítják. Ilyenkor az üzletkötéshez kötelező egy ügynök közbeiktatása. Ezért különösen fontos, hogy az eladni szándékozó vállalatok jó hírű és jó kapcsolatokkal rendelkező ügynököt válasszanak.

A piaci jelenlét Indonéziában is sokra becsült módja a vásárokon, kiállításokon való részvétel. (A Medicor Művek ismerve az indonéz egészségügyi fejlesztési terveket, már az idén önálló kiállítást rendez az indonéz fővárosban.) A következő lépés közös vállalatok, gyártási kooperációk létrehozása lehet. Ha az új vállalat új munkahelyet teremt, s lehetőségeket a hazai ipar termékeinek beépítésére, akkor létesítését az indonéz hatóságok is ösztönzik. A többé-kevésbé sajátos játékszabályok megszegése adott esetben a késedelmesedése itt is a remélt üzlet meghiúsulását jelentette.

A forgalom bővítésének – a magyar export növelésének – komoly gátja a magyar és az indonéz külkereskedelem eltérő hitelfizetési gyakorlata. Az indonéz importőrök nagyobb gépbeszerzések esetén meglehetősen hosszú futamidőt és egy-két éves türelmi időt kötnek ki. Ilyen feltételeket a magyar vállalatok legtöbbször nem vállalhatnak. De miután Indonézia jól fizető, megbízható partner, érdemes lenne a magyar vállalatoknak is megtalálniuk azokat a finanszírozási lehetőségeket, amelyek révén jobban bekapcsolódhatnának Indonézia új fejlesztési programjaiba.

Ezen a napon történt június 13.

1917

London németek általi bombázása. 162 halott, 432 sebesült.Tovább

1919

Clemenceau- jegyzék átadása a kormánynak.Tovább

1940

Német csapatok elfoglalják Párizst.Tovább

2000

A Magyar Köztársaság Országgyűlése elrendeli a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja középfokú oktatási intézményekben való évenkénti...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők